Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-11-20 / 46. szám

336 VADÁSZ- ÉS VERSEN Y-LAP. OKTÓBER 30- 1872. Agarásiat, kepásgat. Két nap a n -mihályi falka után. Eléggé ismeretes e lapok olvasói előtt gr: Sztáray Antal nyulfalkája hirből, de talán csak keve en ismerik azon kitűnő kopókat, melyek után lovagolni a legnagyobb élvezet, mißt azt az alább vázlandókban talán sikerül kitüntetnem Nov. 3-án a vásárhelyi hidon találkozván, csakhamar nyúlra bukkantunk, mely a Tapoly hosszában egy szép legelőn vitt fel s alá, ötször keresztül a mag^s és meredek töltésen, mely azonban, egy árok kivételével ezen futás egyedü'i akadályát képezte. — A 11 párból álló falka gyönyörűen dolgozottj mindig teli hanggal üldözve martalékát, mely 25 perez alatt hatalmába került. Második nyulunknt a jó távol eső lazonyi vidéken vettük fel, egy kis sürü erdőben. Teli hanggal üldöztetvén nyulkoma, a viszhangzó erdőből tétova nélkül kipusztult a szabadba, hol 15—20 kisebb-nagyobb árkon keresztül lehaladván körét, már egész lankadtan került vissza kiindulási pontjára. A falka azonban uj nyúlra bukkant a sürüben, üldöztük is még egy darabig, mig végre a beállt sötétség miatt fel kellett hagynunk a vadászattal. Jelen voltak: gr. Sztáray Antal, gr. Andrássy Gyula ö nmltsága két fiával, gr. Zichy Gábor, Szirmay Gyula és e sorok . Írója. Novemberé. Találkozó: Nagy-Mihály. (Hubertusi vadászat.) Ha már a mult alkalommal is teljes megelégedésben részesült a gyönyörű kis falka, ugy ezen nap valóságos dicsőségben részesült; mert a jelenlévők által egyhangúlag a legjobbiknak nyilváníttatott valamennyi Magyarországban létezett falka közül. Két órai sikertelen keresés már-már lankasztani kezdé türelmünket, midőn egy sürü repeze végét érve, egyszerre két róka kelt fel előttünk. A falka az egyik nyomára vezettetve, gyönyörű teli hanggal neki iramlott és oly sebességgel rohant előre, hogy a hoszszu sorban kereső mezőny távolabb tagjai soha sem birtak melléje felvergődni. Mindjárt ki a repezéböl erős dupla-ugrással találkoztunk, azon tul vagy csuklón felül érö szántóföld, vagy víztükörrel ellepett legelő közt kellett választanunk. Minden árok szinig telve volt vizzel, s kerestük a felhányást, mert ott legalább egy oldalról volt jól kivehető part. Ez igy ment egy hosszú fé körben álló öt negyedóráig, a falka soha sem tétovázott, nem Iankadott, s a Laborcz meredek partjához érve, egy pereznyi szünet nélkül a folyóba ugrott, teli haDggal keresztül úszta azt és felkapaszkodott a túlsó oldalon. Lovas ott át nem követhette, mentünk tehát a Laborcz bal partján felfelé, mig a falka ezt^ a jobb parton tevé. — Egy gyalogosnak sem biztos 5 öl magas bid segítségével ép akkor egyesültünk ismét a derék falkával, midőn ez a sürüböl kiszoritá a rókát, mely némi tétovázás után ismét a folyóba ugrott. S itt egyikét élveztük a legérdekesb és rendkivülibb jeleneteknek. A falka egy része lui, a másik innen, irtóztató csaholás közt a parton követte a rókát, melylyel csak egy kutya úszott a folyó közepén versenyt felfelé. Midőn elérte öt, nyakon csipte és lebuktatta, mire a róka felkerült, ez ismét a kutyát szoritá viz alá. Ez tartott legalább 10 perczig, mig végre a teljesen kimerült róka köztünk partra szállt és e'fogatott. Ez volt a legérdekesebb és legszebb, de talán legnehezebb vadászat is, melyben e sorok irója valaha részesült ; összesen tartott 1

