Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-02-21 / 7. szám

53 nek és költenek, s ha később kivonulnak is, de inkább közel maradnak. Egyik fődolog meg illy nyulkerteknél, bogy akként rendeztessenek és ültettesenek be, miszerint a nyulak kedvencz tápjaikat (rozs, lóhere, káposzta stb.) feltalálhassák benne, az orvmadarak is távol tartassanak, és végre, bogy a kertben levő nyulak is pár óra alatt könnyen összefogdoztathassanak, minek évenkint kétszer kell történnie, anélkül, hogy kárt szenvedjenek ; ennek magyarázata azonban sokkal hosszadalmasabb, mintsem itt közölhetném, s azért, a kik illy kerteket berendezni akarnak, kérem, hogy egyenest hozzám fordulni szíveskedjenek.*) Végre Härtung úr még egy módot ajánl a nőstény nyulak kimélésére, különösen kisebb birtokosok számára ; ez abból áll, hogy künn a földeken karámokat állit ki, kis kertek alakjára, mellybe a nyulaknak szabad ki- és bejárásuk van. Ezen kertekbe aztán tápot vet nekik, s ha arra rászoktak, ugy valamelyik este akként állítja a nyilásokat, hogy a nyulak be igen, de ki nem válthatnak. Igy egyetlen éjen át sok nyúl befogható, méllyeket aztán reggel ismét kiereszthetni, de nem előbb, mint bogy a nőstények megjelöltettek, mi legczélszerübben ugy történhetik, ha tapsiaik felét levágjuk, s aztán a vadászoknak megtiltjuk az illy megjelölt nyúlnak lelövését. Illy módon egy-két illy karámmal működve, octóbertél deczemberig, mialatt a nyúlvadászat leginkább divik, sok nőstény életét menthetjük meg, s ekként pár év alatt vadászterületünket jó karba helyezhetjük. Mint a „Sporn^-ban és „Jagdzei" *) Härtung ur 20 tallért számit egy illy kert teljes berendezésének közléseért, mellynek felét csak 2 év múlva, miután az eredmény már kezeskedik találmányaért, követeli. " Szerk. Az utat visszafelé a Herkules-fürdőkbe , egy 1 Czernetzoől való öreg vadász kíséretében és vezetése mellett a hegyeken át tettem meg. Ez egy kissé fáradságos, azonban igen érdekes 5 órai út volt, többnyire őserdőkön át, melly alkalommal há-' rom császármadarat és egy vadmacskát lőttem ; friss uredvenyomokra is akadtam ugyan, de melly et ez idő szerint, — minthogy golyófegyver nem volt velem s a szatyma nem mindig biztos, — számba sem vettem. Igy tehát végre ismét a fürdőben voltam, s e kis kirándulás után a vendéglő konyháját igen jónak találtam. Általában a kinek otthon nem tetszik a konyha, menjen csak pár hélre Oláhországba. Egy lrétig tartott esős idő megakadályozta a szabadban való sétálást, s igy a fürdővendégek, ha csak szobáikban vagy családjuk kőiében nem akartak maradni, kényszerítve voltak a társalgó-terembe gyűlni, hol esténkint gyakran bált is szoktak rendezni, vagy a játékszobákban keresni szórakozást. A tulajdonképeni játékszoba, melyről már többször tettünk említést, a vendéglő első emeletén van. Azonban van egy a földszinten is. A játék mindkettőben ugyanaz, de a közönség és a betétel különböző. Fenn az előkelő világ dominál, alant pedig egy igen vegyes társaság. Fenn a bank több száz darab aranyból s nagy bankjegycsomagból áll ; a rendes tétel egy kártyára egy arany vagy egy öt forintos bankjegy, e az asztalokon mindig egy párezer forint szerepel. Alant a játék sokkal szerényebb jelleggel bir. A bank 30—40 forintból áll s a tétel egy forintos bankjegy vagy épen egy