Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-13 / 10. szám

_74 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 17. 1872. tea emlékezhetnek а cserkeszek, kozákok s kalmü­kök szikár, gyorslábú, tevenyaku paripáira is, me­lyek bámu'atos gyorsasággal és kitartással nyargal­tak naphosszat, a nélkül hogy valami nagy lankadt ság lett volna azokon észlelhető. Az orosz birodalomnak lovakban való dúsgazdag­sága azonban könnyen lehetővé teszi ama nagy választékot, mely a hadsereg lovas ezredeinél mutat­kozik. Oroszország lótermelése rendkívül nagy. Markham F. angol ezredes, ki 1854-ben sinai Tatárországban tett vadászati kirándulásáról röpi­ratot adott ki, e müvében azt állítja, hogy ott 40--50 darabból álló csapatokban számos vad ló legelész a mérhetlen sivatagon, gyakran egészen a Balkai és Jabloni hegységek közt terjedő völ­gyekig elkóborogva, melyek szerfelett kifejlődött főjük- és fülöknél fogva ama tájak vad-szamarai­hoz rendkívül hasonlítanak s melyeknek megsze­lídítésére addig tett valamennyi kísérlet sikertelen volt. Az altai-kerület állaprajzi kimutatásai szerint, ott minden egyes férfi lakosra három ló esik. A középázsiai lovaknak tulajdonképi hazája Tatárország s ebben különösen az Irtiscli és Ural között eső 4000 • mértföldnyi terület szolgáltatja a legtöbb lovat. Emez erdő nélküli roppant puszta­ságban már oly ménesek vannak, melyeknek egyi­kében-egyikében 5 — 6000 darab félvad ló is szám­lálható, melyek nomád pásztornépek által őriztet­nek. E sivatagon bizonyos távolban 20 — 30 ölnyi hossru vizmedenczék ásvák, melyek az esős időszak­ban vizzel telvén meg, a méneseket ezekből itatják meg. E lovakat pányvákkal fogják a ménesből ki, épugy mint a mi csikósaink a Hortobágyon. Az itt lakó népek koroukint lóversenyeket is rendeznek egymás közt, a midőn e kicsiny, zömök, de rendkívül erös és kitartó paripák 6—8 perez alatt egy verstnyi távolságot képesek megfutni. Tél közeledtével a lovak örzöi faluikba térnek vissza, miután méneseikből a felesleges lovakat a simbirski vásáron elárusiták. Az északra eső Kazan lószükségletét e tatárorszá­gi síkokról fedezi. Az európai Oroszországgal határos területeken, Ural déli részén, a kiválóan fürge kis hegyi lovakat tenyésztik, melyek ugy a sikon mint hegyes vidéken egyaránt használhatók s a keskeny, meredek hegyi utakon époly könnyeden és biztosan járuak, mint más hegységeken az öszvérek. Az orenburgi kormányzó kerületen alul kezdődnek I a kirgiz és kalmük sivatagok, hol a kiszáradt sós tavak közelében buján nőnek a hamélegdús növé­nyek, melyek a puszták méneseinek kiválóan ked­velt tápszereik. Mily nagyszerű lóállományokat képesek e siva­tagok fölmutatni, az a mesével határos. A Kaukazus déli lejtőjétől kezdve a lovak jellege inkább a persa és syriai fajokat tünteti föl, mig a karajai és mugani pusztaságokon e jelleg még inkább szembeszökő. Egész Dél-Oroszország, a doni kozákok hazája és Kis-Oroszországnak fö kereset-ága a lótenyésztés. A doni kozák-ló átmenetet képez a tatárországi puszták lovai és az orosz közönséges lovak között, mig ellenben akisoroszországi, mely részben azukraini ménesek által már nemesebb vért nyert, inkább hasonlít a magyar fajhoz. Nagy-Oroszország, Len­gyelország, a keleti tengermelléki tartományok előhaladt kulturaviszonyaiknál fogva inkább vonó­erőt szükségelvén, főleg a valódi orosz lófajt tenyész­ik, mely igavonásra kiválóan alkalmas. Az orosz nehézlovasság és tüzérség lószükséglete ez emiitett helyekről, továbbá Ukrainából és Len­gyelországból kerül ki, mig az azowi tengermellék, a Don vidéke és az orosz birodalomhoz tartozó tatár terület a könnyülovasságuak szolgáltatja