Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-12 / 23. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 179 25. §. A dij-biróság maga választja előadóját és absolut szavazattöbbséggel hozza határozait. A megbiválás eszközölhetése végett saját belátá­sa szeriut különül el osztályokba, mely utóbbiak kebelükből elnököket és jegyzőket választanak és ajánlataikat elfogadás végett az egész dijosztó bíró­ság elé terjesztik. 2 6. §. A dij-biróság az okok felhozása nélkül határoz és határozatai ellen nincs félebbezésnek helye. 27. §. A dij-biróság működése az illető napo­kon reggeli 9 órakor kezdődik és 1 óráig tart. A lovaknak a dijbiróság elé való vezetése az elnök vagy helyettesének meghagyásából a hippodromban és pedig sorrend szerint eszközöltetik. 28. §. A különböző race-ok és fajok egymás között versenyeznek. A dijbiróságnak az szolgál zsinórmértékül, hogy csak absolut hibátlan és a tenyésztési czélnak vagy a használati szabályzatnak tökéletesen megfelelő lovak dijazandók. 29. §. A dijak érmekből és elismerő-levelekböl, a kis mezőgazdasági tenyésztők részére pedig pénz­ből állanak Ugy az érmek, mint a pénzjutalmak mellé bizonyítvány (diploma) adatik. 30. §. Az odaitélt dijak kiosztása a dijazott lovak elővezetése mellett ünnepélyességgel történik. 31. §. A kiállítás utolsó napján, azaz Septem­ber 2 7-én azon lovak fognak önkénytesen elárve­reztetni, melyeken a kiállitók ezen uton túladni akarnak. Az árverés szabályzata annak idején köz­zé fog tétetni. 32. §. Ezen kiállítás alatt két napon és pedig : vasárnap, September 21-én és kedden 23-án, nemzet­közi lóversenyek fognak tartatni. Az annak idején közzéteendő verseny-programm az angol tenyésztményü lovak versenyein kivül még keleti vérű lovak számára is versenyeket, úgy­szintén ügető versenyeket, vonóerő-próbákat, végre egy nemzetközi akadályverseny és nemzetközi föl­dész-versenyt tartalmazand. 33. §. A főigazgatóság rajta lesz, hogy a kiállí­tandó lovak számára mérsékelt szállítási feltételeket eszközöljön ki s ezeket annak idején köztudomásra hozandja. Bécs, 1872. február 15 én. Praterstrasse 42. A császári bizottmány elnöke Rajner fó'herczeg. Schwarz-Senborn báró, főigazgató. Részletes szabályok a nemzetközi lókiállitásra. 1. §. A lovak etetése a közönség látogatási óráira való tekintettel (reggeli 11 órától délutáni 4 '/2 óráig) naponként négyszer kell, hogy eszkö­zöltessék. 2. §. A takarmány : zab, árpa, széna, szalma, buzakorpa a világkiállítás főigazgatósága által leg­jobb minőségben s a vételáron szállíttatik és napon­kint egyszer, esti 5 — 7 óráig az ápoló vagy megha­talmazottjának mindenkori nyugtatványa mellett, adatik ki. A takarmány ára vámfontok szerint fog kivettetni és megállapittatni. A kiállítónak szabadságában áll a takarmány árát a kiállítás egész tartamára előre vagy naponta az átvett mennyiséget kifizetni. 3. §. A lovak tisztítása reggeli 7 —11 óráig e z­közöltetik. 11 órakor a lovaknak megtisztítva, az állásoknak, istállóknak és folyosóknak tisztitva és rendbe hozva, valamint az ápoló személyzetnek tisztességesen felöltözve kell lenni. 4. §. Azon lovak, melyek éjjelre máshova állít­tatnak be, délutáni 5 órakor elvezethetök, azonban minden nap reggeli 10 órakor már megint a kiállí­táson, helyükön kell lenniök. 5. §. Lovaglást szerelékek és lószerszámok az erre rendelt helyeken az illető lőállások közvetlen szom­szédságában őrizendők, és nem szabad ezeknek az állásokban tartatniok. 6. §. A lovak naponkinti elövezettetésére két hyppodrom fog berendeztetni. Nyereg-, lószerszám- és kocsikról, valamint ko­csisról és lovászról a kiállítónak kell gondoskodnia. 