Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-07-10 / 27. szám

208 YADÁ>/.- ÉS VKRSEXY-LAP JULIUS 10. 1872. jékáa а vadászok elszuszogták a legkedve­zőbb időt. A csetnekvölgyi hollákról követ­kezőket irhatok : Erdészeti személyzetünk elégtelensége miatt — a 12 főből álló erdővédségböl, a mértföl­dekre terjedő fajdos erdökörökre csakis 1 er­dész s 3 kerülő jut, kiknek különben is erdé­szeti teendőik mellett a vadászati ügyekre alig marad idejök ; — a vadóvás itt igen hiányos, s az első nyirfajdokat a könnyebben megköze­líthető helyekről april e'ején a vadorok vitték el. Jogosult vadászok csak april 23-tól kezdve tettek néhány rövid kirándulást, melyeken azon hó végéig 1 siketfajdot, 4 nyirfajdot s 3 erdei szalonkát lőttek. En, ki házi körülményeim miatt a hegyekre kimehetni nem is reménylettem, ez idén faj­dokra nem vadásztam, sem a vadászat rende­zésébe be nem folytam, s csak szives barátim meghívására mint vendég vettem részt egy kirándulásban május 1-től 3-áig a javorinai fensíkon, s esik is erről vagyok képes körül­ményesebb jelentéssel szolgálhatni. Május l-jén délután 3 órakor volt a találkozás, régi szokás szerint a fekete-le­hotai korcsmán. Itt, vadásztársulatunk néhány tagján kiviil, a megyéből meghívott s féligér­kezett 10—11 uri vadászok közül csak az egy H. Zoltán barátom Hanváról jelent meg, a többi ki egy, ki más okból elmaradott, s a következő napra bejelentettek közül sem ér­kezett fel egyik sem. Mindössze hatan voltunk. A felmenetel lóháton történt s csak az utolsó negyedórányira gyalog, hol a lovak a meglá­gyult nagv hófúvásokat át nem gázolhatták. A javorinai jó rendbe szedett tanyát esti 7 órakor értük el s kis pihenés után elfoglaltuk a közel eső állásokat, várván a czippegő sza­lonkák húzását. Gyéren s nagy magasságban húzott a hosszuc3Őr, 3 lövés történt, esett semmi ! Jelenleg kerültük azon helyeket, hol szokás szerint legjobban huz a szalonka, mivel itt 2 siketfajd tudatott dürgésben, miket ter­mészetesen liáborga'ni szabad nem volt. Május 2-án reggel András bácsi és H. Zoltán barátom tapasztalt vezetőkkel a Já­vor ina mögötti fenyvesben két különböző helyen dürgő siketfajdokra indultak. A társa­ság egy része a javorinai fensíkon nyirfa j ­dókra ült el, más része a H a r ó begy fensík­jára ment, szintén a nyirfajdleseket elfoglalni. Valamennyien hiába jártunk. A Javorinán sem a siketfajdok, sem a nyirfajdok nem jelent­keztek, s csak a Ha ró hegyen jelent meg egy nyirfajd, ez is lőtávolon kiviil szállván le, rövid ideig tartó, nem heves dürgés után lö­vés nélkül távozott. Ez nap délelőtt a Kakas h о 11 á r a men­tünk s ennek Uszluny nevü részébe, hol néhány őzbak tartózkodása ismeretes volt, két kopót bocsátottunk be. Mindkettő bakot vert, az egyik nem jött lövésre, a másik, egy ritka szépségű s gyöngyös agancsos, lelövetett Este a szalonkalnizás jobb volt a tegnapinál, szép számmal mutatkozott a snepf, több lövés történt s 2 darab elejtetett. Hogy az erdei szalonka az esti búzáskor gyakran milly oktondiasan közeledik a vadász csalogató síphangjára, azt alkalom volt az este megfigyelni. Ugyanis, midőn a söíétedés miatt szalonkát már nem vártunk , összekerültünk négyen egy csoportba s épen beszámoltunk a hallott vagy tett lövésekről, midőn egy alat­tunk elhúzó snepfnek ezippenését vettük észre. Sípomat sietve elővévén, ennek hangjára a 'nosszuesőr felénk kanyarodott, de mivel esti fényben s tiszta rétségen állottunk, nem fejünk felett buzo'.t vissza, hanem körültünk forgott, bennünket kétszer körüljárva, mig egy hibá­zott lövésre eltávozott. Akkor történt az is, liogy Z. barátom Kirner-féle finom lancasterje csötörtököt mondott, mivel — töltény nem volt benne ! (Reménylem e kis intermezzoból nem fog U. ur a kakasnélküliek részére re­cl-amot csinálni '?) M á j u s 3-áu reggel ismét ki a nagy, ki a kis kakasok után járva távoztunk a tanyá­[ ról. A Javorinán most sem jelentkezett sem siketfajd, sem nyirfajd A H a ró hegység Róna nevü részén megjelent a nyirfajd, de az elfoglalt lesekhez olly tisztességes távolban tartotta magát, mintha a vadászokat megérezte volna. Midőn sehogy sem közelitett s a virra­dat is már a felismerést megengedte, egyik kerülőnk magához kezdte csalogatni, a mi Z. barátunk különben csak fürj- s nyulvadászat­ban jártas vadászlegényének annyira megtet­szeti, hogy leséből a nyirfajd csuhukolását ő is próbálgatta utánozni. A vén kakas hamar felismerte a turpisságot, s viszont nem látás fejében elszárnyalt. A Kakas bollánakBikarszki nevü fenyves gerinczén egy siketfajd volt kiku­tatva, melly a gerincz majd legfelsőbb, majd lentebb, majd alsóbb részén dürgött, melly te­hát sokszor áthelyezkedett s állandó dürgő­helyet nem tartott, de