Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-07-10 / 27. szám
JULIUS 10. 1872. 209 A fefcete-fajd enrouai Oroszországban. A fekete fajd (Tetrao tetrix) európai Oroszországnak — a sivatagok kivételével — minden részében föltalálható. Hogy e fajdnem melyik vidéken van dúsabban képviselve, attól függ főképen, hol tenyészik nagyobb mérvben a nyirfa, melynek bimbói télen át főtápszerét nyújtják. Nagyon illetékesen nevezik annálfogva a fekete fajdot „nyirfa j d"-nak is. Az orosz vadászok azonban inkább nevezik fekete fajdnak, hogy azt a mocsári fajdtól (tetrao lagopus) — mellynek közönségesen fehcr fajd a neve — megkülönböztethessék. A nyirfajd par excellence vadászható madara európai Oroszországnak. Mindenütt keresik, mindenütt feltalálható, husa élvezetes, könnyen lőhető s olly derék darab, hogy a vasárnapi vadász, ha csak kettőt-hármat elejtett is, már fényes napvilágon hetykén ballaghat haza, végig a város utczáin, a nélkül hogy az esti szürkületet a kapukon kivül kellene bevárnia. Onnan van az, hogy ha valaki egy általa még nem ismert területen akar vadászni, vagy azt tanulmányozni óhajtja, rendesen csak nyirfajdok után kérdezősködik s a felelet rendesen kedvező vá'tozatckban nyilvánul. A nyirfajdok főtelepei az Onega tó és az 11 m e n tótól kezdve északkelet felé a f e h é rés к 1 u b i n s z к i tó körül, a Suchanán át Witsehegda mentében a nowgorodi, oloneczi és wologdai kerületekben vannak. Odább, dél felé e vad itt-ott egyes területeken, néha jelentékeny mennyiségben is lelhető, átalában véve azonban mégis gyérebben, mig a sivatagokon szinevilágát sem látják. A nyirfajd az főkép, me'y megezáfolja anuz állítást, hogy európai Oroszországban tulajdonképen vadszegénység uralkodik. A ki az ellenkező felől akar magának meggyőződéit szerezni, az ne sajnálja a fáradságot tél idején az emiitett kerületek nyirerdőit fölkeresni s látni fogja, hogy a száz meg száz darabból álló számtalan falka, mely részint a.puha hóban, részint a fák csúcsain időzik, csakúgy hemzseg. Akár pedig tessék tavaszszal egy utat koczkáztatni, — bár ez igen bajos, mert vannak oly vidékek, hol kikeletkor az utazás tömérdek akadálylyal van egybekapcsolva, ha ugyan nem lehetetlenség, — s tapasztalandja, hogy mindaz a sipogás, hurukkolás, kodácsolás, melyet reggelenkint órákig s egész délután át mindenfelől ball, a nyirfajdtól származik. Vagy pedig vadászszék ott kutyával julius- és augustusban, aligha fog gyakran a fajdok megszakadt lánczolatára találni. Podóliának egész roppant területén, egész az északi Uraiig, és Finnországtól a sivatagokig, tehát több mint kétezer verstnyi hosszaságban és ezer verstnyi szélességben (mintegy 300 német mfd. hosz. és 150 n. mf. szélesség), vadásznak nyirfajdra és a mint az alábbi sorokból kiviláglik, csaknem szünetelés nélkül. Az oroszországi vadászati viszonyok folytán, sajnos, lehetetlen még csak megközelitő számát is adni az évenkint fogyasztás alá kerülő nyirfajdoknak, melyek ára darabonkint, a vidékekhez és évszakhoz képest, tiz kopektől 1V. rubelig váltakozik. IIa azonban megkisérlenök a különböző városokban éven át nagy számmal eladott és fellakmározott nyirfajdok számát följegyezni, átlagos számítás szerint csak 30 kopekre téve is egyegy fekete fajdnak az árát, az azokért nyert összeg az egy millió rubelt bizonynyal jóval meghaladná. Allamgazdászati tekintetből talán érdemes lenne, ily számaránynyal szemben, a vadat és vadászatot nem egészen játékszer gyanánt nézni. Mihelyt tél végével tartós nyugoti szél áll be s a hó olvadni kezd, a fajdkakas is kezd dürrögni, délnyugaton korábban, északnyugaton később, átalában pedig az idő enyhültéve', orosz számítás szerinti febraár vége és mái czius közepe között. Igaz, fordulnak oly évek is elő, mint 1870, melyben a vadászok átalában meg nem foghatták, miért nem tartának a kakasok dürgőállomásokat, hanem majd itt, majd amott szállottak meg, a dürgés alatt a fákon röpködtek s a tyúkok nem igen fogadták udvarlásukat ,- mig végre kiderült, hogy a párzás, az enyhe, tiszta idő folytán, a tél második felében már februárban nagyrészt végbement. Azonban illyesmi csak a ritka kivételek közé tartozik. Atalán márczius kezdetével hallhatni a dürgés első dallamát, és pedig közvetlenül dél előtt s kevés ideig délután, vagyis abban az időben mikor a az ágakon. Ilyenkor még csapatosan tartózkodnak együtt és furcsa látványt nyújt, milly illemmel üldögélnek kakasok és tyúkok kört, mig itt-ott egy egy kakas nyaknyujtogatás és szemforgatás közt igyekezik érzelmeit érvényre emelni. Rám ugyan mindig azt a benyomást