Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-12-25 / 51. szám

37 6 DECZF.MBER 25. 1872. s jövő évre még sok dijjat hozott volna lia. za; igv nehezen számithatunk reá. Luiza azonban pompás egy kancza. s miután az anyalóban a gyözősség mellett a tetszetős­ség is sokat tesz. a tenyésztésben majd min­dé esetre sokat cr. Yirgiliusnak csillaga jóformán letűnt Ad­vocattol és Aeneassal, legalább ugy látszik, hogv fiatalabb ivadékainak már nem kedvez a szerencse, igy р. o. Vihar, mely ugyan­azon anyától származik mint Advocate (t. i. Pyrbustól) és Haudegen — Dahliától (Cadet és Aspirant anyjától) semmire sem tudnak menni. Kisasszonyban Lord Clifdennek egyik leá­nyát birjuk; e ménnek egyik fia Wenlock az idén Angliában a St. Leger-nyertese, a másik (riymcnäus) a németerszági legjobb 3éves. Kisasszonyunk nem ily elsőrangú je lenség ugyan, de azért meglehetős carriéret csinált. A jó Ephesus, mely maga már nyugalomba ment vagy a provincziára degradáltatott, két ivadékkal sz.eropelt még az idén, a csinos Coq nettel és a fiatal Talmigolddal ; Coquettet mint nagy tehetségű kanczát ismertük, me­lyet csak az az egy baj ért, hogy tulajdo­nosa, mint minden lovából, steeplechassert csi­nált. Talmigold — ist kein wahres Gold, mindamellett hurdle-racekben csinosan, bár nem sok szerencsével ment, s Bécsben mégis lefülelte Pctroleuset ós Libellát, többre azon­ban nem vitte. S itt végét érné azon apalovak sorozata, melyok ivadékaikban legalább 1000 forintot nyerlek, valamint hosszura nyúlt recapitula­tiója is az 1872-ki versenyek eredményének. S-s. A képviselőház elé terjesztett jelentése a föld­művelési-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. mi­nisternek, az állami lótenyésztési intézetekről. (Vége.) Méntelepek. A méntelepek létszáma, melyet я földmivelési т.к. minisztérium 1869.január 1-én 1213 darabbal vett át, s mely 1871-ben r629-re emelkedett, a f. évi fedeztetési idény alatt pedig 168l-re sza­j porodott, ma 1786 ménből áll. Az emiitett 1681 I darab mén a fedeztetési idény alatt, 529 fedezte­[ tési állomásra osztva szét, 58,009 darab kanczát fedezett, mely kancza állomány után 141,331 i forint fizettetett fedezési dijkép. Ezen a folyó évben történt fedeztetés eredmé­nyéről tudomással — természetesen — még nem birhatván, a mult év eredménye iránt adhatok esak részbeni felvilágosítást. Ugyanis : az 1871. évben 1629 mén által fedezett 54,000 darab kanezából (miután 17,000 elő nem vezet­tetett) 37,000 felett tartathatván ineg ez évben a szemle, e számból 28,600 találtatott vemhes­nek ; s igy, lia az elő nom vezetett 17,000-nek esak felét számitjuk is esikót-hozónak, 37,100 vérbeli csikószapovulatot lehet föltételezni, melyből kedvezőtlen eset m llett is reményleni lehet 30,000-nek fölnevelhetését. A mennyiben netalán a f. évi idény alatt fedezett 58,009 kancza után fizetett dijak összege a t. képviselőház előtt a vártnál kevesebbnek tűnik elő, megjegyezni tar­tom kötelességemnek : miszerint a fedeztetési dijak meghatározásánál, az alföldi tenyésztők kedvezőtlen gazdasági viszonyainak tekintetbe vételével, ez évben engedékenyebbnek kellett lennem. Tettem ezt részint, hogy a különben is sújtott tenyész­tőket lehetőleg kevés áldozattal terheljem, részint pedig azért, hogy a magasabbra szabott dijak fizetésé­től netán tartózkodó polgárokat a mének felhasználá­sától el ne zárjam, s ezáltal az országos tenyész­tés hanyatlást ne szenvedjen. A jelen év mosto­liasága sem fogja igen engedhetni a jövő .fedez­tetési idény magasabbra emelését ; azonban nem kételkedem, hogy kedvezőbb viszonyok beköszön­tésével a tenyésztők is képesek és hajlandóbbak lesznek emelkedettebb dijakat fizetni, s akkor alkalmam leend, e tekintetben is jobb eredményt tüntetni elő a t. képviselőház előtt. A mi a telepek állományának ez évi állapotát illeti, az általában kedvezőnek jelezhető, a meny­nyiben az általános egészségi állapot kielégítő volt, s a inás években az alföldre kiosztott mének­nél nagyobb mérvben előfordulni szokott ideg­bénaság is sokkal kevesebb példánynál mutatko­zott. Tekintve a minőséget, a jelen évi beosztás által a telepek nevezetesen nyertek, a mennyi­ben a fiatal mének — az általános vélemény sze­rint is — jellegesebbek s fejlödöttebbek a mult időben beosztott példányoknál. — Mind a mellett tagadhatlan, hógy még évek múlva lehet esak az állományt kielégítőnek állitani, miután még min­dig kénytelen vagyok azon méneket is megtartani, melyek alkotásukra nézve ugyan megfelelők. — de a faj megkívántató állapodottságát és jellegét nélkülözik. A rendkívül nagy kiterjedéssel birt nagykőrösi telep ügykezelésének könnyítése, főkép pedig az ország észak-keleti vidéke tenyésztésének emelése czéljából, alakítandó debreczeni méntelep létesit­hetésére, a f. évi költségvetésben 180,000 ft lett rendelkezésemre engedélyezve, — oly végből, hogy ezen összeg Debreczen városának évi részlet — visszatérítés mellett — a szükséges építkezé­sek teljesítésére kölcsönkép adassék. — Debreczen városával az ezirányű tárgyalásokat azonnal meg­kezdettem, — melyek azonban — habár jelenleg azon stadiumban állnak is, hogy rövid időn a végmegállapodást eredményezik, mindeddig tolje­sen befejezve nem lehettek, minek folytán a deb­reczeni méntelep tényleges létesülése, — legjobb esetben is — csak 1874. év elején történhető, — a mely ideig az ezen telepnek Debreczenben el­helyezendő létszámát, részint az ezen telep kebe­léhez tartozandó álinosdi és eperjesi osztályoknál, részint pedig a ménesekben leszek kénytelen szétosztva tartani. A mult évi országgyűléshez tett jelentésem ide­jekor az volt még szándékom, hogy Debreczen­ben — a telepparancsnokságon kivül két osztály I (mindegyik 100 —120 lóval) legyen elhelyezve, I à i § I à Négyes-fogattal Tvrolon, Rvajczon át Olaszországba. Schwarza», 1872. nov. 2.5. (Folytatás és vége.) Néhány napi ottmulatás és a líigire való ki­rándulás után 19-én este újra folytattuk utunkat Arlh és Küssnachton keresztül Luczernbe — a Brünigen (3152') és Meiningen át Interlakenbe, hol minket a szakadó cső újra három napi szü­netelésre kény szeritett. 25-én ugy látszott Jupiter Pluvius kimerité haragját s még az nap tovább hajtattunk Thunig, hol oly szerencsések voltunk, inikép az alpesi alkony nagyszerű látványát a berni felföld óriásainak egész lánczolatán, a lilümli-alp­tól a Wetterhornig teljes pompájában élvezhetők. 26-án Simmenthalon — e valódi idyllen — át Chateau d'Oexig 9 mértföldet futánk meg, s azt követő nap, 27-én Bulle-től Vevey-ig 8 3/ 4 mfldet. Midőn a Chátel S. Denisröl a kigyózó uton könnyed ügetésben aláhajtattam s a genfi két ta­vat láttam magam előtt, melyben a Dent du Midi jégcsapjai tükröződtek, valódi övömmel telt el lelkem az én kedves lovaimon, melyeknek én ez élvdus utazásomat köszönhetém, s melyek oly ki­tartóan, vidáman s szépen haladtak tova, hogy igazi élvezet volt őket vezényelni. Mily egészen máskép kelle ennek a következő órában lenni ! A „Grand boteP'-ben leszállván, miután a mál­hákat a phaetonról leszedték, Miska lassan haj­tott a pár száz lépésnyi