7. §. Valamennyi szabad-állás és bekötöhely a főigazgatóság által egyenlően készíttetendő s jól látható számot kap. Ezen szám bádogba nyomva a kantárhoz erősítendő és nélküle lovat elővezetni nem szabad. A kiállítóknak szabadságukban áll, lovaik nevét és származását tartalmazó bádog vagy fa táblákat saját költségükön csináltatni , azonban azoknak egyenlő nagyságuaknak és pedig 60 cm. hosszúak­nak és 40 cm. magasságuaknak kell lenniök.. 8. §. A lovak mindennapi mozgása csak a reg­geli etetés vagy délutáni öt óra után kell hogy tör­ténjék. (3. §.) 9. §. Valamennyi ló megérkezésekor, még beállit­tatása előtt, az után pedig mindennap a kiállítási ál­latorvostól megvizsgálandó. Beteg lovak megtekintés után a beteg-istállóba állitandók, gyanús lovak azonban végleg eltávo­litaudók. A beteg lovak gyógykezelése a kiállitók kíván­sága szerint saját költségükön eszközöltetik, de er­ről bármi más módon is rendelkezhetnek. 10. §. A kiállitott lovakra a lehető legnagyobb gond fordittatik, a főigazgatóság azonben netalán. belül másfél vámmázsát. Freudenau nehezen induland. Gerle nagyon meg lehet elégedve a teherhatározással, miért is nem feledkezünk meg reá a totalisateurnél. A gátverseny, daczára hogy csak 3 ló jelen­tetett be, igen érdekes leend, s Freudenaunak mint Libellának lesznek pártolói, mi azonban, mind a mellett hogy Libella sikverseny-futa­maival jobb formát mutatott mint Freudenau, ez utóbbit nevezzük nyerőnek. Nem tehetünk igy a következő állványdij­baD, melyben decidált kedvenczünk nincsen, legtöbb esélye azonban körülbelül a Forgách < féle Lot-nak van. A Dessewfy-dijban Grollo fogja magát győ­zőimével kitüntetni, hozzá legközelebb Otto-t és Pallas-t helyezzük. Végre a 3-ik naphoz jutunk, mely annyiban is igen érdekes, mert a legnagyobb értékű ver­senyt, a 400 ar. államdijat foglalja magában. Daczára annak, hogy olly jó múlttal bíró lovak, mint Beindlstierer, Admiral, Lady Florence, Einsiedler és Andorka jelenhetnek meg az induláshoz, mégis mindenkinek szeme Falsa­capa-t és Grollo-t fogja főleg keresni. Mi e két derék 3 éves között egy idegfeszítő remek fu­tamot gyanítunk, melly Grollo győzelmével fog végződni. • Befejezésül a vigasz-handicap-re bejelentett 40 ló közül kellene a nyerőt megneveznünk. Ez majdnem lehetetlenség. De a mint mult évben eleve kimondtuk, hogy „A"-val fog kez­dődni a győztes neve, s valóban Ameise meg is nyerte e versenyt, ugy az idén egy „F" be­tűsnek Ígérjük azt. Gr. Sztáray Béla. Részletes programm. Nemzetközi lókiállitás és nemzetközi lóverseny. Ideiglenes lókiállitás, általános programm. X. pont. (Folytatás.) 24. §. A dij-osztó-biróság elnöke ő exc. gróf Griinne, mint a lókiállitási külön-bizottság elnöke. saság csak kissé is kevert volt, s csak ha édesb gerjedelmek hozták mozgásba néha szivét, akkor ereszkedett le néha-néha vágyának kielégitésére olly körökbe, mellyek létezéséről máskor tudomással sem látszott birni. Különben derék eb, s nem egy fogolycsalád siratta már meg erős szaglási tehetsé­gét ; ura nem egy sikerült vadásznapot köszönhet neki, s a capacitátió azon sujtásos eszközére — minőt a kozákok hordanak sarkantyú helyett — nála nagy ritkán volt szükség. No de elértünk a Rubicouhoz. Egy intés kezünk­kel, s Hector sebes ügetésben indul meg a rétségen, jobbra balra nagy kanyorodást téve s minden zugot pontosan kiszimatolva. Én lassan követem őt, mert a puha zsombékos moba, mellybe minden lépés után bokán felül süppedek, a siirüen tenyésző kökény- és csipkebokrok, mellyek virágillata szállong a vizek felett, megnehezítik a gyors haladást. Egyébként pedig szegény itt a növényzet. Apró, alig