gyakorolta, mintha valamely lelkész nélkül való keresztyén községben annak valamelyik tagját hirtelen megszállja a szent lélek. Bocsánat eme — talán kissé illetlen hasonlatért. Ha az idő enyhén marad s a hó nagyobbára elolvadt, a kakasok egymásután hagyogatják oda a falkákat s alkalmas diirgöhelyiségeket keresnek. Ha ott a tyúkok látogatást tesznek, állandóan ott maradnak, mindaddig, mig onnan el nem zavarják. Ha a tyúkok sokáig vá ratnak magukra, akkor helyet változtatnak. Ez pedig gyakran történik, különösen a fiatal kakasoknál, melyek, szegények, az első tavaszon néha öt-hat helyet is cserélnek jó remény fejében, mindig kiesebbet mint az előbbi volt, s mégis minden iparkodásuk daczára sem képesek szerelmüknek tárgyát tartósan magukhoz bilincselni ; mert hát a fekete fajdoknál egészen máskép van ez, mint a szintén kétlábú de tollatlan spéciesnél — az embernél : mentül korosabb a fajdkakas-gavallér, annál nagyobb kegyet tanusitanak iránta imádottai, a nőstények, tömegesen járván a kedvébe. A dürgöhelyiségek rendesen az erdőszélek vigályain szoktak lenni, s leginkább ott, hol az erdőt fiatal és nem nagyon sünien nőtt nyírfák szegélyezik, mellyek közt puszta térségek nincsenek. Itt a kakas kora szürkületkor, sőt két-három órával napkelte előtt jelentkezik s csak alkony beálltával hagyja oda helyét, hogy másnap azt még virradat előtt teljes sötétségben újra felkeresse. Alig érinti a talajt, megkezdi a dürgést, melly addig tart, mig utolsó tyúkja is fölkerekedik reggelizni, mi azonban gyakran csak két-három órával nap feljötte után történik. Igy m egy ez aztán rend szerint april hó derekáig. Ekkor aztán a tyúkok kezdeuek betelni a mézesbetek örömeivel s lassankint elszállinkóznak. A kakas azonban szerencsét kísérel még vagy pár hétig —- folyvást dürrög, de este-reggel csak kevés ideig. Ez az utolsó periódus, mellyet a kimély-ismerő vadász a kakasok lövésére fölhasznál. Közép- és nyugati Oroszországban igen kényelmesen teheti ezt, a hol az erdőkben, hol a kakasok dürrögnek, erdei szalonkák is tanyáznak. Ugyanis kiballag kora délután szalonkalesre s kiszemeli a kellő helyen a neki dürgésre alkalmasnak látszó vigályokat, vagy a már előtte ismeretes dürgöhelyiségeket. Ha a kakasnak nyomaira talál s lőtávolra nebáuy fenyőbokort lel, hol meghuzódhassék, elrejtőzködik ott s még azon este elejtheti a kakast, a mellett még a szalonkahuzásra is eléggé korán érkezbetik. Kedvezőtlen esetben legalább megfüleli, hol dürrög a kakas, és ekkor, hogy ez lötávolba essék, másnap reggeli szürkület előtt már tetthelyen kell lennie, hogy czélját érhesse. Ha homályban löoi tud, akkor még csak rejtekről sem szükséges gondoskodnia, hanem szépen lekuporodik valamellyik nyirfa tövében, a lehető legkisebbre vonva össze manőstények lomhán pihennek í g á t; s tüzel, mihelyt a kakas leereszkedik. j Természetesen ily alkalmaknál néha komikus esetek is fordulnak elé, s nem egy vén vadász emlékezhetik vissza nevetve arra, hogy egyszer-máskor mikép ereszkedett le közvetlen mellé egy-egy fajdkakas, mintha csak égből alápottyant kö lett volna, s a mint jött, ép oly gyorsan tova repült, mig ö bámészkodó, befrecskendezett arczát meg sokáig tisztogatá a nedvességtől és szenytöl. No de igy jár az, a ki nagyon közelről akarja a fajdkakast elejteni. En is furcsán jártam ezelőtt néhány évvel. Nem nagy távolban lakásomtól, azonban ше~ mindig körülbelöl egy német mértföldnyire, egy gyönyörű térségen legalább is vagy busz kakas dürgött nem messze egymástól, a legnagyobb buzgalommal. A tyúkok még nem párzottak s aránylag kevesen is voltak. Mivel illy esetekben sok tyúk gavallér nélkül marad, mivel a kakasok egymást a dürgésben akadályozzák s a párzást lehetetlenítik, elhatároztam, hogy néhányat puskabegyre veszek belölök. A kakasok közöl egy vén gonoszt szemeltem ki elöljáróbau, mely minden reggel, miután alig néhány perezig dürgött egy erdöszögbeü, egyik helyről a másikra sietett s azoknak ideiglenes tulajdonosait részint dühös megrohanása által, részint lieves harcz tartama után leszoritá a térről. A közelebbi éjjel azonban hideg keleti szél köszöntött be, melly dért és havat hozott magával s a dürgés szünetelt. Körülbelöl egy héttel később esett az eső s újra enyhe idő állott be s mindjárt az azt. követő reggel egy nagy borókabokor mögött vonultam meg, kíváncsian, vájjon a vén Don Jouan megérkezik-e. Alig helyezkedtem el egész kényelemmel, midőn már ott termett s teljes erejéből elkezdett dürrögni. Észre sem vettem, mikor érkezett oda. Illy sötétségben még solia sem lesekedtem fajdra. Vastag fellegek hömpölyögtek,
