Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-11-27 / 47. szám

SEp TEMBER 1 8 . 1872. VADÁSZ- ÉS VER SENY-LAP. 343 GÍPÍTMTÉP. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. Eladó LOVAK. Néh. Semsey Lajos ur istállójából következő anyakanczák, lovak és csikók adatnak el : 1. Apollonia, id. f. к., a. Gambia (félver) jelenleg fedezve Carnival által. 2. Miss Gratwich, (Angliából importálva.) Fedezve Carnival által. 3. Két csikó, egyik ap. Cotswold a. Miss Gratwieb, — a másik ap. Cotswold a. Apollonia. 5. 3éveskancza, ap. Doncaster a. Doubtful. 6. 2'/ 2 éves sárga mén, ap. Carnival any. Apollo­nia. Bővebb értesítést ád e lapok szerkesztősége. A négy е1зо az újvárosi birtokon (Debreczen mel­lett) a 2 utolsó pedig a káposztás-megyeri istállók­ban láthatók. ШВД1 h Сsákb erényből. Daczára' annak, hogy az agancsárok az idén igen lármásak voltak s az idő is ked­vezett — csak kevés eredményt mutathatunk fel. Lövetett ugyanis : Gr. Lamberg Rudolf fővadászur által : összesen 1 db 8ágas és 1 db lOágas .... 2 Gr. Lamberg Ferencz által : 1 db 8ágas, 1 db 12ágas és 1 db -lOágas 3 Gr. Breuner Ágost lőtt : 1 db 8ágast, 2 db lOágast, 2 db Gágast és 1 db 11 ágast ...... 6 Gr. Esterházy Károly : 1 db Gágast .1 Gr. Lamberg Fülöp 1 db 12ágast 1 összesen . 13 mihez még a vadorzóktól elvétetett 2 darab szarvas járul. A gr. Breuner Ágost által meglőtt 8ágas egy igen derék agancsár volt, melyet más­nap egy vérebbel nyomoztunk ki, s a fova­dász ur által az ebekkeli küzdelemben lö­vetett agyon. Hibázás meglehetős sok történt ez idényen. Gr. Festetieh Géza 9 darabot, br. Marburg tábornok is többet hibázott, mint menteni lehetne; gr. Breuner Ágost ur is néhányat hibázott, többi közt egy agancsárt háromszor egymásután félórai rövid időköz alatt. A szomszéd gr. Esterházy Pál-féle vadász­területen meglehetős mennyiségű szarvast lőttek, de csekélyeket ; csak egy Gágas, me­lyet Löhlein Károly erdőmester a nánai er­dőben ejtett el, volt igen derék és agancsa csodásan rendetlen növésű ; ez agancs, mint hallom 15—17 fontot nyom, s. tülkei tele vannak feltűnően nagyszerű gyöngyök­kel és szemölcsökkel. Ez agancsár már több év óta ismeretes a környékbeli vadászok előtt, s mindig csak 6 ágat mutatott; az el­múlt évből megtalált agancsok összeillesztve egy fából késziteft homlokcsontra vannak erősítve, s Tóth Antal erdőmesternél (Csá­száron) megtekinthetők, ki 100 forintért át­engedné azokat. Az idei agancsok, melyeket a szarvas hordott, hogy sokkal erösebbek volnának. A derék szarvasok e vidéken évről évre fogynak 10—12 év óta, vagy tán régebben is ; egyik évről a másikra azzal vigasztaltam magamat, hogy majd ha keveset lövünk s nagy lesz fővadállományunk, végre csak több derék szarvasnak kell majd lenni ; a tapasztalás azonban ellenkezőt mutat, s az utóbbi években már felhagytam a remény­nyel, mindaddig t. i,, mig ily nagy suta-állo­mányunk lesz, mert hosszú évek tapasztala­ta, utánjárása világosan mutatja, bogy a szarvastehenek nagy mennyisége épen az oka, hogy oly kevés derék agancsárunk van. Azelőtt abban kerestem a hibát, l) hogy némely években igen kevés volt a makk, mi igaz hogy egyik főtápláléka a fövadnak s agancsa kiképzödéeére sokat tesz ; 2) hogy a magas erdőket mindinkább irtják a kö­zeli Bakonyban ; 3) bogy a Bakony és Vér­tes hegységek közt átvonuló vasút hábor­gatja a fővadat; vagy 4-szer hogy mindig és mindenki csak az erős agancsár o­kat lövi, mig a csekélyebbek maradnak. Bárba e négy pontok mindenike többé-ke­vésbbé kártékony, mégis azt hiszem, illető­leg tökéletesen meg vagyok győződve, hogy mindez összesen sem okoz annyi hátrányt az erős fövad nevelésére, mint a suták nagy mennyisége. Legjobb bizonyítvány erre, hogy akárhányszor lövünk vén, öreg szarvasokat — felismerhetők levén vén kosfejük s ap­róra levásott őrlőik által — de mindannyi­nak csak hitvány 6 — 8 — 10-es agancsa van. Nyilván való, hogy a sok dáma árt az öreg gavalléroknak, s hogy a roppant sok vad mel­lett hiányzik az elégséges