Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-10-30 / 43. szám

S

E

p

T

EM

BER 18.1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 313 ben a jó lőrés mellőzhetlen alapföltétele, a nyugalom nagyobb levén, biztosabban is találhatni. Sebes járásból nem oly könnyű megállapodni és szilárd állást venni, mint a lassúból; a mellett a fizikai izgatottság mindig kedély-izgatottságot is von maga után, és az ember hamar elhirtelenkedi a czélzást. Az is gyakori következménye a gyors járásnak, hogy a nyul hátul kel, későn vettük észre és hibázzuk. Továbbá a vizsla is jobban szeleskedik és nyargalásra ezokik, a mi szintén nagy hiba. A vadászat czélja nem az elfáradás, az annak csupán következménye. A czél : minél több vadat elejteni. Es ha kevesebb fáradság mellett több vadat ejthetünk, miért fáraszszuk agyon magunkat csak azért, hogy kevesebb vadat lőjjünk? Ám kisértse meg bárki a mondott elvek alkalmazását, de ne egyszer, hanem többször, bizonyos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni. V. J. A Morava mellől. Beütött nálunk is az uj vadásztörvény; pedig ha egy illy 7 négyszög mértföld területü, jóformán kikerekitett, s nagyobbrészt urasági vadászterület közé a régi szellemtől egészen elütő uj törvény üt be : ebből annyi confusio támad, ez annyira szétszaggatja az egészet, a bány helység egy ily uradalomban létezik; s van aztán dolga a fővadász hivatalnak, mig száz féle módon ismét összefoltozbatja ez átlyukgasztott területet, a mindig n egujuló követeléseket sikeresen visszautasíthatja s végre tömérdek fáradság és pénz áldozattal ismét egyesitheti vadászterületét, hogy majd a törvény kedvezőbb részeinek oltalma mellett vadállományát ismét felszaporithassa, s ezzel a már már reményét vesztett vadászurnak új életet ígérhessen. Ily körülmények közt nem csodálhatni hogy különben bőséges lőjegyzékem az idei szarvasidényről csak szerény mennyiséget mutathat. Lövetett ugyanis fővadászurunk s néhány magas vendége által : 3 darab 12 ágas 3 „ 10 „ 5 „ 8 „ és 9 „ csekélyebb szarvas ; oly eredmény, mi ezen vadászterület fekvésével és kiterjedésével ismerős vadász előtt igen különösnek tetszhetik. Erre nem mondhatok mást, mint azt: hogy az uj viszonyok közt ez is tömérdek áldozatba keriilt, s mint hiszem, kerül másutt is hasonló helyi viszonyok mellett; s hogy a fővad tenyésztése jövőben csak ugy fizeti ki magát, ha a nagy kiterjedésű s alkalmas vadászterületeken az apróvad tenyésztését minden módon emeljük, mi az erdészettel is megfér; ellenben a vaddisznóról, mely ezelőtt honunk öserdeiben sok tekintetben még hasznos is volt, a mindinkább terjedő szántó földek miatt le kell mondanunk; bár sajnálattal, ha azon veszélyes de hevélyes vadászatokra gondolunk, mik egy egy megsebesített és jó kanászebek által megállitott vadkannak a gerelyre szaladtatásával együtt jártak. Mert hogy azon többnyire kicsiny kertekben, melyek itt ott a sertevad tenyésztésére állíttatnak — lehet-e majd ily hevélyes vadászat, tapasztaltabb vadászok belátására bizom. A fővad tenyésztésének némileg kedvezni látszik az uj vadásztörvény azon tolerantia által, hogy nem mondja ki világosan mikép a más földére kilátogató szarvast le Hőni kell; ez előnyt azonban semmivé teszi azon határtalan kártérítési kötelezettség, mely a vadnak csak „keresztül menését" is megbírságolja, ugy hogy ha semmi kárt nem tett is, már maga a becslő bizottmány költsége elviselhetlenné válik. Ily körülmények közt nem marad más mód, mint a tömérdek vadkár térítési dijak elhárítására, az egy darabban fekvő vadászpagonyokat elkeríteni, hogy a rőtvad kilátogatását meggá1 toljuk, a minthogy e tekintetben Magyarországon már nagyszerű intézkedések történtek is. Baj az, hogy az ily körül keritett helyeken többnyire hiányzik a jó táp rőtvadjaink számára, mert kivált tavasszal sehogy sem elégszik meg a szarvas azon össztövér füvei vagy farüggyel, mi a téli hó után kibúj, hanem zöld vetések, buja legelök után áhítozik, források, patakok körül stb. A hol azonban ezek hiányzanak s elő sem teremthetők, ott a rőtvad gyarapodását sem lehet reményleni. Pedig oly uradalmakat, hol mindezen előnyök együtt találhatók legyenek a fővad számára, keve.set találhatni Magyarországon is, miután ez uradalmak legtöbbjében, ha még olly nagyok is, még az erdők között is falvak, szántóföldek léteznek, már pedig a szarvast lehetlen meggátolni, hogy e most más tulajdonát képező földekre kilátogasson. Ily körülmények között levén ez a Morava melletti uradalom is, pár év óta szorgalmasan dolgozunk, hogy a községi területektől kerítésekkel zárassuk el az urasági erdőket, földeket. Az elkerités fa-duczokon futó vas sodronynyal történik, mi aránylag