Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-13 / 10. szám

MARTIUS 75. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. .SS-SPDBir. - üdvari rókavadászatoS. tt Martius 5-én reggel fél 8 órakor О Felsége a király külön vonattal érkezett az isaszeghi állomásra magas kíséretével, és onnan a sz.-királyi erdőbe rókavadászatra indult. О Felsége a királylyal érkezett még : О fensége Jósef főhg, nagym. báró Wenckheim B. minister, nagym. gróf Belle garde к. főhadsegéd, ex. Baumgarten tábornok, gróf Kinszky, herczeg Lobkovicz, gróf Grünne, báró Löhneisen és báró Walterskirchen к. hadsegédek. Hét hajtásban lövetett : О Felsége a király által ... 1 róka Báró Wenckheim minister által . 1 „ Gróf Bellegarde által . . . 2 „ Baumgarten tábornok által 1 „ Herczeg Lobkovicz által 1 „ Gróf Grünne által .... 1 „ Összesen : 7 róka Az eredmény talán még egyszer oly nagy lett volna, ha a szél minden hajtásban hajtás közt meg nem fordul. A vadászat bevégzése után Ö Felsége Isaszegbre és onnan 4 órakor délután Pestre indult. Gödöllőn, 1872. márt. 6. Az erdőből. S z о 1 y y a i levele!. (Folytatás.) II. Az özek üzekedési ideje. T. szerkesztő úr kikérte egy ízben az iránti véleményemet, váljon pzöz valódi üzekedési idejét aug.ban vagy deczemberben vélem-e ? Az alábbiakban bátorkodom tehát tüzetes megfigyeléseim eredményeit a következőkben elmondani. Sok vadász állitja, hogy az őz üzekedési ideje augustusban van ; e'n ennek ellenében azon meggyödésben vagyok, hogy augustusban egy meddő, s csak deczemberben vélem a valódi üzekedés. Állításomat pedig azon tapasztalatom támogatja, hogy a September és deczember közt lőtt suták közül egynél sem lehetett az é b r e n y képződésének legcsekélyebb nyomát is feltalálni ; mig január hótól kezdve az ébreny képződését már lehet észlelni Továbbá az ö?, a kecske és juh családjába tartozik, legalább ezektől látszik leszármazni ; már pedig a juh veinhességi ideje öt bó. Ugyanannyi volna tehát az őzé is, ha felvesszük, hogy deczemberbe esik az üzekedés, miután az elle's májusban áll be. Mindezen okoknál fogva indokoltnak látszik az özek üzekedési idejét deczemberbe tenni ; azonban szolgálhatok még egy érvvel e tény mellett. Ugyanis a szarvastehén vemhessége 9 hónapig tart, az őzé pedig, ha elfogadnók a másik feltevést, 10 hónapra nyúlna, a mi nem nagy valószínűséggel bir.*) III. Medvevadászatok. Október 12-én Szauka erdészsegéd egy 3 éves medvét ejtett el, midőn az a kukoricza-földekre tört be. Azonban a tulajdonképi medvevadászatok csak november 15 én kezdődtek. E napon érkeztek meg gróf Lamberg Ferencz és ifj. gróf Breunner Ágost, kik a Viesában levő vadászkastélyba szálltak. De miután ugyanakkor ismét megeredt a záporeső, és pedig oly erővel, hogy a hegyi vizek mind kiáradtak s hat napon át a közlekedés a Vicsával teljesen meg volt szakitva, egész a nevezett hó 25-éig voltak kénytelenek ott maradni. Ezen idő alatt a Csertován rendeztetett vadászat, mely alkalommal egy Bogdány nevü vadász egy *) E tekintetben, mint már a múltkor jeleztük — érdekesnek véljük, egy a nyári üzekedés mellett tanúskodó adatot is közölni , melyet a vadászat terén tekintélyül elismert Buchmayer által szerkesztett „1872. Forst-und Jagdkalender "-ben olvastunk. A közlemény igy hangzik : „Haschke Oswald, földbirtokos és községi elöjáró Pirnikben Mähriseh-Neustadt és Littau mellett, 1869 april végével egy őz-bakot kapott, mely az 1870. újév körül csapokat rakván fel, egy 3 éves őzsuta társaságában az udvaron járt-kelt s láthatólag jól érezte magát. 1870. juliusában bekövetkezett az üzekedési idő, s miután az özbakkal rakonezátlankodásai miatt, nem lehetett birni, ugyanaz idotájt kiberéltetett. Erre sept.