Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-06 / 9. szám

ÁPRILIS 3. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. mirit felmenet. A Virágoskertnél még egy szép kárpáti sast volt alkalmam megpillantani, a mint hatalmas szárnyaival — mint merész léghajós — hatalmasan szeldelé a tiszta levegőt. Tanyánkon, az ebédnél, sőt haza érve még másnap is a zergekaland volt a fürdőben a főbeszéd tárgya. — Szakértők álliták, hogy alig jutott még valakinek az a szerencse, hogy les- vagy rendezett haj tó-vadászat nélkül ily közelről láthassa e királyi vadat. (Vége következik.) Balogvölgyi. Erflök. vadak és vadászatok enrouai Oroszországban. V. A jávorszarvas. къ iramszarvasok által lakott területek déli szélén a szarvas-család egyik kiváló s legnagyobb tagja, a jávorszarvas, tűnik fel, egy roppant erejű és agancsa állat, melly azonban minden jelek szerint alkalmasint nemsokára kihal; ha csak kíméléséről különös törvény vagy a nagvbirtokosok nem gondoskodnak ollyképen, hogy a hol még erdeikben található, különös oltalom alá veszik, mint a bölényt régebben a lengyel királyok s később az orosz czár a bialovitzi erdőségben, vagy mint az angol nagyurak a tejfehérségü szarvasjószágot Skótországban ; mert illy kimélés híján mindez állatok már rég kivesztek volna. Hisz már a történeti korszak alatt, sőt az utolsó két század folytán is, több fajta állat kiveszett, csak azért, mert senki sem gondolt velők, hiányozván a természettudományi műveltség és érdeklődés irányukban. Kötelessége volna tehát azoknak, kiket illet és kik tehetik, odabatni : nehogy a jávor is, a szarvasfaj e legnagyobb tagja az összarvason kivül, lassankint teljesen kipusztuljon az élők sorából. Mert hogy az óriás-szarvas a történelmi időben még létezett s az ember által irtatott ki : azt az ujabb időben a tőzeg-ásások közt talált teljes csontvázai, valamint az ember által lakott barlangokban lelt ősszarvascsontok, mellyekben nyilak s más fegyverdarabok töredékei voltak, kétségtelenül bizonyitják. A mint már az iramszarvas olly hideg éghajlat számára teremtve látszik, hol az év legnagyobb részében mindent hó borit , úgy a jávor megint , egész termetéről és tápjáról Ítélve, arra látszik teremtve lenni, bogy a hidegebb mérsékelt égöv mocsáros vidékein élődjék. Ugy látszik, hogy a természet gondoskodott, miszerint földünk minden tájának meglegyen a maga állatfaja. Német- vagy Magyarországban nincsenek olly nagy kiterjedésű tőzeg-rétségek, mint Közép- és Eszak-Oroszországban, mert amott földkérgünk lassankinti alakulásával a talaj is másként rakodott le mint Oroszországban. Az északkeleti Európában egész országokra terjedő sikságok keletkezése valószínűleg igen egyformán és csak lassankint történt, miután a rétegek nem igen hullámosan fekszenek egymás felett. Ellenben északi Oroszországban, hol a legrégibb lerakodások, például a szürkekova és agyagpala, néhol egész a felszínre tolulnak s melléjük délnek lejtősen az utóbbi rétegek csatlakoznak : e körülmény azt mutatja, hogy a talaj északi Oroszországban erőfzakosan emelkedett fel s pedig igen régen, mindjárt a kova- és palarétegek képződése idejében, mert ezen rétegek nem keményedtek kővé, mint máshol a sokáig tartó nyomás alatt, kivéve az átmeneti mészkövet, mely azonban nem a nyomás, hanem vegyi befolyás alatt keményedett meg. A mi már a nagy kiterjedésű tőzeg-rétségek és mélyedések keletkezését illeti, ezt akként lehet magyarázni, miszerint azok hullámzatos völgyek voltak az akkor még mindent elborító tengerek alatt, s az iszap-lerakodás ínég nem haladt annyira, hogy egyenlő sikká válhatott volna, midőn a nagy viztömeg máilefolyt. A visszamaradó kevesebb viznek semmiféle befolyása nem levén, ez álló vizekben először is a legalsóbb rendű növényzetek keletkeztek, mig idővel egész buja tenyészete lett j bennök a nagyobb növényzetnek is. A kihalt I növényzet részeiből aztán idővel, miután az I állóvízben teljesen el nem rothadtak, képzödI tek a tözegrétegek. Ha majd egyszer az embeI rek e lakatlan vidékeket is mi vélni kezdik s a ' tözegrétegeket felszedik, mi már nem soká várat magára, akkor azokban a régész és kutató igen nagybecsű találmányokat tehet majd kihalt állatokról, sőt talán emberi fegyverekés szerszámokról, mi ismereteinket az ősnépek műveltségi állapotáról tetemesen elömozditandja.