legjutányosb. Ez elkerités mellett, bár természetes hogy a fővad szabadon kiválthat az urasági földekre, rétekre, legelőkre — de más részt éppen ez okozta ez évben, hogy a vad szokott forgásáról eltérve, a szafvas-löidény alatt nem találtatott a szokott forgókon, s ebből magyarázható részben, hogy oly kevés derék szarvaä lövetett az idei cserkészeteken ; továbbá abból is, hogy a vadászúr parancsára a szarvasok (agancsárok) lövése már October 1-én betiltatott. A mi az apró vadászatot illeti, ez több községi határ vadászbérbe vétele által majd biztosítva lesz; az idén azonban épp e végből a fogoly kiméltetett, s igy teszünk a nyulakkal is, bár bőven tenyésztek. Sylvan. Fogoly- és szalonka-vadászatok. Pest, 1872. oct. 21. Tisztelt Szerkesztő ur ! Nem csak e lapok hasábjairól, de a vidékről feljövő ismerőseimtől értesültem, hogy illy nagy mennyiségű szalonka, mint az idén, tán csak 1854. év őszén szerenesélteté átvoulásával erdeieket e's berkeinket. A sok szép eredményen lelkesülve, én is kirándultam tegnapelőtt P. Gy. barátommal Érdre, hogy bátyám társaságában kísérletet tegyünk. Bátyám, ki egyébiránt ügyes és szenvedélyes puskás, a mult éveket véve figyelembe — midőn egy szalonka a vidéken fehér holló volt, — az idén még kísérletet sem tett reájuk, annál-inkább, mert az uradalmi fővadász sem tudott róluk birt mondani. Érd alatt a Duna mintegy 60—7 0 hold területü félsziget partját mossa, melly meglehetős nomadikus állapota s lapályos fekvésénél fogva felséges szalonkázónak igérkezék. Felhivattuk tehát a vén sváb szigetcsöszt, s miután a vén „Motzl" is erősité, Ь°ёУ „1° strenger Herr — s gibst scho gnua — mellénk véve két jó szimatoló vizslát, s vagy 15 darabból álló bőrsereget hajtóként, — szerencsét próbáltunk. Az első hajtás bár rendetlenül ment, meghozta mégis gyümölcsét ; bátyám lőtt egy szép kövér szalonkát, s két nyulat ; a második hajtásban P. Gy. 2 drbot, bátyám ismét egy nyulat ; a harmadik hajtásban én lőttem egymás után hármat, hibáztam kettőt, s egyet — nagy mérgemre meg sem találhattunk. A jövä hajtásban szalonka nem esett, de meghozá eredményét más — nem várt irányban. A hajtás elején bátyám közvetlen közelében mozgást, majd ügetés-formát hall; eleinte nyulat sejtett, de a járütemből gyanitá — hogy aligha az ; e kételyét csakhamar eloszlatá két szikrázó szem villogása, melly nem volt egyébb, mint egy ravasz róka látidege : — egy ugrás- és kapásból durranás, a koma azonban elsurrant. Rubin azonban gyanupörrel élve, utána iramlik, s nem sok levegőt engedve neki, csaholásbau tört ki, s a farón ülő rókát kapdosá, — bátyám oda érve látja a vérző, de fogait csattogtató rókát; egy jól irányzott fejlövés, s ő kelme elkövetkezett azon sok jó 's fiatal, de gondatlan baromfitól, mellyek a közel házak állományából itt szokták végezni ebéd[után szendergéseiket, és itt rendezek találkáikat a szomszédasszony kakasával. A préda igen szép nőstény volt, a mi bennünket azon — bár kissé okadatolatlan — következtetésre vezetett, hogy a róka gavallérjának is itt kell lenni, azért jónak [áttuk az átláthatlan sürü, bózattal benőtt szederindás -—- bár csekély területü — részt is átkutatni. Alig kezdődött a hajtás, a hajtó sereg gyengébb része jajgatott a tövisektől, s egyrésze befonódva a szederindákba , müzülmani praedestinatióval ülve várta be sorsát; de tán ép e lamentatio volt oka, hogy állásomon alig huzáni fel puskám sárkányát, s balcsövembe a szalonkagöbecs helyett jó erős 4-es löveget tasziték, midőn nyúlánk deli rókusz akart gyönyörű piaffokban, per tangentem hátam megett el slujfolni. — Piff—paff! nyiff—nyaff.! s a boldogtalan férj, tán apa, nem soká élte tul hitvesét. Békével nyughatnak, — miként éltükben egymással megoszták a gyengéd jércze melleket, ugy osztoztak a halálban is, s a megnyuzatás keserű sorsában. Nem győztük csodálni, hogy olt, hol а faluból a Dunához részint vizeit, részint a gőzösökhöz egész nap bolyongnak, s különben is a sziget egy részét tehenek lege ik, a róka pár olly vakmerő merényleteket vitt véghez. Most aztán sok szomszédasszony Jtözt belyre áll a békés viszony, mit a két róka zavart meg intriguáival. Másnap reggel P. Gy. barátommal, két vizslával újra átjártuk a tegnapi terepet, s ugyancsak kárpótolva lettünk ruháink latyakos vizességéért. Barátom 6, én 4 db szalonkát lőttünk, s vagy 6 dbot hibáztunk. És ez alig 2 óra alatt történt. Tehát а két rövid cserkészet eredménye 16 szalonka, 3 nyul, s két róka. Pár nap múlva Simontornyára szándékozom szarvas vadászatra, ha szívesen veendi szerkesztő ur, az eredményről tudósitandom stb. *) L i t s G y u 1 a. *) Igen kérjük, s alkalmilag a túzokok után is kérünk egy „vargabetűt" csinálni. Szerk.