mégis biztos, s olly csen­des szép időben, mint az eddigi, nehézség nél­kül feltalálható volt. E siketfajd megejtését kisérlette meg ezen reggelen barátom Z., ki tekintvén a másfél órányi messzeséget, az övig érő meglágyult hófúvásokkal telt szakadásos és sziklás ösvényt s az éjszaki sötétséget mind­járt éjfél után indult ki oda egy tapasztalt pa­rasztpuskás vezetése mellett. Barátomat i t egy sajnálatos baleset érte. Vezetője t. i., ki különben a határnak úgyszólván minden bok­rát ismeri, a sötétségben irányt tévesztett, s hosszas és fárasztó bolyongás utáD, háromne­gyed órai időt veszítvén, akkor talált a kere­sett gerinezre, midőn már a nap fönt volt az égen, s a siketfajd reggeli dürrögését abbaha­gyandó volt. A megszakadásokkal is csak rö­vid ideig tartott kappogás s köszörülés alatt ba­rátom a fajdot némileg megközelitette ugyan, de az egy hosszadalmas s a vadászra nézve kíno3 pausa után — még lőtávolon túl el­nyargalt. Öreg vadász előtt e vadászatoknál, igen ki­tűnt a tapasztalt intéző kéznek hiánya, külön­ben mind a fajdok, mind az őzek mellett az eredmény kielégitöbb lehetett volna. Időnk kimérve lévén, ez nap lejöttünk a he­gyekről s a fajdoknak és egyéb kedves va­daknak Sz. Hubert oltalmával jó egészséget kivántunk ! CSETNEKI B. munkát Filie-del­l'Air győzelme az Oaksban és Gladinteuré a Derbyben képezték a jelszót a fran­czia gyep tősgyökeres átalakítására és egy csapás-j sal egyenlő rangba helyezte a franczia telivér te­nyésztményeket az angolokkal. Ezen eredmény egyesegyedül Lagrange grófnak köszönhető. Senkit sem merészelt volna előtte iIly— mérvű invasiót tenni az angol gyepre; a miért La­grange gróf személyesitöjeül tekinthető a franczia telivértenyésztés második és fényesebb korszakának. Mostanáig egyetlen tenyésztő sem Dereit az ország­nak olly nagy számban elsőrendű versenylovakat-, a mellyek kevés kivétellel Monarque ivadékai. Elég e helyen Hospodar, Mandarin, Trocadéro, Monitor, s Ouragaut felemlíteni, mindenek előtt azonban a leghíresebbet : Gladiateurt ; melly azonban, fájda­lom, azóta az angolok birtokába ment át. A lótenyésztés még többet köszönhetne azon nagy lendületnek, mellyet Lagrange gróf előidézett, ha nem lett volna azon rosz akarat és rendszeres opposi­tió, melyet az államménes igazgatósága Monarque iva­dékai ellen táplált. Ezen kicsinyes irigykedés egyet­len oka a Monarque fiainak versenyeredményeiben keresendő, miután ezek egyetlenegy kivétellel a mé­nes valamennyi versenyparipáin győzedelmeskedtek. Lagrange gróf valamennyi idomítás alatt levő lovait még az 1870-iki események előtt eladta; de megtartotta Monarque-ot és a gyönyörű kanczaál­lományt, melly a Dangu- ménest alkotja. Reméljük azonban, hogy sziuoi, mellyek egykor olly fennen hirdették a franczia dicsőséget, nemsokára ismét megjelenendenek régi diadalai színhelyén. M aj о r Fridolin. Ez álnevet Lafitte M. Ch. ur vette fel a versenyek kezdete óta, a mely időpont­ban ennek volt egyedül néhány versenyparipája. Lafitte néhány év előtt a báró Niviêre-féle istálló birtokosa lett, ki ezt viszont Beauveau Márk her­czegtől vette át. Lafitte istállója egyike a legrégieb­beknek és legjobbaknak Francziaországhm ; saját állományán kivül még a villeboni istállóból is egé­szíttetik ki, melly utóbbi Niviére báró tulajdona s folytatását képezi a viroflay-i ménesnek, mellyet Beauveau Márk berezeg alapított. Kanczái anyáik­tól olly tulajdonságokat örököltek, mellyet eddigelé közülök egyetlen egy sem hazudtolt meg. Egyetlen ménes sem mutathat föl jobb tenyésztméuyeket. Major Fridolin istállója 1870-ben kivételes ered­ményeket vivott ki, mellyeket Delamarre ur győ­I zelmei Vermonttal és Bois-Roussellel sem képesek ' ellensúlyozni. Major Fridolin elnyerte, hogy többet I ne említsünk a Prix de Diane-t, a Joekey-Club dijat és a Grand Prix de l Jaris-t. Az események megsza­kasztották ezen példa nélkül álló győzelmek sorát. Bigarreau kivonatván az idomítás alól, ujabban nyu­galomba tétetett. Ami Sornettet illeti, ez elég hosszú pályafutás után, mellyen a győzelmek és balesetek váltakoztak, azon pillanatban veszté életét, midőn jól érdemlett nyugalomba akarták tenni. A Morlaye-i istálló visszatért Angliából jelenté­keny három-éves állománynyal ; valószinü tehát, hogy ezek közül egyik vagy másik ki fog tűnni. (Bizony, pedig а Lnfitte-féle istálló nem igen tett ki magáért 1872-ben, sem а franczia sem az angol gyepen. Az egy Madzja volt az, melly valamire hivatva látszott lenni, de ez sem volt választott. Lásd a Grand Prix-t, hol az utolsók közt szerepelt. Azon nem igen ritka esetek egyike, midőn a „Dictionaire" jósai el­vetették a sulykot. — V. és V. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents