Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-12-11 / 49. szám

358 nevezés után kiherélt mének a versenyzésből kizáratnak s érttök bánat fizetendő. Távolság 1 */•> , angol mfld. Teher: kanczára lü4, ménre 106 f. Tét 200 frt., fele bánat, de csak 7 5 frt, ha a nevezési zárnaptól kezdve egy év alatt jelentetik, A 2-dik ló a tételek és bánatok felét, a harmadik ló kettős tételt kap, a maradék a győztesé. Aláírni és nevezni kell. 1872 dec. 3l-ig, (Herrn Alexander Kapin, Prag. Fertinandstrasse Nr. 10.) Ugyanott 1875-re. Nord-u. Süddeutscher Preis, 1000 frt, adja don- í nersmarki gr. Henckcl és a dij tavali nyertese 3 éves, 1872-ben a continensen ellett, vagy ide ugyanazon évben anyjukkal szopós csikókkép hozott lovak számára. Tét 250 frt, bánat 125 frt. Táv. 1 mrfl. Teher: 112 f, ménre 3 fonttal több, 10 aláirás mellett a 2 dik ló 500 frtot kap a tételekből. A díj nyertese 500 frtot hagy a pénztárban a jövő évi dijra. Aláirni és nevezni kell 1872. dec. 31-ig Kapin urnái. Három éoig 1875, 76. 77-ben versenyzők. Az 187 2-ben fedezett minden kancza ivadéka számára. Az ellendő csikók 1863. Aug. 8-ig bejelentendök, vagy olyba vétetik mintha bánat jelentetett volna. Aláirás és nevezés dec 31-ig Kapin urnái. Rohan Lajos hg. tétversenye. Tiszteletdij a herczogtöl, az 1872-ben fedezeti, mindenféle kancza ivadékaiuak. Távolság 1 % mrfl. Teher 106 f., ménre 3 f. több. Az osztr.-magyar birodalmon kívül ellett csikókra 3 fonttal több. Tét 200 fit. bánat 100 frt, de csak 50 frt, lia az ellesi évben bánót jelentetik. Ha nincs ellés, nincs bánat. A 2-dik ló 500 frtot kap a tételek és bánatokból. 20 aláirás vagy nem lesz verseny. Aláirás és nevezés dec. 31-ig Kapin urnái. Az ivadékok 1873. aug. 8-ig bejelentendök. A verseny 1876 ban a prágai gyepen futandó. A képviselőház elé terjesztett jelentése a földművelési", ipar- és kereskedelemügyi m. k. ministernek, az állami lótenyésztési intézetekről. A mult országgyűlés folyama alatt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minister kétszer volt szerencsés az álladalmi lótenyész-intézetek állapota felől jeleDtést tenni a t. képviselőháznak. Mind a mellett hogy ez. n jelentések utóbbika a mostanit alig előzte meg egy évvel, s hogy ezen időszak alatt a rendes kezelés körül lényeges változások nem történtek : mégis tekintve azt, hoçy az országos lótenyésztés előmozdítása s az ennek eszközölhetésére szolgáló álladalmi lótenyészintézetek megfelelő fejlesztése érdekében ujabban nevezetesebb intézkedések, részint már tétettek, részint-pedig a legközelebb jövőben teendők lesznek, főkép pedig azért, hogy azon képviselő urak,kik a mult országgyűlés tagjai nem voltak, az ügy termé-zetéről és a kezelés módozatairól, valamint a kormány ezirányu törekvéseiről kellő értesülést nyerhessenek : ismét kötelességemnek érzem — a tisztelt képviselőház előtt - az ügy főbb mozzanatait jelezve — az országos lótenyésztésről általában előterjesztést tenni. Ragaszkodva — az 1869. c's 1871-iki jelentésekben kimeritően körülirt — azon alapelvekhez, melyeket a földmivelés-, par- és kereskedelemügyi m. k. ministerium az orjzágos lótenyésztési ügy következetes fejlesztése érdekében, valaniiut az állad, lóteuyészintézetek minden egyes kezelési ágának tökéletesítése czéljából megállapított — az illető ügyek vezetésénél