legelő ; igy mind­inkább gyengül az ivadék, s derék szarvasok mind kevesebben lesznek. Az öreg derék szarvas szereti a nyugal­mat és jó tápot, csak ugy, mint az öreg em­berek, s nem kedveli a fiatal ág nyugtalan társaságát, különösen az üzekedés idején, mi­dőn folytonosan ingerlik. Bizonysága annak, hogy az öreg derék agancsárokat majd min­dig oly félreeső erdőkben lőjjük, hol kü­lönben soha egy borjazás se történik s egész esztendőben ritkán észlelünk vadat. Megérthető, hogy ily dolgok igen nehezére esnek az oly főúrnak, ki jóformán egcsz er­dei gazdaságát föláldozta, csakhogy fővad­állománya kitünö legyen, s aztán még sem találhatja kedvét erős agancsárokban. Azt is tapasztalom már több év óta, hogy a nagy gimvadállomány mellett az özek mindinkább fogynak, mintegy kiszorittatnak. Az őzvad sokkal inyenczebb állat mint a szarvas, s igy a hol sok a fövad, ott a gyengébbnek csak sovány táp marad; azután meg az őz­nek, mint gyenge, finom alkatú állatnak, fia­tal sürü állabra van szüksége, hol az idő vi­szontagságai és nyáron a legyek ellen védve legyen ; de a fövad e tanyáját is elrontja, s igy az öz kénytelen tovább vándorolni. Azért hát el a nagy gimvad-állománynyal, j különösen a sutákkal, csak a szükségest tart­I ván meg, mi által a derék agancsárok ismét szaporodni fognak, az őzvad megmarad, s az erdő sem rongáltatik össze. Őszi szalonkavadászatainkra térve, erdei szalonka itt is sok volt, mint mindenütt, ki­vált október vége felé. E vadászatok alkal­mával egyik erdőkerülőm — azon frissiben elhányt csekély lOágas fél-agancsot talált, mi majdnem hihetetlen lenne ez időben; de miután pontos vizsgálat után sem lehetett rajta semmi idő-rozsdát észrevenni, kétségte­len, hogy most vettetett el; vagy lehetséges, miszerint verekedés alkalmával kitöretett; mert a koszorú tövén a homlokcsont egy darabkája elválaszthatlanul ott maradt. Csákberény, 1872. nov. 12. HUB REZSŐ. Vajszkai szalonka-vadászatok. (A hosszucsőrüek idei látogatása a Bácskában, a dunai szigetek és árterek; kielégítő eredmény 192 erdei erdei szalonkával — kizárólag vizslák után ; a szalonkák súlya; a jó vizlóvali cserkészés élvezete ; a vizslanevelés árnyoldalai ; Groinon Dezső vendégszerető háza stb. stb ) A magyarországi nagy medencze rónasá­gain mutatkozott nagy számú erdei szalon­kák hirére nagy nyugtalansággal néztünk a vajszkai szalonkaidéDy elé, mert onnan azt a tudóeitást vettük, hogy a dunai füzes árterek, szigetek igen szárazok, s a fák igen levele­sek levén, az ottani szalonkavadászatok ez őszön nagy eredményDyel nem kecsegtetnek ; azonban a szalonkák bár később, de mégis mult hó végén s november elején szép szám­mal mutatkoztak s az eredmény is kielégítő lett, ha nem is olyan, mint a legjobb idé­nyekben szokott lenni ; ugyanis nyolez ur- s két szolgavadász négy napi cserkészeten lőt­tek netto 100 erdei szalonkát; azonkivül a társaság összejövetele előtt a házi ur két vadászával 31 darabot lőtt; utóvadászatban, a társaság nagyobb részének távoztával, a megmaradottak további négy nap alatt 5G dbot lőttek, összesen tehát elejtetett 192 darab. Súlyra nézve megméretvén a mindenre figyelő házi ur által, a legkisebb szalonka 15'A latot; a legnagyobb pedig 24 latot, = 3Д fontot nyomott. - Egy napi legnagyobb eredmény volt 33 darab, azután 29, 28 da­rab s alább ; — egy vadász egy nap alatt legtöbbet 8 darabot lőtt, de mindez vizslák­kal cserkészve eredményeztetett, s ez nyújtja az élemény lényegét; mert a hajtókkali sza­lonka-vadászat nagyobb eredményt nyújthat ugyan, de az igazi szalonka vadász vágyait, összehasonlítva a cserkészet változó esélyei­ve), az élvezetre nézve ki nem elégiti; mert jó orrú, szabályszerűen idomított vizslával való cserkésző vadászat adja csak neg az igazi vadászéleményt, minthogy a vadásztól nemcsak löügyességet, de nagy elővigyaza­tot, ügyességet a szalonkának lövésre való kerítésében feltételezi, igazabban megköve­teli; s minthogy az erdei szalonka a vadász

Next

/
Thumbnails
Contents