Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-11-04 / 48. szám

352 "VADÁSZ- ÉS VERSENY Í.AP. DEOZEMIIEB 4. 1872. ceénben a vendéglősök folyton fáczánlevessel szolgálták vendégeiket. Szükségtelen ugyan fölemlítenem, hogy a pöstyéni fáczánkanarában a jövő évi szapoíitásra kellő 500 jércze és az e száiuhaz kellő kakas rég a vadászat előtt már befogva lön, de mégis folemlitem e helyen, bogy a fáczáriok volt mennyisége minél szembetűnőbb legyen. A galgóczi vadászatokon ez évbsn elejtett vadak meanyisége, az alább következő vadászati lajstrom szerint 1058 darab volt. — Ezek közül fáczán volt 683 db, és minden túlbecsülés nélkül el lehet mondani, hogy kedves házi gazdánk, kérdésen kivül, még cz idén még egy ilyen vadászatot adhatna, ha kedve telik, hol ismét 600 fáczán ejtetnék el. IIa már most ezen két számhoz a pöstyéni regalisták által elpusztított, — de nem az ö területükön — hanem gróf Erdődy erdeiben és költségén nevelt fáczánok mennyiségét hozzá számítjuk, és ezen számhoz még hozzá vetjük azon 400 darabot, melyet a főordész ezen pöstyéni orvadászok miatt lelőni kénytelen volt : e szerint ha épségben megmaradt volna a fáczányok egész mennyisége, akkor csakugyan világos, hogy 20Ü0 vadfáczánou felül lett volna a galgóczi vadászaton lelövendő. Ezen számítás tényleg a valóságon alapszik és igy csak sajnálkozni lehet, hogy vadásztörvényünk tulliberalismusa mellett egy ily szép tenyésztés tönkre tétetik, mert absurdum — de nagy — hogy a más által spéci lice [tenyésztett vadat valaki ne csak elijeszthesse, lelőhesse, de meg is tarthassa, sőt piaezon kereskedést is üzhes hen ve'e. Vigyázzunk, nehogy maholnap a nép fogalma tovább is menjen! Csak egy pár fok még, s szintúgy jogosítottnak vél majd sok mást is aquirálni, mint vadászati törvényünk hiányosága-, de különösen a szolgabiróság lrnyhasága által jogosítva látták magukat a a pöstyéniek gróf Erdődy Ferencznek költségén nevelt fáczánait magukévá tenni. A vadásztársak egyhangú érzése sajnálkozás volt ; nem azon, hogy az orvvadászok féktelensége megrontotta a vadászat nagyszerűségét, hanem inkább azon, hogy à vadásztörvény, — a helyett hogy a községek lakosai mindnyájának egyforma hasznot biztositana a bérletből, azokat inkább csak egy tuczat munka rest, de passionatus vadőr által hagyja kizsákmányolni, kik az igy keresett prédán vig életet folytatva a korcsmákon — természetesen mindig demoralizalóbban hatnak, з a pórnép munkás kezét a hozzája illő tevékenységtől és termelő munkásságtól elf igják. Hogy a vadásztársaság Galgóczon mily szivességgel, mily őszinteséggel, mily előzékenységgel szokott fogadva lenni, mily kényelem- és élvezetben szokott részesülni : azt ezen vadászatról szóló számtalan czikkeimben eléggé és a legkissebb részletekbe bo csátkozva adtam elé; s azért azzal fejezem be jelen értesítésem első részét, hogy kedves házi gazdánk és deli nejének egyhangúlag köszönetünket nyi'vánitva távoztunk el Galgóczról, a legőszintébb barátság búcsúszavai me'Ltt. Gr. F. L. * * * Kimutása a nov. 21., 22. és 23-án gr. Erdődy Ferencz pöstyéni uradalmán elejtett vadaknak : nyul fáczán fog. szal. ossz 21 én elejt. Drahóczon 67 122 15 5 209 22 én „ Pöstyénben 79 269 3 1 352 23-áu „ „ 201 292 Összesen 496 347 683 19 8 1057 P e s h к e, főerdőinester. Szeged, 1812. nov. 22. A szegedi vadászegylet f. hó 17-én valahára megalukult és szervezkedett. Van eddig 1 alapitó és 120 rendes tagja, elnöke fővadászinesteri czimmel, alelnöke, egy fő- és aljegyzője, ügyvéde, pénztárnoka, ellenőre s egy vadászbiztosa, vagyis vadászati felügyelője. — Az egylet ügyeit 36 r. tagból álló választmány intézi, intézkedéseiről a közgyűlésnek leszámol. Bir kormányilag megerősített alapszabályokkal, melyeknek korlátai közt működni fog. Ezen alapszabályzat kővetkező fejezetekre oszlik: I. Az egylet ezime, czélja, eszközei és időtartama. II. Az egylet tagjai, jogaik és kötelezettségeik. III. Szervezete, melynek