Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-01-10 / 1. szám
JANUÁR 10. 1872. вок nagy része meg már а hajtás folyama alatt jártkelt állást foglalni. 2-dik hajtás a fekete-leliotai magas G r ú nban. Ez egy roppant meredek, szálas fenyves. Egy puskás legény császármadarak után ólálkodott, elhagyta a sort s a hajtásba mintegy 300 lépéssel beljebb nyomult, a midőn egy erős s két gyengébb medve reá bukkant. Rémültében elsült puskája, mire a két gyengébb vad oldalt kitört, az erősebb ellenben a hegygerinczen két uri puskásra kijött, az elsőtől oldalba lövetett, hogy felhemporgett, de felszökvén , a másiktól elhibáztatott s elmenekedett. Útját messze jelezte fájdalmas orditása s piros életnedve, de vadászeb lrijával azt sokáig követni nem lehetett, s igy e sebzett vad reánk nézve elveszett. Nagy hibául rovatott fel a lövészeknek, hogy egyik sem sütötte el másik csövét ! E második hajtás is több órát vévén igénybe, az est közelgett s a társaság a nem messze innen fekvő javorinai tanyára vonult s itt éjszakázott. Én, ki hosszasb távollét miatt sem a terv megállapításánál, sem ezen első napi vadászatnál jelen nem voltam, csak elbeszélés s a helyszinén történt megmagyarázás után irom le ezen első hajtásokat ; a másnapiakat s a későbbi vadászatokat azonban mint jelenvolt szem- s fültanu veszem tollam alá. Szeptember 7-én reggel, a mint a Kletsova h о lián a vadásztársasággal összejöttem, jelentették a redovai emberek, hogy alig néhány óra előtt két medve marháikra rohanva, két ökröt levágott s erősen megszaggatott, s hogy e vadak hihetőleg azon fenyvesbe vonultak vissza, melly ez nap meghajtandó lesz. Mi tehát a legszebb reményekkel telve, megtettük a 3-dik hajtást a redovai Zsoltkovában. Ez egy sürü, szálas s igen nagykiterjedésű fenyves. A lövészek a felső részt, egy 4000 láb tengerszin feletti fensikot foglalták el, а hajtók meg a völgyből nyomultak elő, s teljes három órába került, mig felérkeztek. Itt csakugyan tanyázott két erős medve, de a hajtók megszakadása miatt oldalt törtek ki, láttatva ugyan, de lőtávolon kivül. Az idő 11 óra felé járt, előkerültek a tarisznyák s kulacsok ; megeredt a tréfák s beszédek folyama, de egyszersmind az égnek csatornái is, s a társaság egy közelben levő félig el rongy ollott hegyi pajtába menekült, hol az eső szünte után is kuporgott, a helyett, hogy a terv szerinti 4-i к hajtásban a redovai Grúnb an állást foglalt volna. A hajtók a völgyből indulván ki, már másfél óráig járták a sűrűségeket, s még egyetlen puskás sem állott a helyén. Csak midőn a lárma már felhallatszott, akkor volt lótás-futás a lővonalra, de biz addig bármennyi medve ballaghatott, észre nem véve senkitől, csendesebb területre át. A lövészsor а Redova s Lehota közti határvonalon állott, egy alig ölnyi széles s csak imitt-amott kis kopárságok vagy régi milehelyek által néhány lépésnyire kitágult erdei uton, melly jobb szárnyával egy nagy hegyi rétre nyilt. A hajtók jobb szárnya lassan felnynnult, a balszárnyon levők ellenben megunván az esőtől vizes sűrűségeket járni, e hegyi rétre kezdtek gyülekezni. Ezt sok puskás látván, azt hitte, vége a hajtásnak s figyelmében alábbhagyott. András bácsi is, nem várva nagy vadat többé, kivette golyós töltéseit hátultöltőjéből, felcserélte apró futókkal s őzek után speculálván, egy alsóbb erdei uton lassan a rét felé indult. Ekkor előtte alig 20 lépésnyire egy óriás medve lassan keresztül lép az uton s tova czammogott, fel sem véve az apró göbecset, melylvel András bácsi mintegy 60 lépés távolból felköszönté. Ezen rendkívül erős vad azután feljebb a lövészsoron négy ácsorgó puskásra került, kiknek lövéseitől megriadva, a sűrűbe elrobogott. E négy puskás majdnem egy csomóban állott, s а medve előttök alig néhány lépés távolban rohant el, még pedig sértetlenül ; mert az első czifra czéllövö Wörndl-jével csak egy mohos hangyazsombékba, a második csak a fiatal fenyübokorba, a harmadik plane csak az égbe lőtt nagy lyukat, mig a negyediknek áldott jó percussiója megaprehendálván a kis csőt, csötörtököt mondott. Ez utóbbit