Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-10-23 / 42. szám

OKTÓBER 23. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Eladó egy szép birtok, k-t óra távolaágra Bécstől, fél órányira a nagy-snzcrsdorfi vasútállomástól és Orti gőzhajói állomástól (Pozsony felé.) Kiterjedése 220 catastralis hold, ez»ntóföld és rét. egy szép lakház. zal és 7 szobával, tiszti lakás, gazdasági épületek, pajták, istállók, szép park- és kerttel, szabad kézből eladó. Értesítést ad e lap szerkesztősége. Bécs és Pozsony közti fekvésénél és jó talajánál fogva idomitó intézetre igen alkalmas. Gorilla -vadászatunk a Sierra Leonei erdőkben. »1860 évi január havában ezredem egy részével (akkor mint tiszt szolgáltam) BomDrummond Angus barátom azonnal izent az első hajóhadnagynak, hogy küldjön husz fegyverest. — Csakhamar megérkeztek ezek, hozzájuk csatlakozván a hajó fősebésze doktor Mac Nabb is, ki szintén kiváncsi volt megismerkedni emez állatokkal. Elindultunk tehát a néger kalauzolása mellett. Mire Jafnoo falaihoz értünk, már beállott a nagy napi hőség — mert az évnek ezen szaka megfelel az európai nyárnak — ez alatt tehát pihentünk. Délutáni 5 órakor ismét útra kelve, esteli 8 órára eljutottunk Geba-ig, melyhez már közel van a gorillák tartózkodási helye. Itt négy benszülöttet véve magunkhoz, még tovább mentünk s 3/

4 10-kor egy erdöszélébez érve, tanyát ütöttünk, tüzeket gyújtottunk és őröket állítottunk fel. Másnap kora reggel Angus matrózainak egyike azon hirt hozta, bogy a fák között valami nagy, közelebbről ki nem vehető tömegeket látott máJhát vivő lovakon, utánuk végre a hajóslegények szuronyos puskákkal. Egy magas dombon kellett lefelé haladnunk, melynek aljánál kezdődött az erdőség. A talaj homokos volt, közte itt-amott fehér sziklák állottak ki, megaranyozva a fölkelő naptól, mely már most is égetően sütött. Mintegy félóráig haladva, egy igen mocsáros helyre értünk, hol kalauzaink fellelték a majmok nyomait, s ezt nekünk azonnal jelentették. Matrózunknak tehát mégis igaza volt. Szegény ördög! Ennél többször se volt; miután az nap áldozatni esett. Stephennek liitták és hajóőr volt. Leszállván lovainkról, s átadván a négereknek, követtük a nyomokat, melyek borzasztó nagyok voltak. Mindegyre iszaposabb talajra jutottunk , s alig negyed óra múlva már csupa mocsár között találtuk magunkat, mely fölött óriási fák lombjai borultak egymásba. bayból Angolhonba visszatérőben lévén, útközben horgonyt vetettünk Sierra Leone mellett, mely a guineai öbölben fekszik. A bennünket szállító »Euryalus« hadihajó parancsnokában , legnagyobb ürömömre, kedves barátomat Drummond Angus fregatt kapitányt ismertem fel. Több napig kellvén itt időznünk, vadászati kirándulást terveztünk zergékre. Partra szálltunk tehát, magunkkal vivén szolgáinkat, fegyvereinket s némi útravalót. Alighogy szárazra léptünk, odajön egy benszülött , ki megtudván , hogy vadászatra indulunk, tudtunkra adá, miszerint az nap reggel egy »gorilla« majomnak nyomait látta. Hozzátevé még, hogy valószínűleg ott lesz még az erdőségben, mely a várostól egy napi járásnyira, azaz, miután a szélesség ezen foka alatt ez évszakban nem lehet sokat gyalogolni, mintegy 8—9 mérföldnyire fekszik. ide s tova mozogni, mik véleménye szerint nem volnának mások mint a majmok, kik tüzeinket jöttek bámulni. En és Angus semmi ilyesmit nem bírtunk kivenni, de azért jelt adtunk az indulásra, s pár perez alatt megállapítván tervünket, előre hatoltunk. A négerek mentek első sorban ; a mi fegyverüket illeti : hármuknak voltak ijjaik és nyilaik. A sierra-leone-i és gebai néger arabok kováspuskákkal voltak ellátva. Drummond kapitány lóháton volt, s el volt látva két 1 királyi szolgálatbeli revolverrel és egy igen jó vont csövű karabélylval, mely több izben tett már neki jó szolgálatot. En is lovon ültem s fegyverzetem is olyan volt mint barátomé , csak azon különbséggel , hogy karabélyom a párisi Devismétöl való s nagyobb öblii volt mint az övé, Mac Nabb doktornál egy kétcsövű puska volt s egy amerikai' revolver. Szolgáink mögöttünk jöttek a Az afrikai nagyobb erdők széleik felé rendesen ilyenek. Nagy számmal voltak itt bambuszok , emitt-amott liánok és számtalan egyéb fa , melyeknek hosszadalmas leírásával nem akarom untatni az olvasót. Eestésznek mindez igen bálás tárgyul szolgálhatott volna, de nekünk mint vádászoknak s különösen nekem, mert — Drummond barátom ért a festészethez — nem csekély bosszúságot okoztak ezen akadályok. Csak nagy erőfeszi! téssel haladhattunk, néha majd elsüppedtünk a füvei és haraszttal sűrűen elborított mocsárban, s akkor ugy segítettünk magunkon, bogy a fák derekába kapaszkodtunk. Két álló óráig kellett igy vergődnünk. Végre reggeli 6 óra tájban mimósák és ébenfákra bukkantunk, a mi jelenté, hogy már szilárdabb talaj következik. 7 óra körül egy roppant fákkal borított erdőséghez értünk, bol a majomkenyérfák , mastixok és mindenféle