alkatrészei: a közgyűlés, a választmány, az elnökség és a fennérintett tisztikar. IV. A nagyobb társasvadászatok rendszabályai. V. Az egylet képviseltetése. VI. A vadászati tilalomról és VII. az egyleti szabályok életbeléptéről. Ezen alapszabályok függeléket végül a tagok névsora képezi a tagsági minőség megjegyzéséve'. Ezen egylet alapszabályilag kifejezett czélja : nagyobb vadászterületek kibérlése s ezeken az 1872-ki vadászati törvény korlátai között nagyobb társas-vadászatok rendezése és a kisebb vadászatnak egyénenkinti gyakorlása. Miska, Golner féle exdobos, és ütötte reggelig Azonkívül fel voltak aggatva a fáczánok kedvencz tanyái körül olvasztott puskaporba és assa-foetidaba mártott rongydarabok satVadászat előtti délelőtt azon területre, hol másnap a vadászat kitüzetett, egy lovász sürgönyt vitt, az itt alkalmazott erdő és kantorok éjjel a számokkal jegyzett róka tanyákat szalmával és földdel betömték, és igy menekülési utjokat elzárták. Megtörténi, 1 ogy a róka hajtás közben új üregre talált, de ez ritkán menté meg életet, mert az akkori „hundsbub" Slip, vörös kabát zsebében ott volt egy ököl nagyságú comicus pincs, melynek csak borzas feje látszott ki, és ha az üldözött után bebocsájták, cz rendesen a róka hátamögé furódott és addig piszkálta : mig vesz ére a lyuk előtt ólálkodó falka közé rohant, hol aztán elég dolga volt Charles Lowles huntsmannek a diadaljeleket megmenthetni. 1843. szeptember havában a kismartoni vadas-kertben befogatatt két szarvas-üszö, melyek vadas ládákba helyezve, Kishöflein mellett a Sopron felé fekvő dombos mezőségen a falka előtt kibocsáttattak, természetesen különböző napokon egyenkint. Ezen üszök Sopron kőfaláig 10 angol mértföldnyi futamot tettek, és Lowles ügyessége által a biztos baláltól megmentve ismét ládákba tétettek, és az emiitett Eszterházy fáczán kertbe szabadon bocsájtattak. Rei következő május végével mind a két üsző, ezen roppant futam daczára, megellett, és pedig a faj terjesztés előnyére egy bika, és egy üszőborjút. Egypár év múlva kezdett a vad szaporodni, mi a falkászatnak hátrányára vált, és igy a lelövetés elrendeltetett. De minthogy ezt rögtön kelletett teljesíteni, tehát hajtók lettek alkalmazva. Egy ily hajtás alkalmával a vad az úgynevezett drótkapun kimenekült, és Eszterházán keresztül a két óra távolságban levő Hanyságba vonult. Öt napig volt távol, mely idö alatt a kapu nyitva hagyatott, azután a községeken keresztül ismét visszajött. * * * Eszterh ízáról még egy érdekes fogadást kell fdemlitenem, mely annak idejében az angol eport lapokban oly nagy zajt ütött. Ha jó emlékszem 1845 őszén történt. Herczeg Eszterházy Miklós ur vendégei voltak : b. О. В. ő méltósága, és egy külföldi b. Karlshausen. A Herczeg és B. Karlshausen fogadtak B. O. B. úrral egy bizonyos összegben , és pedig hogy b. O. B. ur nem képes Eszterházáról a pomogyi vámig és onnét vissza egy óra alatt futni. Állt a fogadás. Pomogy Eszterliázához 1 óra távolságra fekszik, a Fertő és hanysági mocsárok közt, felséges Mária Theresia korában és a pozsonyi országgyűlések alkalmával, néhai hg Esterházy által csináltatott, és számos híddal ellátott töltés-, illetőleg országúttal össze kötve. Ez volt azon egyedüli ut, melyen a vasutak keletkezte előtt a Dunán felszállított gabona legnagyobb része Mosonyból a sopronyi piaezra került és innét Ausztriába szállíttatott. Visszatérve a fogidásra, miután nevezett uton a közlekedés igen élénk volt, tehát egy szombat estvét választottak. A berezeg két hires angol lovat fogatott egy lámpákkal ellátott kocsiba és társával kocsiról kisérte a futást. Meg is nyerte b. O. ur, még pedig fényesen oda-ide 58 perez alatt, sőt Eszterházára visszaérkezve, az üvegelőteremben még egy országos czigánykereket vetett, és friss fürdőt véve, mintha semmi sem történt volna, kedélyesen részt vett az estelin. Valkón 1872. nov. 29-én. / H u b e r Béla, kor. föerdész. -