Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-13 / 10. szám

_74 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 17. 1872. tea emlékezhetnek а cserkeszek, kozákok s kalmükök szikár, gyorslábú, tevenyaku paripáira is, melyek bámu'atos gyorsasággal és kitartással nyargaltak naphosszat, a nélkül hogy valami nagy lankadt ság lett volna azokon észlelhető. Az orosz birodalomnak lovakban való dúsgazdagsága azonban könnyen lehetővé teszi ama nagy választékot, mely a hadsereg lovas ezredeinél mutatkozik. Oroszország lótermelése rendkívül nagy. Markham F. angol ezredes, ki 1854-ben sinai Tatárországban tett vadászati kirándulásáról röpiratot adott ki, e müvében azt állítja, hogy ott 40--50 darabból álló csapatokban számos vad ló legelész a mérhetlen sivatagon, gyakran egészen a Balkai és Jabloni hegységek közt terjedő völgyekig elkóborogva, melyek szerfelett kifejlődött főjük- és fülöknél fogva ama tájak vad-szamaraihoz rendkívül hasonlítanak s melyeknek megszelídítésére addig tett valamennyi kísérlet sikertelen volt. Az altai-kerület állaprajzi kimutatásai szerint, ott minden egyes férfi lakosra három ló esik. A középázsiai lovaknak tulajdonképi hazája Tatárország s ebben különösen az Irtiscli és Ural között eső 4000 • mértföldnyi terület szolgáltatja a legtöbb lovat. Emez erdő nélküli roppant pusztaságban már oly ménesek vannak, melyeknek egyikében-egyikében 5 — 6000 darab félvad ló is számlálható, melyek nomád pásztornépek által őriztetnek. E sivatagon bizonyos távolban 20 — 30 ölnyi hossru vizmedenczék ásvák, melyek az esős időszakban vizzel telvén meg, a méneseket ezekből itatják meg. E lovakat pányvákkal fogják a ménesből ki, épugy mint a mi csikósaink a Hortobágyon. Az itt lakó népek koroukint lóversenyeket is rendeznek egymás közt, a midőn e kicsiny, zömök, de rendkívül erös és kitartó paripák 6—8 perez alatt egy verstnyi távolságot képesek megfutni. Tél közeledtével a lovak örzöi faluikba térnek vissza, miután méneseikből a felesleges lovakat a simbirski vásáron elárusiták. Az északra eső Kazan lószükségletét e tatárországi síkokról fedezi. Az európai Oroszországgal határos területeken, Ural déli részén, a kiválóan fürge kis hegyi lovakat tenyésztik, melyek ugy a sikon mint hegyes vidéken egyaránt használhatók s a keskeny, meredek hegyi utakon époly könnyeden és biztosan járuak, mint más hegységeken az öszvérek. Az orenburgi kormányzó kerületen alul kezdődnek I a kirgiz és kalmük sivatagok, hol a kiszáradt sós tavak közelében buján nőnek a hamélegdús növények, melyek a puszták méneseinek kiválóan kedvelt tápszereik. Mily nagyszerű lóállományokat képesek e sivatagok fölmutatni, az a mesével határos. A Kaukazus déli lejtőjétől kezdve a lovak jellege inkább a persa és syriai fajokat tünteti föl, mig a karajai és mugani pusztaságokon e jelleg még inkább szembeszökő. Egész Dél-Oroszország, a doni kozákok hazája és Kis-Oroszországnak fö kereset-ága a lótenyésztés. A doni kozák-ló átmenetet képez a tatárországi puszták lovai és az orosz közönséges lovak között, mig ellenben akisoroszországi, mely részben azukraini ménesek által már nemesebb vért nyert, inkább hasonlít a magyar fajhoz. Nagy-Oroszország, Lengyelország, a keleti tengermelléki tartományok előhaladt kulturaviszonyaiknál fogva inkább vonóerőt szükségelvén, főleg a valódi orosz lófajt tenyészik, mely igavonásra kiválóan alkalmas. Az orosz nehézlovasság és tüzérség lószükséglete ez emiitett helyekről, továbbá Ukrainából és Lengyelországból kerül ki, mig az azowi tengermellék, a Don vidéke és az orosz birodalomhoz tartozó tatár terület a könnyülovasságuak szolgáltatja