távolra eső istálló felé а öt perczczel később nőmmel — szokásunk szerint — fölkerekedtünk az istállóban körültekinteni. Noha látt im az embereket az utczán összecső­dülni, nem ügyeltem arra, hanem lovaim után kérdezősködtem. ,Comment Monsieur — volt a válasz Jetaient vos chevaux 1 О mon Dieu , quel malheur !" Nekem sem kellett többet tudnom, ahogy csak bírtam, ugy futottam Vcvey felé. Alig baladhattam pár száz lépésnyire, midőn egy félig feldöntött gáz-kandalaber mellett phaeto­uomnak hátsó kerekeit a meggörbült tengelylyel és összezuzódott rugókkal beverni láttam, a másik kandalabemél pedig félig roncsolt állapotban a kast a jármű előrészével, s mellette a szegény Miska, vértől boritva, szakgatott ruhában ; — mig a lovaknak sem hirük sem hamvuk ! Szerencsére Miskának semmiféle tagja nem tört cl, csupán jelentékeny ütődéseket és börhorzsolá­sokat szenvedett, s én saját szájából értesültem, hogy egy ittas blouscman talyigáján őrült sebes­séggel vágtatott el mellette, mely miatt Faust any­nyira megbokrosodott, hogy egy oldalugrást tett s a kocsi az első gáz-kandelaberhez vágódott, mire Miska a lovak közé esett, s a másik kandelá­bernél az első két ló elbukván, а fogatot megál­líthatták. Miska állapota fölött viszonylagos megnyugta­tást nyervén, a lovakat kerestem föl. N Faust ési Lucy annyira tetemes zuzódást szenvedtek, hogy 6 — 8 hétnél előbb szolgálatképességüket nem kap­hatták vissza, Vezér és Princesse ellenben, cso4 dálatos módon, sérülctlenül maradtak. Legrettene­tesebb látványt azonban a kocsi nyújtott, melyet a szónak betű szerinti értelmében darabonkint kelle összeszedni s általános vélemény volt, hogy jármüvemet Veveyben ki sem javíthatják, hanem azt vagy Lausannebe vagy Genfbe kell elszállít­tatni. Ugy látszott, hogy én az oly vérmos reménynycl czélbavett utamnak egyharmadát hagyva hátra, már végére is jutottam ennek, s ily körülmények közt, elképzelheted, mily rosz éjet töltettem. Volt ugyan még Schwarzauban két jukerem, melyek rud mellé tökéletesen alkalmazhatók leendettek, a mikor aztán Princess, (mely előbb ostorhegyes volt) Vezér,el az előlovakat valának képezendők, — hanem hát a főakadály a kocsi volt. Ekkor találkoztam esetleg egy német kovácscsal, ki ne­kem megígérte, hogy ha а fénymázolást mulhat­lan kellékül nem tekintem, ö kocsimat egy hét leforgása alalt harezképéssé teszi újra, — s egy órával később már táviratoztam Pali kocsisnak, hogy a két jokerrel rögtön induljon Vevey-be. Eközben Chamounix-be tettünk kirándulást, s íme а touristák érdekében újra reclame-ot kell csinálnom a csak néhány évvel ezelőtt megnyilt útra nézve Vcrnayeztöl (Martigny alatt, kitűnő, nagy szállodával) — Salvanton át Chamounixba, mely Chatelardnál a régi „Téte noire" útba tor­kollik. IIa egyszer kedved kerekednék a vén Montblancot újra látni, nagyon javaslom, hogy ezt az utat válaszd, mely bámulatraméltó szép, a mellett oly jó karban tartják, mintha csak park ut volna, s a Col de Forelas-n át vezető út­tal hasonlítani sem lehet. Midőn emez — a legpompásabb idő folytán gyönyörűen sikerült exeursionkból Veveybe vissza­tértünk, Pali épen megérkezett a két lóval, töké­letesen abban az órában, mint azt eleve kiszámí­tottam. Miska, ki a legjobb ápolásban részesült, auy­nyira kiépült, hogy hazautazhatott s a lovak is szállithatókká váltak ; igy másnap reggel útra is . keltek ; én pedig délután az újonnan összeállított fogattal — mely egyelőre, tagadhatlan ul, gyámot­! talanul ment, a „grand hotel" elé hajtattam. ./S

Next

/
Thumbnails
Contents