Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-06 / 9. szám

ÁPRILIS 10. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 71 Első rókám; Mindig azt tapasztaltam, hogy leginkább olly dolgok után sóvárgunk, melyek elérése vagy élvezete körülményeink folytán momentan nincsen hatalmuukban. Ez már természetünkben fekszik. Innét magyarázom azon körülményt is, hogy rendesen a holtidények alatt emlékezünk legélénkebben vadászkalandjainkra s egyáltalán legtöbbet foglalkozunk in idea a vadászattal is. Illyen időpont a mostani is, hol a zajos kör- és hajtóvadászatok után szegre akasztva fegyvereinket, csak a jövő reményei- vagy a mult emlékeivel foglalkozva kandallózással töltjük el hosszú falusi estéinket. Mint mindenhez hozzászokunk, ugy a falusi élethez s hosszú estéihez is ; úgyannyira, hogy ha megszokva e falusi létet, ismét városra kerülünk, s az első pár heti szinház, bál, kouczert és clubb-élet zajos mulatságain túl vagyunk, miért, miért sem, önkénytelen vonzódást érzünk ismét felkeresni csendes falusi magányunkat. Tán épen e véghetetlen csend, e magányos hosszú esték ábrándjai bírnak illy vonzerővel ; mert nappalunk csakhamar elmúlik; járunk, kelünk, gazdasági teendőink, tenyészállataink megtekintése s egyébb apróbb foglalatosságok betöltik e rövid nappalokat ; de a hosszú est ! Miután a napilapokat átfutva, politikai események, jövendő béke vagy uj háborúk esélyein töprenkedve, provincziális pártéietünk ujabb mozzanatait fontolóra vettük volna, sőt rendes olvasmányunkba is belefáradtunk : még mindig elég időnk marad betöltetlenül e magányos esti órákból. Oda ülünk illyenkor kandallónk elé, tüzét piszkálgatni ; csakhamar gondolatokba merülve, önkénytelenül az előttünk pislogó parazsat turkálva, ke'pzelmeink tünde orországát barangoljuk be, elmúlt idők átélt eseményei, kalandjai, vadászélményei tűnnek ismét elénk. E csendes, magányos órák elmélkedései caleidoscopja életünknek. Egy illy magányosan töltött estén vizslám nyughatatlan álma s halk ugatásától felzavarva, nyugtalankodásai emlékeztettek első vizslámra : az öreg Midára. _D is rendesen illy nyughatatlan álmáktól zavartatva, még tán a kályhasarokban is vadászgatott. Első vizslám ! mellyik szenvedélyes vadász ne emlékeznék különös előszeretettel első vizslájára ! Előttem is örökké felejthetetlen e hü öreg vizsla, vele tettem első kísérleteimet e téren, levén akkoriban 12 éves. Milly okos, practikus állat volt, menynyire tudta, hol kell a vadat keresni, hogyan s mikor felhajtani, szükség esetén még hajtani is, ha az valamely sűrűségbe menekült süldönyul volt : — minden esetre jobban értette a vadászat mesterségét, mint akkoriban magam. Ernyedetlen szorgalommal keresgélt, pontosan megvizsgált minden bokrot, megszimatolt minden cserjést s harasztot, nehogy véletlenül egy lapuló tapsi vagy fürj elmaradjon ; kitartóan állott minden vadat,gyakori szeles pufogtatásaim s hibázásaim daczára figyelemmel s minden körülmény között szót fogadva folytatta czirkálását. Eleintén, hogy atyámtól megkaptam, feddő s csudálkozó pillantásaival vádolni látszott, ha közelre behúzott s correcte megállott fogolyfalkából felkeltökkor egy sem esett lövéseimre ; előbbi gazdájánál máshoz levén szokva. De csakhamar összetanultunk, s lia elvétve egy-egy darab vadat mégis sikerült lekapnom, kettőzött örömmel sietett felvenni s magasra emelt fővel, kurtirozott farkát csóválgalva járt körül, mig én újra töltöttem, s büszkén tekintgetve szét, dicsekedni látszék ügyességünkkel. Ha aztán nagy ritkán sikerült egy hirtelen felszökő tapsi valamelyik hátulsó lábát ellőnöm, versenyt futottunk a szerencsétlen után. Nem volt menekvése előlünk, ha én máinem birtam is, ő meghozta, habár félórányira futott is utána. Hát még a „such'

