Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-20 / 11. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 88 s ez Kettledrum volna, mellynek ivadékai közül egy­párt saját gyepeinken is mint győztest ismerünk ; az egyik a kladrubi ménesnek a mult őszi kiséileti versenyben Pesten győzelmet aratott 2 évese (Red­pole kanczától), melly utólag Drum Major nevet kapott, a másik bg. Liechtenstein 4é. My Uncle ne­vű sga ménje. — Ke tledrum 1858-ban elletett (Mr. James Cookson ménesében) apja Rataplan, a. Hybla stb. Fényes verseny pilyája volt mind magának, mind ivadékainak. Mint 2 éves (i860.) háromszor futott és egyszer győzött, megvervén Dictatort, Vir­giliust és 6 más lovat a yorki gyepen. Ugyanott 3 ik lett egy más futamban a hires Gardener mellett. Három éves korában 5-ször futott és 3 szor győzött. Ne wmarket gyepén 1861 tavaszán a 200O guinea futamban 2-ik lett Diophantus mellett. Epsom gye­pén megnyerte a nagy Derbyt (236 aláirás), úgy hogy Dundee második és Diophantus 3-ik lett még más 16 ló előtt. A doneasteri St.-Legerben ugyan második volt a hires Caller Ou mellett, de meg­nyerte ugyanott a serleget és pedig másodszori fu­tamban egy boltverseny után a derék Brown Duchess ellen, megvervén The Lawyert, The Wizardot és még 4 más lovat. A Newmarketi oetoberi futamok alatt végre még a The Select stakesben is győzött. Kettledrumnak már 11 győztes ivadékát ismerik Angliában, u. m. Cymbal, Drumstick, The Boy, Hawthorndale , Blumble Bee, Knutsford, Report, Sunflower, Freeman, Britannia és В. Sharp, mi annál örvendetesb tanúság róla mint apalóról, mert itteni ivadéka Drum Major, úgy hisszük, egyike lesz az idei matadoroknak. Kettledrumnak, mint mondják, néba léhlzési irritatioi vannak, mellyek azonban nem származnak át ivadékaira, mint már tapasztalták. Mire soraink napvilágot látnak, a liverpooli nagy akadály-verseny is jóformán futtatni fog (mart. 21.), s igy százféle változások után talán érdekes látni az utolsó fogadások miként állnak a kedvenczekre, majd meglátjuk jövő számunkig, mennyiben talál­nak azok. 9 : 1-ért Primrose ellen 20: 1 M. Mowbray ellen 10:1 „ Despatch „ 20; 1 Scarrington „ 10:1 „ Shiedam „ 25:1 Casse Téte „ 12:1 „ Nuage „ 25: 1 Derby Day „ 100 : 8 „ The Lamb „ 25 : 1 D. Copperfield „ 14:1 , Cnderella „ 2000 : 50 Saucebox „ 100:6 „ Morin „ 1000 : 25 Fleuriste „ 100:6 „ Harvester,, 1500 : 30 Bogue Нота „ Birfokvaltozasok Gróf Forgich Kálmán megvette gróf Keglevich Istvántól : Lukretia, 9é. р. k. apja Voltigeur, anyja Cata­j strophe. Ugyanaz eladta ifj. gr. Lónyay Menyhértnek : Atalanta, 4é. sga«k. apja Daniel O Rourke, anyja Herodias. Ugyaanaz eladta IVojnárovics Sándor bonvéd kapitánynak : Velocipede, 4é. sga b. apja 7'he Marquis, anyja Buttercup. Ifj. gróf Lónyay Menyhért megvette gróf Kegle­vich Istvántól : IAzzie, 4é. p. k. ap. Loiterer, any. St. Sophia. Az oxfordi and cambridgei csolnak-verseny ideje is közelget és 6 csapat gyakorolja magát az eve­zésben ; a fogadásokban a cabmridgeiek a kedvenczek s ugy állanak, mint 6 a 4-hez. NtyiOt-tir. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. 20 pár élő fogoly azonnal meg­vétetik. A vevő czimét tudatja a szerkesztőség. 