-ben elvetette agan'csát, azonban 1871. (? 1870.) d e с z e m b e r 6-án fejét villás-agancs diszité. Nevezetesebb azonban azon körülmény, hogy a suta 1871 május 25-én két borjut ellett. Ez ujabb világos bizonyíték amellett, — jegyzi meg Buchmayer — hogy az őzvad nyári üzekedése a valódi. Szerk. 2—3 éves medvét ejtett el. A kovacsovic, hajtásban Breuner gróf úrhoz 4 darab medve m,..tegy 70 lépésnj-ire közeledett, azonban a meredek lejtő sasok széldöntelék miatt nem vehette ez a medvéket jókor eszre, es azutan is csak báromnak fejét és hátát, a negyediknek pedig csak fejét és hátulját láthatta, miután lopoczkáját egy vastag bükktörzs elfödé. A gróf már lökészen volt s irányzott, s csak azt várta, mig a medve a fa mellől kilép ; — ekkor azonban a medve — nőstény volt — elfordult töle ; a gróf utána lőtt, de eredmény nélkül, miután a maczkók elsompolyogtak, és nem is jöttek többé löközelbe. Ezután a Borszuesina nevü hajtás kezdetett meg. Ennél, még mielőtt a lövészsor felállott s még mielőtt a hajtók helyeikre mehettek volna, a szomszéd Szalomjanicza hajtásból 2 őz, egy bak és egy suta, jött ki. Midőn ezek az árokba értek, ott 5 vaddisznóra bukkanván visszahökkentek ; azonban ez utóbbiak sem érezvén magukat biztosságban, fölkerekedtek és épen egy lövészre , az itteni jószágigazgatóra, jöttek szembe. Miután pedig ugyan e hajtásban 3 medve fris nyoma is vétetett észre, nem lőtt a vaddisznókra, henem kézmozdulatok' által igyekezett azokat viszszafordulásra birni. Ezek el is sompolyogtak , mire — elkezdődvén a hajtás, ebben 1 erős nőstény és 2 darab két éves medve jött a lövészsorra, de nem ennek közepe, hai em a jobb szárny felé. Az öreg nőstényre 3 lövés tétetett, s az el is esett ; a fiatalabbak közül az egyikre háromszor, a másikra 2-szer lövetett. Mindkettő meg is sebesült, a mint azt az erős sebvér mutatá ; de a közelgő éj s a rosz idő miatt nem lehetett tovább üldözni. Ezen hajtásban egy különös eset történt , a mely megérdemli az emlittetést. Schäfer ervinsdorfi erdőkerülő, egyike a legszélsőbb szárnylővészeknek levén, még nem érkezett állomására, midőn a nőstény medvére az első lövés tétetett. A mint egy bükkfa mellett állást akart foglalni, elcsúszott, és estében több lövést hallott ; talpra ugorván, jobbról és balról erős csörtetést hallott és a mint a nesz felé fordult, az emiitett két fiatalabb medvét látta maga mellett el kullogni ; egycsövű fegyverével lőtt is ezekre, de hibázott. Alig hogy ez elmúlt, ismét csörtetést és morgást hallott. Most meg a ven nőstény medve jött, már erősen megsebesítve feléje. Emberünk egészen nyugodtan megállt, mire a medve kissé oldalvást fordult, de egy széldönteléknél megállt és farkasszemet nézett vele. Az erdőkerülő erre ismét gyorsan töltött és a medvének megadta a kegyelemlövést. Az idén ismét alkalmazásbas vezem a mérgezést, dül áll a hajdani California hires Stag-kocsisai közül. Sic transit gloria ! Az első 8 angol mértföldön az út csak kissé emelkedő szép völgyületen (Knight Valley) vezetett át ; az idő szép és a környezet pompás volt, messze kilátás, éDeklőmadarak és illatos füvek és fák, úgy hogy az ember tele lélekzettel szivta az üde levegőt, e mellett a nap oly fényesen s jóltevó'en sütött le a kék égről, s a prüszkölő lovak oly vigan ügettek szekerünkkel, hogy az embernek a lelke is nevetett örömében. Lassanként a hegyek közé jutottunk, a Sz. Ilona oldalára, hol meredeken s kurta kanyarulatokban fordult az út, a mellett oly keskenyen, miszerint lehetlen lett volna egy szemközt jövő kocsit kikerülni. Ettől azonban nem félhettünk. A Geyserhez vezető uton csak Foss Clark kocsijai közlekednek. Folyvást sebes ügetésben hajtottunk a keskeny hegyi uton fölfelé, néha meredek szakadások