Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-26 / 25. szám

AUGUSTUS 7. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 197 körben rövid ideig tartó jelenlétök elég volt az őzeket kipusztítani vagy elriasztani s egyedül a rozsnyói erdőkben 6 db széttépett s félig felett őzeket sikerült feltalálni. Vadászüdvvel s igaz tisztelettel maradtam Csetnekvölgye junius 17-én 1872. CSETNEKY B. Megjegyzés Hermann Ottó urnák a „Mezőség" ismertetésére vonatkozólag. Hermann úr a Mezőséget ismertető, több tekintetben figyelemre méltó dolgozatában jónak látta megtámadni azon nézeteimet, mellyeket a madarak vándorlásáról a „Lég urai" czimü müvembem s a m. természettudományi társulat egyik ülésén előadott értekezésemben kifejtettem. Ez ellen semmi kifogásom nincs és nem lehet, habár a Hermann úr által ellenem felhozott érvek mindenike már jó ideje, hogy jeles természetbúvárok által megtámadva voltak, s azokat maga az értekező úr sem meri csalhatatlanokként felállítani. E tekintetben legközelebbről meg fogom kisérleni a „Természet" czimü lapban az ellenemben felállított érveket megezáfolni, addig is azonban szükségesnek tartom Hermann urat arra figyelmeztetni, hogy a mikor ellenem dicséretes buzgalommal sikra szállott, ferde alapot választott, arra alapítva czáfolatát, hogy én a vakösztönnel egyértelmű indokolatlan elöérzetből eredettnek tulajdonítom a madarak vándorlási vágyát. Ez tévedés. Hisz én mindig és mindenütt a vakösztön ellen szólok. Igy a madarak vándorlásának indokairól emlékezve, ezeket mondom „Lég urai" czimü müvem 85 lapján: „A madarat természeti okok kényszeritik távozás- és visszatérésre. " Tovább: „Mi részünkről nem akarunk az ösztön fogalmával visszaélni mint olly sokan. Mi létét uem tagadjuk, de nem tulajdonítunk annak olly nagy hatást mint azok, kik az állatoktól az öntudatos cselekvési képességet csaknem egészen megtagadják s mindent, mi az állatok életében előttük kimagyarázhatatlan, az ösztön titkos, csodaszerü működésének vallják. Ez persze kényelmes, de a tudománynak nagy kárára válik, mivel a természetvizgálónak legnehezebb, de egyszersmind legszebb tere ott nyilik, hol azt maguk elöl elzárják sokan, az ösztön szó meggondolatlan használása által.

a Egész értekezésem folytán a fentebbiekből kiindulva, azon nézetemnek adok kifejezést, hogy a madarakat nem egy kimagyarázhatatlan vándorlási vágy üzi tova, vagy bozza hozzánk vissza, hanem ezen jelenség okai a madár szervezetének, különösen légáthatottságának kényszerű következménye s ennélfogva a vándorlásra határozólag foly be az égalj változása. Hogyan állithatja tehát rólam azt Hermann úr, hogy én e kérdésnél az „instinctisták" álláspontját foglalom el? Persze, lia valakinek aristocraticus hangzású neve van, arra azonnal ex professo rá kell fognunk, hogy „dilettáns", „magnethofila", „instinctista." De a tudomány, tisztelt értekező úr, megkívánja azt is, hogy ha valakiről valamit állítunk, azt kellőleg be is bizonyítsuk. Egyébiránt én csak örvend-ni tudok azon, hogy értekező úr által a madarak vándorlásának rendkívül érdekes, és több tekintetben fontos kérdése náluck is vita tárgyává tétetett, mivel ez által alkalom nyittatik az eszmecserére. Gr. Lázár Kálmán. A „Mezőség" szárnyasai és kölMöiW Irta Hermann Ottó. (Folytatás.) Ezekből kitűnik, hogy, daczára az 1867. martius 14-én bekövetkezett 11 foknyi hidegnek, hat vándorfaj már helyt volt s helyt maradva még új jövevényekkel is szaporodott, daczára annak, hogy a hévmérő öt nap közül (15, 16, 17, 18, 19) csak egy napon (18) emelkedett reggel a 0 pont fölé, 25 kétől 2 7-kéig a fagypontig, sőt alája leszállt, s csak 2 8-kára javult meg némi tartóssággal. Hasonló viszonyt tapasztalunk 1868-ban MezőZábon is. Az a szünet, melly Gyekében martius 25-kétöl 27-kéig jelentkezett, ismétlődik Mezö-Záhon 24-ke és 27 ke között, s megfelelne az előzményekből folyó megakasztásnak. Nyomát ily pausának látjuk április első hetében is, hol némely napon (1867-ben 6-kán, 1868-ban 4, 5. és 6-kán) a hömérsék megközelíti az 0 pontot, mire 1867 ben április 11-ke, 1868-ban április 10-ke nem hoz uj jövevényeket.' E megakasztó pontokon túl a vonulás teljes erővel halad. Ha itt is elfogadjuk Reissenberger ur számait, mellyek szerint a liőmérsék középszámai : martiusra 1867 -j- 2,670° R. 1868 -- 1,800° R. áprilisre 1867 — 7,756 ° R. 1868 6,558° R. tehát Gyeke javára ütnek ki, akkor kimagyaráztuk volua egyszersmind a Mezö-Záhon megesett késedelmet is. Ellene volna a magyarázatnak Mező-Záh délibb fekvése s az a körülmény, hogy némely fajoknak elkésése nem áll semmi arányban a légtünetek változásához, azonfelül kellőleg ellensúlyozva