Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-13 / 10. szám

_78 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 17. 1872. volna csábéteknek, ha a szegény fóldmives oláh értékesíteni nem lenne kénytelen. Hiúz a megyének ezen alsó szélén nincsen. Azonban több év előtt a Lúgos melletti Kritsova faluba hajtottak be a kanászgyerekek egyet, a melly az előhivatott földesúr, Petko altal épen azon pillanatban lövetett, a midőn egy paraszt kertsövényét átugrani szándékolta. Furcsa látvány volt, a mint az örömlármára összesereglett falusiak e vadnak minőségén és nevén törték eszüket. Az egyik oroszlánnak, a másik ördögnek, a harmadik boszorkánynak nevezte el, mig a falusi pap megérkezett és megkérdeztetvén, miféle állat ez ? pálczájával a vad oldalait megveregetve, nagy pathóssal kimondá : „Ásztaj Mútra de Mátje ! " azaz: ez tengeri macska. Nagy lőn az öröm, hogy a vad valódi nevét megtudták, s nem győzték eléggé magasztalni pópájuk rengeteg tudományát. E tájon a medve csakis a véghelyi oláhezreddel határos nagy hegyekben, miket Muntye Szemeniknek neveznek, ritkán mutatkozik ; ott a juhászok nyári legeltetés közt kutyáik utmutatása szerint hébe-korba égő kanóczczal üldözik, miután a fegyvertartás — mint nálunk szokásos — ott nincs engedélyezve. Szarvas az egész megyében nem találtatik, jóllehet a roppant kiterjedésű erdők hivatva látszanak szép szarvas-állomány kitartására. Néhány év előtt a befagyott Dunán egy szarvaspár kelt át, s a moldovai erdőségekben kalandozott. De jóllehet a kímélet, szaporodás czéljából, az államvaspályatársaság tisztei és a véghelyi ezred kapitányai részéről, szigorú rendelettel gyámolittatott, a nemes vad, hazája megvetett nyugalmas élte felé bánkódva visszavágyódott ; de szerencsétlenségére, mert a dunamelléki oláhvéghelyi juhos gazdák tanyái közt a pár, mint Philemon és Baucis egyszerre — de nem olly költői halállal — erőszakosan kimúlt ! Ugyhiszem, hogy az új vadászati törvény statáriumot hirdet az úgyis ritka őzekre is. Miután az orvvadász olly vad felkeresésére nem igen hajlandó, a hol Kliklián csizmaszárai paizsa alatt sem biztos, mikor körülárkolt kis szőllője őrzésének örve alatt holdvilágos éjelenkint czimboráival titkos vágyát lesbe elüldögélése közben — még a törvény árnyával fedetve, nemcsak intra, hanem extra muros is kielégitheti. — A vad életére nem fogadnak assecuratiót. — S igy erre megszomorodva csak azt mondhatjuk : Sic vos non vobis. Nemes lovak tenyésztésével egész Krassóban senki sem foglalkozik. Az egyetlen báró Fechtig bulcsi arabs ménese már rég megszűnt, és a szomszéd Temesmegyében Varadian volt Milos szerb fejedelem arabs ménese csakis kicsinyben tartatott fenn Baics unokái által, a házi szükséglet számára, s igy csak névleg áll fenn. Túzok csak télen téved hozzánk, vadlúd soha. Vadkacsa csak akkor, ha a tavak és folyók befagynak. A maga idejében erdei szalonka is gyéren van, fogoly sincs aránylagosan elég. Császármadár sohasem látható ; sőt a távolabb eső nagy hegyekben is mondják, hogy megritkult. Vaddisznó van elég az erdőmben. Ezeket az orvvadászok könnyebben pusztítják, valamint a nyulakat a tanyás- gazdák és juhászebeik. Minden paraszt puskát tart ; az eddigi szolgabirák az összezavart törvénykezési állapottal szemben jónak látták semmibe sem elegyedni : ibant qua poterant, s igy igazi anarchia kapott lábra. J a g о d i t s. Ozvad 30, Mezei nyúl 50, Császármadár tí, Fáczán 1, Fogoly 7, Erdei szalonka 16, Kóbor macska 3, Sólyom és vércse 4, Bagoly 4, Róka 11, Vadmacska 1, Kóbor kutya 3, Fürj 14, A hlbokai pagonyban : Vaddisznó 1, Fürj 20, Őzvad 8, Mezei nyúl 11, Császármadár 1, Fogoly 2, Erdei szalonka 3, Lövetett a szkicsói pagonyban ., a hlbokai . 1871. martius 1-töl — \872. február végéig. (Az illv löjegyzékeket a lefolyt évről mindenfelöl beküldeni kérjük. Herczeg Odescalchi Arthur vadászati terén lőtt vadak jegyzéke 1871. mart. 1-től 1872. martiusig. A szkiezói pagonyban : Róka 5, Nyest 1, Kóbor macska 1, Sólyom és vércse 5, Bagoly 1. 149 darab. 60 „ Összesen 209 darab. Kelt Szkiczón, 1872. évi február 29-én. L ü r Máté, fŐTAdász. 1872. február 1-éig a lellei határban lövetett összesen : Oz 7, Róka 2, Nyúl 13, Vadkacsa 29, Búvár 1, Szárcsa 1, Gém 3, Erdei szalonka 6, Vízi szalonka 217, Halászka 22 darab. Összesen 968 darab. Sártyúk 102, Fogoly 56, Fürj 351, Vadgalamb 55, Húros rigó 50, Haris 5, Héja és vércse 20, Varjú 22, Szarka 6, Tisztelettel maradván Szalay Imre. A szepes-püepöki Scsavnyiki uradalomban 1871-dik évi martiustól egész deczember végéig csupán az erdei személyzet által elejtett és az uradalomnak beszolgáltatott vadnak — valamÍDt az 1851 óta divatozó löpénz és árjegyzéke: Öz J Nyúl -я ТЗ я Vadkacsa Vadgalamb л ez а о Róka Nyest Görény A pagonynak megnevezése ez я JZ suta fiatal kinőtt я — я 43 Siketfajd Nyirfajd а -я s аз -я аз О Vadkacsa Vadgalamb я N аз "3 -с W Fogoly Т"