paripáit. Átalábau véve európai Oroszországban époly nagy gondot s buzgalmat forditnak az állami ménesekre, mint a többi nagyobb államban, csakhogy jóval nagyobb mérvben, amennyiben a távol kelet tömérdek félvad s egészen vad ménes-állományain kivül az állam kitűnő ménes-telepekkel rendelkezik. Oroszországnak leghíresebb ménesei az Apostoliéi, a bronnitzi, cborosolownai, és alexandrowi ménesek. Mily roppant mennyiségű ló áll Oroszország rendelkezésére, tanusitja Heim tanár jegyzéke, ki Oroszországot hippologiai tanulmányozás tárgyául tevén, már 1814-ben beutazta s csupán 18 kormányzósági területen 1339 részint a koronához tartozó, részint magánosok tulajdonát képező ménest számlált meg, melyekben 345,106 ló volt. A napoleoni hadjárat alkalmával (1812-ben) 65 lovas ezred és 170,000 kozák és kalmük lovas állott a hadszintéren s e lovak mind az oroszországi sivatagokról kerültek ki. Oroszországban a lótenyésztés körül Orloff gróf vivott legtöbb érdemet ki, mint a ki chraeuovoi méneseiben két külön fajt igyekezett meghonosítani. Először is az Orloff féle paripákat és az Orloff-ügetöket. E kitűnő ménest 1845-ben a korona számára vásárolták meg. Ez első faj ősapja Smelenka, egy az 17 75. évben keleten vásárlott arab mén volt, melylyel és hollandi ügető kanczákkal való keresztezés által nyerték az első tulajdonképi gyors-ügetö mént Iiarsz-t. A lovak középnagyságuak s rendes ügetésben 4y

2 perez alatt 3 verstnyi távolságot képesek megfutni. Mindkét fajból egyes példányokkal néha külföldi udvaroknak szoktak kedveskedni, minélfogva ezek nem épen ismeretlenek már a külföldön, habár még mindig nagyon ritkák. Az osztrák-magyarországi ménesigazgatósági főbb hivatalnokok közül ujabb időben többen küldettek ki Oroszországba, észlelödés, illetőleg lóvásárlás végett. Végül az orosz lovasságra nézve teszünk még némi észrevételt. Ámbár az orosz birodalom lakosainak lovaglási ügyessége és szenvedélye clvitázhatlan, a lovasság az ötvenes évek óta nagy reformoknak lett alávetve, számos külföldi lovaglómester alkalmaztatván az ezredeknél. Azonkívül verseny- és vadászegyletek alakultak évek óta folyvást, melyeknek föirányzata : jeles lovak és jó lovasok képzése. Es e tekintetben Oroszország méltóan versenyez aszomszéd államokkal. S. Idomítás alatti [©vak Gr. Zamoyski Istv. wysocko i idomitó-intézete. (Idomár : Thomas Lovele.) 1. Concession, 5é. s. k. a. The Keiver, a. Sangfroid. 2. Meteor, 4é. f. m. a. The Reiver, a. Consternation. 3. Tambour, 4é. f. m. a. Bois Roussel, a. Flytrap. 4. Suez, 3é. p. m. a. Defender, a. Ada de Clara. 5. Harold, 3é. p. m. a. Comforter, a. Oakleaf. 6. Vesta, 3é. p. k. a. Defender, a. Countess. 7. Dividende, 2é. p. k. a. Soapstone , a. Countess. 8. Csatár, 2é. s. m. a. Daniel O'Rourke, a. Fern. №p[t®té[\ Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 кг. fizetendő. 20 pár élő fogoly azonnal megvétetik. A vevő czimét tudatja a szerkesztőség. Kalifornia 1 e e j о D ti kocsisa. Az idei nyáron (1871. junius) útban voltam California egyik legszebb vidékére, a Naphtaforrások völgyébe, California e Geysereihez — beszéli Kirchoff Tódor a „Globus egyik legközelebbi számában. s miután San-Franciscotól Calistogáig gőzerővel eljutottam, onnan gyorskocsin voltam tovább utazandó, és pedig California leghíresebb kocsisával, kit a „lóhús-kedvelök" meszeföldröl felkeresnek, hogy elmondhassák: én is kocsiztam Foss Clarkkel. 