Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-08-07 / 31. szám

23

8 nyitani. Előre bocsátom, hogy csalhatatlansá- ! got nem igénylek magamnak s véleményem elfogadását senkire sem akarom reá tukmálni. Miből ítéli meg átalában a practicus vadász a valódi üzekedési időt? csak abból, hogy megfigyeli, mikor történik a párzási actus és a terhességnek mikor mutatkoznak első nyomai. Eltekintve az elsőtől, az özeknél a terhesség első nyomai, az ébreny fejlődése soha sem észleltetett még deczember előtt, hanem mindig csak karácsony táján vagy januar elején, s igy ba a figyelmes vadászok, kik ezt saját tapasztalásból tudják, az özek valódi üzekedését deczember holnapra mondják, azt ok s alap nélkül nem teszik. Ebbeli állitásukat támogatja azon elvitázhatlan körülmény is, mellyre mindenütt a természetben akadunk, miszerint a hasas-idő mindig rövidebb a kisebb s gyengébb emlősöknél mint a nagyobb s erösebbeknél. Már pedig biztosan tudjuk hogy a nemes szarvas hasas állapota 40 hétig tart s igy per analogiam következtethetjük, hogy a sokkal kisebb s gyengébb őz hasassága (hordási ideje) — az ellesi idő május végével s junius elejével kétséges nem lévén — 40 hétnél sokkal rövidebbnek, az iizekedésnek tehát nem augustusban kelletik lennie. S mégis miért uralkodik a fenforgó véleménykülönbség majd századok óta a vadászok közt ? miért nincs az őz üzekedési ideje olly biztosan tudva s megálapitva mint bármelly má3 honos vadfajé? Egyszóval miért nincs a deczemberi üzekedés valódisága kifogástalanul elfogadva? Azért, mert az öz életében egy rejtélyesség lappang, melly más vadaknál nincs, s melly az ellenkező nézetnek, t. i. az augusztusi üzekedésnek mint valódinak számos pártolót s védőt, talált. Ezek állitásukat következükre'alapitják : Az özeknél a boritás — párzási actus — augustusban többször, több értelmes vadász s s természetbúvár által megfigyeltetett, ellenben decemberben soha senki által. Továbbá az őz (Cervus capreolus L.) nem tartozik az ürszarvnak (cavicornua) közé, hova a boves, oves, eaprae stb. családok osztályoztalak , mellyek szarvaikat, ha egyszer megnőttek, soha önkényt le nem vetik ; — hanem tartozik a tömött szarvnak (plenicornua) közé, az agancsárok (cervi) családjába, mellyek fejdiszüket rendszerint minden évben ujabbal cserélik fel. Miután tehát a szarvasfajok mindig akkor üzékednek, midőn agancsaik, mellyekre a herének — nemzörészeknek — szembeötlő, előttünk bár megmagyarázhatlan, de elvitázhatlan befolyásuk van, ugy hogy a here (Kurzwildpret) megsértése vagy elvesztése mindig az agancs elvesztésében vagy le nem vetésében vagy ferdéségében nyilvánul — midőn, mondom , agancsaik teljesen kifejlődve, megerősödve s tisztára hántva, hatalmas fegyverül szolgálnak a szerelmi hevökben harczias vetélytársaknak. Igy tudjuk, hogy a nemes szarvas, ugy szintén a jávorszarvas fejdiszük teljes pompájában augustus- s septemberben iizekedik s ezeket csak tavaszszal veti el. A dámvad szintén feldiszitetten üzekedik octoberben s lapátjait tavaszszal rakja le; s igy per analogiam következtethetjük, hogy az öz, mellynek agancsa májusban, legkésőbb juniusban már VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. i teljesen kifejlődve s tisztára hántva van, s melly azokat már octoberben, legkésőbb novemberben elveti, ezen idők közt, tehát nyárban lép üzekedési idényébe, nem pedig decemberben , midőn lesoványodottan nemzőerejé- : nek diszes jeleit s fegyvereit nélkülözni kénytelen. Az előbbeniekböl látható, hogy mind az augustusi vagy nyári, mind a decemberi vagy > téli üzekedés valódiságát vitató felek érveket s bizonyítékokat tudtak állításaik mellett felhozni, a miért a vitát befejezni nem is lehetett. Az ujabb időben, nevezetesen e század közepe felé végre komolyan neki feküdt e kérdés megoldásának több jeles vadász és természetbúvár s azt hosszas és kimerítő fürkészések után oda döntötték el, hogy az őzek valódi üzekedése csak nyáron történik, télben az nincs s nem is lehet. Rövideden adjuk ez érdekes kutatásoknak történetét. A nagy vadászmester s titkos tanácsos Braunschweigban, gróf Veltheim még 1836-ban bizta volt meg Dr. Peckels főtörzsorvost, hogy az özek üzekedési idejének constatálása végett több özsutát bonczolgasson, rendelkezésére bocsátván az ottani vadaskertekből nem kevesebb mint 54 özsutát. Peckels kutatásai azonban --- nem birván a boneztani észlelésekben elég jártassággal — csak negatív eredményt mutattak, mind a mellett az anyaméh nemi változásaiból itélve, a nyári, tehát augustusi üzekedést véleményezte valódi- | nak lenni. Bizonyosságra emelte e nézetet Dr. Ziegler Lajos, ki ebbeli kutatásáinak eredményét „Beobachtungen über die Brunft und den Embryo der Kelie,ein Beitrag zur Lehre von der Zeugung für Physiologen und naturforschende Jäger czim alatt a német orvosok és természettudósok brémai gyűlésének 1843ben előterjesztette. E kutatások eredményét megerősítette a híres pliysiologiai professor Dr. Bischof T. L. W. Heidelbergában, később Giessenben, most Münchenben), kinek az emberi s emlős állati testek fogamzási s nevekedési történetében máskülönben is a legnevezetesebb felfedezéseket köszönhetjük. Észleléseit közzé tette „E n t \v i с к elungsgeschichte des Rehes, G i e s s e n 1854" czim alatt. Ezek szerint constatálva lett, hogy : 1. Az üzekedés, boritás és termékenyítés az özeknél csak julius vége felé és augustusban történik. 2.Csak ezen időszakban bira suta érett petékkel s a bak termékenyíthető maggal,azaz ollyannal, mellyben a kellő mennyiségű mag csíkok (spermatozoák) foglaltatnak.Septemberben sem egyik sem másik nein található többé. 3. Az üzekeőési időben, többnyire mindjárt a boritás (párzási actus) után a pete fészkéről elválik, belép a pete-csőbe (Eileiter) s ott termékenyittetik meg. 4. A mint a pete, melly csak körülbelől V,

