Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-13 / 10. szám

ÁPRILIS 10. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 77 kedvesen eltöltött szép reggel emlékével tér­tünk haza felé, hol egy kis pezsgözéssel s tán­czal — mi itt igen gyakori — zártuk be a napi mulatságot. — A Lengyelnyergen is valék még egyszer hölgyek társaságában, kik e fárasztó parthiet egy a kirándulást megelőző bál utáu valódi bravourral tették meg. Zerge­ként haladtak fel a csúcs tetejére, kiérdemel­ve-elismerésünket kitartásukért. Időnk is na­gyon ked vező volt, s igy teljesen élvezhettük a, kilátás nagyszerűségét; gyönyörködtünk a temérdek csúcsokban, jó távcsövünk segélyé­vel vizsgáltuk az alattuk elterülő Galiczia zord kinézésű tájait. Azonban most a vadász­nak semmi élmény sem jutott, csak a láthat­lan mormoták füttye liozá emlékünkbe itteni kalandunkat. Az idő esősre változván, tervezett fajdvadászatunk — nagy fájdalmamra — el­maradt s igy ott létem alatt vizslával több vadászat nem is történt. E vadászatokat meg­előzőleg nagy hire volt, hogy a fürdő körül három medve, két öreg s eg y fiatal tanyáz ; sokan mesének hitték ezt, hanem egyszer csak terjed hire, hogy a Sch'agendorfi határ­ban egy marhát levágott, s többen álliták hogy a fürdő körül is látták, mely hir, ha teljesen be nem bizonyult is, de nagy valószínűséggel, birt előttem is. — Egy reggel ugyanis legé­nyem nagyon kérdezgetett, hogy miféle állat lehet az, mit ő most a zuhany körül látott. „Nagyobb volt — úgymond a legnagyobb sze­lindeknél, barnásfakó szőrrel, vdstag láb akkal, melyek nagy talpakban végződtek , egy forrás partján ült, füleit hegyezve. Amint felé köze­ledtem, felém fordult, de nem szaladt el, min én megijedve — mivel ily állatot soha sem láttam — magam szaladtam el s a fürdőig meg sem álltam". A fiu elég igazmondó lévén, nincs okom szavában kétkedni; sőt leirá ;a után hajlandó vagyok medvének tartani az is­meretlen állatot, lehet különben hogy tán az ifjú úr volt. Bezzeg lett ijedés a fürdőben; sokan nem mertek egyedül a források felé sétálni, nem tartván a sétabotot vagy esernyőt biztos fegy­vernek a medve ellen ; sokan felszólítottak, hogy fegyveremet a reggeli sétákon magam­mal hordjam ; ezt azonban leginkább azért, nehogy valaki azt higyje, hogy tán félelemből történik, nem teljesítettem. — Nagyon boszan­tott, hogy barátaim sokszor láttak séta közben vadat s nem egyszer repült föl a sétaút mellől a császármadár, de ha én kerestem, nem talál­tam. Készültünk párszor a Krumholtzba sza­lonkákra is vadászni s esti húzáson ott marad­ni; de társ sohsem akadt, az igazgató úrnak pedig foglalatosságai nem engedek, s igy egye­dül menni magamnak sem volt kedvem. Zs... ,i augusztus elején megérkezvén, meg­kezdődtek az őz-vadászatok, a melyekben én — sajnálatomra — mivel igen korán történ­tek, niidőn még én a pokróczban álmodoztam a vadász-élet gyönyöreiről, részt nem vehet­tem. •— Azonban igy is figyelemmel kisértem a vadászatok eredményeit, melyekről sokszor a zuhanynál magától Zs itől, ki a vadász Uról egyenesen oda szokott lovagolni, vagy az igaz­gató s fürdőorvos úrtól — ki szintén nagy va­dász — értesültem. Az első vadászat eredménye mindjárt két őz lön ; s azon ideig mig én ott mulattam, 8—10 nap alatt, 8 öz lövetett, mi mindenesetre azt bizonyitja, hogy van bőven. Szóban volt egy nagy hajtóvadászat tartása is, még pedig medvékre ; de biz ez — mint sok szép tervünk — dugába dőlt ; zergékre se-n vadásztak ott mulatásom alatt. A vadászat egyébként legnagyobb hévvel itt is szeptem­berben folyik. Érdekes leliet mindenesetre a szenvedélyes vadászra e петезеЬЬ s ritkább vadak elejtlietése, mely habár fáradsággal jár is, de az eredmény dús kárpótlást nyújt. Augusztus 10-ikén egy borongós napon bú­csút mondék a Kárpátoknak, elszorult szívvel tekintve kocsimból feléjök, s még egyszer em­lékembe idézve öt heti élményeimet, melyek közül a zergekaland mélyen bevésődött emlé­kembe Azon megnyugtató érzéssel búcsúztam ked­ves ismerőseim­s e gyönyörű helytől, hogy jövő évben — ha Isten segit — újra találko­zunk — s meglehet, hogy szeDt Hube.t akkor több eredményre segitend. Grénicznél elkanyarodva a hegyek közé, a Kárpátok is eltűntek szemeim elől, de még azután is rájok gondolva látni véltem hazám e regényesen nagyszerű, általam oly hőn kedvelt ég felé nyúló bérczeit! В a 1 о g V ö 1 g y i. torn, hogy a juhászkutyák tartását juhászaimnak szigorúan eltiltottam. Közbeesöleg, áldva az életbelépendö vadásztör­vény üdvös hatását előre is, még ha a hatóságok legéberebben fognak is pontos betartása felett őr­kedni : nézetem szerint, mig a magyar ember nem csak a delátiótól, — mi csak dicséretére válik — de a nyilt közbelépéstől irtózik, és mig a juhászkutyákat, mellyek még a farkas ellen is ritkán használnak, legalább nem annyira, hogy kisebb és éberebb s nyájőri czélokra tanulékonyabb pincsek által ne lennének helyettesíthetők, jóformán ki nem pusztít­ják, vagy ártalmatlanná nem teszik, sok eredményt e téren nem várhatunk. Végezetre közlöm a mult idény vadászati ered­ményét m. e. 1000 holdat mezőségben és 200 hol­dat erdőben tevő haiivai birtokomon, megjegyezve, hogy majd mind vizslám előtt lőttem. Elesett : 1 róka, 29 nyúl, 304 fürj, 30 fogoly, 32 haris, 4 vizi-tyúk, 3 erdei szalonka, 17 vízi szalonka, Összesen 454 darab. 3 bibiez, 1 tengeri galamb. 20 vadkacsa, 3 parlagi sas, 4 к aba, 3 kóbor kutya, 2 macska, 1 stryx bubó. Hanvay Zoltán. Kernécsa. febr. 13. 1872. H a n V a , 1872. február 25. Tisztelt szerkesztőség ! Engedjen meg, ha becses lapja számára hívatla­nul is bátorkodom rövid tudósítást küldeni.*) Vidékünk a gömöri Sajóvölgynek legszélesebb, bájolón szép, de erdőtlensége miatt csak a kisebb vadnak alkalmas tere. A fővad meäsza tőlünk a nagy erdőségekben az idén nem volt ritkaság, és több agyaras, sőt medve is került az idén puska­végre. Régibb időkben szép kacsázások estek nálunk ; de az 1860-ik évben közbejött tagosítás alkalmával tavaink többnyire olly polgártársainknak jutottak, kik jövedelmezőbbnek látták, a nádasokat kipusz­títva, a tavakat keuderáztatás végett a széles vi­déknek bérbe adni. Azóta itt a kacsa nem költ, és csak mikor az alföldi tavak és lustább folyású vizek befagynak, mutatkozik a kacsák sok neme, a bú­vártól a legkisebbig, az élvezhetők közül a tőkés, lengyel stb. nagy csapatokban. Azonban ezek any­nyira ügyesek a vigyázatban, hogy sok állam rend­őrsége tanulhatna tőlük, s igy bajos belopni. Fürj a mult évben igen sok volt, de rendkívül soványok voltak — ugy a harisok is, ezen klassi­kus vizsla-szekirozók. Fogoly mult évről sok maradt. De reményünkben erősen csalatkozánk, mert költése az iszonyú rohanó záporok miatt kárba ment, a sasok légiója pedig még mielőtt villások