Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-12 / 23. szám

180 sérülésekért vagy más bárinelly balesetért nem vál- | lal felelősséget. 11. §. A lókiállitis legközelebbi szomszédságában vendéglök leendnek, mellyekben a feliigyelőéa ápoló-személyzetnek megállapított árak melletti ellátásáról gondoskodva leend. 12. §. Ha az ápoló-személyzetből valaki megbetegednék, úgy ez a kiállítási orvos véleményezése alapján kórházba vitetik, ha csak a kiállító máskép nem rendelkezik. Kihágó emberek, vagy ollyanok, kik a megszabott utasításoknak nem engedelmeskednének, a vezető bizottmányi tag utasítása folytán eltávolíttatnak. A megbetegedettek a kiállítás szolgálatában álló megbizható egyénekkel addig pótoltatnak, mig a kiállító helyettesítésükről nem gondoskodik. 13. §. A dohányzás úgy a lóállásokban, mint a kiállítási helyiségekben általában tilos. 14. §. Bármit illető panaszok a lókiállítás helyiségében vagy szóbelileg bejelentendök, vagy az ott kitéve levő panaszkönyvbe beirandók. Kisebb panaszokat a jelenlevő bizottsági tag intéz el, nagyobbak iránt a lókiállitási bizottmány egyetértésben a főigazgatóval intézkedik. Bécs, 1872. február 15-én. Praterstrasse 42. A külön bizottság elnöke Gróf Grünne, lov. táb. Schwarz-Senborn báró, főigazgató. (Vtéiie§® é§ gyepu]donságQk

t A boroszlói versenyek junius l-jén és 2-án rosz időben folytak le. Az oroszlánrészt a gross-strelitzi istálló vitto haza Adonis, Taberlak és Flamingóval ; az első nap 4 dijat, a 2-ik nap hármat nyerveD, összesen 4500 tallér összegben, anélkül, hogy ezért csak egyszer is komolyan küzdenie kellett volna. A Ilenckel- istálló, melly régi legyözhetlennek- látszóságát az utóbbi időben mindenütt elvesztette, itt is a rövidebbet húzta, s Libelle, La Diva, Katliinka, Ghuznee, Hero, Galathee, Velocity, Moët Rose egész csapat nagy reményű fiatalaival csupán 3 dijat birt hazavinni, azokból is az egyik, a „boroszlói Oaks" zápverseny lett s Libelle maga járt körül, melly még a Satisfactiont nyerte előbb, megvervén érte Stachelt ; a Megnyitó-versenyt azonban elvesztette Taberlak ellen. — Az egyetlen nagy dijjat, az 1000 tallért, természetesen Adonis vitte haza vetélytárs nélkül ; a sziléziai asszonyságok diját gr. Redern nyerte Taberlak hátán. A két kisebb steeple-chase-t pedig mindkét napon gr. Wartensleben kapitány, Drogheda nevü id. pej heréitjével (a. Champagne, a. Camarine) 87 kgr. — az első nap br. Storch hadnagy id. sg. heréitje Croquet és Wallenberg hadn. id. fekp. h. Young Bird ellen ; tényleg ez utóbbi ért be először, bár Drogheda volt a kedvencz s szépen is ment, azonban többször eltévedt s ezzel időt vesztve Young Bird-t nem birta behozni ; a mázsálásnál azonban az utóbbiról hiányzott egy nyeregtakaró 3 fonttal, s igy vesztesnek nyilváníttatott. Drogbeda igazolta másnap győzői képességét, s 3760 méternyi távolságra három vetélytársát verte meg, pedig ő vitte a legnagyobb terhet. A nagyobb terhű, de ugyanazon távolságú akadály-versenyt Banker nyerte — Diplomat, Geraldine és Zepperl ellen. Egy pár szerencsétlenség is történt. — Még a versenyek kezdete előtt az állványok előtti 12 láb széles vizes-árkot, előtte zöld sövényuyel, nézegetvén több fiatal tiszt, vita támadt, vájjon át lehetne e azt gyalog ugorni ; mire Erhardt hadnagy a 8-ik dragonyos-ezredtől merészen neki ugrott, de olly szerencsétlenül jutott át a túlsó, kissé sikamlós