2ed vonalnyi átmérővel bir, fészkét, az úgynevezett Graaf-féle hólyagosát elhagyja, helyében szokott módon egy sárga testecske , (corpus luteum) képződik. 5. A megtermékenyített pete — ébreny — neAUGUSTU

S 7. 187-2, hány nap alatt az anyaméhbe (uterus) érkezik a nélkül, hogy nagyságában ezalatt nevekedett volna. 6. Az ébreny itt az anyaméhben 4 '/

2 hónapig ; változás nélkül időzik, s rendkivüli kicsinysége miatt még az ügyes bonezolók figyelmet is könnyen kikerülheti. 7. Deczember második felében azután növe• kedik az ébreny azon sebességgel, mint más emlős állatoknál, úgy hogy 21—25 nap alatt a gyümölcs valamennyi hártyáival annyira kifejlődik — embryová lesz, — hogy a születésig már csak nagyobbodásra van szüksége. 8. A születés — ellés — a termékenyítő boritás után mindig 40hét múlva következik be. Az egészben — a mint azt a legjelesebb német vadász s természetrajzi munkák után adtuk — csak az a csudálatos jelenség s az öz életében a rejtélyesség, hogy az ébreny változatlanéi marad 4 '/

2 hónapig a méhben. Lehetséges, hogy idővel ezt is megfejtendi a baladó tudomány. Mig a fentebbi kutatásokról s azok csudálatos eredményéről a vadásznak tudomása nincsen, addig a valódi üzekedés megtudására mindig csak az eddigi eljárást fogja követni, s miután nem kívánható, hogy erdész s vadász a górcsővezésben is jártas ügyes bonezoló is legyen egyszersmind, nem fogja a sutákat deczember előtt hasasaknak felismerni, s igy mint practicus vadászaink nagyobbára teszik, a téli üzekedés valódisága mellett lándzsát törni vagyis — nézetem szerint nagy tapasztalása s tudománya j daczára — tévedni. Befejezésül még a következők tekinthetők Kiket a fentidézett tudományos felfedezések ki nem elégitnek, s azoknak hitelt nem adván az el nem vitatható nyári borítást meddőnek tartják: azokat olly példák mint minőket az igen tiszteit b.-leilei levelező Szalay Imre úr idéz, tán más nézetre téríthetnek. Mert a kisérletek nemcsak olly sutákkal tétettek, miket augustus utan befogtak s mellyek daczára annak, hogy bakkal többé nem érintkeztek — néhány meddőn kivül — a rendes időben májusban megborjaztak ; — lianem kisérletek tétettek az ellenkező irányban és olly sutákká', mellyek tavasz óta elzárva csak Decemberben érintkezhettek bakkal s mellyek mind kivétel nélkül meddők maradtak. — CSETNEKY B. Postscriptum gyanánt el nem hallgathatom, hogy a fentebb közlött kísérletekkel ellenkezni látszik a Spornban közzétett azon elbeszélés, melly szerint báró Romberg-Brunn állítása szerint f.é. márcz. 18-án egy 10 hónapos, beteges őzüszö felbontatott s abban két ki nem fejlett őzike embryója találtatott volna, melly embryó tehát csak a deczemberi üzekedésböl származhatott,mivel az üsző augusztusban csak is két-három hónapos gidóeska lehetett. Feltéve, hogy az üszöcske csakugyan idősebb nem volt, s hogy abban csakugyan találtak valamit, mit özembryonak mondtak be, hogy tehát ezen még maga is szopós gidóeska 12 hónapos korában már borjas őzanyává vált volna (?) ezeket mind feltéve, ezen egész história — tisztességgel legyen mondva — mit sem bizonyít. Mert hiszen találtak már egyebütt ennél csudálatosabb dolgokat is, például egy amerikai csörgő kigjó hasában, 6 mértföld be nem végezett európai