s verloren"t, azt értette ám gründlich ! s az illy expeditiók alkalmával gyakran előforduló serétes zsák vagy gyutacstartó elvesztét csak mondani kellett neki, rögtön a nyomon visszamenve mindig megtalálta s elhozta ; kisebb tavakban, ha fiatal alig repülő vadkacsákra vadásztam, többet ért s jobban hajtott 7 czigánygyereknél ; egyáltalában kezdő gyermek-vadásznak nem képzelek correctebb ! vizslát, mint Midám volt. Legtöbb tudományát azonban a haris-vadászatnál | fejtette ki. Ezen a téren dicsőséggel kiallotta volna a versenyt az Universum valamennyi vizslájával. Olvasóim bizonyára vadásztak harisra ; e repülésre lomha madár lapályos, vizenyős helyeken leginkább sással s rekettyebokrokkal benőtt réteken szeret tartózkodni ; ha vizsla előtt van, gyorsan összevissza futkossa nyomát, igyekszik összezavarni, üldözőjét zavarba hozni ; s lia ez sikerült neki, az erős szagú, összevissza bonyolított nyom által tűzbe jött, megbolonditott vizsla czélnélküli ide s tova szökdösését felhasználva, vagy csendesen meglapul, vagy a zavart felhasználva messze elinal, gordiusi csomóként összebonyolított nyomot hagyva maga után. Mindez azonban csak gyermekjáték volt Midámnak ; mint N. Sándor, ö is olly könnyűséggel bánt el a szimatzavarral, rögtön kettévágva azt. Eljárása a következő volt : a mint harisra akadt, minden tétova nélkül csendesen előre haladt mindaddig, mig haris koma megkezdte előtte zavaró futkosását ; ekkor orrát s szemeit egyiránt használva többé nem engedte nyugton. A mozgó sásost szemügyre véve, első lábaival igyekezett a harisra rátaposni s vagy rögtön kényszerité felrepülni vagy futkosása közben elkapta. Lassú, ügyetlen röpte könynyü lövésre nyújt alkalmat s igy néhányat lelőve, többet vizslám fogva e vadnemből jutott tegtöbb aggatékomra. Hazatértemkor e kettős műtétet természetesen elhallgatva, büszkén produkálhattam tarisznyámról lefityegő zsákmányomat. Nem is kell mondanom ezek után, hogy a vadászat e nemét kedveltem leginkább. Szoi-galmasau el is jártam a 'fekete-berki malom mellett fekvő rétekre vadászgatni. Egy illy kirándulás alkalmával történt a nagy esemény, melynek következtében egész éjjel még aludni sem tudtam. Harist keresve czirkáltam egy ily sásosban, midőn egyszerre Midát hirtelen felém rohanni látom, előtte pár lépésre is erősen hajlong a sás ; mindig közelebb, közelebb és ime lábaimnál terem s mellettem elrohan egy nagy róka. Puskámat reá sütögetni egy pillanat müve volt. Rókám lövésemre felbukik ugyan, de ismét lábra kap s tova iramodik. Eu sem voltam lusta, utána ; belekeveredve futásközben a harasztba, elesem, puskámat elejtem; s hogy időt ne veszítsek, puskámat ott hagyva felugróm s üldözzük keményen sebzett rókámat. Végre kiérve a mezőre, térelőnyt nyerünk. Mida beéri, megállítja, én is odaérek ; rókám derekára ugrani egy pillanat müve volt, derekát eltörve a többit Midám könnyen elvégzé. Volt nagy öröm s dicsőség. Nem győztem rókámat összevissza forgatva nézegetni, vizslámat ölelgetni stb. Egyszerre csak eszembe jutott puskám, visszaindultam tehát keresésére. Hja ! de hogyan megtalálni, ez volt most a kérdés, merre s bol lebet az. A kemény üldözés s össze-vissza futkosás közben nem tudtam tájékozni magam, hol eshetett el puskám. Nagyrészt két láb magas sással benőtt vizenyős rét volt e terület. Sok haszontalan keresgélés, sirás és desperatió után pár óra múlva sikerült csak puskámra akadni. Megkönnyült szivvel, lélekkel s di csőségérzettel vittem haza rókámat s állottam vele atyám elé; dicsérete örömmel töltött el, s miután rókakalandomat in infinitum mindenkinek elmondtam , seliogysem akartam megválni rókámtól. Este lefeküdtem ugyan, de alvásról szó sem volt. Még másnap is mindenek daczára meg akartam tartani rókámat ; mig végre egy Machtspruch véget vetett mindennek. Kókám elásatott s én szomorúan odahagyva temetkezési helyét, csak dicsőségem emléke vigasztalhatott elveszte felett. Azóta gyakran eszembe jutott gyermekkori vadászkalandom. Minthogy pedig vajmi sok emberrel ugyanaz megtörténhetett vadászati „Flegeljahre"-i alatt s igy mint fejlődési mozzanat tán némi psychologiai érdekkel is bir, kérem a t. szerkesztő urat, engedjen tért lapjában ez apróságnak. Legyen az egyúttal emlékbeszéde derék öreg vizslámnak. Kund