Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-12-18 / 50. szám

r 370 VADÁSZ- ÉS VERSEN Y-LAP. OKTÓBER 30- 1872. Körültekintés a pesti vadas piaczon. Pest, decz. 1-én. Az idei rendkívüli időjárás gyönyörű háttért hagyott a vadászat bevitő foglalkozásának ; az erdők még most ie pompáznak sokszinü levéldiszökben ; rét és mező tavaszi bársonynyal bevonvák, s tarlónak nyoma sincsen. Az utóbbi lábnyi magas növényzettel, menhelyet és élelmet nyújt az üldözött vadnak, s kellemes vadásztért a vadásznak. Kevés eső, ritka s röviden tartó köd, verőfényes, szélcsendes napok, — minden meg van, a mit vadász szive kívánhat. S ugy látszik, hogy fel is használják ez évnek leggyönyörűbb szakát, mert az ország minden zugából érkeznek vadászjelentések, de a sok jelentésnek igen-igen csekély az áldása ; sovány az eredmény, s összehasonlítva a mult évek legzordonabb őszhavaiban elejtett vadak összegével az ideit, kitűnik, miszerint a legszebb napok sok vadászt rögtönözhetnek ugyan, de vad hiányában platonikus hódolói maradnak azok Dianna kiölt, kipusztított berkeinek. Hová lettek az idők, midőn egy századdal előbb a Kárpátok lejtőin seregekben szökel a zerge, a medve korlátlanul uralta nemcsak a hegyalji erdőket, hanem a békés nyárspolgár gyümölcsös kertjét is, — midőn még az alföld embermagas füvében a vad minden neme zavartalan élte le világát, s a lég urai vakmerően támadták meg a lovas vándort, ki Erdély őserdőkkel borított havasainak tartott, hol ina már alig képzelhető sokaságban lakott medve, farkas, dámvad, vadsertés, a büszke sas ágált, a siket- és nyirfajd fészkelt, a császármadár s más, ma már ritkává vált madársercg. A Bakony és Vértes erdejében számtalan volt a királyszarvas, s Baranya-, Békés- és más megyéket nyugodtan lakta a szelidszemü fürge őzike. De minek egész egy századdal visszamenni, tekintsünk csak harmincz, busz, tiz évvel vissza, s mégis mi nagy, mi szembeszökő jelenlegi vadszegénységünk. Ha most az ország egyik zugában néhány medve, egynehány zerge s az éven át 50 szarvas ejtetik el, diadalt ülnek a rendkívüli szerencse felett, s lia az ország közepén a vadászur liusz vendéggel neki megy a vadállománynak, s lelőnek ezer nyulat, 500 fáczányt s száz darab rőtvadat, — tönkre van téve az egész história öt évre — vagy mindenkorra. S igy se nagy, se kis vadászatnak most már őszintén örülni nem lehet, mert halált vagy kimerülést jelez mindegyik. Még busz év elött kimeritlietlennck hittük vadállományunkat, 10 év előtt egy-egy nagyobb uradalom évi eredménye 3 — 5000 nyul, 2—3000 fáczány, nagy számú fogoly és más vad volt ; erdőuradalmak százakra menő szarvast, özet és vadsertést szállítottak, és ily uradalmakat tuczat számra találhattunk; most ily vndbő fekvőségnek száma 5 — 6 Magyarországon, a többi kiirtotta vadjait szándékosan vagy elhanyagolás által, aztán megtette a magáét a roppant mérvben garázdálkodó vadorzás és az „uj vadásztörvényés igy oda jutottunk, a hol jelenleg vagyunk. Állitásom valódiságát dönthctlenül bizonyítják különben a hazai vad-árak. Csehországban, Ausztriában' 25—40 százalékkal olcsóbb a vad mint minálunk, és a pesti nagyobb vadeonsummensek onnan hozatják szükségletük egy részét, mert az olcsó ár mellett szakértőleg és gondosan áruképesitett vadakat kapnak, nem pedig, mint minálunk szokás, a vadászat színhelyén elvomlott toll-, szőr- és bűzös vérvegyüléket roppant árakért. Fül nem tehető, hogy urvadászaink, midőn az elejtett vadat elárusítani szándékozzák, egyedül csak élvvágyuknak engedve, azt szántszándékosan elrontatnák. Már pedig október első felében 15—20 foknyi melegben 1000 darab vadat lelövetni és azt aztán isten kegyelmére és a szerződéssel kötött átvevőre bizni, miután a vevő biztositéka az uradalmi pénztár zára alatt fekszik : igen közel áll a szántszándékos