Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-11-04 / 48. szám
SEp T EMBER 1 8 .1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 351 háuy nyer. Gr. Káinoki Gy. főhadnagy Gr. Festetits Pál . B. Diller Lajos . Fuchs Rud. föhadn. . Oehoeky lovag . Gr. Festetits Géza . Vacano föhadn. Varga Emil örn. Billow kapitány . Gr. Lamberg Ferencz Gr. Zichy János Rott őrnagy Semsey L. úr . B. Grovestin Söllinger föhadn. Gr. Lónyay Béla Gr. Telek y Gézi . Mayer hadn. Rieger föhadn. . Mocsonyi Géza úr . Bobori föhadn. . Gr. Herberstein ezredes ló 1 2 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 >1 1 1 1 1 1 1 1 összeg tisztd. 1000 1 985 1 950 — 800 — 800 — 700 — 600 600 450 439 404 400 399 375 200 125 76 75 50 47 28 Y 2 20 Ménes® és gyepöjdemságefe. Birtok-változások. Gr. Eszterházy Miklós megvette a 6é. Number Nipp p. mént, ap. Joey Jones any. Maggie. KFLTT®TÉN. Egyhasábos bonrgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. Egy pár zömök 15 marok nagy erdélyi vér, tavaszszal 4 éves pej kancza-csikó, B. Bánffy Dezső apanagyfalusi istálójából eladó. Levél utján u. p. Bethlen. Eladó vadászló. Landlady, 4év. p. kancza, apja Topaz, any. Nigra, félvér. Ara 800 frt. Biztosan ugrik és huszonhatszor vadászott ez idényben amándoki falka után. Hibáért garantiroztatik. 15' 1" marok. Többet mond róla e lapok szerkesztője. Az 1872. évi galgóczi vadászat. Az idei vadászatra a megjelenés november 20-kára volt kitűzve. E vadászatok, melyek máskor egy álló hétig eltartottak, most csak három napot vettek igénybe ; pedig ha a vadászati törvény törvényesen meg nem rontja az Erdödy grófok több századok hosszú során át fennálló vadászati regal e-b e n eficiumát — oly nagyszerű lehetett volna, milyet századok óta senkisem látott e vidéken ; igy csak Peschke erdömester erélyes és fáradhatlan őrködésének köszönhetni: hogy az uj regalisták a tulajdonos, gróf Erdödy Ferencznek még valamit hagytak. Szemtanuja lévén már ez egész éven át mindenütt, hol vadásztam, de különösen itt Galgóczon és Pöstyénben, — a vadászati törvényből eredő szabadalmazott jogignorálásnak és — akarom hinni — váratlan bekövetkezett csalódásoknak : föltettem magamban, hogy ezen, a galgóczi vadászatot tárgyaló értesítésemhez egy az 1872-ki vadászati törvényről szóló igénytelen véleményt csatoljak, miért is a galgóczi vadászat ezen tárgyalása két részre oszlik. — A második részben vadásztörvényiinkröl előadandó véleményemet igazolja a pöstyéni vadászat ügye, hol már 1871-ben, tehát a törvény közrebocsátása előtt, az uj regalisták közül néhányan jónak látták magokat éjjel a fáczánkamarából vaddal ellátni, s ha ez alkalommal a fáczánok robaja a jágereket fel nem ébreszt!, aligha az egész kamrát ki nem iiritik. Ez idén nem ugy tettek ; liánom mivel a törvény szabad akaratukra bizza a vadászat bérbeadását, ök. ámbár a volt földesurok I ÍOOO frt bérsom mával kinálta meg őket, I csak hogy hires vadászata meg ne rontasI sék — azt bélbe adni kereken megtagadták, söt világosan kimondták, liogy most már ők fognak szintúgy urak lenni és tetszésök szerint vadászni. Gróf Erdödy Ferencz minden gondolható szép módokat elkövetett, hogy a pöstyéni község álljon reá a bérbeadásra, de minden iparkodása sikertelen maradt, s az uj regalisták már a nyáron, mikor a fáczányok még csak csihenagyságuak voltak, kezdették azckat a fáczánykerthez közel levő kukoriczákban lődözni, fogdosni, agyonverni, s mivel ez uton még sem mehettek annyira, hogy nagy pusztítást vihettek volna végbe, elmentek Nagy-Szombatba és odavaló lakosokat kértek vendégekül és azokkal lődöztették. Ily 1 uton-módon a nyulakon kivül közel 500 db j fáczányt pusztítottak el, és annyira dühöngtek, hogy a fövadász kénytelen volt mind' azon fáczánait