Jenő. Vegyes, Ő Felsége tegnapi (martius 5-ki) vadászatáról egy jelenvolttól következőket hallottuk : A reggel jelentkezett hűvös szél kissé csípőssé tette a vadászatot, melly az isaszeghi pagonyban kezdődött, hol ö fensége József főhg már reggeli 7 órakor várta О Felségét a királyt, ki br. Wencklie im В. minister ő excell., gr. Grüne, gr. Bellegarde, br. Walterskirchen és Beniczky Fereucz urod. praef ectus urak kíséretében érkezett meg. Az isaszeghi pagonyokban 4 hajtás volt rókákra, s esett 4 a ravaszokból : mellyek közül egyet ő exc. br. Wenckheim В., a másodikat ugyancsak ő excellentiája és gr. Bellegarde egyszerre lőtték. Innen a magas vadászok Mártonbe r e к b e rándultak át, hol ujdonságkép szalonkák is mutatkoztak. Ó Felsége is látott egyet, de lötávolon kivül. Az utolsó hajtásban 8 róka esett, mellyek közül О Felsége egyet lőtt, gr. Grüne 4-re lőtt, mellyek közül kettő felbukott, de csülökre kapva tovább inalt, egyik elég keservesen nyifogván, mint szokott a nyul néha sirni. József főhg. közelébe is tévedt egy s platzon is maradt. Már alkonyodván, a vadászat félbeszakadt, s Ő Felsége egy 4-gyes pej fogaton, a többi magas urak pedig 8 kettős könnyű fogaton az isaszeghi állomáshoz kocsiztak , honnan az összegyűlt intelligentia, tisztikar és népség meleg éljenzései közt a vasút vouattal a fővárosba viszautaztak. Megjelent és szétküldetett a „Verseny-naptár" első része (jövő versenyek) 1872-re. Mult számunkban közlött azon hir, miszerint VasCO de Gama mént az állam vette meg, alaptalan. Gladiator pedig nem Taffler ur, hanem Tisza Kálmán ur által vásároltatott meg 1200 futón. First Lord kedvenezünk pedig nagy sajnálatunkra szintén Poroszországba vándorolt a porosz kormány részére 8000 frton. Végre Buccaneer derék fia Triumph gr. Esterházy Miklós birtokába ment át steeple-chasernek. Az angliai agarak nemzeti dijjáért, a Waterloo-Cupért a mult héten tartatott a verseny a Liverpool melletti sikon, s győztes e nagy tusában egy Bed of Stor nevü szuka lett, melly már mult évben is mutatós volt. Termetre ugyan kicsiny de igen arányos ; igen sebes és rendkívül ügyes a nyul után. A favorit Peasant Boy volt, de a második helylyel kelle beérnie, s I több kedvencz már az első futásokban lemaradt. I Medve a postán. Tegnapelőtt többek közt egy Aviso-t hoz a szolga a postáról, s mig aláirnók, a tartalom minősége után fürkészve, csodálkozva olvassuk : „Anbei folgt ein Bär". . .! Was der Tartar ! ? — Kíváncsi levén a maczkóra, mellyet postán utaztatnak, s semmi levél egyelőre nem érkezvén, sietve küldtünk a vendég után, melly nemsokára meg is érkezett egy pompás kis 3 — 4 napos medvekölyök képében és spiritusban ! — A kis bocs nem nagyobb, mint egy hetes kutyakölyök, szőrméje sötétszürke, s nyakán egy fehér gyürü van, mint a hangyász-medvének ; talpai jól megtermettek s igen erősen kifejlődött „élekkel" látvák el, mintegy jellegzöleg, hogy tulajdonosuk a ragadozók osztályába való lesz. Kitömetjük s több más közt szerkesztőségüuknek ez is egyik ritkaságát képezheti talán. A kis medve gr. Schönborn munkácsi uradalmából, a szolyvai erdőkből való, liol anyját f. évi jan. 16-án lőtte az ottani főerdész s alatta 3 kölyket talált. Ez tehát a harmadik eset volna az idén, hogy egy lövésre 4 medve pusztíttatott el, s egyúttal bizonyitná, hogy a medve csakugyan januárban kölykez. Az érdekes vadászat leirását P. A. ur szívességéből közelebb egész terjedelmében hozzuk. Szépen megnyert fogadás. Most értesülünk, hogy a 8-ik dzsidás ezred őrnagya, Borderaux ur, egyik barátjával fogadott, hogy e hó 13 áu átlovagol NagyVáradra, s onnan ugyanazon lovon 14-én vissza Debreczenbe. Az indulás Debreczeuböl febr. 13. este fél 7 órakor történt, s az őrnagyot b. M a 1 о v e с z főhadnagy lovon kisérte. Nagy-Váradra éjjel fél 2 órakor érkeztek meg, igy tehát 7 órát vett az ut igénybe. Miután lovaikat ellátták, három órán át pihentek, aztán látogatásokat tettek ismerőseiknél, s délben fél 1 órakor indultak útnak ismét s már ak-