paripáit. Átalábau véve európai Oroszországban époly nagy gondot s buzgalmat forditnak az állami méne­sekre, mint a többi nagyobb államban, csakhogy jóval nagyobb mérvben, amennyiben a távol kelet tömérdek félvad s egészen vad ménes-állományain kivül az állam kitűnő ménes-telepekkel rendelkezik. Oroszországnak leghíresebb ménesei az Apostol­iéi, a bronnitzi, cborosolownai, és alexandrowi ménesek. Mily roppant mennyiségű ló áll Oroszország rendelkezésére, tanusitja Heim tanár jegyzéke, ki Oroszországot hippologiai tanulmányozás tárgyául tevén, már 1814-ben beutazta s csupán 18 kor­mányzósági területen 1339 részint a koronához tartozó, részint magánosok tulajdonát képező ménest számlált meg, melyekben 345,106 ló volt. A napoleoni hadjárat alkalmával (1812-ben) 65 lovas ezred és 170,000 kozák és kalmük lovas állott a hadszintéren s e lovak mind az oroszországi sivatagokról kerültek ki. Oroszországban a lótenyésztés körül Orloff gróf vivott legtöbb érdemet ki, mint a ki chraeuovoi méneseiben két külön fajt igyekezett meghonosítani. Először is az Orloff féle paripákat és az Orloff-üge­töket. E kitűnő ménest 1845-ben a korona számára vásárolták meg. Ez első faj ősapja Smelenka, egy az 17 75. évben keleten vásárlott arab mén volt, melylyel és hollandi ügető kanczákkal való keresztezés által nyerték az első tulajdonképi gyors-ügetö mént Iiarsz-t. A lovak középnagyságuak s rendes ügetésben 4y 2 perez alatt 3 verstnyi távolságot képesek megfutni. Mind­két fajból egyes példányokkal néha külföldi udva­roknak szoktak kedveskedni, minélfogva ezek nem épen ismeretlenek már a külföldön, habár még min­dig nagyon ritkák. Az osztrák-magyarországi ménes­igazgatósági főbb hivatalnokok közül ujabb időben többen küldettek ki Oroszországba, észlelödés, ille­tőleg lóvásárlás végett. Végül az orosz lovasságra nézve teszünk még némi észrevételt. Ámbár az orosz birodalom lakosainak lovaglási ügyessége és szenvedélye clvitázhatlan, a lovasság az ötvenes évek óta nagy reformoknak lett alávetve, számos külföldi lovaglómester alkalmaztatván az ezredeknél. Azonkívül verseny- és vadászegyletek alakultak évek óta folyvást, melyeknek föirányzata : jeles lovak és jó lovasok képzése. Es e tekintetben Oroszország méltóan versenyez aszomszéd államokkal. S. Idomítás alatti [©vak Gr. Zamoyski Istv. wysocko i idomitó-intézete. (Idomár : Thomas Lovele.) 1. Concession, 5é. s. k. a. The Keiver, a. Sangfroid. 2. Meteor, 4é. f. m. a. The Reiver, a. Con­sternation. 3. Tambour, 4é. f. m. a. Bois Roussel, a. Flytrap. 4. Suez, 3é. p. m. a. Defender, a. Ada de Clara. 5. Harold, 3é. p. m. a. Comforter, a. Oakleaf. 6. Vesta, 3é. p. k. a. Defender, a. Countess. 7. Dividende, 2é. p. k. a. Soapstone , a. Countess. 8. Csatár, 2é. s. m. a. Daniel O'Rourke, a. Fern. №p[t®té[\ Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 кг. fizetendő. 20 pár élő fogoly azonnal meg­vétetik. A vevő czimét tudatja a szerkesztőség. Kalifornia 1 e e j о D ti kocsisa. Az idei nyáron (1871. junius) útban voltam Cali­fornia egyik legszebb vidékére, a Naphtaforrások völgyébe, California e Geysereihez — beszéli Kir­choff Tódor a „Globus egyik legközelebbi számá­ban. s miután San-Franciscotól Calistogáig gőzerővel eljutottam, onnan gyorskocsin voltam tovább uta­zandó, és pedig California leghíresebb kocsisával, kit a „lóhús-kedvelök" meszeföldröl felkeresnek, hogy elmondhassák: én is kocsiztam Foss Clark­kel. 1871. junius 3-án szép napsütötte vasárnap reggelre ébredtünk a calistogai vendéglőben, mely­nek széles verandáján reggeliztünk mindannyian, kik az nap a Geyserekhez akartunk kirándulni, s nyugtalanul vártunk Foss Clark (amerikaiasan csak