partra, hogy ballábát a szó szoros értelmében kitörte, s iszonyú fájdalmak közt vitetett el a színhelyről. A másik baleset egy erős bukás , Grirnshaw-en, az ismeretes jockeyn történt a nagy handicap alatt, melyben Waif kanczát lovagolván, már egyszer körül futották a pályát, s a végső küzdelemre készülvén, szorosan együtt vágtattak befelé, midőn az utolsó fordulóhoz érve, természetesen a jockeyk mindegyike a belső rövidebb oldalra iparkodott, e közben összeütödtek s Grimshaw a pálya melletti rozsföldbe nyomatván, itt a sebesen repülő kancza egy gödörben megbukva, kétszer háromszor czigánykereket vetett vele ; Grimshaw eszmélet nélkül maradt a helyen, s mire felocsúdva magához tért s lóra emelve a nyereglőházba visszatért, orvosi segitség alá jutva kitűnt, hogy már egyszer összeforrasztott két oldalbordája ismét letört, a kancza pedig csak könnyű vállzuzódást kapott. S — s. ELLESEK. A nagy-károlyi ménesben 1872-ben. 1. Gaintess, Doncastertöl, 1871. deczember 7-én ikreket s pedig egy mént- és egy kaneza-csikót ellett. 2. Adamant, Forbidden Fruittói egy kanezaesikót 1872. január 6-án. 3. Amilia, Doncastertöl egy sötétpej kanezaesikót, február 10-én. 4. Org Irma, Forbidden Fruittói egy sárga kancza csikót február 18-án. 5. Lorette, Doncastertöl egy sötétpej kanezaesikót február 28-án. 6. Y. Irma, Doncastertöl egy sárga kanezaesikót február 22-én. 7. Queen of Scots, Doncastertöl egy világospej kanezaesikót martius 12-én. 8. Darling, Doncastertöl fekete kancziesikót martius 16-áu. 9. Y. Favoritta, Doncastertöl feketepej kanezaesikót martius 24-én. 10. Sympathy, Forbidden Fruittói fekete méncsikót martius 25-éu. 11. Glow• Worm , Doncastertöl pej kanezaesikót april 19-én. 12. Polianthus , Forbidden-Fruittól fekete kanezaesikót april 24-én. 13. Regresse, Doncastertöl egy sárga kanezaesikót, május 2-án. 14. Clio, Forbidden Fruittói pej méncsikót, május 23-án. MEDDŐK MARADTAK: 1. Middleton Maid, Forbidden Fruittói. 2. Lady Bohun, Doncastertöl. 3. Blackwidow, Doncastertöl. 4. May-Queen, Doncastertöl. 5. Georgine, Doncastertöl. A 2 éves Adamant-csikó Forbidden-Fiuittól Adamantból, Barntontól, a. Tarella, a. Emilius, a. Tarantella, a. Tamp (1. M. O. M. К. X. p. 254.) Nassiezra, gróf Pejacsevich László urnák adatott el. Nagy-Károly, 1872. junius 4-e'n. Megkülönböztetett tisztelettel Baner József, ménesmester. A Himalaya hegyei Közt. (Az indiai hadsereg egyik vezérkari tisztjétől.) I. A vadászat szenvedélyes barátai számára Indiának némely katonai állomásai szomszédságában bő sikerrel kínálkozó vadászterületek állnak, melyeket ugyancsak igénybe is vesznek ám a rövid tartamú hideg évszak alatt, ugy a hadsereg tisztjei mint a polgári hivatalnokok , keresztül-kasul barangolva azoIchet a nyugtalan kíváncsiságot elfojtani, hogy az első lövés eredményéről is meggyőződjünk, de előbb tölteni kell. Gyorsan tolom be a töltényeket s izgatott reményben közeledem a hely felé, hol első lövésem eredményének esnie kellett. Csakugyan itt a fi ital kakas, melly nem érhette meg a jövő dürgési idény édes örömeit, s Hector soha sem csalódó szimatja nyomán feltalálva, hidegülten borítja a talajt. Sic transit gloria muudi ! Vadászatom úgy látszik eredményes leend. Nem sokára két nem menthető hibázás daczára 4 sártyúk és 3 fiatal siketfajd-kakas nyomja vadásztáskámat, s a sok áldást alig bírom czipelni. Minden pilanatban megakad lábam a