Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-12-11 / 49. szám

D EC Z EMBER 11. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 359 lamok nagyobbmérvü ottani vásárlásainak — ismét első sorban állónak mondható. A fentebb emiitettek szerint, a vétel költségeit — természetes, — bogy a jövö év bitelének rovására voltam kénytelen eszközöltetni. Midőn ezen, az előre nem láthatott körülmények | által indokolt eljárásomat a t. képviselőháznak utólagosan tudomására Lozom, egyúttal felkérem, hogy tárczám rendkivüli hitelének „tenyészanyag, vérlovak vásárlására a ménesekhez ; mének vásárlására a méntelepek számára" ezimii rovatára, a kért 90,000 frtot, — mint azt a mult országgyűlés 1871. évre megszavazta — engedélyezni méltóztassék. Voltam már bátor említeni, hogy a saját kezdeményezésem folytán 1872-re előirányzott 60,000 I frtuyi hitel megállapításánál, az indokolásban bang- | súlyoztam, hogy e rovatnak megszorítása, az ügyérdek koczkáztatása nélkül csakis egyes évre lehet- | séges. A képviselőház pénzügyi bizottsága az emiitett, , s általam szükségkép 90,000 fitra előirányzott j rovatot, a jövö évre is csak 60,000 frttal javasolja engedélyezni. Ezen összeggel fedezhető volna ugyan az említett vételek előre nem láthatott kiadása, de e mellett a telepek számára megkivántató ménlétszám beszerzésébe ereszkedni alig lehetne, mely bevásárlás elkerülhetlenségéröl alább bővebben leszek bátor nyilatkozni. A bábolnai ménes. Mult évi jelentésemben kimerítően közöltem a t. házzal, ugy a ménesnek az átvétel alkalmával talált állapotát, valamint azon intézkedéseket is, melyek a tenyészde emelése érdekében tétettek. Az eredmény szembeötlő tanúságot nyújtott arról, hogy oly ménesben, melyben egy bizonyos faj és határozott vér van képviselve, a hanyatlást, — lett legyen az bár nagyon feltűnő — megfelelő tenyésztési elvek mellett és észszerű nevelésmód által csakhamar meg lehet gátolni, sőt az anyagot rövid időn ismét oda fejleszteni, hogy az — a követelményeknek megfelelő — állapotra jusson. Ezt bizonyítja a bábolnai ménes fiatal növen- | dékeinek állapota, melyeknek egy, két és barom éves j osztályai oly anyagot lesznek képesek kiállítani, melyet a mult évek beosztásánál nélkülözni voltunk kénytelenek, s mely anyag országos lótenyésztésünk egyes irányának elöhaladást biztosit. (Folytatás következik.) Az amerikai ló-betegség. Ez a betegség mely Északamerika több vidékén és városában, különösen Newyorkban és Bostonban járványként lépett föl, s azért ló-pestisnek (Horseplague) neveztetett, az eddigi megfigyelések szerint két részre oszlik, u. m. 1. igen erős légcsőhurut (Influenza, Grippe) és 2. az ismeretes Brith-féle betegség, azaz vese-baj, mely néha Németországban is mutatkozik, s az állatorvosoktól ez idő szerint a „fekete"-vizelésnek neveztetik. Mind a két betegség eddig még nem egészen megmagyarázható miasma-belégzésétől származik, nedves hideg v. igen hideg időkben, különösen tavasszal és ősszel, midőn a lovak szőre változik, s ily időben már nagy károkat tett. Különben e betegség nem csak a lovaknál, hanem a szarvasmarháknál, juhok és más kérődző állatoknál is előfordul. Éppen e miatt mind a két betegség közönségesen egész tartományokra kiterjed, s ritkán marad egy helyre kötve. Az elsőféle betegségnél, melyet az amerikai állatorvosok Hipporhinorrhőnek (szószerint : ló-orrI folyás) neveznek, az állatok elvesznek azon lobos! hurut következtében, mely a legfinomabb hajszál lég\ eső elágazásokba behatva, a légzés műtétet hátráltatja, [ mi által a piros vér képződés megakadályoztatván, j az állatok szénsav mérgezésben kimúlnak. 