károsításhoz. Kinek használ egy ilyen eljárás ? a vevőnek nem, mert az veszt, a consumensnek sem, mert romlott vadat nem consumál, tehát csakis az in-vadásznak ; de magyar földbirtokosról föl nem tehetjük, bogy más kárán akarjon nyerni, és igy csakis könnyelműségnek tulajdonítjuk ezen, minálunk évente számos esetben jelentkező „nem szép eljárást. Az előbbi „dorgatorium"-ke'p adott szavakat honi vadkereskedésünk érdekében mondtuk, mert gondos kezelés, idejéni vadászat és a vevő iránti tekintet mellett, vadjaink kivitele szép összeget szerezne az uradalmak és kereskedőknek, mi a nemzeti vagyont is gyarapítani alkalmas lenne. Bizony e szép időben nem igen szép a pesti vadaspiaezon elsétálni. Szalonka és vizi szárnyas nagy halmazban, de biizös és kukaezos. Nyul kevés, de drága és poczakos. Sok tapsifüles fiadzik most a szakács kése alatt. Fáczány is van elég, de husa zöld és bűzös, mert az okos vadászok — kihütés helyett — valószínűleg rakásra dobták elejtésük után. Aztán van a vadász-törvény ellenére is elég szarvas, őz és dámvad, melyeket a törvény - szentesitett becsületes orvadászok kocsiszámra hoznak. Egy-két vadsertés is található, — itt-ott „egy szál" fenyves-tót is, de fenyves nélkül, hanem annyi esze van a Jankónak, hogy rigót s mindenféle énekes madarakat a városi urak nyakába akaszt „friss fenyves" helyett. Valóban a ki hozzászokott a vadat természetes szépségében , a szabadon, és Brillât Savarin „Phisiologie des gouts" rendszere szerint készítve asztalán látni, — az az alsó Dunapart megsétálása, vagy egy „elsőrangú" restaurans nagyon is „

haut gout -os vadétkei megízlelése után egészen kholerássan érzi magát. A fentebbi „in causa Huberti"-szülte vadászlamentatió még a boldogult október hó vége felé kikiáltatott, — de mint több más, sokkal.fontosabb iromány „hátba taszíttatott" s eltűnt, „nem tudni hová"- — kérem ezen utóbbi iroda művészeti kifejezéseket a magyar nyelv gazdagitúsa érdekében további használatra is változatlanul kinyomatni. Ezen zamatos nyelvjegeczezések, „egy magyar királyi erdőbivatalban" születtek, s sokszori felvilágosításért esdeklő kérdezősködésre, nagy Németország nyelvén oda magyaráztattak , miszerint „hátba taszíttatott" in Verstoss gerathen ,.s nem tudni hová" Unbekannt wohin-t jelent. Remélyjük Ballagi Mór ur galandócz-természetü szótárait ezen nyelvvirágokkal is gyarapítani fogja. Tehát elmúlt, kimúlt október hava, és itt vagyunk a talán Londonban ködös, de mi nálunk vagy ragyogó, vagy lucskos november végéD, s a vadaspiacz csak keveset változott. De itt-ott mégis láthatni egy két rendkivüliséget. Először Í3 feltűnő, hogy még most is van, ha nem is sok, de elég szalonka, és pedig igen kövér példányokban : bagolyfejü, erdei, zöldlábú, mezei, széptollú, szőrszalonka és sok más nem oly ízletes szalonkanemü madarak. Másodszor feltűnő hogy most, november végén, még mindig található fürj s pedig nem kevés. Sárga kövér teste szép ellentétet rögtönöz, ha mellette a feketés, sovány fenyves és pettyes húros fekszik. Fenyves is van, fenyvesjankók szinte nagyszámban : felföldi tót atyafiaink itt nálunk egészen otthon érzik magukat. Nemzetközi jellemük ragyogóan mutatkozik, midőn áruba bocsátják holmiaikat, mert mindenkinek ajánlanak „Cronabéti, beznit, vagy seprit, butnit, amperlt kauft, kauft." A Jankó tud tótul s németül, tudja azt is, hogy talán Magyarország a hazája, de kettőt nem tud : magyarul egy árva szót sem, s hogy Pesten egy tót-felébresztö- és gyámolitó-társaság van, mely társaság tagjai magyarországi képviselők; erről egy kukkot sem tud. A liptáki slipták nem politizál, mint szerb atyánkfia, de — pityizál, s talán jobb is igy. A mit továbbá ritkán láthatni bárhol, itt Pesten most szemlélhetni : egy rakásban nyirfajdot, s a ritka, de ez idén gyakori