van azok által az elkésések által, a mellyek Gyekében is előfordultak a mező-záhi elkésett vonuláshoz képest. Az elkésések viszonya a következő : Mezö-Zábhoz képest későbben érkezett Gyekébe Larus minutus 23 I nappal ; mind a kettő e tájaIbis falcinellus 13 J kon véletlen jelenség Sterna nigra 12 Motacilla flava 11 Gallinula porzana 9 |nappal ; mindezek rendes Anas leucocephala 9 Antbus aquaticus 6 Ardea nycticorax 6 à vonulási iránynak Podiceps rubricollis 5 i Ciconia alba 5 Gyekéhez képest Mező-Záhon elkéstek : Upopa epops 30 Seolopax gallinula 30 Saxicola oenantbe 27 Sylvia turdoides 25 Sylvia locustella 18 Sylvia phoenicurus 18 Totanus bypoleucos 18 Tringa subarquata 1 6 Ardea purpurea 15 Buteo communis 15 Ardea stellaris 14 Anthus arboreus 14 Perdix coturnix 12 Sylvia phragmitis 10 Columba oenas 8 Seolopax major 7 Ardea cinerea 7 Hirundo rustic?. 7 Cucculus canorus 6 Podiceps eristatus 5 Saxicola rubetra 4 Anas crecca 4 Falco tinnunculus 3 Seolopax gallinago 3 Mind a két sorozat ismét eléggé kitünteti, hogy jobb, roszabb viszonyok között is történnek elmaradások, a mi szintén az előérzet ellen fordul. Magának a kapcsolatnak a vonulás és légtünetek között pedig ellene van az, a mit a következő sorozat kimutatni törekszik : A jellemző vándorok közül megérkeznek az állandó fagyok idején : Vanellus eristatus, Saxicola rubicola, Ardea cinerea. ) jelenségei a tájnak s nappal ; mindezek rendes jelenségei e tájnak vonulási iránynak. a 0 ponton vagy alatt járó időben : Podiceps eristatus, Seolopax gallinago, Ardea stellaris, Upopa epops, Ardea purpurea, Sylvia rufa, Antbus pratensis, Milvus ater ; hideg időben : Ardea nycticorax, Gallinula porzana, Hirundo rustiea, Totanusok, Motacilla flava, Anthusok, Ciconia alba, Falco tinnunculus, Podiceps rubricollis ; határozatlan melegedő időben : Perdix coturnix, Sylvia curruea, Sterna nigra, Lanius collurio, Crex pratensis. Meg kell hogy valljuk, miszerint mindezek nem arra valók, hogy az előérzet mellett tanúságot tegyenek, mint a mely előérzetet a „magnetophilok" és „meteorologisták", kiki a maga módja szerint magyarázni törekedtek és törekednek. Az „instinctistákat" nem vehetni számba, mert módszerük kivül áll az inductió körén. A szellemi élet egyes nyilatkozványainak fok szerinti mérésére jelenleg még nincsen eszközünk. Az előérzet nem létezéséről még jobban meggyőződünk, mihelyt a vonulás többi, épp oly érdekes mint tanulságos jelenségeit megfigyeljük. Ha észlelési pontunk jól van választva s az áttekintés érdekében elkövetünk mindent, a mi hatalmunkban áll, fáradságunk gazdag jutalma nem marad ki. Egy jól feloszlott hadsereg rendjét látjuk a madarak vonúlási módjában is. Első repraesentánsa minden fajnak egy tapasztalt öreg him. mely pontról pontra — mondhatni állomásról állomásra — szállva, ott bevárja a kedvező körülményeket, s mire ezek bekövetkeztek, visszaindul a délibb ponton várakozó csapathoz, hirül meghozván neki, hogy egy állomással feljebb nyomúlhat ! Az utat párjával jelöli. A gémeknél (különösen Ardea cinerea és nycticorax) ezt igen jól észlelhetni. Miután a vezető, — ren desen pompás fejlődésü tollazattal ékeskedő öreg gém, — napokig egyedül várta a kedvező fordulatot, egy reggelen eltűnik, estére beszáll párjával s a következő reggelen az egész csapat viszontlátásában gyönyörködhetünk. Az állomások közötti távolságok nem nagyok. Igy a szürke gém és vakvarjú (Ard. cinerea et nycticorax) a Mező-Záh — Tóhúti vonalon három állomást tart. Megérkezvén a tóháti I-ső tükörre, a puhatoló előre nyomói a lV-dik tükörig, innen a Sculiczába. hol egy második vezető is kiválik, mert a vonúlás utja itt elválván a csapat egyik része Méhes-NagyCzég, innen Gyeke Czegébe veszi útját, mig a kisebb része a Sályii vonalat tartja, melyen megtelepedik, feltéve, hogy már а telepedők érkeznek. Megjegyzendő ugyanis, hogy az első jövevények nem telepednek. Ezek egytől egyig tökéletesen kifejlődött vének s Európa északkeleti részébe vonulnak. E tavakon csak pihennek és étkeznek. Azok, a melyek e vidéken telepednek meg, aránylag későbben érkeznek s az ifjabb nemzedékhez tartoznak. De ugy a tovább vonúlók mint a telepedők a leirt rendben : egy tapasztalt him előljárása mellett vonulnak. Az egyes, tovább vonuló csapatok tartózkodása a pihenőkön 24 órától mint minimumtól kezdve több napokra is terjed, úgy a mint a vezérhim indit és jelez. Igy Ardea cinerea Mező Záhon vezérét már márczius 18 án láttatta a nagy tónál se vezér 30káig tartolta helyét, mely idő pontig a vonuló csapat a Tóhát körüli tükröknél várta a jelt, mely 30-kán adatott, 31-kén a csapat azután felnyomult s igy tovább.