okvetlenül elgázolta volna a vad, ha jókor félre nem ugrik ! Ez nap délután mintegy 3 óra tájban még az 5-dik hajtás tartatott a fekete-1 e h о t a i Klimentovában. Ez egy terjedelmes fiatal fenyves VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. s gyakran medvetanya. Most is lehetett itt nagy vad, sőt az elébb szerepelt óriás medve is ide menekedett, mégis hiába fáradott a sok hajtó s puskás, mert semmi sem került а puskavégre. Ennek oka ismét a rendetlen hajtás, olly tömegesen s egyoldalulag nyomulván fel a hajtósereg, hogy azon bérez- s völgyoldalt, mellyet én 16 puskással elállítottam, egyetlen egy hajtó sem jött fel. így végződtek a nagy mérvben véghezvitt hivatalos hajtóvadászatok minden eredmény s dicsőség nélkül! Ezeken kivül még két hajtóvadászat tartatott e bérczeken, bár kisebb mennyiségű hajtókkal s puskásokkal. Az egyik szeptember 13-ikán a hankovai erdőségekben, a másik október 5-én a fekete-lehotai határban, ismét ott, hol az első s második hajtás, tudniillik aRohovában s Grúnban. Mind a két vadászat eredmény nélkül végződött, bár a maczkónak mindenütt fris nyomait s hulladékát találtuk. Szeptember végétől kezdve, a midőn a tölgymakk hullani kezdett, a medve már az alsóbb tölgyesekben is mutatkozott, nevezetesen a csetneki határban, a somkúti pusztán (Csetnekhez fél óra járás távolban, a csetneki uradalomhoz s vadászterülethez tartozik) s az alsóbb makktermö vidékeken s Oktober 8-á ra meghitt engem András bácsi az általa rendezett hajtóvadászatra az alig néhány száz holdnyi terjedelmű somkuti pusztára, mellynek tölgyes vágásaiban s fiatalosaiban szalonka, nyul, vaddisznó s medve tanyázik. E barátságos meghivást fájdalom azért nem követhettem, mert 6-án este őzvadászatról tértem haza a hollákról s igen fáradtnak éreztem magam, s igy részt nem vehettem azon vadászörömben, melly András bácsiékat a Somkuton érte. Itt tudniillik mindjárt az első hajtásban az öreg ur fiának, Andornak mozdult ki a medve, s ettől ugy főbe lövetett, hogy egyes rángatódzást kivéve meg sem mozdult többé. Derék, két mázsás állat volt. Egy másik talpas is volt a sürü cserjében, de ez oldalt kimenekedett, hogy egy héttel később szintén beadhassa a kulcsot. October 16-á n korán reggel a fentebbi pusztával határos rozlosnyai tölgyes vágásban látott a kerülő — régi jó vadász —• egy medvét bevonulni. Hazasiet, felkölti még alvó két kis 10 és 12 éves fiát s elviszi őket a medvét meghajtani, maga meg egy erdei uton állást foglal. A gyermekek csörtetésétöl a talpas megmozdul, kilép az utra s egy szerencsés lövéstől halva leterittetik. Ez hasonlóan 2 mázsás vad volt. Az első volt a kan, ez a nőstény. Illy meglepő eredményt mutattak a kis vadászatok az alsóbb erdőségekben, ellentétben ama nagymérvű hajtásokkal a magas fenyvesekben, hol sok száz ember napokig hiába fáradozott ! De hiába, illyen szeszélyes az asszonyi nem (t. i. Diana leányasszony.) Levelem végére szabadjon még egy miraculumról említést tennem, melly a September 7-ki vadászat után előadta magát. A mint tudniillik a puskás sereg a hegyekről hazamenet a szántóföldekre ereszkedett le, figyelmes lett egy sasra, melly az ugar földeken ült s mellyet a „practicusjáger" egy jó vontcsövű golyós fegyverrel belopni igyekezett. Az egész társaság megállapodott s leste az eredményt. Meglehetős nyilt levén a dűlő, a beszéd eleinte akörül forgott „megközelít i-e a sast, vagy nem közelíti meg," azután а mint vagy 120 lépésre csakugyan belopta a nélkül, hogy felrepült volna : „elhibázza, nem hibázza" mig a lövés eldördült. A golyó szorosan a czél mellett vágódott a földbe s ezen a sas annyira megrémült, hogy ijedtében — nem ugyan mint Loth felesége sóbálvánnyá, hanem rögtön mesgyekővé változott ! Szent igaz ! Hazafiúi tisztelettel maradtam a tisztelt szerkesztőségnek Csetnekv. Retyezáti vadászat 1871-ben. 1871 borús, viharos év volt minden tekintetben, s nemcsak a gazdával, hanem a vadászemberrel is éreztette rendetlenkedését. A retyezáti vadászat sem volt kivétel ; pedig hányan várják minden őszön annak kezdetét s már előre ábrándoznak ezen vadregényes élet élvezeteiről. 