a jelen év folyamában is azon irányban és szellemben történtek az intézkedések, mely irány követésére a képviselőház beleegyezése, és a közvélemény helycsléee utasította a ministeriumot. Nem akarván sem az egyes lótenyészintézetek szorosabb hivatása, sem a lótenyésztési ügy általános előmozdítására szolgáló intézkedésekről az az elöbbcni jelentésekben részletesen elmondotta kat ismételni : ezen kérdésekéé és tárgyakat, csak •is általánosságban fogom érinteni. MÉNESEK. Az álladalmi ménesekben, — a tenyésztés a megállapított elvek szerint folytattatott és az eredmény kedvezőnek mondható. Az egészségi állapot, veszélyesebb betegségek által fenyegetve nem volt, és daczára a Bábolnán járványként uralgott lobbos betegségeknek , általánosan tűrhető. Az évjáratok fejlődése, alkatot, erőt s faj-jelleget tekintve, örvendetes bizonyságot nyújtott a megállapított tenyésztési elvek helyessége felöl. A három ménes összesen 223 darab minden tekintetben kielégítő fiatal mént adván а telepek I számára, ezzel az országos tenyésztés érdekének rendkívüli szolgálatot tett ; nem a kedvező szám: arány egyedül, a mi itt kiemelendő, hanem főkepen a fiatal mének állapotának minősége, — melyre nézve, az ez évi besorozás az előbbi évieket nevezetesen túlszárnyalta. — Az évi szaporulat 897 anyakancza után, 586 csikót tüntet elő, mely általánosan a kancza-létszám 61°/o-át teszi. A ménesek létszámából 203 darab (legnagyobb részt fiatal s számfelettivé lett anuyakancza) került árverés utján а tenyésztő közönség kezébe, — melyekért az állam 99,500 frtot vett be. Az elárverelt lovak nagyobb része magántenyésztök birtokában becses anyagát képezi az országos tenyésztés emelésére szolgáló kanezaállománynak. A mennyiben a ménesekben felálitott törzsméuek kanczákon túl magán-tenyésztők kanczáinak fedeztetése is megengedtetik, — alkalom adatik a magántenyésztöknek, a legjobb vér felhasználhatasára. — Az ily magán-kanczák után fizetett fedeztetési dijakból cz évben az álladalom 20,900 ft. jövedelmet nyer. Ezek előrebocsátása után részletben leginkább csak a kisbéri ménes állapotárol kivánom bővebben értesiteni a képviselőházat. A mint a tisztelt képviselőház a mult évekbeni jelentésekből tudni méltóztatik, — a kisbéri ménesben, — a félvér-tenyésztés teljes méltánylása és figyelemben tartása mellett a fősuly a telivér-tenyésztésre van fektetve, mely tenyésztésnek mai állapota, az emiitelt ménest — az Európaszerte létező hason-vérü tenjészdék közt — a legszigorúbb birálat mellett is — elsörendüségre jogositja. Mindamellett, bogy e ménesnek nemcsak volt állapotában! megőrzését, hanem annak lehetőleg még magasabb fokra javítását folyton szem előtt tartom, — s daczára annak, bogy a törzs — egys.p а г t-i d у I I , Ujszász, nov. 26. 1872. r Edes barátom Imre ! Oly rendkiviili sportom volt tegnap és, ma, hogy neked, mint regi vadászpajtásomnak azt tudtodra kell adnom. Az idő tegnap valóban pompás volt, s d. e. fél 10-re kilovagoltam a kutyákkal. — A szőlő melletti dohányosból kijött a nyúl, a kopók pedig utánna, az abonyi országúton át a vaspálya mellett egészen a rékasi határárokig. Itt, az árok mellett futott egy ide