1 A másik betegségnél a vesék működése, mik j oly fontos szerepet játszanak a tápnak vérré, hússá feldolgozása és szétosztásában — zavartatik meg, ! miből aztán a vér keveredése és megmérgezése a hugyanyag által történik ; melynek legelső jelei a bágyadtság, azután gyengeség a hátsó részekben, s végre az egész idegrendszer megmerevedése. Miután e testrészek betegsége a helyi túlvérmességböl származik, s ez többnyire az által támad, mert a bőr működése hirtelen megzavartatik : ebből néhány idősbb példánya kisorolásának szükségét előre láttam : a telivér-törzs kiegészítését — a jövö évre véltem balaszthatónak s azért nem is kértem a folyó évre — az előbbi évek hasonezélú összegének megfelelő hitelt, — ama biztos reményben, hogy a t. ház a jövö évre, midőn a nagyobb összeg csak az ügy koczkáztatásával lenne nélkülözhető, azt kérésemre nem fogja megtagadni. Ennél fogva a „tenyész-anyag vásárlására" rendelkezésemre bocsátott összeg nagyobb részét a méntelepek állományának vétel általi szaporítására fordítottam ez évben, midőn váratlanul és az élőbbéni országgyűlés berekesztése után lepett meg a világ legelső telivér - tenyészdéinek , а Bleenkiron és Stamford ménesek eladásának hirdetése. Meggondolva azt, — hogy az ország sok áldozatába került, de nagy értéket is képező kisbéri tolivér-tenyészde kiegészítésére s emelésére hasonló alkalom talán egy századon át sem ismétlődik, és biztos tudomásával annak, hogy ezen alkalmat más telivér tenyészdék a eontineusen nagy mérvben fogják felhasználni: kétségtelenné vált előttem, hogy ezen alkalomnak kislelkü elmulasztásával, a magyar állam telivér-törzsét azonnal idegen tenyészdék által engedem tulszárnyaltatni, s ennek folytán az áldozattal létesült ménesnek értékét és értelmét hagyom mintegy tönkre menni. Az országgyűlés illetékes szavát hallanom s annak felhatalmazását kinyernem, akkor lehetlen lévén : az ország legszakavatottabb egyénei véleményét kértem ki, s miután — ugy a nevezetesebb tenyésztők egyenként, valamint az országos lovaregylet oda nyilatkoztak, liogy a kinálkozó alkalmat az országos lótenyésztés kára nélkül elszalasztani nem szabad, teljes tudatában felelősségemnek, mely nem csak tetteimért, de mulasztásaimért is ér, — az emlitft tenyészdék árverésénél teendő vételeket elhatároztam. Ezen elhatározás folytán sikerült a telivér-törzs számára egy oly ménnek és öt kanczának megszerzését eszközölhetni. mely állatok birása által a magyar állam telivér törzse — daczára az európai többi átmentek, s ki is zavartak mindjárt egy nyulat, a mely igen rosz süppedős vizén és mély gyepeken át a kis Göböljárásba vezetett, onnan meg be a nagy remisebe; ebből ismét, ki, régi positiójára, azaz a nagy dobányosba, a honnan kijött. Ravasz volt a kópé; itt azonban nem menthette meg irháját, mert a kopók reá akadtak és rövid cover-hajtás után szintén elfogták. Fzen harmadik ballali után visszatértem Hosszúhátra, hogy első rókám után lássak. Már messziről intettek az emberek, hogy meg van már a róka ! Mire oda értem, épen befejezték a nagy munkát. 