1871. junius 3-án szép napsütötte vasárnap reggelre ébredtünk a calistogai vendéglőben, melynek széles verandáján reggeliztünk mindannyian, kik az nap a Geyserekhez akartunk kirándulni, s nyugtalanul vártunk Foss Clark (amerikaiasan csak Foss) hatos fogataira, mindenikünk remélvén, hogy az ö szekerén kaphat helyet. Végre kocsizörgés hallatszott s a legközelebbi pillanatban sebes ügetésben hajtott elö pompás hatosával a hires kocsis, nyomában egy másik hasonló fogattal. Soha se láttam czélszeriibb berendezést gyorskocsiban ; nagyok és tágasak lévén, négy ülésre voltak berendezve, melyek mindegyikén három-három, s igy összesen 12 személy kényelmesen elfért ; könnyű sátortetejük volt, s az oldalak felcsatolva, hogy az utasok szabadon széttekinthessenek. E sau-franciscoi gyártmányú kocsik nagy elegantia mellett igen szilárd szerkezetüeknek látszanak, s hiszem, hogy a legnyaktörőbb hegyi utakon hajtást is kiállhatják min den törés nélkül. Mialatt igy rövid szemlémet tartanám, Foss Clark rövid galoppban a legkisebb körbeu s a legnagyobb elegantiával fordult meg hatos fogatával a főlépcső elé, hol a hat tüzes sárkány a gyeplő meghúzására à tempo állapodott meg, mialatt Foss Clarknek egy „good Day" üdvözlete hangzott fel hozzánk. Erre lesiettünk kezet szorítani vele , mert Foss Clark valódi getleman és sportman, ki csak passióból viszi a Stag-kotseher szerepét, s kinek most meggyült a baja a 22 utas elhelyezésénél, mert mindegyik csak az ö kocsijára akart ülni. О azonban amerikai udvariassággal a hölgyek iránt, ezeknek adott elsőséget, s az urak nagyobb részét kevésbbé hires kocsis collegájáboz utasitá , bár néhányan igazi yankee módra hevesen protestáltak, s emlegették, miszerint Newyorkból, San-Franciscoból s tudja isten még honnan csak azért jöttek Calistogába, hogy egyszer a hires Fossal kocsikázhassanak ; mások karon fogták, egyik az egyik, másik a másik felöl s diplomatiai vagy alkuszi ügyességük minden raffinementját megpróbálták rajta, de persze hiába. Csak egy hely volt még, s Foss emlékezett, hogy azt nekem Ígérte a megelőző este. Intett is, hogy csak üljek fel, s maga is a bakra hágott, mig a hat tüzes ló zabláját rágta s nyugtalanul kapált, hogy a kavics csak ugy repült szét, alig várhatván az indulási jelt. Köztünk egy fiatal kaczkiás amerikai nőnek, egy san-franciscói hölgynek jutott a tisztelethely, ki egy maga és szórakozás végett utazott a Geyserekhez, mig a többiek a két kocsin, a podgyász pedig egy harmadikon helyeztetett el. A mint az utolsó utas is beült, Foss Clark egy pillantást vetett jobbra-balra, egyet csettintett nyelvével, mire a hat sárkány ágaskodott, s a mint a gyeplöt megeresztő, állóhelyből galoppba vágva, ugy repültek kocsijukkal ki a széles kavicsos uton az országút felé, hogy az embernek torkába akadt a lélekzete. A bevezetés mindjárt sokat ígért. Igy hajtottunk tovább, nemsokára Sz. Ilona lejtőjén lefelé, hogy kavics és patkó csak ugy szikrázott , a levegő füleinkben zúgott , mig Mr. Foss mellettünk magasan és büszkén ülve, oly nyugodtsággal hajtotta hat sárkányát, mintha az ő nyaka nem is volna annyira koczkáztatva, mint a miénk. Foss Clark egyik s utolsó személyesitöje azou hires Stag-kotschcrcknek, kik a régi időben (ezelőtt vagy 30 esztendővel, midőn a californiai aranybányák felfedeztettek) oly vad s „hajrá" kocsizást nyitottak a magas hegységi aranybányák s California síksági városai közt, s kik hatos fogataikkal (födélig tclidesteli lévén élvezni siető arany-ásókkal) mint a szélvész hajtottak át a Sierra Nevada havasain, nem ritkán kellvéu csatát vivniok a kocsi tetejéről revolvereikkel a rájok leselkedő rablók vagy indiánok ellen, s számtalan nyaktörő ostobaságot követvén el ily farsangolás közt. Most már a gözparipa mind több tért foglal elölök, s a legtöbb visszavonult elkeseredettségében, ugy hogy maholnap Foss egye