Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-11-27 / 47. szám

344 NOVEMBER 27. 1872. н vizsla ügyességét s minden combinatióját számtalanszor kijátszsza; máskor ismét a legegyszerűbben a puska hegyére jön: egyszer nyilsebességgel a kutya előtt felvágódik magasra , másszor alant repül ; egyszer a kutya előtt szalad egyenesen, msjd ismét körben; máskor ismét, mintegy változatosság kedveért, vadász és vizsla alig képesek felrebbentem; s többször a vadász a legkétségesebb lövésre a szalonkát nagy sűrűben elejti, de a lövés sikerében maga is kételkedik, a vizela a sűrűben eltűnik, a vadász aggódva neszel, alig vesz lélekzetet, s ily izgatott kedélyben közelgő kutyájára mereszti szemeit, s ime a kéjérzet megszállja, a bű kutya vigan és sértetlenül hozza a szalonkát s szájában tartja felemelve, különösen ha eleven és szárnyazva van, mig gazdája szájából ki nem veszi, s meg nem simogatja; mert ugy hiszem, hogy oly egykedvű vadász alig létezik, ki kutyája ilyetén működését elismerni feleslegesnek tartaná ; némelykor ismét a vadász a könnyebb lövést is, a vadászat hevélyétül elragadtatva, elszeleskedi, főleg ha sok szalonkára akad, s hibázik, s ekkor vizslája reá néz, a vadász pedig elszégyenülve szinte körültekint, s némi virraszt abban talál, ha társai a hibát nem О ' látták, s a szalonka tova vonulásának irányát uj reménynyel követheti; egy szóval az esélyek, a találás, felrebbenés, s a lövések ís cserkészet közben majd minden szalonkánál változnak, s mindezek adják meg a vadásznak az igaszi vadászati éleményt, melyet a hajtókkali vadász mind nélkülöz, s úgyszólván csak „darab számra" dolgozik. Ilogy azonban a cserkésző vadászatot valaki ne csak űzze, de jó eredményét is lássa, ahhoz türelmen, edzett tcstalkotáson, lőiigyességen felül igen jó kutya is szükséges, s ezek mai nap nálunk már igen ritkák, nem csak azért, mert kevés a vad, hanem főleg azért, mert kevés az olyan vadász, ki a kutyát jól vezetni s mérsékelni tudja, s inkább elrontja jó hajlamú fiatal vizsláját, mint hogy megsebzett egy-két futó vadnak elvesztését koczkázta3sa, mások apportirozással teszik haszonvohetlenné. A jó vizslától nem csak az követeltetik, hogy a vadat megállja, s idő előtt fel ne üsse ; hanem az, hogy sokat találjon, távolról jelezzen; a vadat necsak akár fertályóra számra nyugodtan megállja; hanem az is, hogy azt gazdája biztatására — de csakis ekkor — fel is üsse. A vizslák egy része a szalonkát megállja ugyan rövid időre, de főleg ba gazdája nincs közelében — idö előtt is felüti, s ez nagy hiba ; a vizslák másik része pedig kissé nagyon is állja a vadat, mert bármi biztatásra meg nem mozdul, s a vadat fel nem rebbenti, s ez is hiba, de az előbbihez képest alig jön számba, mert a vad legnagyobb részét a vadász maga is felzavarhatja, mit fiatal kutyánál okvetlenül tennie is kell. A vizsla mozdulatlansága, főleg ha messziről áll, különösen az erdei szalonkáknál hátrányos. — Az igazi, idomított, okos vizsla a szalonkát megállja nyugodtan, de ha gazdája biztatja, azonnal fel is rebbenti, hogy gazdája a kiválasztott állásból nyugodtan lőhessen, s a szalonkának önkényes felrebbenéset izgatottan lesni ue kénytelenittessék. mert az olyau vizsla előtt, mely mellőzve az egyéb vadat, az erdei szalonkát megállja ugyan, de biztatásra sem rebbenti fel, hanem azt a vadásznak kiabálással, dobálással vagy más módon magának kell teDni, és pedig többnyire a sűrűben : az ily kutya után másnak jó lövése eshetik, ha közelében van, de a kutya tulajdonására nézve igen kétes, s igen nehéz; innen magyarázható tehát, hogy számosan, a vadászatnál is a kényelmet keresve, miután a tökéle'

es vizslák is ritkák, a szalonkák hajtók általi vadászatát gyakoro'ják, в ennek adják az elsőséget, melyhez lőügyességcn kivül egyéb nem kivántatik, holott a cserkészet számtalan akadálylyal, nehézséggel jár, melyeket azonban, ha a vadász ügyessége s jóságával leküzd, s eredményre jut, oly vadászati kéjt élvez, melyről más nem cserkésző vadásznak — merem állítani — fogalma alig van; mert, hogy más i esélyeket mellőzzek, a fentebbieken kivül még csak azt adom elő; minő élvezet az, midőn a vizsla, — melyet szeretünk, mely társunk a vadászaton, s azon kivül is kirándulásainkban, mely ha tulajdonosa ir, olvas, egész napon át gazdájától nem mozdul ; mondom, ki ilyen hü állattal vadász, s látja a a vadászaton, midőn az főleg délelőtti