10'/. órakor hozzáfogtak az ásáshoz és d. u. З'Д órakor értek a rókához. Bár roppant nagyokat galoppiroztam már, de a kopók még oly jó kedvűek voltak, hogy a rókát eleresztettem, s derék kopóim csakugyan oly nagy dühvel mentek utánna, hogy rövid, de igen sebes hajtás után elfogták. A nap eredménye tehát 3 nyul- és egy róka-fogás; ez utóbbi kétszer lefülelve; azt hiszem ritka spert. A második nyul után a futam a legnagyobb és legnehezebb, mit életemben nyul után élvezhettem. Én Tüzért lovagoltam, a lovászmester Zetland-féle Verát, az egyik whipp Zetland-Jolánt, a másik Zetland-Csalfát. — Öröm volt nézni, hogy ugrottak ezen fiatal lovak a nagy vizes canálisokat. A mai vadászat valóban próbára tette lovainkat, de becsületesen kitettek magukért. Képzelheted édes barátom, mennyire örülök a mai sporton. Kis falkánk ugy ment, liogy harrier-falka nem mehet akárhol jobban, mint ez. Pedig 14 év óta nem vettem egyetlen kopót som ; mindnyája saját nevelésem. Reménylem, nektek is volt jó sportotok, de nehezebb az enyémnél bizonyára nem volt, mert az idevaló talaj mély, nehéz a tiétekbez képest. Ujszász, nov. 28. 1872. r Edes barátom Imre! Ma ismét gyönyörű sportom v >lt. Szép, napos idő erős nyugati széllel. Délelőtt 10 órakor kimentem Kisrózsásra, bol a vetésről ugrott egy nyul, melynek nyomában megindultunk ezen a pusztán át Nagyrózsásra; innen tapsifülesünk jobbra fordult s bemenekült a nagy Göböljárásba, egy 36 holdas igen sürü dohány-eoverbe ; azonban a kopók minden check nélkül ezen áthajtották s a cover éjszaki sarkán kiszoritották. A nyul bizván erejében, a szép sima gyepeken át a kerek remiseig és innen a rákosi dohány-tanyák mellett lévő dohány-eoverig ment, melyben el is tünt. A pace idáig roppant sebes volt. A midőn kopóim a coverbe értek, rövid check lett; de pár perez múlva már gyönyörű „full cry" hallatszott; kopóim azonban most már dühösebb hanggal csaholtak. Alig hogy ezt észrevettem, már Í3 hallatszott ! az egyik whip „tally ho"-ja! S pár pillanat múlva ki is ugrott mellettem egy nagy öreg róka, mely vitorláját már valamikor szorult helyzetben elhagyta, mert farka vége csak bárom ujnyi hosszú s különben fehér szőrű volt. — A kopók nyomában jöttek ki, és most kezdődött egy „memorabilis" igen sebes „run", a nagy-hosszuháti remise-be, innen ki Kisrózsás felé, a hol elfordul, bemegy a szőlőkbe, ebből ki, a Szarvas-ér mellett levő dohányosba. Ez — mint tudod — nagy rejtekhely, s féltem, hogy elvesztjük benne, de a kopók nem tágítottak nyomából s egyre űzték. Háromszor surrant el mellettem a róka e hetzben, tátott szájjal s a nagy fáradtság minden jeleivel. Valódi öröm volt nézni ezen „check" nélküli cover-hajtást. Egyszerre újból megpillantottam a ravaszt, mely már csak ügetve baktatott, a kopók utánna éspár lépésnyire lovam lába előtt feldöntötték. Ekkor se adta meg magát a vén gonosz, hanem ellentállásra készült ; — de kis kopóim ugy reá támadtak, mint egy méhraj az édes virágra, „and they killed him!" Ennél szebb róka-killt még nem láttam. Ezen vadászat bármily rókafalkának becsületére vált volna ; annál nagyobb örömöm hogy szerény kis falkánk nekem oly pompás sportot adott. A nyul utánni run és a róka. run közt alig volt check ; a pace oly sebes, a mint lovaink csak birtak menni; mindig tarlókon és szántókon ; de mégis becsüle'.e*