1/

2 óráig, egy pereznyi szünet nélkül; bukás 7 történt, de minden baj nélkül. — Büszke lebet Sztáray Antal gróf falkájára, melyet ritka szorgalommal hozott a tökély ezen fokára. Jelen voltak e vadászaton : gr. Sztáray Antal, gr. Andrássy Gyula, gr. Zichy Gábor, gr. Szirmay Károly honvédszázados, gr. Herberslein ezredes, Polko főhadnagy, Szirmay Gyula, Szirmay Géza és e sorok irója. Sztáray Fanny grófnő és Zichy grófnő néhány perez után kénytelen volt felhagyni a futással. Okolicsányi Sándor. Kolozsvári falka-vadászatok. Csütörtök, okt. 31. Találkozó : Szt. György szöllő. Részt veitek: b. Józsika Lajos ö exc , b. Bánffy Albert, gr. Bánffy György, b. Józsika Sámuel, Macskássy Miklós, Janky kapitány és a master. Több órai sikertelen keresés után a zsuki határba jutottunk, hol a már türelmét veszteni kezdő társaságot harsány tally-ho riasztotta fel csüggedtségéből. Ravaszunk a berekbe igyekezett, azt el is érte és a Szamos mellett lefelé haladt, követve a teli hanggal hajtó falka és a fák között elsurranó lovasoktól. Ezen jelenetet leírni lebetlen; látni kellett azt és hallani a viszliangtól sokszorosan visszaadott csaholást, az ebből kifejlett gyönyörű melódiát, mely magával ragadta öregét , ifj át ; repült mindenki, akadályt nem ismerve ! — Végre kifogyott a berek, de nem — rókánkból a szusz, s a réten, szántáson, ugarakon keresztül hosszasan futott Válaszút irányában, rendkívül sebes iramban. Majd az országúton áthaladva, a túloldalon egy meredek szakadásos hegyen felfelé baktatott. A tetőre érve, Kolozsvár irányába fordult, és mindenütt az apahidi völgy felett tátongó meredek oldal hosszában futott, mig az itt legelésző marhákat őrző pásztorfiuktól alig 100 lépésnyire lyukba bujt. Már késő levén az idő, a kiásásnak tanúi nem lehettünk, mivel azt embereinkre bizva, haza indultunk. Keld, november 5. Találkozó: Sz.-György hegy. Jel.n voltak; b. Bánffy Albert, gr. Bánffy György, b. Józsika Sámuel, b. Bánffy Ádám, gr. Bethlen Árpád, b. Bánffy György, Janky kapitány, Macskássy Miklós és a master. A keresést a b. Józsika tanyája felett levő ültetvényesekben kezdtük, honnan csakhamar ugrott is nyul, mely a tetőre kikapaszkodva , hosszasan az élen (gerinczen) ment a Melegvölgy irányába. Tiz pereznyi futás után csalt vetett a Sz.-György szőlő felé es meglapult. Két pereznyi „check" után reá akadt a falka, és előttük felugorva, lement a Melegvölgybe ; az aljba érve, újból felfelé indult, de már ereje fogyván, beadta a kulcsot. E futásban az volt a nevezetes, hogy daczára annak, hogy rendkívül sebes iramban 20 perczet tartott, a két pereznyi „check"-et is beleszámítva, pillanatra se mentünk szántóföldre, mind a legszebb, legruganyosabb gyepeD haladtunk. A félórai keresés után ugratott második nyulunk 10 perczig ment a sz.-györgyi szőlők irányában, az élre kiérve oly csipős hideg szól fujt^ hogy az ebeknek felette nehéz volt a szimatot követni; mig valami kopasz szakadásos oldalokba érve, végképp elveszett minden nyom. Uj nyul után láttunk, lementünk a Szamos mellé, hol kaptunk is a berekben nyulat, de a társaság némely tagja nem viselvén magát kellő csendesen, nyulunk, mely ki akart lopódzni a berekből, de ugyanannyiszor helytelen kiabálások által visszariasztatott, végre is jobbnak látta a Szamoson átkelni, hol háborithatlanul folytathatta útját. Alig negyed óra múlva uj nyulat ugrattunk a Szamos melletti repczetábla közeléből. — Egyenesen az itt felette magas és meredok begyen ment ki; a tetőre érve, a tárcsái uton keresztül ment és az élen haladt a szőlőhegyek irányába, majd letért a tanya felé az ültetvényesen keresztül azon az uton, hol első nyulunk kiment, fel a tetőre ; innét kissé jobbra attól, hel első nyulunk ment le, egyenesen a Melegvölgybe. A völgy fenekéhez közel meglapult ; de alig egy pereznyi „check" után újra felugrott és visszament a tárcsái úthoz, innen a Tornya feletti ültetvényekhez igyekezett másodszor is ; de már azt el nem érhette, mert 25 pereznyi „run" után az ebek lefülelték. Ez tulajdonképpen Hubertus napi vadászatunk volt; mivel azt vasárnap az ünnep, hétfőn a rosz idő miatt meg nem tarthattuk. És valóban ünnepnap volt ez, melyhez hasonlót kívánunk szent Hubert minden igaz hívének. Szombat, nov. 9. Találkozó : b. Józsika tanyája. Részt vettek: b. Józsika Lajoe ő exc., b. Bánffy Albert, gr. Bánffy György, b. Bornemissza Tivadar, b. Bánffy György, b. Józsika Sámuel, Janky kapitány, gr. Bethlen Árpád, Macskássy Miklós és a master, Egy órai keresés után a Szamos mellett ugrott nyul a völgyön keresztül a meredek hegyen felment, a tetőre érve, az élen haladt, 10 pereznyi futás után egy juhnyáj közelében elvesztették az ebek és hosszas keresés daczára se akadtak nyomára az erös juhszag következtében. Másfél órai keresés után a Melegvölgy Kolozsvár felőli oldalában kaptunk nyulat, mely lement a völgybe a mocsáros réten és az azt ketté metsző vizes árkon, hol alkalmunk v<fit pár szép ugrásban gyönyörködhetni — keresztül a túlsó meredek ée felette magas hegyen; a tőro kiérve szép gyepen mentünk, kissé balra tartva. Itt egy vérfagyasztó látványnak voltunk tanúi; szerencsére az ijedtséggel beértük; huntsmanünk a „full pace"-ben menő falka nyomában vágtatván egy dombon lefelé, lova valami lyukba akadva, a legsebesebb iram közepette felbukott, lovasát egészen elfedvén. Mindnyájan azt hittük, hogy a nagy, majd