Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-10-23 / 42. szám

306 tüskebokrok ceaknem áthatolhatlan sűrűséget képeztek. Drumrnond kapitány állítása szerint ekkor Sierra Leone-tói éjszak-éjszakkeletre voltunk. Már szárazabb lévén itt a talaj, megkettőztettük lépteinket, nem mulasztván el azonban a kellő elővigyázatot sem. Egyszerre csak négereink nagy zsivajjal felénk rohannak, egy tisztás hely felé mutatva. Hogy a sürü bokroktól jobban kivehessük, mi légyen az, földre gnggoltunk. — De mitsem láttunk ; azonban e helyett irtóztató orditás üté meg füleinket, s oly csörtetés hallatszott a fák között, mint midőn egy nagy állat tör magának utat. Eleinte két részre szándékoztunk oszolni, ugy hogy Angus egyik s én másik felül voltam behatolandó ; de ismét meggondolván, hogy ki tudja milyen fenevad tanyáz ott, együtt maradtunk s még néhány lépést tettünk előre. Alighogy a tisztás helyet elértük, siralmas jajveszeklést baliánk mögöttünk. Visszatekintve láttuk, hogy a gorilla egyik hajós legényt egy neki röpitett vastag fabusánggal főbe kollintotta, ugy hogy ez legott szörnyet balt. Hawkinsnak liitták a szerencsétlent. Az undok szörnyeteg nagy ügyességgel egészen nesztelenül mögénk kerülve, egy fára felkapaszkodott s ott hintálódzott 15—20 láb magasban. Csaknem egészen emberi alakja volt, szemei vadul forogtak, fogait pokoliasan vicsorogtatta és ágakat és fakérgeket tördelve, azokat hihetetlen gyorsasággal hajitotta felénk. Mindnyájan egyszerre rátüzeltiink; de nagy boszuságomra a fenevad épen midőn czélba vettem, egy jókora fadarabbal ugy odatalált puskacsövemhez , hogy a lökés következtében golyóm félre ment. A többiek azonban eltalálták, mire a csúf liczkó rettenetesen elbögte magát és futásnak eredt, ágról-ágra szökdösve, ugy hogy testének súlya alatt recsegve törtek össze a kisebb fák és hullottak az ágak. Mi követtük öt a vérnyomok mentén, melyeket bőven hagyott maga után a földön és a fákon. Drumrnond kapitány azt vélvén, hogy látom a gorillát, s nem ok nélkül tartván attól, bogy az ö karabélya nem lesz elegendő a szörnyeteg elejtésére, felém kiáltott! »Tüzelj rá Dávid!« De én sajnálkozva válaszolám : »Nem látom az állatot!« Erre ö kisllté fegyverét, mely után nagy ropogás hallatszott, s mi vig hurrah kiáltással a lövés színhelyére siettünk. Es valóban volt is okunk minek örülni, mert a gorilla mozdulatlan feküdt, elterülve egy óriási ébenfa tövében. Angus azontlan mint okos vadász, erősen ráparancsolt embereire, hogy ne közeledjenek még hozzá. De Gray Jani kormányos a figyelmeztetéssel mit sem törődve, egy ugrással ott termett az undok dög mellett s puskatusával egyet döfött rajta, nagy örömmel kiáltva : »No ennek bál' Isten vége volna!» De alig mondá ki ezt, a lene állat egy ugrással ismét talpon volt és rettenetes körmeinek egy csapásával felhasitá mellét, és a szerencsétlen félholtan összerogyott. A gorilla most farkas szemet nézett velünk, nagy erőlködéssel tartván magát egyik lábán, mert a másikat, mint később alkalmunk volt látni, Angus oly pompásan találta, hogy eltörött. Még soha életemben nem láttam ily borzasztóan ocsmány teremtést. Állkapcsait dühösen csattogtatta, roppant sárga piszkos fogai közül sürüen bugyogott vér és hab; torzonborz meredező szőrét is egészen ellepte a vér, apró szemei daemonilag villogtak, s közbeközbe tompa bögést hallatott. Társunk szerencsétlenségének láttára , a hajóslegények közül hárman — nem hallgatva parancsnokuk intésére, odarohantak társukat megmentendök, elöször is fegyvereiket sütötték el reá, s azután szuronyaikat döfték bele, de a borzasztó erejű állat egyik puskát a csövénél elkapván , avval mint egy buzogánnyal egyet csavarintott a levegőben, s ugy suhintotta bal fülön a szegény Stephens!, mult éjjeli őrünket, hogy az halva rogyott legott össze. Ez volt már a harmadik áldozat, mely ezen pokoli szörnyeteg kezei között mult ki ! A második matrózt egy ébenfa mögé csapta, a harmadik pedig jónak látta egy nagy ugrással hátrálni, mi által én jöttem az állattal szemtől-szembe, de addig nem mertem rá czélozni, mig át nem vettem második karabélyomat is szolgámtól, ki a közellévő kiséret között állott. Most egy lépést téve előre, rátartám a fegyvert, ezéloztam, s oly szerencsésen találtam el, hogy végkép öszszerogyott. A golyó balszemébe fúródott, a hová szántam is. A közeli fáról egy hosszú gallyat törve, rávágtam, mialatt a kapitány s az orvos rátartották lőfegyverüket, hogy rögtön lelöhessék ha moczczanna még, de már vége volt. Győzelmünket drágán vásároltuk meg , mert a szegény Gray megszűnt élni. Néhány perczig pihentünk, azután hozzáfogtunk az állat méréséhez ; valóban roppant teste volt; magassága tett 7 láb 1 hüvelyket, (az angol láb l"-el kisebb a francziánál) kétfelöl kiterjesztett karjai mellével 7 láb 6 hüvelyk hosszúak voltak ; továbbá vállától a koponyacsucsig ]' ll"-et mért, s végre feje körülete 2 láb 4'/

