Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-02-28 / 8. szám

61 Ez olly incarnatus stilistikai hiba, a mellyért csakugyan érzékeny büntetést érdemelnének mindazok, kik a szövegezéssel megbízattak. A vadászat — a vadászati jog folyománya levén — első sorban tebát a jog maga s csak aztán ennek factuma a vadászat jöhet kérdés alá. Igy igen téves a vadászat gyakorolbatását a vadászati jog gyakorolhatásával egy és ugyanazon értelemben venni; már pedig hogy itt a törvényhozónak nem a vadászat maga, hanem a vadászati jog volt intentiója, az a §. alábbi pontjaiból eléggé kiviláglik. Ezen hiba mindenesetre sok zavart fog okozni e §. szavainak értelmezésénél , ba majd a bolt betű valósítása szándékoltatik. Az első bekezdés eme pontja „ba az arány illy módon sem lenne megállapítható, az egész jövedelem a községet illeti", vagyis ba a földbirtok jövedelmeire arányul szolgáló kulcs szerint az arány nem volna megállapítható, akkor a község élvezi az egész vadászati jog jövedelmét — valóságos sybillába való intézkedés. Mert el merjük mondani, hogy e czimen a község egy krajczárhoz sem fog jutni; aztán különben is mellyik a válaszfal az arány meg és megnem állapithatásánál, kik azon személyek, a kik ez ügyben végérvényesen határozni hivatvák, s minő legyen a procedura? Mind ollyan kérdések, mellyek megoldására ugyan a more patrio-féle eljárásnál fogva, — melly a vadászati jog gyakorolbatása körül divni fog — nem leend eset és alkalom. Szép községi wirtseliaftra lenne kilátásunk , ha ugyan eme rendelkezés valaha valósittathatik. Egy szóval ezen pont kivibetősége egy szebb és felvilágosultabb jövő még nem ismert matadorjai hatáskörének látszik fentartva lenni. Az egyesülési jog a fennebb jelzett okoknál fogva, szintén káros a vad szaporodására nézve, mert itt hasonló visszaélés származik, mint a miket az árkolattal ellá'ott birtok jogosítványa fejtegetésénél felhoztunk. A 2-ik bekezdés ama szabványa „ha valamelly külön vadászaterületet képező nagyobb (?) erdőterület által egy vagy több más birtokosnak 1600 • öllel számitandó, 100 holdnál kisebb terjedelmű birtoka körülvétetik, az illykép elszigetelt birtok tulajdonosa a vadászati jogot az azt környező vadászterület birtokosának vagy haszonbérlőjének haszonbérbe adni, ez viszont haszonbérbe venni köteles", a mennyiben a haszonbérbe vételt kötelességül teszi mindenkinek, ki nem is válalkoznék rá, a XVI. századbeli török basa idejébe való intézmény. Merthogy valamelly törvény bizonyos jognak szerzését kötelességül tegye, azt indokolni e helyütt nem lehet, s különösen azt, hogy a vadászati jogot eme szomszédos erdőterületen a nagyobb erdőterület tulajdonosa haszonbérbe venni köteleztessék, jogászi szempontból kimagyarázni nem birjuk. A jog az embernek — mint érzéki eszes lénynek — szabad a karatán s külső cselekvési szabadságán alapszik. A hol tehát a szabad akarat és a cselekvési szabadság feltétele a jog létének, hogyan lehet kötelességről szólni, s a jognak) szerzésére szabad lényt kötelezni ugyanakkor, midőn még ama jogelv fennáll, hogy: a jogról le lehet, a kötelességről nem lehet lemondani. A szabadság az ember azon tehetsége, mellynél fogva magát önállólag és függetlenül cselekvésre határozhatja; a jog pedig az emberek külső cselekvényeire vonatkozik ; ennél fogva a jog jogositványa kötelességévé senkinek sem tétethetik. Végre azon esetben, habogy a nagyobb erdőterület tulajdonosa a beszögellő részt szomszédjától bármi okból haszonbérbe venni vonakodnék, miként fog a rendes biróság eljárni : a'ra csakugyan kíváncsiak vagyunk , s alig várjuk az alkalmat, hogy a jogszerzés kötelező tlieoriájának valósítását tapasztalhassuk. A 4. §. harmadik pontjának értelmében az irtványok kiváltságositása ép azt fogja eredményezni, a mit a 2-ik §. árkolattal ellátott birtokrészre vonatkozólag felhoztunk ; itt aztán megeshetik, hogy néhány bold birtoklása a vadászati jogosítványt fogja megadni érzékeny kárára a vadászat-culturának. A 11. §. szerint tilalmi időszakban — az teljesen képes kielégíteni, annak igen gyenge fogalma lehet azon vadász helyzetéről, ki az őserdőkben étel és nyugalom által erősülve, a lehetségnek ama képzeletével keres magának éji tanyát, hogy másnap fegyverét egy medvére, egy hiúzva vagy egy farkasra fogja kilőni, midőn, ha a lövést elhibázza, hideg vér, erős kar és jó kés az egyetlen mentőeszköz. A mulatók egyrésze érdekes vadászkalandokat beszélt el, mások pedig élczeltek és adomáztak, mit a hallgatók hangos nevetéssel fogadtak, majd a czigányok húzták rá a csárdást vagy a szomorú oláh dalokat. Végre a mind gyengébben pislogó tüz figyelmeztetett, hogy a nyugalom ideje elérkezett. Igy telt el