:g, de egyszerre jobbra fordult és egyenes irányban visszavezetett a szőlőbe. Ebből a kopók mindjárt kizavarván, tovább futott a „Hosszúhátra" egész Mátéhalomig. Itt elfordult s bement a nagy remisebe, a hol rövid „check" volt. De itt is felriasztatván, vállalkozó nyulunk ismét a szőlőnek tart, a kopók dühösen hajtják; a tapsi összeszedi mindem erejét s ismét a nagy remiseig megy; a kopók ezen is áthajtják; s ezen rendkívüli erős és trainirozott nyul még a szőlő előtti láposig ment, a hol egy kis bozótos árokban megbukott. De a szegény nem élvezhette, csak pár perezig nyugalmát, mert a kopók felugrasztották és pompás végfutás után elfogták. A hajtás igen sebes volt, a kopók a jó szimaton csakúgy repültek, s a vadászat öazszesen 8 angol mértföldre terjedt; mert a vasúti munkálatok nyomáu tudom, hogy a szőlőből a rékasi határig 23CO öl, onnan vissza szinte annyi, a Hosszúháton kétszer fel és vissza, tehát 4-szer 500 öl, a mi 2000 ölet tesz, még pedig a kanyarulatokon kivül, igy tehát 6000 ölet tett ki a run ; és pedig csupa mély szántásokon és tarlókon mentünk, gyep ezen a vidéken nincs. — Én az öreg Pandúrt lovagoltam, a lovászmester a 4éves Zetland-féle Bátor csikót, az egyik whipp Borost, a másik pedig a Zetland-féle fekete Pengő kanczát. Ma szintén reggel 'Д 10-kor kilovagoltam s a Szeles nevü dohány-tanyák mellett levő nagy sarju-dohány-eoverbe ereszlettem a kopókat. Alighogy bementek, máris rókanyomr ; akadtak, ki is szorították mindjárt. De a ravasz rövid hajtás után bement az ujszászi indóház mellett levő dohányosba. Ebből kiugrasztva meg a szőlőkbe inalt, s ezen át a Hosszúhátra váltott ki, a hol a kopók előtt lyukába menekült. De nálunk nélkül számolt a ravasz, mert egy whipp által négy embert hivattam a majorból azon utasítással, hogy ássák ki és várjanak reám, mig visszajövök. Erre a kopókkal tovább lovagoltam s rövid keresés után még a Hosszúháton felugrott egy nyúl. Ez átment a sós-uton, be a nagy Göböljárásba, s ezen végig az abonyi határba; honnan egy kis kör után visszajött ismét a nagy Göböljárásba, a gyönyörű gyepeken el a nádaskuti laposig, itt' balra fordult és beváltott Tafflcr ur megyeri pusztájába, a hol közel a majorhoz elfogatott. Ezen hajtás „clieck" nélkül volt, és oly sebes, hogy „en carrier" kellett száguldnom a gyepeken.— Második nyulam szintén a nagy Göböljáráson ugrott; elment a kis göböljárási szántásokra, itt visszafordult a nagy Göböljárásba, a ezigány-laposi rcmise-be. De itt nem volt tőlünk maradása ; kiment és roppant sebességgel a gyepeken átiramlott a megyeri határba, hol egyszerre jobbra fordult, be tápiói pusztánkra, s meghurczolt a süppedős réteken át minden ingadozás nélkül egész a tápiói puszta éjszaki sarkán levő első vasúti őrházig. Innen megint jobbra fordult s egy ideig a vasúti árok mellett futott, azután megint vargabetűt csinált s a tápiói nádas mellett elsurranva, ismét a süppedős réteken keresztül csalt, szinig vizzel telt öt canálison át egész a györgyi határárokig ; még itt sem lankadt, hanem ismét a süppedős rétek felé tartott, bár csak buktatva, s jónak látta egy canális mellett megbukni; kopóimat azonban nem csalhatta meg, s felzavartatván, egy végső pompás futás után elfogatott. Ezen vadászat a legnehezebb volt, mit az ujszászi kopók után lovagoltam, nemcsak erős nyul „run" volt ez, de még róka-futásnak is ritka szép lett volna. Haza felé indulván, de fáradhatlan kopóim mást végezvén, a tápiói nagy dohányosba