lelőni, melyek az emiitett kuI koricza- és egyéb földekre kiváltani akar; tak, s ezeknek száma szinte 400-on felül : volt. Nevezetes tudni azt is, hogy az uj regalisták a fáczánokat annyira pusztították, miszerint Nagy-Szombatban, Nyitrában és Tren va és tekintve a küszöbön levő erdei munkálatokat, melyek ez évben őszintén tisztelt vadászközönségünkkel szellemi érintkezéstől megfosztanak: a rókavadászat, falkászat — vagy mint bizonyos körökben nevezni szokták, a „ rókázás "-ról némi észrevételeket tehetni. Volt egy idö, és pedig nem rég, a midőn átalánosan arról panaszkodtak lapjaink, hogy főuraink jövedelmeiket külföldön költik, illetőleg pazarolják el. Ezen külföldöm tartózkodás igaz hogy sok hasznavehető tökét nyelt el, ámbár a nemzetre mégis szellemi haszonnal járt, mert azon időben csak az által vett a külföld rólunk tudomást. De hála a gondviselésnek, sorsunk jobbra fordult, és most már nem csak hazánk szine, söt még a Felséges uralkodó család is hazánkban van. Szeretjük fényes multunkat emlegetni, és mégis találkoznak, kik ezen edző mulatságot csak : per rákosi „rókázás" emiitik, nem tekintik, miként az életben mindenkinek hevélyekre és szórakozásokra van szüksége, kinek-kinek izlése szerint. Egy oly államban, mint hazánk, mely az európai államtestben egy jelentékeny tényező, kell hogy a tespedéstöl ment, és fajunk rugékonyságánál fogva fővárosunkban egy vadásztársulat létezzék, mely a távol vidékről, sőt tengeren tuli vendégeinknek nem I mondom uj, söt már Nagy Károly korában divott par force vadászatokban élvezetet nyújtson. Hisz már Gvadányi is mily kedélyesen leirta a vértesaljai vadászatokat: mig a hongyülési küldöttség Bécsben járt. De miután Pesten innen nincsenek Vértesek, bátorságot veszek magamnak némely tisztelt urak engedelmével a „rókázást" meghonosítandó némely igénytelen észrevételre. Mielőtt egy pár force vadász társulat alakul, egy, a vadászatra alkalmas vidéket kell kiszemelnie. Tekintve tehát Pest vidékét, az egyes nádasok és lapály sásos helyek kivételével, nincs a rókáknak búvó helyük. Néhányszor megfordultam Fóth vidékén, s igy oda járulna irányt nem adó véleményem: hogy a rókászat kiinduló pontja mindenkor a Fóth fölötti csomádi beerdősült hegyorom. Hová , mint alább közlendem, távolabb vidékekről lehetne rókakölykeket hozni, ezeket 4' mély csillagforma árkokba bocsájtani, és mindaddig csontnélküli lóhussal táplálni, mig bennük az enyém és tiedközti természeti ösztön fel nem éled , és magukát kinem ássák. Igaz, hogy elfognak a vidékre némi nyalánkságokért látogatni, de ha szorul a kapcza, ismét tanyájukra vonulnak, honnét a vadász társaság által kiugrasztva: Vörösegyház, Kis Szent-Miklós és Göd felé gyönyörű futamokat lehetne létre hozni. * * * Néhány kegyelt főurainknál még most is kedves emlékben van ahg Eszterházy Miklósféle volt falkászat, melyekben a negyvenes években négy éven át szinte résztvettem. Ezen időben élte a parforce vadászat Eszterházán fénykorát. Voltak a herczegnek igen kedves vendégei, és pedig a legkitűnőbbek Ő Excja b. W. B. és Méltsgos b. O. B. mint igen kitűnő lovasok. A falka állott 58 róka-, és 64 nyúlkopóból, ide nem számítva a számos pincset, melyek néha unalomból a vidék macskáit pusztiták. Vadászati tér volt: Széplak, Szerdahely, Sz.-Miklós, Csapod, Vitnyéd, Szergény, Agyagos, Süttör, Eszterház, Sarrod és Pomogy. Részint mezőség, 600 hold kerített vadaskert, és ingovány hanyság. A kővel kerített vadaskert kétfelé volt osztva, a nyugati rész, mintegy harmada daczára az évenkint importált 100—150 fiatal rókáknak, fáczános volt. Azt fogják tapasztalt vadászaink kérdezni, „róka- és fáczán-tenyésztés" ? Es ez mégis ugy volt. Volt róka elég, de meg iáczán is, mert hát éjelenkint ott volt a hires Bodza