kisebb pénzdarab. Itt a bank kevéssel megelégszik, mivel maga is keveset tud adni. Mi itt csak az előkelő világról kívánunk szólani. A pharaojáték színhelye egy kerek, szokásosan tung"-ban olvassuk, Härtung ur sok helyen — Hannoverben, Brandenburg és Pomerániában — rendezett be már illy kerteket. MeflYe-vadászat Gr. Sztáray Ferdinándnál. *) (Közli gr. Van der Náth Vilmos,) A mult évi november 20-áról 21-ére forduló reggel, miután két napig tartó hózivatar folytán vagy másfél lábnyi hó esett, egyszerre langy időre és esőre változott át az idő. November 2l-én d. e. 11 óra körül jelenté a tornai vadász, hogy a Kirjács nevü hegyen 2 medve nyomára akadtak és be is csapázták őket. Erre a hirre természetesen mindenki talpon volt, hanem hajtásra még se lehetett 38 léleknél többet összeszedni, vadászokul pedig csak 4 megbízható, 2 kevésbbé megbizbató és 3 parasztpuskást lehetett előteremteni ; ez utóbbiakra azonban nem sokat lehetett számítani, mert olly basznavehetlen rosz puskáik voltak, mellycktöl kevés eredményt lehetett várni. E csekély erővel csak d. u. 2 óra felé lehetett megindulni. Gr. Sztáray,' a körülmények helyes megfontolásával, ezekből is csak 12 embert küldött hajtásra az erdész vezetése alatt, mig a többieket két oldalt mozgó szárnyakul rendelte. A hajtók közt minden második, tehát összesen 6 ember, fegyvert is kapott, azaz valami Mária Terézia korabeli pisztolyokat, hogy a vadat felzaklassák és előre hajtsák, de biz azokból aztán egy sem sült el, igaz, hogy esős idő volt s a faágakról hullott a bó. A mint a pár vadász a hosszú térségen egymástól 100 sőt 200 lépésre felállíttatott, a gróf jelt adott a hajtásra. Sok ideig semmi nesz, *) Ungmegyében. végre hallottuk az erdész jeltadó lövését, ki mindig a medvék csapáján járt, hogy a niaczkók felkerekedtek. Hanem erre megint bosszú szünet következett, mialatt se medvéről, se hajtókról mit sem hallottunk. Végre a gróf, ki legszélül állt, megállitá a hajtókatésa szárnyon levőket, maga pedig egy kétcsövű golyófegyverrel ellátva, egy másikat azonban állásán hagyva, a lővonalba indult, hogy a kissé ritkásan álló lövészeknek segitsen, ha szükséges. Valami 100 lépést haladva, ponyjára s kis groomjára akadt, kinek itt egy lövész helyett kellett volna figurálni. Alig ér a gróf közelükbe, midőn a kis groom ijedtségtől elképedve, torkaszakadtából elvisitja magát: „Itt vannak a medvék!" Amint erre a gróf visszatekint, látja, hogy pár medve a lovászfiú kiáltásától megijedve éppen megfordul ; azonnal rálő a nagyobbikra s az haragos morgásával jelzé, hogy a golyó találta öt. A medve el is bukott, de ismét felkelt s vagy 50 lépésre.baktatott, midőn a gróf második golyóját küldé utána; erre ismét elbukott s ordított. A vadászur sietett duplacsövüjét újra megtölteni, a töltények azonban kissé akadékoskodván, e szorultságában az állásán visszahagyott fegyvere után kiabál, mellyet kézhez kapván, a segítség után kiabáló hajtókhoz siet. Azok minden oldalról kiabálták : „Ahun a medve!" — de a gróf sehol sem pillanthatta meg s épen türelmét vesztve, egyik hajtót kérdezi, hol a medve ? — midőn egyszerre előtte 5 lépésnyire, egy ritkás cserjétől fedve, megpillantja a felemelkedő medvét. Gyorsan tüzelni akar rá, de egyik csöve csütörtököt mond, (mert a fegyvert hozó hajtónál az a cső