5 to Medve Farkas -сз nyári "я — я «s -M 'Z -я t-> s -Я >> e Я Я d а г а b Grénicz .... 8 1 5 3 1 4 2 3 1 — 6 1 — — 2 1 — 3 — — 3 Teplicz .... 14 10 2 7 — — — 5 — — — — — — — — 3 — — 4 1 — Vágh 13 12 2 5 — 2 — 4 2 — — — — 3 — — — — — Összesen 43 30 1 5 17 1 5 l'l3 1 4 í 3 1 i 1« 1 II 0 1 II—1 8 1 — 7 1 3 Löpénz . to J-Z СО -X X ! ír CC ОГ 12 со 1 X ял 00 12 1 °° 1 3

0 2 2 со -л 2 100 Ix S 2 2 Tf 00 CC or or о or Löpénz . to2 ч II in 11111111 11111 о or -с IUI I

м 1 П 11 1 A vad ára . Л X 2 со s IX Im 2 or 2 or 1 or S m A vad ára . toX iO or 1 1 со or i 1 1 1 1 A megjegyzet löjegyzéken kivül a betörő szomszédok által elejtetett 15 őz és 17 nyúl. Az özek-, nyulak- és szárnyas állatokból 10% megsebesült és nem találtatott meg. Medvék közül négyre tétetett lövés. Téli róka 3 megmérgeztetett, de a mellett 2 kopó és 3 házi kutya is áldozatul esett. A s'rychnint szóró paraszt ember (Dulovits István) e miatt bepereltetett. H i и z о k. liogy a hiúz (Felis Lynx) már a Királyhegy alatti szepes-püspöki erdőségekben is barangol, arról meggyőződést szereztem. Nevezetesen: 1871. évi április 24-én Vitkó Mihály erdőkerülöm nyirfajdokra ült lesben — melly zöld gallyakkal bokorféle alakban összeállittatik — ; a nyirfajdkakas dürrögve és suhogva hozzá közeledik. Ez azonban a sötétség miatt tanácsosnak nem látván a lövést, egy darabig habozott, de eközben a madár felriadva tovább szállt. Nemsokára ismét zörej hallatszott, ime : a vadásztárs egy hiúz képében a kerülő háta mögött kullogott. De mire ez visszafordult és puskáját a szük helyen reá irányozhatta volna, máris olly távolságra ért, hogy a lövés nem igen árthatott neki. Mult évi julius 17-én a kubachi határon Zoti nevü vágásban a szénégetők éjfél idején hangos morajt és csörtetést hallottak. Korán reggel, midőn egy Vanyiczky Jakab nevü kerülő hozzájok érkezett, neki a történteket elbeszélték és azon helyre vezették, a hol a küzdelem folyt. Némi keresés után rá is akadtak a harez eredményére : egy megfojtott rókára. Augustus hó 21-én vadászaton voltunk és ebeim egy ozsutát hajtottak, melly olly közel jött hozzám, hogy láttam, miszerint jobb ezombján iszonyú seb tátong. E látványra nem kiméltem a szegény állatot, hanem egy lövéssel véget vetettem életének. Róth nyug. huszárkapitány és Jurkovich erdömester úrral sokáig töprenkedtünk e tünemény okán, mig végre abban állapodtunk meg : hogy egy biuz az őzre lecsapott, s ez ámbár 24'/2 Q" térségről a bőr lehántva s már összezsugorodva lecsüngött, valami fortély által ellenségének éles körmei közül mégis kiszabadult. Öszszel Krause, gr. Csáky féle erdőmester által az illésfalvai területen, letbánfalvai pagonyom szomszédságában özvadászat alkalmával egy hiúz a kopók előtt menekedve — lelövetett. О г о l. 1871. évi januárhó 3-án vadászván, felém egy özbak robogott; 40 lépésnyi távolságra lancasteremet reá sütém, mire ez lerogyott. Azonban 3 perez múlva újra csülökre kapott s nagy bámulatomra odább állni készült. Nem akarván a löhatárból kiereszteni, a második csőből 90 lépésnyire lőttem rá. Ezen lövésre olly lassacskán ereszkedett le, hogy nem adtam többé hitelt manövrirozásának, hanem egy töltényt belökvén az egyik csőbe, a fák árnyaiban mintegy 42 lépésnyire húzódtam. S várakozásom nem is csalt, ugyanis még nagyobb meglepetésemre a bak kis vártatva fejét a hóból ismét felemelte s mintegy könyörületért esdve nézett körül. Ekkor egy harmadik lövéssel már véglegesen kifújtam élete lámpáját. Alig, hogy magamhoz térhettem ezen esemény fölötti csodálkozásomból , máris hallom kopóim hangját felém közeledni, s megint láttam egy megugratott őzbakot vágtatni, melly egy lövésre az előbbi özbak szomszédságába esett. 1871. octóber hó 17-én Ludmann Samu úrral, a palermanni vasgyár igazgatójával, széufa megszemlélésénél lévén, mindjárt az ölfa szomszédságában őzekre vadásztunk. Alig, hogy megjelölt állásainkra érkeztünk, máris hallatszott az ebek csabolása és rá