Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-13 / 10. szám

MARTIUS 13. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 79 egy özbakot láttam a vágáson át felém közeledni. Midőn 86 lépésnyi távolságra ért hozzám, puskámat rásütöttem. Az állat összeroskadt, mire én és Lud­maun ur a gazon s dudván keresztül azon helyre siettünk. De nagy meglepetésünkre csak vért, szőrt és a vörös fenyőfából letört kérget: találtunk. Foly­tatni akartuk a nyomozást, de a kutyák még más özeket felkapván, a fiatalosban ugy összevissza sza­ladgáltak, hogy a megsebesült bakot elhagyták és nem is birták a nyomot ismét felvenni. Csak 4 nap múlva akadtunk mintegy 800 lépésnyi távolságban az áldozatra. A lövést megszemlélve, ugy találtuk, hogy az agancs tövét egy pósta megrongálta és az állatot elszédítette, egy más pósta pedig a szügyét fúrta át, melly helyből a vér két oldalon folyt, s melly véget is vetett életének. N у и lak. Egy más izben nyúlra lőttem s azt elejtettem. De midőn közeiedék, a nyúl szánalmas tekintettel pis­lantott reám, mire botommal füle közé vágtam. Ek­kor a nyúl felszedte sátorfáját s útnak indult. En sem resteltem utána szaladni s néha-néha szörkön­tösét amúgy Isten igazában megérinteni. Hosszúra terjedvén azonban a verseny, végtére megálltam. A nyúl is utánozott, t. i. egy darabig szaladva, ö is nyugalomba tette magát. Erre aztán nem volt más mód, mint — mivel kutyáim más oldalon voltak — puskámnál segítséget keresni. Erre persze a játék­nak is vége lett. Kopóim egyszer nagy hóban felkaptak egy nyu­lat. Messzire hajtották s megint eredeti helyére hoz­ták ; de a nyúl egyszerre eltűnt. Kutyáim kört csi­náltak és némi idő múlva kénytelenek voltak üresen visszatérni. Ez felkelté kíváncsiságunkat s utunkat arra véve, megszemléltük azon helyet, hol a kutyák elhallgattak. Szemünkbe tünt egy odvas tölgy, melly mellet a kutyák össze-visszataposták a friss havat ; erre azon gondolatra jöttem, hogy ott rejlik zsákmá­nyunk, s valóban kerülöm bedugja kezét s elordítja magát: „tűje" itt van! — Csak ki vele! a mi megtörténvén összekötözve életben hoztuk haza. Vidra és nyest. A gréniczi éjiőrt Fabry Jánosnak hívják. Ennek van egy kutyája: „Kasztor", melly ugy be van ta­nitva, hogy : mialatt gazdája rákot vagy halat fog­dos, ö a folyó bokros partjait körüljárja, s a hol vidrát talál, sajátszerüleg csahol. Mire már Fábry, tudva a jelet odasiet s a vidrát fokossal agyonveri. 1870. évben tudomásom szerint 3 vidrát kapott, mellyek közül kettőt megszereztem, s belőlük nőm­nek karmantyút csináltattam. Mondhatom, hogy : „Prachtstück !" Mult év május 14-én egy itteni paraszt csürjében 3 fiatal nyestet fogott, s nekem kedveskedelt velők. Macskánknak is két kölyke lévén, azokat a nyes­tekkel egy fészekbe helyeztük, s köztük a barátság csakkamar megköttetett. Később a konyhában sza­badon járkáltak s kopóimmal is társalogtak. Midőn már nagyobbak lettek, egy inagszáritó kamrába kü­lön elhelyeztük s hússal és tejjel tápláltuk. Felnőtt állapotban sem kerülték az embereket. Beeresztett élő fiatal verebeket a legkönnyebb móddal elfog­ták. Egyszer kerülőm egy kutyakölyköt vitt be, tudni akarván, mitévők lesznek a nyestek. Rövid idő múlva egymásnak susogtak : „pajtás fogjuk meg" s reá rohantak, oszt' mint a farkasok összeszag­gatták. Közelebb megint a kopók hűségéről s másokról. Gréniczen, 1872. február 13-án. Teschler János, főerdész. Gróf Forgách Károly ghymesi uradalmában 1871. évi martius 1-töl 1872. évi martius l-ig lőtt hasznos és kártékony vadak jegyzéke. H a s z n 0 s v a d 1 Kártékony vad H F с v a d Fekete vad Dám­vad Mouf­flon Özvad S S 1 Я 1 u> N A pagonynak elnevezése 14 ágas 12 ágas 10 ágas я ЬС -Я es Vén suta Erős darab Süldő H я "я s JA M Vén suta Kos 6-os bak Villás я я 3 -а: Nyúl Fáczány Császármadár Erdei szalonka Sár-szalonka Fogoly •p Haris Kacsa Vadgalamb а> s со от :о тз оЗ > от о от ОЗ JA -s « Nyest Görény Menyét Ragadozó madár Szarka és varjú Kutya Ilázi macska я :o ЯЗ я > S JA -Ф M Összegek összege A vadaskertekben 1 2 3 1 6 11 3 4 5 1 49 5 21 1 21 5 32 — — 10 — 181 11 1 — 13 3 3 31 212 G hymes-Kosztolán — — — — — ! 