lettek volna, ugyan kivette elö­lünk a dézsmát. Szalonka-idényünk tavaszszal élvezetes volt, s a mennyiben Ráhón két napi hajtáson 23 került ag­gatékra, nálunk eseményt képezett. Sár- és szőr-szalonka ez idén bővebben mutatta magát, mint máskor ; de a gojzc.r, melyre e vidéken nálam szokott eredményes vadászat esni, nem mu­tatta magát. A szomszéd Lénárdfalván van egy tó, mellyen egy általam nem ismert gyönyörű állatot lőttem ; nem ismervén, eldobtam, mig sajnálatomra későn tud­tam meg, hogy tengeri galamb volt. Nyúl is mutatkozott az idén, mi itt nagy ritka­ság ; mert ugy а szomszédos erdőkben, mint а mező­ségen а szomszéd balogvölgyi kurta nemesek és né­hány molnár — akár van ideje, akár nem, — miuüig lesi-puskázzák. Hogy volt saját birtokomon is, ezt a szigorún betartott tilalmon kívül annak tulajdoni­*) Máskor is igen kérnénk. Szerk. Igen tisztelt szerkesztő úr! Becses felszólítása nélkül is, ha érdekes közleni való e környéken vadászati eseményekben előfor­dult volna, hazafiúi kötelességemnek tartottam volna azt a vadászatkedvelö közönségnek а „V. és V.-lap" utján tudomására juttatni; de az irántam tanúsított figyelem még jobban megerősített azon szándékom­ban : hogy a tudomásomra jutandó vadászati érde­kes eseteket közöljem. Mindennek daczára azonban az 1849 óta elszigeteltségre szoktatott, e tájon amúgy is gyéren elszórt földesurak életmódja, és a foszlányokra szakadt társadalmi élet folytán, sajná­latomra fontosabb eseményt nem igen közeihetek. A legutóbbi időkben minden fonákul ment, a folytonos * esőzés szerfelett meglágyította a földet, ugy. hogy az őszi vetések — jobb idő elvárásában — elmaradtak. A bekövetkezett fagyot rögtön kö­I vette a hóesés dúsabb adagban, mint vadászatra kívánatos, és e körülménynek köszönheti a vad egész télen át tartó zaklatás alól való menekülését ; igy lön kijátszva ez idén a vadász ! — A hó rögtöni elolvadásával azonnal magasabb réteg hó köszöntött be úgy, hogy a vaspályaközlekedés félbeszakadt, s a koesizás a legközelebbi helyekre is csinált uton alig volt lehető ; a vadászat pedig épen lehetetlenné vált. A megkísértett két hajtóvadászat Stejerdorf­Anina úgy, mint D jgnacska vidékein, a két lábnyi mély hóban eredménytelen volt, és e sisiphusi mu­latságra többé senki sem vállalkozott. Két társa­sági erdőcsősznek mindazonáltal sikerült nagy erői ködés mellett 2 vaddisznót elejteni. Ezek egyike havazás közt egy völgyszorosban fektében lövéssel üdvözöltetett ; de a tisztelet viszonzására félugrott vaddisznó elől a csősznek alig sikerült menekülni, s a vad csak másnap kutyák segedelmével találta­tott jó messze, behavazva. Az oraviczai erdőkben a sok vadásznak csakis 6 özet sikerült meglőni ; a nyulak ellenben a nagy hó miatt biztosítva valának : mig a kutyák a hóban el­merültek, addig a nyul tágasabb evezőjével a hó fölött vigau tovahaladott; a vadász pedig — mint mondják — övig érő hóból kibontakozni alig birt, s locomotiv gyanánt dúlva, fúva, tüdöszakadva, szu­szogva, alig érhetett haza. Ott pedig a kedves nők tömjénezés helyett Dianát, Nimródot átkozták, sőt némelyek kedves ferjeiket Acteon sorsára is akarták volna kárhoztatni, azonban éltük megke­gyelmezésével. A farkasok vidékünkről elkullogtak, miután a megmételyesedett juhok nagyobbrészt eladattak ; a szarvasmarhába is belekapott a métely, s igy lett

Next

/
Thumbnails
Contents