5 Ez evi vadászatunk sok akadályra talált, s mind társasági, mind vadászati szempontból roszul ütött ki. A társaság tagjainak egy része betegség, más része hadkötelezettsége miatt maradt el, ide számitva azon egy-kettőt is, kiket elnökünk szenvedő állapota tartott vissza. Ezen némileg nem is csodálkozom, mert a mostani világban ritkán találunk olly egyént, ki már harminczöt éven át hódol vadászszenvedélyének, ki most is bármilly idővel, fáradsággal daezol, s nem ritkán tesz tul szívóssága és türelme által a fiatalságon, s a ki mind ez ideig bátran mászá havasainkat — „nem hagyá — ide való mondás szerint a hegyeket megnőni."*) Ez pedig nem csekélység, elgondolva, miszerint hegyeinken nem hogy útnak, de ösvénynek is alig van nyoma s vadászterületünk 6—8000 láb magasságnyira levén, sok fáradságot okoz azok elérése. Mindezekhez még az idei áradások által romba döntött utunk is járul, mellyen öt hid sodortatott el, s szó helyes értelmében sziklák is mozditattak meg, ezáltal csak is nagy kerülőkkel valánk képesek podgyászunk felvitelére. Aug. 27-kén levén a találkozás napja, öten gyűltünk össze Hátszegen; de az emiitett akadályok miatt csak is 29-dikén érkeztünk első vadász-tanyánkra a Zenogához, s 30-ikán kezdődött meg vadászatunk a Grunului hajtással, kedvezőtlen időben, de jó széllel. Állásom pompás kilátást nyújtott az egész vadász-sorra és területre, mi nekem annál kellemesebb volt, mivel ezen helyhez volt első zergém elejtésének emléke kötve. Most is engem közelitett meg legelőbb e nemes vad к i 1 e n с z darabból álló csoportban , de egy kevéssé távol balról ; s mint utolsó puskás , a tavalyihoz hasonlóan keszitém csatatervemet, mellynél fogva az első zergére szántam lövésemet, hogy a többieket vissza tereljem társaimra. Talán a legerősebb csáp is volt az, noha egy más méltó vetélytársa lehetett. Egész higgadtsággal czélzám a 200 lépésnyire óvatosan haladó vezetőre, s mire fegyverem megdördült, csak is egy szökését láttam a zergének, s további mozdulatait a terepviszonyok miatt semmikép sem tudhatám. Ezen bizonytalanság reményemet fenntartá s nem is háborgatám a visszarohanó csoportot, melly közül egy hiányzott, s mint egy fő nélküli hadsereg ketté szakadva külömböző irányban száguldott tova. Három darab nem sokára megállott s az egész vadásztársaságot gyönyörködteté , mintegy 1 1/' 2 óra hosszat tétovázva,hol erre hol amarra vévén útját, mig az egyik egy sziklára felállván, figyelmesen vizsgálta a környéket. A hajtók közeledése határozatra szorítván, felfelé iramodtak. Ott meg épen meglepték br. B. F. barátomat, ki fenyők által kerített állásából nem láthatá eddigelé a zergék mozdulatait. Egyszerre nagy zörejt hallván, feszült figyelemmel követé az irányt. Azonban a várt zergék helyett nem kis meglepetésére egy medvét pillant meg, melly habár oldalvást, de mégis feléje közeledett. Most egyszerre szikláktól elfedetvén, barátom nem láthatá haladását ; nem volt tehát mást tenni, mint hogy újból megláthassa, pár lépést oldalvást tenni. Ezen mozdulata által látköre tetemesen tágult, s ki irja le meglepetését, midőn a medve helyett most meg h ár о m zergét pillantott meg. Nem habozván a vad válogatásában, elfogadta a szerencsétől felajánlott esélyt. Fegyverét arczához vive, gyönyörű lapoczkalövést ejtett a 120 lépésnyire iramló zergére, a mely is néhány gördülés után egy fa-gyökérben megakadt s dermedten is maradt. Kis idő múlva egy más csoport zerge is bukkant elő, de jórészt a sok lövöldözéstől megijesztve rohantak a fegyveres soron keresztül. Jobbadán nagy távolságra történvén a lövések, eredményük sem igen volt. Ezalatt a hajtók is megérkeztek, kiket megdicsértünk ügyességükért és buzgóságokért. Meg is érdemelték ezt, mert szemmel látható volt, hogy minden ott létező vadat kiűztek ; pedig ezen terület jó menhelyet nyújt a vadnak, s csak is czélszerü *) Nem tudom Magyarország más vidékein is használatban van-e ezen kifejezés „megnőttek a hegyek," midőn valaki nem képes hegyet mászni ugy mint fiatalabb korában.