mellett, mi azonban hat-gyeplös gazdánkat legkevésbbé sem genirozta ; sőt ellenkezőleg ugy tetszett, mintha örülne neki, ha mentől közelébb gördülnek külső kerekeink a meredély széléhez. Hanem hát fölfelé menet még se mutathatta be egészen kocsizási művészetét. Ezt csak lefelé producálhatja, midőn hatos fogatával „en carrière" hajt le a meredek kurta fordulatu uton , úgy hogy az ember hajai ég felé merednek. Elértük a fele utat s innentől fogva négyes fogatai szállítottak fel a fürdőkhöz, megígérvén, hogy másnap megint találkozunk e helyen, s aztán lesz a hadd el hadd ! (Itt szerzőt tovább eresztvén, a Geysernél teendő látogatására nem követjük öt, hanem megvárjuk, mig másnap visszajön, és helyet foglalhatunk vele a hires Stag-kotscher mellett, hogy mi is élvezhessük a nyaktörő lefelé hajtás hevélyeit.) Szerettem volna, — mondja szerző másnapi visszautazása kezdetén — a „régi uton" Healdeberg felé visszatérni, de nem találtam alkalmatosságot, pedig az az út egy hegygerinczen : a „disznó hátán" (Hogs Back) vezet végig, s nyaktörő kisértetes=ége miatt igen vonzó az utazók legnagyobb részére nézve. A „disznóháti" út ugyanis több mértföldnyi hosszaságban egy alig 7 — 10 lábnyi keskeny hegygerinczen fút végig, jobbról balról borzasztó mélységű meredélylyel. A rajta való koesizást akár egy templomtető ge inczén valóval liasonlitná össze az ember. Hanem a kilátás onnan még fölségesb, mint az uj útról, melyen tegnap jöttünk, s melyet Foss Clark 28,000 dollárért vett egy részvénytársaságtól ; Clark speculatiója mesteri, — miután ő mintegy 20000 dollárt vesz be évenként az utasoktól, kiadásai pedig nem valami nagyok — nem is oly rosz s befektetett tőkéje igen jól kamatoz neki. Ez út 17 angol mértföld hosszú, a hegyek közt 390 kanyarulattal bir, s igen szilárdan van épitve. Sok helyen sziklába kellett vágni, s sok helyen egész a meredély szélén fut minden karfa nélkül. Ha kissé szélesebb volna, nem ártana, mert valóban bámulatos, hogy az alább vázolandó kocsizás mellett még akad valaki, ki nyak '.t koczkáztatja rajta. Visszajövet, a mint a hegység lejtőjét elértük, egyszerre a legszebb panorama, a Santa-Rosa és | a Russian-River völgye tárult el előttünk, de nem igen volt időnk élvezésére, mert kocsizásunk csakhamar minden figyelmünket magára vonta. Leérvén négyes fogatainkkal a feleútva , itt ismét Foss Clark szedett fel benünkethat tüzes sárkányára, melyek, alig hogy felültünk, mintha elragadtak volna, valóságos eszeveszettséggel hajtottak hegynek le a keskeny uton, oly sebességgel s a meredélyek széléhez oly közel, hogy a gyakori rövid kanyarulatoknál mind a tiz körmünkkel kapaszko Inunk kellett, nehogy a faraló szekérből kirepüljünk. Ily formán persze nem maradt időnk a pompás kilátást élvezni. A mint egyszer sebesen egy sarok körül fordulánk, egy csapat lovas indiánra bukkantunk, kik egész kényelemmel lovagolgattak a keskeny uton fölfelé, apró mokányaikou, s most meglepetve, igen megijedtek, hogy az ördög szánkáz erre, s dühös szitkok közt alig volt idejük lovaikat visszarántva, a sziklamélyedésekbe faraltatni, midőn már mellettük rohantunk le, az itt legalább 45 foknyi meredekségü hegyen ! Mielőtt elindultunk volna, emiitettem Foss-nak, hogy kocsisai, kik a hegyháton áthoztak, szintén igen jól hajtanak. Azt felelte rá, hogy az még semmi, hanem majd megmutatja ö, hogyan hajt egy vén californiai hegynek lefelé hatos fogattal ! (Dej ez azt már látom). Az emberek azt mondják, miszerint jó kocsis volnék ; de én tudom — tevé hozz i, egyszerűen — hogy némely régi „ Washoe Stage kotschernek" (azaz olyannak, kik, mielőtt a Pacificpálya építtetett, Califomiából a Sierra Nevadán át Virginia City közt gyorskocsiztak, a gyertyát sem