Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-12 / 23. szám

ÁPR

I

LI

S 24. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 181 kat. Ea valóban nem is vehető roaz néven, ha a királynőnek eme nem a legkedvezőbb égalj alatt szolgáló barczosai, a vadászat gyönyöreiben igyekeznek magoknak kárpótlást szerezni s a folyvást élet és halál közt lebegő, egyhangú állomásélet unalmait ily változat által iparkodnak elölni. Hiszen ily üdülési módszer nélkül a katonai szolgálat Indiában csaknem elviselhetlenné válnék, sőt müveit, kedélyes férfiakra nézve valóságos rabszolgaság lenne az. A szolgálatviszonyok 1869-ben alkalmat nyújtottak nekem arra, hogy valahára ismét élvezhessem az üde hegyi léget s a hegyi vadászatok után sóvárgó szenvedélyemet kielégíthessem. Benareshen állomásozván ugyanis, azzal bízattam meg, hogy bizonyos katonai intézkedéseket vizsgáljak meg, továbbá, hogy a Himaláya nyugati részén, Simlábau, Kulun, Kanaurson, egész Tibetig, földméréssel foglalkozó közegek munkálatait megfigyeljem. E szolgálati utam huzamosabb időt követelt, mely azonban ama kedvező körülménybe juttatott, mely szerint a lehető legnagyobb kényelemmel, kötelmeimnek legcsekélyebb mulasztása nélkül, szenvedélyemtől vezéreltetve, lőfegyverrel vállamon a nagyszerű tájakat bebarangolhassam. Benares kétségkívül kedvező hirben á'l valamennyi vadászatkedvelő tiszt előtt, s a leg» követelőbb lövész is eléggé belemerülhet a vadászat élveibe, a nélkül, hogy fektanyájától messze kellene eltávoznia. Mert nem csupán apróvadak, hanem némely zergefajok és sambu-szarvasok is találhatók ott, mig a Dzsungelek még mindig meglehetős számú tigris-, farkas- és chitacli-állománynyal birnak, a melyekre való vadászat sok teketóriával és költséggel jár és igen sokszor minden legcsekélyebb eredmény nélkül, miről azonban az édes otthon sport lapjai persze vagy épen nem vagy pedig ellenkező tudósítást nyernek. Alig hinné az ember mennyi tömérdek vadászliazugságot kénytplenek európai földieink Indiából fölhasználni. Miután én Indiában és Európában lakó barátaim fölhívása nyomán rászántam fejemet» bogy e hivatalos utazásom alatti vadászélményeimet papirra tegyem, meg nem állhatom liogy bevezetésképen előre ne bocsássam ama megjegyzésemet, miként épen nem szeretnék azok közé számíttatni, kiknél vadászat és lövöldözés egyjelentöségü, és a kik a dús zsákmányt tekintik czéljaik csúcspontjául, tíszintén bevallva , én nem tartozom ama természetimádók közé, kik oly álfogalommal birnak , mintha a teremtő a vadat csupán szemgyönyörködtetésül hozta volna létre, mint például egy geniális szobrász valamely szobrot 3 еоУ geniális képiró az ö mesteri müvét, hogy az a jelennek és az utóvilágnak szemgyönyörködtetésül és lelki üdülésül szolgáljon. Egyébiránt elbeszélésem folyamában az olvasó tapasztalni fogja, hogy a vadászati élvben mértékletesség a jelszavam, noha én, bajtársaimnak állítása szerint, ezredünkben a legjobb lövök egyike vagyok, mit itt nem dicsekvésül, kérkediségböl liozok föl, mivel e gyarlóság az élet semmifélekörülményei közt nem válik egy gentleman-nek díszére. Calcuttában és Delhiben — itt mindjárt példát adok igénytelenségem felől — gyakran láttam Rophopliorus refulgensés Tragopan Hastingsi-t (fáczánfajok) és sovárogva vágytam ama hegyi tájakra jutni egyszer, hol e két faja a fáczánoknak a természet nagy kertjében még nagy számmal található *). Hogy eme vágyam betelt, több örömöt okozott nekem, mint ama biztos tudat, hogy ott még egyéb vadászati kincsek is rejlenek. Simla hegyállomás közelében, 20—25 mértföldnyire keletnek, emelkedik a Garg hegység, a Himalayának egyik ágazata, mely egy pompásan fejlődött erdőrégióból egész 12,500 lábnyi csúcsban magaslik föl. A tűlevelű fák époly őserdőt képeznek a magok nemében a Ilimalayán, mint a legsűrűbb jangalok, a tropikus Indiának legkiterjedtebb rengetegei. És mégis mennyire különbözik egyegy őserdő a Himalaya nyugati és északnyugati részein, az indiai őserdőktől. A nyugati Himalaya erdőrégióban, minden egyes fa a legnagyobb tökélyében fejlődik ki ; nincs ott erőszakos kúszónövény, sem óriási haraszt, sem semmiféle élődi növény, mely a fút gonoszul körülöleli s legjobb éietnedvétöl rabolja meg. Edesden pihen meg a szem a sötét zöldön, a fák öszhangzatos színein, a rhododendronok és manogliák buja fehér és vörös virágain. Ám Jangalban, Indiának ez őserdejében , örök harczot vivnak a bokrok a fákkal s a szem mindenütt rendetlenséget, zűrzavart lát, áfák, bokorfélék és fanemü kúszónövények tusájút; a szem kifárad az élénk rikító szinek szemlélésében s a különböző alakú és sziuii levelek látásán. Es minő tiszta, tide a lég Himalaya őserdőiben ! Pompás égalj ; egyetlen felhőcske nem borítja a sötétkék eget. Fák