4 Fedező-mének. Gr. Bombelles Lajos, ménesében Jakabszálláson (Fehérmegye.) NICOLET telivér pej mén, nevelte Delamarre ur 1864 ; apja Fitz Gladiator, anjja Nicotine, ap. Stingx, an. Deception, ap. Royal-Oak ; fedez 25 forintért. CYCLOP, f. v. sötétpej mén, apja Cyclop, anyja egy Gambia kancza: fedez 15 frtért. Túzok-vaüászatok a fehérmegyei fensikon. A fővároshoz közel alig van vidék, hol a ! túzok olly nagy mennyiségben tanyázna, mint a szomszéd fehérmegyebeli, Pesttől alig két órányira fekvő Érd és Ercsi uradalmakban. Természetesen itt nagy mennyiségű repCze termeltetvén, arról a túzok egy évben sem pápaszemen át, futólag megtekinté. A csinos vadász­nyereg meglehetősen kiszolgált ugyan már, de alakja tökéletesen megfelelt a czélnak ; a heveder is anyira megkopott már, hogy két oldalt csak ugy csiin­göttek ki a foszlányok belőle, arról tanúskodva, hogy nem egy csatát állott az már a vadásztéreken ki Mindenki tudja közülünk, hogy a vadászatnál mi sem szükségesbb mint az alkalmas, jól illeszthető nye­reg. Ez, és a sima fekete szügyelő s a nehéz orrfék szé­les kantárszárral, — mely olyan mintha elefánt fékezé­sére lenne szánva — képezék a kiegészitö részleteket. Öltözete is tökéletes öszhangzásban állott ezek­kel. Jól kikent hosszúszárú, hibátlan, széles vadász­csizma, nyakánál begombolt rövid kabát, fakó lo­vászmellény s széles karimájú, álla alatt szalaggal leszorított kalap, volt teljes toilette-je. Simára borot­vált, viharedzette s napbarnitotta arczából a makacs elhatározottság és kedélyesség váltakozva tükröződ­tek vissza. Ha az ember az ő széles vállait, száraz izmos karjait, koztyütlen barna kezeit szem'élte, a „Cross-country jock u-nek tökéletes eszményképét lelte benne föl, és noha talán akadtak e mezőnyben derekabb lovasok is mint ő, sok kémlő szem fordult felé, midőn nyugodtan ügetett ama rejtélyes zug irá­nyában, a hol ő a rókának nyakát szeghetni vélte, és nem egy kemény lovas álmélkodott magában cl, a midőn az az ördöngös Tamás enyelegve jegyzé meg előttök, hogy mily sokért nem adná ha paripája hibátlan lenne. Bármit tartottak is azonban erről a poroszkáról, arra volt ez hivatva, hogy csakhamar kemény szálkává váljék sok embernek a szemében azon a vidéken, mert Тот ez alkalommal az én velsö steeple-chaserem í l-et lovagolta. Attól fogva kevés oly mezőnyön jelent ez meg kaptás lábaival, hol vezérszerepet ne vállalt s ne küzdött vclna meg a gyep akadályaival, árkon,halmon tüskén-bokron egyaránt. Ha aztán a verseny végé­vel Тот elégült arezczal forditá lovának fejét h;vza felé nagybátyja istállói irányában, gyakran fői föl­merült lelkében e kérdés : vájjon mit érne ez a pa­ripa, ha az az átkozott kapta nem volna a lábán ! Ez önkénytelenül keletkezett kérdésére azonban soha sem adott még választ önmagának. Miután az olvasó előtt az unokaöcst bemutatók, illő hogy a nagybátya felől is megemlékezzünk. О aféle másodrendű, de függetlenül élő gentleman-far­mer volt, ki ugyanabban a faluban lakott, a mely­ben mi, csakhogy ő nagyon takarékosan élt, meg­kuporgatta a fillért is, ahol csak lehetett s örökösen tréfáink tárgya volt ő, valahányszor odahagyta odú­ját, hogy vadászatainkor részt vehessen — s ha oly­kor nem valami kiválóan ülte a lovat, a fólött vitáz­tunk, vájjon melyik a kettő közül a kaptásabb : a lovas-e, avagy a paripája? Vidám, kedélyes kis ember s jó czimbora volt ö, amellett a vidéken senki sem volt képes valamely ló felöl helyesebb