2 — 1 — — — 7 1 3 30 — — 27 — 1 — — — 1 73 9 — — — 2 — 7 3 21 94 Fenyves — — — — — ; 1 3 2 3 — — 24 3 2 — — 1 14 — 13 1 — — — 67 10 — — — 7 — 11 — 28 95 Welesicz — — — — — i 3 — — 43 1 — 9 — — 13 — 12 6 — — — 1 88 5 — — — 8 — 11 3 ' 27 115 Fáezányos .... — — — — — — — — — 67 18 — 52 89 2 — — i 228 1 — 2 1 3 G 3 4 20 248 Ill 2 з 1 1 1 6)15 16 6 1 7 1 5 123|10|26 1 Összesen 13 1 27 12 1 159 107 18 1 75 5 110 96 ! 2 10 1 1 1 637 36 1 2 1 33 ! 6 35 13 127 1 764 Kelt Ghymesen, martius 2-án. 1872. M a 11 y a s о v s z к y Miklós, főerdész. Ö excellentiája gróf Pálffy Mór szomolányi ura­dalmán elejtett nagyvad jegyzéke 1871. évben. Szarvas 12 ágas 2 db. 10 8 6 tehén borjú 1 5 1 16 5 Ozbak 3 db. Vaddisznó kan 4 db. „ emse 4 „ 1 éves 3 db. kisebb 11 db. Összesen 55 db. я Szomolány, 1871. martius 1-én. Bil ek , főerdész. Ngos Jankovics József ur öreglaki uradalmában 1871-ik esztendőben lőtt vadak s kártékony állatok jegyzéke : Vadgalamb 23, Róka 39, Nagy kánya 10, Ozbika 10, Óz-kancza*) 2, Nyúl 117, Fogoly 2 6, Fürj 22, Erdei szalonka 11, Vizi szalonka 1, Vadrécze 1, Vérese 52. Szarka 66. Kóbor kutya 19, Házi macska 18, Bagoly 18. Maradván tisztelettel Pokorny György, főerdész. *) Talán „suta" vagy tehén ? Minek az illy elnevezés. Nem tudjuk, honnan származik, de csodálkoznánk, ha Somogyban szokásos volna. A fogoly szeliditéséró'l igy ir a „Gefiederte Welt* czimü lap. A foglyok szeliditésének legfőbb aka­dályául szolgált eddigelé, hogy a repülésről nem tud­ták leszoktatni. Szárnyaikat megrövidíteni nem lehet, mivel ekkor nem alkalmasok a költésre. Megkisérlet­ték evezőtollaik vitorláit lefosztani, de ez sem veze­tett czélhoz, mivel a vitorla nagyon gyorsan ismét kinő. Joél franczia tenyésztő a 4 — 5 első evező toll szárát kevéssel tövén felül kezdve tollkéssel felha­sítja, de akként, hogy az evezőtoll vége a hasítástól sértetlen maradjon. Ez czélszerünek bizonyult be, mert a madarat repülésre képtelenné teszi és még sem akadályozza a költésben. A fogoly ezután csak­hamar honossá lesz a baromfi-udvaron, a házi szár­nyasokkal megbarátkozik, jó egyetértésben él azokkal és mikor eljön a fészkelés ideje, épen olyan fészket galyabit mint szokott a "szabadban ; a külömbség csak az, hogy többet tojik mint künn. Nagyon szelí­dek lesznek s hamar bíznak. Hívásra örege, ifja elő­jön. A csibék keményre főtt s apróra vagdalt tojás­sárgával, tehéntúró, áztatott kenyérmorzsa és han­gyabábokkal tápláltatnak. Mikor nagyobbak lesznek, búzát, kendermagot stb. kapnak , hanem költés ideje alatt nem igen kedvelik a szemet s ilyenkor apró növényhajtásokat vegyítve vagdalt tojás- és marhamájjal kell nekik adni. Joélnél még eddig az uj generatiok evezötollait is meg kellett hasítani, de kétségtelen, hogy már a 8—10 generationál erre nem lesz többé szükség. L —r. 4 © § y © Szalonkák még csak gyéren húznak, mint a több­felől érkező tudósításokból látjuk, s vadászuraiuk és vendéglőseink alig egy párt kaphatnak. A királyi udvar számára is kerestek a napokban. Szegeden martius 5-én lőttek egypárt ; ugyanaznap, mint tud­juk, már a gödöllői erdőkben is láttak ; 8-án pedig már Hontbau, Zseliz környékén is lőttek egypárt. — A budai szalonka helyeket még eddig hiába les­ték vadászaink, s a Pest környékén fekvő kedvezőbb helyeken sem jelentkeztek eddig a hosszúcsörüek. A legelsők egyikét Baziásröl küldték folyó hó 4-röl Heinrich itteni vaskereskedőnek az első feljövő gő­zösön. Rövid tudósításokat (levelezési kártyán) megjelenésűk idejéről az ország különböző vidékei­ről szívesen vennénk. Soest alezredes úr, a kisbéri ménes parancsnoka, a napokban tért vissza angliai útjából, hol a kor­mány megbízásából a feloszló Bleukiron ménest szemlélte meg, összehasonlításokat teendő saját mén és kancza állományunkkal. Tapasztalatait sze­rencsénk lesz jövő számunkbau közleni. A budai lövöldében folyó hó 3-án tartott lövészet alkalmával összesen 21 lövész jelent meg, kik d. u. 2 órától esti 5 1/ 2 óráig egy czéltáblára a bonvéd hátultöltő karabélyokból 5 51 lövést tettek.

Next

/
Thumbnails
Contents