és virágok között járunk-kelünk a szük völgyben , mely egyszerre, nagy meglepetésünkre, kanyarodik s egy ezer meg ezer láb magasságú, hóval födött hegy áll előttünk, nkitó ellentétet képezve a körülünk mindenfelől mosolygó zölddel. E jelenség elannyira váratlan, s oly impozáns» hogy reám mindig mély hatást gyakorolt. Még ma is elevenen emlékezem e képekre, milyeket én tömérdeket láttam Himalaya völgyeiben ; ezek azok, melyek az ottani tájakat édenné varázsolják, olyanná, a melyet én bizonynyal nem cseréltem volna föl a bibliai paradicsommal. Októker hó következett. A klima ez évszakban pompás. Őszies szinben ragyogtak a fák és bokrok, a gránát- és diófák lehányták gyümölcssiket s a légmérsék ritkán emelkedett a Fahrenheit szerinti 60 fokon felül. Egy begygerinczen fekvő bungalowomnak verándájáról elláttam Indiának síkjaira, sőt látcsővel még Delhi tornyait is tisztán kiveAz indiai ragyogó Rophopliorus a Himalaya némely tájain, kiváltképen pedig Nepalban honos. Nagysága mint egy közönséges házi kakasé', feje'n zöldbe játszó aranyos búbtoll diszeleg, mely a nősténynél jelentéktelenebb. Tollazatának fémszerü ragyogása valóban pompás ; feje és nyaka sötétzöld, begyének tollazata bibor-violaszint játszik, hátának eleje világosabb, farka felé fehér, egészben véve, alapszíne aczélszin. A Tragopan Hast ing s i-nek fején puha fekete tollból képződött fésűje van, nyaka fekete, are/.bőre skárlátvörös s melle narancsszinsárga. Háta világos és sötét barnatarka, fehéren pettyezett tollakkal ; gesztenyesziu tollal lepett hasát fekete szegélyben fehér csikók ékitik. A fején levő búsczafatok bíborvörösek s helylyel-közzel kékek. hettera. A bungalow volt az én főhadiszállásom, legkedveltebb nyugpontom, ha mcsszeterjedt több napi utazásomból s néha vadászati kirándulásaimból vissza-visszatértem. Igen kellemes tartózkodáshely volt ez Három bensziilött katona gondoskodott menage-omró\, a szolgálattételről s a laknak tisztán tartása felől. Afig negyedórányi távolra laktak barakokban néhányan a földmérő urak közül. E szerint a bekövetkező unalmas napokat sem hagytam figyelmen kivül, melyek rendszerint a pihenés időszakában kerülgetik az oly embereket, kik folytonos tevékenységhez szokvák. Ko de térjünk a vadászatra. II. Elintézés alatt állott ügyeimet gyorsan végezvén, épen visszaérkeztem az én subtropikus, de mindamellett már 5000 láb magasan fekvő rezidencziámba, midőn október második napján este egy a mérnökségnél levő mellékszemély, kinek bölcsőjét a skót felföldön ringatták, jelenté, hogy ő aznap, midőn a háromszögméreti jelzőt fölállitni akarta, két lionglu-szarvast hallott a csak alig másfél mértföldnyi távolra eső erdőrégióban rigyetni. Megj hagytam neki, hogy engem másnap reggel korán vezessen el oda. Epen egy pinus longifoliából (hosszúlevelü fenyő) álló erdőben baladtunk s én előretekintve a földet néztem, minden pillanatban várva a szarvasok bögését, midőn egyszerre a fák csúcsairól sajátszerű zörejt hallék. Föltekintve, itt-ott egyegy majmot vettem észre, s egy ősrégi deodara-fán (a Himalaya legszebb és legnagyobb fenyője) mintegy ötvenet, melyek a legfurcsább mozgásokat tették, ágról-ágra himbálózva, a nélkül hogy jelenlétünk felöl legcsekélyebb tudomást vettek volna. Egyideig gyönyörködtem ez akrobaták reggeli gyakorlataiban, azonban egészen más felé vonta figyelmemet a sürü fenyők mögött keletkezett puskadörej, mely után erős zuhanás volt hallható. Az én élelmes kalauzom, ki mint később megtudtam, egy calcuttai kitőmővel állott ügyleti összeköttetésben, egy fehér karcsú majmot (S. entellus) lőtt, mely a hinduk előtt szent állatnak tartatik s noha Indiában, különösen Alsó-Bengaliában bőven található, de ártalmukra lenni nem szabad. Ez indok készté az emiitett töniömiivészt, hogy eféle majompéldányt távolabb vidékről szerezzen. Meg levén győződve, hogy e lövés az én szarvasvadászatomat tönkre silányitá, már épen vissza akartam térni, midőn majommal bajlódó emberem, ki zsákmányát egy gyapottarisznyába csömöszölte s számos galylyal boritá be, azt állitá, hogy nincs mit búsúlnom e lövés miatt, mert az oda tul a hegygerinczre, hol a szarvasok üzekedéshelye van, nem hallék át. Tovább ballagtunk. Jó nagy távolban egész falka zergét láttam egy meredek sziklás lejtön gyorsan törtetni fölfelé s azok fálött két óriási nagyságú sast kerengeni, melyeknek ugy látszott egy kis gidára vásott a csőrük. Majd két tatár pézsmat (Moschusthier) pillanték meg, melyek bántatlanul ügettek el mellettünk. Mindenütt különböző állatfaj bullatéka voit látható. Köröskörül egyre dalolgattak a madarak, melyek közt bizony egyegy esetlen hang is rontá a levegőt, például midőn a kajdáes közbeszólt. Ugy tetszett, mintha e dalosok, csupa hiúságból versenyeztek