Ítéletet vonni ; és ez átalános vélemény volt ; ebben a meg­győződésben élt környékünk valamennyi farmerje, aki csak lótenyésztéssel foglalkozott. A „Lottery", marad ki. Különösen az ercsi uradalmi pusz­tákon száz számra tanyáznak, télen fal kásán, nyáron a zab- s árpaföldeken párosan. Nyáron a hozzáférhetés könnyű, mert julius elején vizslával vadászhatók, s minthogy erős szaguk van, középszerű kutyával is fellelhetők; illyen­kor félénkek, a kutya előtt meglapulnak, s ha felszállnak is, nincs könnyebb, mint lomha röp­tükböl lepuffantani. Fiaik fel nem szállnak, s igy a kutya elől szépen ölbe vehetők ; már több ilyen fogottat küldtünk is a pesti állatkertnek, azonban ugy látszik, fogságukban —tán bús­komorságból — többnyire elvesznek. Egy alkalommal kutya elöl egyet fölvettem, s ölembe véve a majdnem pulykanagyságu fiókot, siettem vele hazafelé, midőn rémes sivi­tására előkerül anyja, s a levegőben kavarog­va kesergő sivitásban tört ki ; iparkodtam pus­kámmal megközelíteni, de lehetetlen volt : foly­vást lőtávolon kivül röpködött, de bennünket el nem hagyott, s bekisért egész a pusztára, hol fájó szivvel nézte egyetlen anyai örömé­nek elvesztét. Négy—öt napig látható volt az anya-túzok, mindig a puszta fölött röpködve, mig belátva fiának megmentbetlenségét, egy­szerre csak eltűnt. Télen számtalan zaklatásainknak vannak kité­ve, s daczára mindezeknek állandó vendégeink maradnak. Ritka nap, bogy ne próbálnánk őket cserkélni, de ügyes combinatióval mindig találnak rést a menekvésre, ha pedig esetleg felénk húztak el, ugy többnyire a legszelesebb puskásnak jutott a szerencse, ki aztán több­nyire a levegőn lőtt lyukat ! Az érdi uradalom simon-majori pusztáján, egy körülbelöl 50—60 holdas repcze-táblán, az idei télen mintegy 80—100 darab túzok ta­nyázott. Bátyámmal párszor elkocsizva mel­lettük, csak nyakukat meregették, de el nem szálltak. Neki bátorodtunk tehát s egypárszor Lefaucheux-inkból reájok tüzeltünk, de ered­ménytelenül Ekkor Unscbuldtól Wörndl-kara­binokat szereztünk, s a tábla melletti kocsiút­ról pörköltünk rájok, hasztalan! Természete­sen e meghiusult kísérletek csak szenvedélyün­„Gaylad", „Peter simple" neveket példák gyanánt említhetjük föl a sok közül, melyek minden isten adta évben, hol a „Leger"-re, hol a „ Broeklesby"-re versenyeztek és nyertek Szép kis könnyű ember volt ő, csinosan lovagolt s a világon a legügyesebb keze volt a paripa ve­zénylésénél, de szerencsétlenségére egy rettenetes esés után teljes világ-életére megsántult. Ballába nemcsak hogy kettétört, de tökéletesen össze is zúzódott, s noha az orvosok bámulatosan remekel­tek a mütészetben midőn öt az életnek visszaadták, nem járhatott többé egyenesen. E naptól fogva nyomorékká vált s csak mankó segélyével biczeghe­tett idébb-odább. Mind a mellett nem tudnám meg­mondani, vájjon nem előnyére vált- e eme szeren­csétlensége. „Vigyázzanak szegény lábomra uraim" — kiáltott fol olykor а vén bajtárs, midőn lovához közel nyomultak s ilyenkor elválhatlau társával — botjával is igyekezett a hozzá közeledőt tisztességes távolban tartani. Olykor a lincolni vásáron talál­koztam vele, hol ö számos erőteljes egészséges lovat szokot". összevásárolni, sohasem magának ugyan, hanem megbizás folytán másoknak. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents