Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-20 / 11. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 85 ket fokozták, hozzátéve, hogy valahányszor felhajtottuk őket, rendesen átszálltak a közel ercsi repczékre, honnét már másnap hallottuk a hirt, hogy egyvalaki 2 dbot lőtt, egy másik duplára kettőt, sőt egy alkalommal a juhászszámadó rosz flintájával vércsék után lesve, egy fa mellé húzódott, midőn az általunk elriasztott túzokok áthúztak, mire fegyverét elsütve, duplára két szép kan-túzok lett prédája! Illy és hasonló hirek, mondom, irigységünket felköltötték, s végre is megpróbáltuk az alföldi methódust, az ökrös-szekeret. A repczetáblát körülásattuk 4—5 láb mélységű lyukakkal, egymástól mintegy 60 lépésnyire ; ezután egv zimankós napon, midőn a túzokfalka a nagy hidegtől összekuporodva a repcze közepén ült, (illyenkor fejeiket —mint a pulyka — szárnyaik alá dugják s meglapulnak s csupán két három strázsát állitnak fel, kik magasra nyújtott nyakaikkal folyton tekintgetnek, nem közeledik-e veszedelem ?) összegyültünk többen a Simon-majorban, hol két béresszekeret oldalvást megrakattunk kukoriczaszárral, mi pedig mintegy 8-an, beléhelyezkedtünk a közepébe. Közelítve a repcze-táblához, az örtuzokok felénk forditák vizsga fejüket, de egész megnyugvással látták az ákácz-allée között czammogó két ökrös szekeret közeliteni, nem gyanítva bennök a trójai fa-lovat. — Valahányszor a szekér egy lyukhoz ért, egy puskás a kukoriczaszár-kévék közül a lyukba ereszkedett, s igy szép lassan s szivdobogva mindnyájan lyukainkban voltunk , s vizsgálgattuk ölésre szánt patronjainkat. Midőn mindnyájan helyen voltunk, a két ökrös szekér a vetés két oldalán megállt , nekünk átellenben pedig 6 —10 haj tógyerek közeledett a repcze s a túzokok felé. Midőn ezek mintegy 150 Epésre közeledtek, a túzokok iszonyú szárnycsattogással — mintegy 70—80 darab — felszálltak, s eleinte oldalt tartottak, de az ott fel- 1 állított béres ostora csattogtatásával irányukat I egyenesen nekünk s legkiválóbban bátyámnak, G. urnák s nekem vették. Reszkettem, midőn a suhogó tömeget felém közeledni látám, gombócznyira kuporodtam össze, csakhogy észre ne vegyenek. Egy jeladásra mindnyájan felállottunk, s a fejeink fölött átvonuló seregre sortüzet adtunk. E pillanatban csak túzokot láttam, de fájdalom nem esni, lianem röpülni! Nem igy bátyám, ki szomszédom volt, s mint praktikus higgadt vadász, kiválasztva egy szakállas kantúzokot, annak hóna alá durrantott (4-es söréttel), mire az, a szokásos spritzert magából kibocsájtva, eléje zuhant s pedig olly erővel, hogy hájas melle s gyomra felrepedt. Volt öröm s ujjongás, csak én néztem szomorúan s fogcsikorgatva az „istenhozzád-at" intő túzokok után, csupán azon gyenge vigasztalással, hogy egyet okvetlen ínegszárnyaztam ! A meglőtt túzoknak kidőlt beleit s máját, tüdejét ugy kellett visszarakni, s igy a majorban megmérve 32 fontot nyomott. Vadászat után a túzokot becsomagolva, vasútra adtuk s Bécsb о a tulajdonos b. Sina Simon urnák küldtük. Magunk pedig kalapjaink és sapkáink mellett hatalmas túzoktollakkal, kocsiainkba szállva, mint valami diadalittas választók siettünk az i

Zes gulyáshúsos tál mellé. Persze, hogy én vigasztalhatlan voltam, s baklövésemet csakis az feledteté némileg, hogy szomszédom „huszonegyesét" a tarokkban kétszer elfoghattam. Túzok helyett „huszonegy!" Egy cselszövő vércse merényletéről legközelebb ! L. Gy. S z о 1 y v a i levelet (Folytatás.) IV. Elegyes vadászatok. Mióta az üzekedésröl és medvevadászatokról szóló közlésemet útnak inditottam, néhány érdekes vadászati kalandom volt, mellyeket sietek frissiben elmondani a vadász-közönségnek. 1. 1871. deczember 18-ától 23-áig a szolyvai kerület vadászati személyzete, saját vezetésem alatt, folyvást vadászott dú- és sertevadra. Az egész megelőző liéten folytak a nyomozások a Vicsában és a pinyai völgyben, és minden oldalról érkeztek be jelentések, hogy a meghajtandó területeken több izben mutatkoztak vaddisznók. Ennek következtében 18-án a Viesába rándultam, a hol 3 napig vadásztam. Mindennap korán reggel csapáztattam a hajtás alá veendő térületeken, s mindennap jött a jelentés, hogy a vaddisznók a hajtásban vannak. De mintha el lettünk volna átkozva, nem mentünk soha semmire. Ennek oka az volt, hogy a meddig mi lövészek lélekszakadva felsiettünk a hegyekre állásainkat elfoglalandók, addig egy hiúz valamely szomszéd területről a meghajtandóra átváltván, a hajtás alatt levő vadat, még ennek megkezdése előtt , elriasztotta. Ezen balsors által elkedvetlenítve, a Vicsát odahagytam s deczember 21-én a pinyai völgyben, Polenánál vadásztam ; de ezúttal is eredmény nélkül. Azonban deczember 22-én hosszú fáradozásomat fényes siker koronázta. Ugyanis a Krihaija hajtásban egy pompás hiúz került elém, mellyet egy golyólövéssel el is ejtettem. 2. Folyó évi január elején egy vadász jött hozzám s jelenté, hogy a pinyai völgyben, a Polena melletti Visnyikova pochár erdőrészben még a mult öszszel egy széldöntelék alatt egy elhagyott medveszállást talált. Kérdésemre , rá tudna-e a helyre akadni, igenlőleg válaszolt ; mire utasitám, hogy tartsa magát készen, mert mihelyt arra viszen utam, meg fogok győződni állítása helyességéről. Január 16-án épen dolgom volt azon a tájon, tehát elindultam oda, magammal vivén a fentebb említett vadászt. Polena helységet elhagyván, egy rókát lőttem, melly az uton keresztül baktatott. Midőn egy darabig mászkáltunk a hegyeken, kísérőm azt mondá, hogy ezen a tájon kell a széldönteléknek lenni. Körültekintve észrevettem, hogy a fákat és bokrokat vastag hólepel boritá, a mi, miután több széldöntelék is volt e tájon, nagyon megnehezítette az igazi feltalálását. Végre mintegy félórai keresés után ráakadtunk ; e széldöntelék gyökerénél földhányás volt, a mi azon gyanút ébreszté, hogy ala'ta odu van. Az emelkedés lábánál csakugyan sikerült egy nyilast fölfedezni ; de daczára annak, hogy a hó másfél lábnyi magas volt, csapának legkisebb nyoma sem volt látható. Erre néhány lépésnyire a nyilastól felálltam, s meghagytam a vadásznak, hogy a kiálló gyökeret lábával rugdossa és a fejszével hozzá sújtson. Ez meg is történt ; de medve csak nem akart jelentkezni. Már fel akartam hagyni az egész vállalattal s el is hivtam a vadászt a hasztalanul ostromlott fatörzstől, midőn észrevettük, hogy a környéken sok fiatal hajtás és ág le volt harapdálva. Ez újra felélesztette reményemet és megerősített abbeli hitemben, hogy a medvének mégis itt kell valahol lappangnia, Epon töprenkedtünk, társammal, hogy mitévők legyünk, midőn tekintetemet esetleg a nyilás felé fordítottam. S ime azon pillanathen nyújtotta ki fejét a maczkó ! A fegyvert arezhoz emelni, irányozni és a medvét kamarába lőni, egy pillanat müve volt. A medve néhány fájdalmas orditás után, ugyanazon állásban kimúlt. Mi azután nagy erőfeszítéssel kihúztuk a uyilásból, hogy közelebbről megtekintsük. Az állat mintegy 6—7 éves nőstény volt, szine feketeszürke, nyaka körül fehér gyűrűvel ; súlya feltöretlenül 292 font volt. El akartuk már hagyni a barlangot, midőn még jókor eszembe jutott, hogy ezt is át kellene kutatni. S ki irja le bámulatomat, midőn bele tekintve, még valamit mozogni láttam. 3 darab piczinyke 3 — 4 napos medvebocs volt az odúban, melyeket azonnal kivettünk és megöltük. Egyet közülük spiritusba téve a mai napon postára tettem a t. szerkesztőség számára ; a másik kettővel két barátomnak készítettem meglepetést. 3. Január végén néhány erdészt küldtem a Gyil nevü kerítetlen erdőrészre 2 vadászeb kiséretében őzre és rókára. Az ebek nem sokára megszólaltak, egy vadat felhajtván, melyet egy mély árokban meg is állítottak. Az egyik erdésznek kissé későn jutott eszébe hogy lenézzen, és miután erős szélvész dühöngött, nem lehetett tisztán kivenni, merre van a hajsza. Nagy bámulatunkra azonban csakhamar kiderült a tényállás : ugyanis ebeink egy erős hiúzzál keltek birokra ; és pedig a szukát a hiúz ugy összemarczangolta, hogy haza kellett azt vitetni. A hiúz is több harapást kapott, miután sebvérzett, azonban egész délután és éjjel hó esvén, nem lehetett tovább üldözni. 4. Még egy izben vadásztam dúvadra a szinyáki hegységben. Ugyanis ott egy csaldögöt megmérgeztettem, s Schäfer erdőkerülő azon jelentéssel jött hozzám, hogy a dög körül medve nyomai vétettek észre. E vadászaton Masanecz Jenő erdőgyakornok és Bogdán vadászszal egy medve jött szembe, a melly e kettő által halálosan megsebesíttetett, de csak másnap találtatott meg széldöntelékek közt — kimúlva. 5. Február 14-én Olsavsky fövadász Almamezönél a vicsai völgyben néhány vadászszal és parasztemberrel hidépitésre való fát vágatott s e munka közben egy igen erős medve nyomaira bukkant. 01savszky röviden megcsapáztatta és meghajtatta. Sikerült is neki a talpast elejteni ; a melly igen erős példány volt és kizsigerelve 3 mázsát nyomott. Az idei mérgezések végeredményeit később fogom közölni a t. szerkesztő úrral. 1871. év folyamában összesen elejtetett: 10 szarvas, 35 róka, 3 erős kan, 6 nemes nyest, 4 gyengébb kan, 5 görény, 3 emse, 1 vadmacska, 5 frischling, 2 borz, 24 özbak, 4 sas, 33 nyúl, 21 keselyű, 38 császármadár, 2 héja, 7 medve, 20 ölyü, 1 farkas, 39 varjú és szarka. 3 hiúz, Megmérgezve találtatott : 4 farkas, 1 borz, 1 hiúz, 1 sas. 16 róka, Összesen 289 darab. Szolyva, 1872. február 27-én. P. A. En nyúl emlékiratai, Sem éjjelem, sem nappalom, Agártól, puskástól nem nyughatom „ . . . . Szeretném tudni, van-e a világon annyira zaklatott állat mint ez a mi fajunk ; reggeltől estig, ősztől tavaszig örökös hajrá !. . örökös puskázás, örökös nyakgatás. Alig bogy az aratás kezdődik, már kizavarnak szülőföldünkről, s az agaraktól nincs nyugtunk ; alig hogy tanyát ütöttünk a kukoriczásban, és kezdjük a fiatal hajtások rágicsálása mellett dicsérni a természetet, melly illy szépen gondoskodik rólunk, midőn megint ott terem Plato két lábu de tollatlan állata, egy másik szintén tollatlan de négylábú állattal, mellynek olly kitűnő szaglása van, hogy már messziről „megállja" finom odeurün ket és ismét futásra kényszerit bennünket ; s ha