ember magasságnyi s hosszú fehér szakállas mohával tar­kított fenyők váltakoznak a törpe-nyirrel, mig a vi­zesebb helyeken hosszúlevelü kardos sás meredez a légbe ; a sürü mohgyepen át csak itt-ott merészke­dik egy pár fűszál nagy szerényen a napvilágra fel­tolakodni, a többi —ha van — elfojtva a gyepmoha által, ott fuldoklik egy lábnyi mélységben. Messze, messze, mert a lankaság mintegy 10 négyszög verstnyire terjed, szomorú csend és elhagyatottság uralg a tájon, mit csak fáradhatlan kutyám futká­rozása és egypár tengelicze nyugtalan csicsergése és röpködése szakit meg, mellyek úgy látszik erőnek erejével el akarják hitetni magukkal, hogy mi ő utánuk járunk, s a személyes szabadság e gyanított korlátozása ellen erősen protestálnak. Igy haladtam körülbelől egy verstnyire a rétség bal szélén előre, s kutyám még egy jellel sem gya­nittatá, hogy a vadászok paradicsomában vagyunk, hol siket, nyir- és hó-fajdok összekeveredve fész kelnek, s bol már évek előtt olly sok szép vadat ejtett el fegyverem. — Végre — oh hevélyes pilla­nat ! — Hector rögtön megáll sebes ügetésében, s lábai szint' a földbe gyökereznek : a szellő ugyanis egy csapat sártyúk édes szimatjat lebbenté messze­nyitott orrlyukaiba ; gyönyörű fülei hegyeződnek, farka lassú rezgéssel egyenesre nyúlik, kifejezés­teljes fejét mélyen előre hajtja, s jobb elölábát fel­emelve — szimatol a láthatlan préda után. Egyet füttyentek és Hector — melly távol volt tőlem — engedelmesen, habár kissé vonakodva, s többször visszapillantva fordul a rejtélyes helytől, hogy időt engedjen, miszerint én is megközelíthes­sem. Pár pillanat múlva odaérek, kacczegnek a fel­húzott kakasok és Hector utasítást kap : „en avant !" Vigyázva, egyik lábát a másik elé rakva, karcsú testét kinyújtva, lopódzik a derék eb előre. Léhlze­tét visszafojtva követi a vadász. Még se száll fel semmi ! — Nem ; a szárnyasok „lábolnak" még s nehánv pillanat telik el lázas izgatottságban ; végre hangos, kibivó „kru, kru, kru" kiáltásba tör ki egy vén kakas, s ezzel egyidejűleg nagy robajjal egész csapat fehér sártyúk rebben fel, villámgyorsan esat­I togva a szorgoskodó paterfamilias után ; de hiába, a puska már szól, s két lövés dörgése vegyül a hu­szonnégy vagy több szárny csattogása közé, s buk­fenczet vetve a levegőben hull le a derék kakas*) még egy jól izlö husu nemzettjével. Elégedetten teszek uj töltényeket hátultöltömbe, a szárnyasokat felszedem , egy papir-cigarettere gyújtok s tovább ballagunk Hectorral, hogy az el­költözött csapatot újra cső elébe keressük. Mielőtt azonban a sártyúkok leszállási helyéhez csak felé­nyire is közeledtünk volna, már Hector táviratoz, hogy valami más vadat ha nem is lát, de szimato'. Vigyázva közeledem s hangos quakkogással emel kcdik ki egy pompás rozsdabarna fén\ ü siketfajd­tyúk a legközelebbi bozótosból. Bün, nagy vadász­bűn volna az éltet adó anyát a lehetőségtől meg­fosztani, hogy jövőre is pár ivadékkal népesíthesse környékünket, s a már emelt fegyver ereszkedik lefelé, midőn újra csattog a bozótban, s nehézkes szárnyesapások közt emelkedik ki egy fiatal, de már majd egészen kinőtt fajdkakas. — Lövésem azonnal ropog, de nem tudom találtam-e, mert figyelmemet a közeli bokrok gyanús mozgása köti le. Egy sürü nyirfabozótbau meg is pillantok egy nagy sötét testet, oda durrantok s megelégedéssel hallom egy erő­sen talált szárnyasnak vergődését a talajon. Alig *) Mindig a csapatot vezető kakast kell először lelőni, különben olly messzire vezeti népét, hogy nehezen találjuk fel többé ; de meg különben a csa­patot ritkán is lehet szétrebbentem. 23*

Next

/
Thumbnails
Contents