vigyázatlanságbél kipuffant), de mindjárt rá ropogott a második cső, s a maczkó lapoczkája és nyaka közt egy ujabb golyótól találtatott. zöld posztóval bevont asztal ; egy más kisebb asztalon pedig makaót játszanak. Ámbár legkisebb hajlandóságom sincs a játékra, mégi» a fürdőben létein alkalmával egyszer megkisérlettem a szerencsét. Egy kártyára 20 forintot tettem, s nyerve, a tétet bennhagytam, mig végre ötszöri nyerés után 640 forintom volt, melly egy óra alatt 1100 forintra nőtte ki magát, melly összeget, nem bizva a szerencse-istenasszony szeszélyében, magamhoz vettem, s a bankár nagy boszuságára a játékot abbanhagytam. A másnapot távol a fürdőtől vadászaton töltvén, nem jöttem kísértetbe a nyereményt a banknak visszaadni. A szerencse minden fürdőben, hol nagyban játszanak, forgandó. A fürdőben ottlétem alatt egy Újvidéki kereskedő időzött, egy, mint mondák, igen vagyonos ember, családjával, egy pompás fogattal, brilliánt gyűrűkkel ujjain s tömött erszénynyel zsebében. Egy szép este azonban mindezt, a több ez:r forintra menő lovakat, szekeret, gyűrűket és minden drágaságait, mikkel ő és neje birt, elvesztette. Csak egy 200 forintos fegyvere maradt, melyet nekem adott el 100 forintért. Ez összeggel ismét megkísértette a szerencsét és nemcsak hogy mindenét visszanyerte, a mit elvesztett, de sőt ezen felül még 1500 forintot is nyert, mellyel aztán, neje intésére hallgatva, a legközelebbi napon haza utazott. Azonban nem mindig történik meg, hogy a mit valaki elvesztett, ismét visszanyerje, s némelyek kényszerítve vannak legszükségesebb holmiaikat is eladni, hogy — miután utolsó bankjegyüket is a játékbank nyelte el, — számadásaikat kifizethessék és hosszú orral hazamehessenek. Itt csak kicsiben ismétlődnek az olly jelenetek, melyek Homburgban, Wiesbadenhen nagyban szoktak előfordulni. Jelentékeny számmal vannak itt is professionatus játékosok Bukurestből, Jassyból, Crajovából és Temesvárról. Ez években a rendes bankár az oláh Spiro volt. A ki akkor Mehádiában megfordult s csak felületes figyelmére is méltatta a játékot, emlékezni fog még egy fehér, márvány vonású, aranygombokkal díszített zöld frakkos férfiúra, kit nyugodt egyhangúságából semmi sem volt képes kihozni. Egy este a banknak rendkívüli szerencséje volt. Az aranyhalmok megszaporodtak. A croupier-eknek alig volt idejük ezüst gereblyéikkel a tételeket öszszegyüjteni. A roulette pörgött s már a sokatjelentö „Rien ne va plus" hangzott : midőn egy hang „Reste de banque"ot kiáltott. — Általános meglepetés, s a merész játékos megbámulása, ki a kiválasztott kártyát maga elébe leborítva az asztalra tette, s ki a csak pár órával előbb érkezett G. fejedelem volt. Majd egy negyedóra telt el, mig a sor e kártyára került, és Spiro az ő szokott egykedvüségével mondá : „Trois perd, le roi gagne !" A fejedelem megfordította kártyáját, — a király volt ! — A többi nyeremény kifizetése után mig 560 arany és 2000 forintoa felül maradt a bankban számára. — A fejedelem egy órával később tovább utazott Konstantinápolyba. Spiró ur ezalatt, vonásainak legkisebb változása nélkül, felment szobájába és négy tekercs aranyat, mindenikben 100—100 arany, s egy csomó bankjegyet hozott le, tovább folyt a játék, és már a legközelebbi napokban ismét kiheverte a bank veszteségét. (Folyt, köv.)