Foss) hatos fogataira, mindenikünk remélvén, hogy az ö szekerén kaphat helyet. Végre kocsizörgés hallatszott s a legközelebbi pillanatban sebes üge­tésben hajtott elö pompás hatosával a hires kocsis, nyomában egy másik hasonló fogattal. Soha se lát­tam czélszeriibb berendezést gyorskocsiban ; nagyok és tágasak lévén, négy ülésre voltak berendezve, melyek mindegyikén három-három, s igy összesen 12 személy kényelmesen elfért ; könnyű sátortetejük volt, s az oldalak felcsatolva, hogy az utasok sza­badon széttekinthessenek. E sau-franciscoi gyárt­mányú kocsik nagy elegantia mellett igen szilárd szerkezetüeknek látszanak, s hiszem, hogy a leg­nyaktörőbb hegyi utakon hajtást is kiállhatják min den törés nélkül. Mialatt igy rövid szemlémet tartanám, Foss Clark rövid galoppban a legkisebb körbeu s a legnagyobb elegantiával fordult meg hatos fogatával a főlépcső elé, hol a hat tüzes sárkány a gyeplő meghúzására à tempo állapodott meg, mialatt Foss Clarknek egy „good Day" üdvözlete hangzott fel hozzánk. Erre lesiettünk kezet szorítani vele , mert Foss Clark valódi getleman és sportman, ki csak passióból viszi a Stag-kotseher szerepét, s kinek most meggyült a baja a 22 utas elhelyezésénél, mert mindegyik csak az ö kocsijára akart ülni. О azonban amerikai udvariassággal a hölgyek iránt, ezeknek adott első­séget, s az urak nagyobb részét kevésbbé hires kocsis collegájáboz utasitá , bár néhányan igazi yankee módra hevesen protestáltak, s emlegették, miszerint Newyorkból, San-Franciscoból s tudja isten még honnan csak azért jöttek Calistogába, hogy egyszer a hires Fossal kocsikázhassanak ; mások karon fogták, egyik az egyik, másik a másik felöl s diplomatiai vagy alkuszi ügyességük minden raffi­nementját megpróbálták rajta, de persze hiába. Csak egy hely volt még, s Foss emlékezett, hogy azt nekem Ígérte a megelőző este. Intett is, hogy csak üljek fel, s maga is a bakra hágott, mig a hat tüzes ló zabláját rágta s nyugtalanul kapált, hogy a kavics csak ugy repült szét, alig várhatván az indulási jelt. Köztünk egy fiatal kaczkiás amerikai nőnek, egy san-franciscói hölgynek jutott a tiszte­lethely, ki egy maga és szórakozás végett utazott a Geyserekhez, mig a többiek a két kocsin, a pod­gyász pedig egy harmadikon helyeztetett el. A mint az utolsó utas is beült, Foss Clark egy pillantást vetett jobbra-balra, egyet csettintett nyelvével, mire a hat sárkány ágaskodott, s a mint a gyeplöt meg­eresztő, állóhelyből galoppba vágva, ugy repültek kocsijukkal ki a széles kavicsos uton az országút felé, hogy az embernek torkába akadt a lélekzete. A bevezetés mindjárt sokat ígért. Igy hajtottunk tovább, nemsokára Sz. Ilona lejtőjén lefelé, hogy kavics és patkó csak ugy szik­rázott , a levegő füleinkben zúgott , mig Mr. Foss mellettünk magasan és büszkén ülve, oly nyugodt­sággal hajtotta hat sárkányát, mintha az ő nyaka nem is volna annyira koczkáztatva, mint a miénk. Foss Clark egyik s utolsó személyesitöje azou hires Stag-kotschcrcknek, kik a régi időben (ezelőtt vagy 30 esztendővel, midőn a californiai aranybá­nyák felfedeztettek) oly vad s „hajrá" kocsizást nyitottak a magas hegységi aranybányák s California síksági városai közt, s kik hatos fogataikkal (födélig tclidesteli lévén élvezni siető arany-ásókkal) mint a szélvész hajtottak át a Sierra Nevada havasain, nem ritkán kellvéu csatát vivniok a kocsi tetejéről revolvereikkel a rájok leselkedő rablók vagy indiá­nok ellen, s számtalan nyaktörő ostobaságot követ­vén el ily farsangolás közt. Most már a gözparipa mind több tért foglal elölök, s a legtöbb visszavonult elkeseredettségében, ugy hogy maholnap Foss egye

Next

/
Thumbnails
Contents