a második nap is, és estére elértük azon helyet, melynek közelében másnap reggel a vadászatot meg kellett kezdenünk. Most már csendesen kellett magunkat viselnünk, nehogy a vadakat elzavarjuk. Nem lehetett tüzet gyujtanunk, s csak félhangosan lehete beszélgetnünk. — Végre felvirradt a minden vadász szive által oly nyugtalanul várt reggel. Ekkor azonban, a döntő pillanatban is, nagy zaj és veszekedés támadt a hajtók között, de ezt természetesen egy tiszt közbenjárása által azonnal lecsendesítette. A hajtók egy részének egy-két órával előbb fel kellett kelni, liogy kijelölt helyeiket, honnan a vadászat kezdődött, elfoglalhassák. Körülbelül négy óra volt ; egy kürt a vadászat kezdetét jelentette. Egy óra múlva hallani lehetett az ebek csaliolását, melyek a sűrűből három farkast üztek a vadászvonal felé. Fegyverem , mellynek mindkét csővét golyóval töltöttem meg, megtette kötelességét, az öregebb farkast fején találva elejtettem. Kevés idővel később nagyobb távolságban egy csoport zerge tünt szemünkbe, melyek közül kettőt a vadászok szerencsésen lelőttek. A következő hajtás alkalmával semmi sem jött közelünkbe, de az erdő különböző részein levő vadászok által három farkas lövetett le. Rövid ebéd után a vadászatot tovább folytattuk kelet felé egy kevésbbé erdős vidéken. Itt a hegyi lég már hűvösebb volt, sőt a sziklák magasabb csúcsait bó boritotta. Én szolgámmal, ki még egy fegyveren kivül az ily vadászatoknál, hol az embernek órákig kell egy állásban maradnia, olly nélkülözhetetlen felsőruhát és egy disznógerelyt hozott számomra magával, egy három láb magas kőszikla mögött állottam, mellynek közelében, a mint mondák, a medvék éji tanyája volt. Vadászkutyámat természetesen Mehádiában hagytam. Az illy vadászatoknál a kis görbelábú borzebek jobbak, mert gyorsabbak s mert halálos ellenségei a medvéknek. (Vége következik.) első 8 napot kivéve — vadat árulni nem szabad, ugy de, ha az első 8 nap az árulásra nézve kivételt képez, a tilalmi időszak épen nem respectáltatbatik,mert vadat rendszerint csak vadázattal lehet szerezni, s igy hogyan lehet e 11. §-t a 10-ik, 24-ik és 26-ik §-al összeegyeztetni, a mellyekben ezen 8 napi kivételről említés nem tétetik. Ez szembetűnő ellentmondás, már pedig törvénynek ellentmondást tartalmazni nem szabad ; ez árt a törvény iránti tiszteletnek, s ezenfelül még a törvény kijátszására szolgál. A 18. §. első bekezdése szerint a nyájőrök tartoznak ebeik nyakára olly nehezéket függeszteni, melly első lábaik térdein felül egy hüvelyknyire lóg alá. Ez valóságos nevetség, mert igen jól tudjuk, hogy azon nehezék, melly az eb térdein felül lóg, egy cseppet se hátráltatja futásában az ebet, és e miatt akár Jerikóig kergetheti a nyu'félét. A nehezéknek csak ugy van értelme, ha az az eb térdein alul lóg, s csak s ez esetben akadályozza az ebet sebes futásában. Ezen előadottakból nyilván át lehet látni, miszerint az uj vadászati törvény honunk vadászati abnormis helyzetén nem fog változtatni, s kivált ha— miként remélni lehet — a választott szolgabiró lelkiismeretes és pontosan nem fogja effectuálni a vadászati kihágások körüli intézkedéseit azon és olly erélylyel, mellytől e törvény egyedüli létezése függ. Ha a törvény csak holt betű marad s szigorúan nem ellenőriztetik,különösen a tilalmi időszakok pontos és általános megtartása közigazgatási közegek által, ugy ott maradunk, hol eddig voltunk, egy előzetlen schlendrian ehaosában. F. K. Mèrki vadászatot Tisztelt szerkesztő ur ! Gróf Károlyi Gyula és Viktor Szathmármegyei mérki vadaskertjében 550 holdnyi területen 1871. évi deczember 27., 28. és 29-én tartott vadsertés vadászatok alkalmával jelen voltak: gr. Széchenyi Béla, gr. Keglevits Béla, gr. Dessewffy Aurél, gr. Csekonics Endre, báró Podmaniczky Géza, gr. Károlyi Gyula, gr. Károlyi Viktor, gr. Károlyi Tibor, gr. Károlyi István; továbbá gróf Károlyi Viktor és Tibor grófnők a vadászat folyama alatt N.-Károlyból kijöttek, és a vadászaton naponta 3—4 órát résztvettek. Emlitést érdemel, hogy az alább elősorolt vadsertésekből gr. Károlyi Viktor grófnő két darab kisebb süldő vadsertést ejtett el golyólövés által. Elesett összesen 98 db. vadsertés, ebből 10 db. erős vadkan, 45 db. öreg kocza, 43 db. süldő és malaez. A fentebbi vadászat alkalmával gróf Széchenyi Béla az első nap első hajtásban egy duplázással két erős darab vadsertést ejtett el, mindkettő két lépésnyi távolságra ^ egymás mellé esve, rögtön kimúlva maradt. Átalában véve a vadászaton voltak sok szép, és közben hibás lövések is. Lőjegyzék az 1871-ik évi január hótól deczember 31-ig elejtett vadmennyiségről, melly méltóságos gr. Károlyi Gyula és Viktor Sz itmármegyei n.-ká-