törpefenyö s kökénybokrok össze-vissza nőtt ágai és gyökereiben ; a lábnyi mélységre süppedő puha inoh-gyep mindig jobban fárasztja gázlóimat, s mellette a nap olly hevesen tüzel, mintha mindent felpörkölui akarna. Ideje lesz egy kis siestát tartani, miután Hectoron is meglátszik a fáradtság. Leakasztjuk hát vadásztáskánkat, fegyverünket pedig egy ágra függesztve, könnyebbült lélckzettel heveredünk le a nyirfa-bokrok árnyában dagadó mohgyepre. Hector a vadásztáska mellé heveredett, s bár oly hevült állapotban van, hogy tüdei úgy fujtatnak, mint egy kovácsműhely fujtatói, s nyelve messze kilóg, még sem állhatja meg, hogy koronkint a lőtt vadhoz ne szagolgasson s annak kedves szimatján magát enyhítse. Mély csend uralg mindenütt ; csak az eb sebes léhlzése, s a legyek és méhek zöngése hallatszik, mellyek fáradhatlanul röpködnek körülöttünk. Bolondság volna a vadászatot most folytatni, miután a vad se mozdul e tikkasztó melegben a helyről, hova leszállt. — A legkisebb szellő sem lengedez, s alig birjuk leküzdeni az álmosságot, melly ólomsulylyal nehezedik pilláinkra. Azonban az éhség Í3 faggatódzik, s egy pipa dohány is vajmi jól esnék. De legeslegelső dolog mégis, hogy azt a pár korty fanyar veres bort kikotyogtassuk , mellyet kicsi vadászpalaczkunk tartalmaz ; oh milly drága iz ; egészen felfrissit , most esik csak jól reá a falatozás. Hector is kikapja a maga részét, minden falat után а maga falatját, s bár ezek rendesen nagyobbak mint az enyimek, azért ő mégis előbb kész mindig, s már hegyezett füllel s meredt szemekkel lesi a repülő darabot, hátsó lábaira guggolva, s fejének egy kevés balancirozásával egész kényelmesen kapva be azt. — Végre testi meehanismusunk gőzgépét ellátva a szükséges tüzelőanyaggal, hogy legyen ha kell, s egy kis füzzsombékot választva fejem alá, kinyújtózkodom a fűben, hogy pár órát nyugodjam. Hisz elég idő van délután 4 óráig, midőn a forróság enyhültével a szárnyasok is újra „lábolni" kezdenek. Akkor légy mellettem ismét sz. Hubertus ; addig pedig látogass le hozzám te, szűz Diana, hogy legyenek enyhék álmaim ! Az ám ; az égieket hívni nem mindig előnyös a föld gyermekére ; tapasztalta ezt már Semelo is. Alig szunyadozok ugyanis vagy félórát, midőn tompa dürgésre ébredek el. Valami közelget a magasból! Ijedtem ugrom fel és dörzsölöm az álmot szemeimből. De mennyire megváltozott а szinpad ! — Fakósárgás szürkület árnyalja a rétséget, hol még alig egy félórával ezelőtt napfényben csillogó vizek terültek el. Az égboltozat gyönyörű kéksége eltűnt, s helyette fakó nagy felhőtömegek kavarognak egymás fölé, messze vetve sötét árnyukat a vizeken. No ha esuron vizzé nem akarok átázni, úgy sietnem kell valami menhelyet adó födél alá. Gyorsan szedem fel tarisznyámat, puskámat, és fél öles lépésekkel megindulok a mocsáron keresztül, toronyirányában egy távoli paraszt-tanya felé. Alig tehettem meg azonban a fele utat, midőn a zivatar egész dühösségében kitört. Nem akarom az olvasót annak leírásával mulattatni, csak annyit kérek elképzelni annak eredményéről , mennyit az — ismeretesképen gyakorolhat olyan emberre, ki méltóságán alólinak tartja, hogy vadászatra jó vastag vászon esernyőt vigyen. Midőn végre a vendégszerető, de bizon kissé piszkos kunyhót elértem, már nem volt rajtam akkora folt se mint a tenyerem, melyet, ha igazat akarok beszélni — száraznak mondhattam volna. (Folyt, köv.)