*) A milly egyhangú és szomorú kinézésüek e nagy kiterjedésű rétségek első pillanatra, mégis eléggé változatos mocsári virágmezőséggel birnak, mi különösen a fiivészre nézve igen érdekes és tanulságos. Nagyobb fanövény azonban csak kevés fordul elő, s ezek : a henyefenyő, nyir, kecskefüz és több bokorfélék ; ellenben az apróbb cserjenemüek már számosabbak. Az előforduló káposzfünemek közt különösen felemlítendő a Caltba palustris, melyet a jávor legjobban kedvel, s mellyért a legveszedelmesebb helyekre is elmerészkedik, mert e növény tavaszszal legkedvesb legelménye ; miután azonban a tözeg-rétségeket lágyságuk miatt tavaszszal a jávor se lábolhatja meg, ennélfogva oldalára fekszik s csülkei segítségével tovább-tovább taszitja magát azon helyig, hol a Caltba növekszik. A mélyedésekben, hol a viz sokkal lassabban folyhat le vagy párologhat el, a növényzet sokkal dúsabb mint a tözegrétségeken. Itt például a fekete-égerfa már meglehetős vastagságú törzszsel bir, mig amott e fanemet csak igen ritkán találhatni ; a kecskefüz és a csipkebogyó is meglehetős nagyságú bokrok ká növi ki magát. E két cserje levelei és riigyei képezik a Caltba palustris (vajvirág) mellett a jávor-vad legkedveltebb legelőjét, s ez magyarázhatja meg, bogy e vad a fakadás idejétől egész késő őszig leginkább e mocsáros lankaságokban tartózkodik. A jávorvad tenyészetének déli vonala KözépOroszországban egyszersmind a nagy laukaságok és tőzegrétségek határát képezi. A legdélibb pont, hol Oroszországban a jávor-szarvas még egyáltalában előfordul, a kiewi kormánykerület. A jávor ritkán szokott nagy falkákban tartózkodni, és csak a smolenski kormánykerületben, R. . . hg erdeiben ápoltatik. Mintegy *) A mult hetekben az akadémiában mutatták be Nyitramegyében ásáskor talált csontjait az ös-szarvasnak s ös-medvének. 50 év elött sokkal általánosabb volt még e vad, mig most számtalan nagy erdőségből már kiveszett s pedig nem a tulajdonosok által pusztíttatott ki, hanem a parasztok által. Ha majd egyszer valami jó vadásztörvény ezeknek körmére koppint, akkor a vadászat is sokkal jobb lábon áll majd Oroszországban. A mi a jávorszarvas külsejét és tagarányait illeti, e részben egészen ellenkezője a nemes szarvasnak ; s ez utóbbi fenséges termetéhez képest majd úgy aránylik, mint a szamár a lóhoz. Hanem mindamellett is egy megtermett jávor-szarvas derék egy állat, mellyhez az ős-szarvas alkalmasint leginkább hasonlított. Egy derék jávor-szarvas lapátjai néha 50 fontot nyomnak s minden agancs-gyűjteménynek becsületére válnak. A szarvas súlya 400—680 font, a sutáé 350—550~font, s az éppen ellett 20 — 25 fontot nyom. Lapátjain kivül a jávorszarvast még begyén hosszas szakáll tünteti ki a nősténytől. Csuhája igen vaetag s juliusban, augustusban különösen jó ; azelőtt a katonák pánczélként (Koller) használták puskagolyó ellen. A jávor szőrméje és szine az évszak szerint különböző. Tavaszszal, april vége felé, friss szőrmét kap, melly sötétbarna, mi őszig hosszura nő s szennyesszürke lesz, illetőleg a szőrmék hegyecskéi megfehérednek. Az agancs növése hasonló módon történik mint a rötszarvasnál ; lapátossá csak 5-ik éve után rakodik fel. Agancsaikat az öregebbek martins elejétől áprilisig hányják el, a fiatalabbak azonban csak májusban. A felrakodás igen gyorsan történik, s már juliusban az uj agancs már teljesen kiágazott; augustusban pedig le is hántatott. Az üzekedés September elejétől october közepéig tart ; mialatt a lapátos ép úgy rigyet, mint a szarvas-agancsár, csakhogy mélyebb hangon és rövidebb időközökkel. Hol igen kevés a suta, ott az agancsárok messze elvándorolnak utánuk s illyenkor nagy folyamokon is átúsznak. A megborított suta 40 hét multán első izben csak egy, később két borjut ellik, néha azonban hármat is, mellyek. a mint anyjuk őket lenyalogatja, azonnal csülökre kapnak s követik őt, két-három nap múlva már nagyobb távolságra is; ez őket egész a bekövetkező télig szoptatja, mialatt a borjaknak, miután igen hamar nőnek, le kell térdelniök. Az üszök csak harmadik évükben fogadják el a lapátost, miből következtetve a jávorszarvasnak hosszabb ideig kellene élni, mint a rőtszarvasnak, mi azonban nem történik, mert mig ez utóbbi 25 éves kort érhet el, addig a jávor ritkán lesz 20 évesnél idősb. Érzéki szervei közt különösen látói és hallói kitűnők, mig szaglása nem a legjobb, s nem kedvező széllel is könynyen meglopható. Egyáltalában nem olly óvatos, mint a rőtvad; valamely lovas embert meglehetősen bevár s csak aztán iramodik meg. Mindamellett is nehezen lehet lövésre kapni, s pedig tartózkodási helye miatt; nyáron át a lankás cserjék és mocsarak közt levén , az előbbi helyen a száraz galyak, utóbbi helyen a minden lépten-nyomoni elsüppedés nehezíti belopását. Legkönnyebb öt télen egy lábnyi friss havon becsapázni s nyugvó Lelvén körülfogni, melly vadászatáról majd máskor.