rezneket, különféle szalonkát, fenyvest és vadludat, fürjet, arany lillét s itt-ott néhány fogolyt. Ezen vegyüléke az ellentétes évszakokhoz kötött vadaknak, elég élessen festi rendkívüli időjárásunkat, s nem oly gyakori, hogy említést nem érdemlcne. Nyúl nincs sok, fáczány van elég, vadrueza igen sok, rötvadról gondoskodnak mindenkor a becsületes szabadvadászok s liü közvetitöik a Tubutum vérű „Zöldi, Ivéki, Rózsavirúgi, Gyémántkövi" és stb. nevü földbirtokos, kereskedő és itt-ott virilis legújabb atyánkfiai. Hallomás szerint az idén a nagyobb vadászatok, az időjárás tekintetbe vételével, csak deczember közepén kezdték ugyan a nagyobb hajtásokat, de ugy látszik, nem nagy eredménynyel. M e г с u r. Agar ászát, kopaszát. Kolozsvári falka-vadászatok. Jletfii dccz. 2-án. Találkozó Szt.-György szöllö. Részt vettek : B. Bornemisza Tivadar, Macskássy Miklós és a Master. Egy órai keresés után a Melegvölgy és a Szt.-György szöllö között levő hegyen ugrott nyul a Melegvölgyön végig menve a szőllők felé fordult, és a B. Józsika tanyája mellett az árkon le lopódzva, átment az uton a Szamos felé. Az árokban és az uton sok idő veszett mig a falka az elvesztett szimatot újra feltalálta. A Szamos közelébe érve a nyom újra felvitt a hegyek közé; a déli kavicsos oldaI Ion a különben is hideg uyom már kezdett nagyon nehezen követhető lenni, mig végre a Molegvölgy torkolatánál végképp elveszett. Rövid keresés után uj nyulat kaptunk a Melegvölgyben; ez az Apahidivölgy felé indult; de körülbelül fele utján megfeküdt. A falka előtt felugorva visszacsapott a Melegvülgybe, itt a nagy vizes árkon átkelve követtük azon helyig hol első nyulunkat elvesztettük, a hol hasonló szerencsével elmenekült ez is. Mint látszik a talaj különös sós természete oka, hogy e helyen minden nyul nyom nélkül elvész. Harmadik nyulunkat egy órai keresés után a Fejérdi tanyák háta megett I A Fejordi és a Melegvölgy közti hogyen kapjtuk; ez a déli oldalon rendkívül sebes iramI ban vitt le a Szamosvölgye felé 12 perczig; ekkor megfeküdt és közvetlen a falka előtt felugorva, le ment a Melegvölgy aljába; a nagy vizes árkon keresztül menve, az éjszaki oldalon ugyanazon utat tette visszafelé, melyet az előbb a délin meghaladt. Midőn a Szt.-György szöllö felé akart menekülni elfogatott. Egy volt ez a legszebb futások közül ez idényben s változatos terrénumon szép ugrásokkal — különösen a nagy vizes árkon, bol két bukás is fordult elé — az iram rókafutásnak és beillett volna. Rendkívül erős nyul volt ez, milyenre még nem találtunk. A run 25 perczig tartott, ebből a ebekre nem számitható több 3 percznél. Csütörtök decz. 5 én. Találkozó: B. Józsika tanyája. Jelen voltak. B. Bornemisza Tivadar, Szereday Aladár, Macskássy Miklós és a Master. Két órai keresés után a Melegvölgyben ugrott nyul a hegyen keresztül, le ment a Fejérdi völgybe. Tizenöt pereznyi sebes run után a Fejérdi tanyák mellett legelő gulya között elvesztettük. Egy órai keresés után az Elővölgyben ugratott nyul visszahozott Y Fejérdi völgybe és pár száz lépésnyire azon helytől, hol első nyulunkat elvesztettük, ez is nyom nélkül eltűnt. Szerencsésebbek voltunk harmadik nyulunkkal, mely a Pokol oldal mellett ugrott fel, és 5 pereznyi rendkívüli sebes futással levitt a Melegvölgybe , itt megfeküdt, 3 pereznyi check után az ebek közt felugrott és visszament azon oldalon hol le jött volt, csakhogy attól balra. A begyen kiérve a Fejérdi tanyák felé igyekezett, melyek közelébe elfogatott, mielőtt azt elérhette volna. Az egész run 20 perczet tartott. Azon futások közé tartozott ez a hétfőivel együtt, melyekre évek múlva is vissza fogunk emlékezni ; a lehető legsebesebb iram, mi csak nyul falka után lebet, ezen a continensen a maga nemében páratlan terrenumon, a legszebb, legruganyosabb gyepen. !