órákj ban az ott járt, de távolabb megtelepedett I szalonka után hogy szimatol, s midőn az I igazi nyomirányt felfedezi, s orrát a földről ! a levegőbe emeli, hogy nyújtja előre testét, miszerint lépés nélkül a vadat megközelítse, s annak ott létéről meggyőződjék, s lia a vad távolabb van, vagy előre indul, mily I ovatosan lépdel előre ; mint ügyel é«zrevehetöleg arra, hogy lábát lassan a földre te! gye, hogy a száraz galy ne zörrenjen meg lába a'att, hogy a szalonka idő előtt, még szemét is feléje ne irányozhassa, fel ne reb• benjen ; némelyik hogy nyeli a vadtól jövő léget, mozgatja állkapczáját, hogy a vadászt figyelmeztesse, s jelezze minden módon, hogy ő a keresett vadat megtalálta, hogy az előtte fekszik ; ily pár jelenet maga már nem csak kárpótolja a cserkészvadászt napi fáradalmaiért, hanem midőn a sza'onka felrebben s a vadász elejti, szárnyazza, s a vizsla a sűrűből előhozza, a cserkésző az igazi vadászati kéjérzetet élvezi. Ily kedélyérzetek közt töltött a társaság egy része, kiknek jó vizsláik voltak, Vajszkán négy napot; másik része pedig G—10 napot, melyet házi urunk з a házi asszony ritka vendégszeretete , előzékenysége , mindennek pontos elrendezése oly élvezetessé, kényelmessé tett, hogy Vajszkától mindnyájan csak nehéz szivvel váltunk meg, s mint tudom. mindenki nehezen vált el, ki Vajszkán megfordult. Sérteném azonban Gromon DezsÖ s tisztelt » neje ismert szerénységét, ha az uri ellátást, nyújtott kényelmet, az egésznek berendezését egyenkint elősorolnám; elégnek tartom átalánosságban megjegyezni, hogy egy igazi cserkészvadásznak szintúgy, mint az elkényeztetett inyenezvadásznak igényei Vajszkán teljes kielégítést nyernek. Befejezem soraimat azon megjegyzéssel, hogy a házi ur s az egész vadásztársaság a vajszkai szalonkavadászatok egyik rendes és sikerdus részvevőjét, ifj. b. Rudics József országgyűlési képviselőnek, országos elfoglaltsága miatti távollétét, ismételve kifejezett sajnálattal vette. Szabadkán. 1872. nov. 11-én. Z ... es Ferencz. A szabadkai szalonka-vadászatok eredményéről azon tudósítást veszszük, hogy ott is a homokerdőkbe, szöllökbe s főleg a szőlők közötti erdőcskékbe a rendes vadászok tudomására jött, s általuk lött erdei szalonkák száma a 80-at felülhaladja, s még mindig találtatnak. Ezekből összesen lött az idény alatt külön cserkésző három vadász jó vizslákkal 45 dbot; egy vadász egy nap alatt mint legtöbbet lőtt 5 dbot, mi Szabadkán ritkaság, miután rendesen az elejtett szalonkák összes száma alig baladja meg a 10—12 dbot. Harmincz év alatt csak két őszi idény volt, midőn még több szalonka jelent meg Szabadka nagy területén, a midőn oly egyes napok voltak, liogy két vadász egy nap 18 dbot, s másnap ismét 12 szalonkát elejtett. Ily évek azonban a ritkaságok közé tartozván, azokról utólag is említést tenni érdemes. Z. Trencsénmegyébó'l irja nekünk egy szives baráti kéz: _A mi a vadászatot illeti, most itt roszabbul állunk, mint a gyönyörű vadásztörvény létezése előtt; liabár ezzel is lehetne boldogulni, csak tiszteletben tartanák. A b. Sina-féle urodalom közegei bálóval fogják a ftirj pecsenyét ; gr. Königsegg pedig parasztoknak adta ki vadászati területének egy nagy részét, stb. A hivatott hivatalos közegek összetett kezekkel nézik, hogyan pusztitja Sina a vadállományt; igy most én emeltem panaszt, de félek, hogy tanuk dolgában meggyül a bajom, mert az uradalomtóli félelemből ökemék rendesen visszavonják állításaikat. A nagy számmal lévő kisnemesség sem tud lemondani a kutyacsaholás élvezetéről, mindegyiknek tele udvara ez utálatos állatokkal, és ha mindennap „auf eigene Faust" bebarangolják a fél vármegyét — tessék aztán őket ezen gyönyörű törvény szerint befogni. IIa egyszer időm engedi, irok lapod számára egy kis lamentatiot, stb. — (Jó vastag satyricumot kérnénk, talán használni fog. Szer k.) • Nayy-Surány, 1872. nov. 19. Tisztelt barátom ! Nem lesz talán érdektelen a vadászközönség előtt a somogymegyei vadászatok siralmas állapotát lefesteni, mióta uj vadásztörvényünk életbe léptettetett, és azért szabad használatára szolgálok önnek néhány adattal. Október vége felé gyülekeztünk többen gr. Széchényi Gyulánál Marczaliban, hol már több év óta nagy szorgalommal és szép eredménynyel tenyésztik a fáczánokat; ez évben azonban, noha a vad mennyisége vadászhevünket bőven tudta volna csdlapitani és a már több izben élvezett ke-