2 hüvelyket tett ki. Igen éles és hegyes koronájú fogainak a foghusból kiálló része 3/

4 hüvelyknyi volt. — Fejét Mac Nabb orvos ur megtisztogatta és kikészítette, s jelenleg az edinburgi-i zoological Museumban őriztetik, bőrét azonban a golyók és szuronyok ugy átlyuggaták, hogy nem birtuk becsületesen lenyúzni s igy otthagytuk. A szegény megnyomorított matrózzal sietve vissza kellett térnünk, mert balkarja el volt törve s egyik bordája is befelé horpant. Az orvos addig is egyhamarjában segített rajta a mennyire lehetett, a szerencsétlenül kimultakat pedig tisztességesen eltakarítottuk . a mint ez őket mint keresztényeket és ang lókat megillette. E szomorú kötelességnek eleget tévén, kalauzaink félve sürgettek, hogy sietve takarodjunk, különben még megjárhatjuk, mert egész csapat majom jöhet ránk társukat megboszulandók. Elismertük, hogy igazuk van ; tiz óra mnlt midőn visszaindulásra készen állottunk s nagy ugygyel-bajjal átvergődve a mocsáron, délután 1 óra felé elértük azon helyet, a hol lovainkat hagytuk volt. Daczára a nyomasztó hűségnek, lóra ültünk és sebesültünket felváltva vittük, igy haladva 3 óráig, a mikorra a lovak már egészen odavoltak a lankadtságtól. Megálltunk tehát, s egész naplenyugtáig heverésztünk, ekkor ismét útnak indulva elértük Gebát, hol megháltunk s másnap szerencsésen megérkeztünk Sierra Leoneba. íme t. szerkesztő ur, rövid vázlata a legborzasztóbb vadászkalandnak, melynek életemben tannja voltam, pedig nem egy kebelrázó esetnél voltam már jelen máskor is. Gondolom tehát, hogy nem lesz egészen érdektelen tisztelt olvasói előtt. Magam személyesen kézbesítettem volna önnek e leírást, ha nem volna minden időm igénybe véve, útra készülvén kedves barátommal, Drummond kapitánynyal, ki parancsot kapott, hogy rögtön siessen Indiába, a hová tehát öt elkísérendő vagyok, de már fájdalom nem mint katona, mert Scotiában egy szarvasvadászaton ngy megsebeztem magamat, hogy kénytelen lettem nyugalmaztatásomat kérni, én, ki Afrikában elefántokkal és Indiában tigrisekkel megküzdöttem a nélkül, hogy csak egyszer is megsebesültem volna ! Ide mellékelem ez eseménynek Drummond kapitány által készített rajzát, kinek az egy kérése volna, miszerint ha ez elbeszélést becses lapjába fölvenni szíveskedik, méltóztatnék a rajznak egyes hiányait, melyben különben a személyek csoportozata pontosan el van találva, jeles fesztészeinek egyike által kijavíttatni. Bath, 1869. nov. 20. Fraser Dávid, nyűg-, őrnagy a 13. sz. dragonyos ezrednél. (A Chasse Ulustree után.) A vad „áruképesitése." I. Ha a vadászat kellemeit okszerűen a hasznossal oly módon párositjuk, hogy annak anyagi eredménye legalább a vadászatra kiadott fentartási költse geknek felét ismét behozza, szükséges minden fölött az elejtett vadat, — értékesítése szempontjából — olykép előkészíteni, hegy az, a továbbvitel esélyei, az időjárás behatása, és a rovarok megtámadása ellen, a lehetőségig biztositva legyen. Ezen előkészítést, a vad „áru képesítési eljárásnak" akarjuk nevezni. — A vad áruképesítése, annak bármi módon történt elejtése után, közvetlenül megkezdendő, és pedig a fővadnál, annak szakszerinti fölbontásával, — a kisebb szőrmés- és szárnyas vadnál pedig, a hullák kihusitése, és meleg időben az utóbbiaknál a belek eltávolítása által. A fővad feltörése következőleg történik : A szarvas banyat fektetik oly módon, hogy a feje, agancsain, illetőleg koponyáján nyugodva, s lábai a lehetőségig széjel vetve, — szabad tér támadjon a működő vadász karjainak. Az illető egyén vadászkésével ellátva, a vad feje elé áll, és azon a bőrt, az állkapocs nyaklágyékain végig, egész a mellüregig felhasitja. A gége, a nyeldeklőnél szétvágatik s oly annyira kifejtendő, hogy rajta csómot kötni lehessen, mi azért szükséges, hogy a gyomortöltelék el ne árassza a vadat. A vadász most a vad hátsó lábai közé áll, és felhasitja a bőrt, a nemi részektől, és bas közepén végig egész a mellig; mire a nemi részek tájékán egy keresztvágás által keletkező nyilason át, a vadász, balkeze ujjaival a bólyagot visszaszorítja, és jobbjával a hast végleg fölhasítja. A most már nyi-