Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-12 / 23. szám

178 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. határidejét ; mi azonban igy is meg vagyunk I elégedve. Már is örvendünk egymás között küzdeni látni a Drum Major és Melia után legjobb két 3-évesünket Falsacapat éaGrolló f, a sok tehetséggel megáldott, de futásaiban szeszélyes Fidget-et, a pesti állványdij nyerőjét Otto-t. a Sz. György lovag eddig meglehetős homályos két crack-ját В im- és Oesterreicher-t, ; a mult évi debreczeni kétéves verseny nyerőjét Pallast, a hatalmas Blitz Major t, az ismeretlen Orpheust, a szép Freibeutert stb. Áttérve az idősebb lovakra j edig már is kiváncsiak 1 vagyunk a két Knight of St. Patrik kaneza, a mindig becsületesen futó Beindlstierer és a bécsi asszonyságok dija nyerője, Ameise egymás elleni küzdelmeit látni. Kassa különben, mint ezt már mult évben állitám, fordulópont a versenylovakra nézve> miért is nem leszünk nagyon meglepetve, ha Audorka és Einsiedler mult évi renommée-jokat Í9inét megújítják , Rubicont pedig 114 fontjával a nagy Handicapben első sorban fogjuk látni. De kezdjük meg jóslatunkat a versenyek sorrendje szerint. Az asszonyságokdija leend az első versenynapnak hatalmas introductiója, s mint már föleb emlitém, annyi kedvenczÜDk van, hogy bajos meghatározni előre,váljon mellyiknek lesz rövidebb egy orrhoszszal a pálya, kivált ha vissza gondolunk Beindlstierer és Consideration mult évi és Amoise-nek ez idei bécsi szereplésére Amara-t a reggeli gyakorlatoknál Kemenezén volt alkalmunk látni s ugy gyanítjuk, hogy keveset fog engedni fél testvérének Consirte ration-nek. Braemart és Lenkét néni szivesen látjuk urlovar-teker alatt. Gerle és FVeudenau pedig alig fogják magokat e társaságban fárasztani. A véletlen ugy akarja, bogy e futamot egy nem kevésbé érdekes verseny kövesse, a 200 ar. államdij. Falsacapának mint a nemzeti-dij nyertesének, tekintve azt is, bogy 2-ik volt a Derbyben, kelleno e versenyben a diadalt aratni, mi azonban győzelmét nen tartjuk egészen biztosnak, sőt kétségbe merjük vonni azt, mert mig Gro'lo a bécsi polgárdijban a (Jackson után) két legjobb négy évesünket Lanscbütz és In View-t; Fidget a megnyitó versenyben egy tuczat jó lovat, mint Ameise, Braemar, Admiral, Mr. Francis és Siesta-t ; végre Freibeuter a Henckel-Stackes-ben a Lay Sistercsikót veré meg, addig Falsacapauál (Primast kihagyván a combinatióból) csak is Aspirant-ot és Mr. Francis vehetjük a jobb 3-éve sek közül tekintetbe, mellyek felett neki győzedelmeskedni sikerült. E szerint nem ok nélkül mondjuk, hogy meggyülbet baja a fennebb emiitett három ellenfele irányában. Lord of Lome, Golden Hair és Gloriole eddigi föllépésükkel kevés esélylyel birnak. Tentation Stockwell leánya ugyan, de mint versenyló nem követi apját. Pallas szerénytelenkedik, egyszer futott mint 2-éves és győzött, azóta nem lépett a turf szinpadára; reményijük azonban, liogy nem gyöngélkedik s látni fogjuk öt Kassán. Majd elfeledkeztünk a Lajtán tuli Oesterreicherröl, valóban kiváncsiak vagyunk, váljon eljut-e Zápolya nyomdokaiba. Elolvasva a Nagy-Handicap-re történt 12 nevezést, Admiral és Blitz Major ötlött szemünkbe. Előbbi az idén még mindig kelyro futott, utóbbi, ha nem is Drum Major, de hatalmas alkotással dicsekszik s ugy biszszük, bogy e két mertföldes verseny nagyon inyóre leend. Freischütz, Nemesis és Orpheusról nem Ítélhetünk. Olga és Primrose keveset mutattak eddig. Rubicon 114 fontjával jogosan tehet kísérletet. Kunitz, mint halljuk, beteg. Blitznek pedig mennykősebességgel kell birnia, hogy nevének megfelelhessen. Áttérve a 2-ik napra : a Kis handicap el kezdődnek a versenyek. Ha jól emlékszünk, mindeddig a dijadó Forgách-jstállónak sikerült haza vinni az 500 ftot, mindannyiszor Consideration-nel. Ez évben is van az öreg kaneza nevezve és segedelmére a 3 éves Montagnard s az importált 2 éves White Stockings, ámde Freibeuter és Ameise erősen fognak küzdeni az elsőségért. Braemar sokalni fogja a körülA programmban támadt ezen hiány pótlására a versenyegylet következő propositiót teszi közzé, u. m. MÁSODIK NAP. Vasárnap, junius hó 30-án. Ill verseny. — Tétverseny, egybekötve egy 500 frtos egyleti díjjal. — Futhat minden ló. Táv. l

J/

2 mfld. Tét 100 frt, bánat 25 frt. Teher 3é. 100 font, 4é. 120 f. 5é. és idősb 126 f., ménre 3 fnttal több. Lovak, mellyek még ez évben nem indultak 5 fnttal kevesebbet visznek. Nyertes lovak minden ez évi 100 frt nyeremény után — a tiszteletdijak értékét is beleszámítva — 1 font poenalitást visznek. A 2-ik ló tételét menti. Ezen verseny a vigaszhandicapra sem nem kötelez, sem nem qualifikál. — Nevezési zárnap junius 20. Kelt Kasaán, 1872. jun. 4-én. A kassai verseny-egylet ideiglenes titkársága Mit hoz Kassa? Politika és sport nem szoktak karöltve járni, ez egyszer azonban ugy akarja a véletlen, hogy a kassai versenyek időszaka alatt raenend végbe a képviselőválasztás. A sportsman-ek vagy politikusok örvendenek-e inkább e véletlennek, azt nem tudom ; a verseny-egyletre azonban bizonyára kellemes ez, biztosan számítván az Abaujmcgye focusában concentráló intelligentiára a turf vendégei gyanánt. Nem kevésbbé fogja szivesen látni a totalisateur is, ha nagyobb leend azoknak száma, kik szerencséjüket próbálandják öt forintjaikkal egy vagy más crack-ou. Szóval arról eleve is meg vagyunk győződve, hogy versenyeink látogatottak lesznek, hogy pedig csinos mezőnyöket fogunk láthatni, arról alig lehet kétségünk, miután eddigelé negyven versenyző 118-szor van nevezve, ide nem értve a Ka=sa város diját, a Contessekét, az Eladó versenyt a Mocsonyi- és Schalkház-dijat, mellyekre a nevezések részben később vagy az oszlopnál történendnek. Egyáltalában a nevezések fölülmúlják várakozásunkat, miután Prágával ütközünk össze, mely meg nem tartotta rendes ï á i ® i д i I

iïI а и i i sárréteken. (Vadászrajzok.) I. V izi szárnyas okra. Hajnali 4 óra. Túlnan kelet felöl épen most kel a nap, mint egy izzó tűzgolyó a bíborszegélyű láthatáron, s első sugarai fénylenek végig a szürkülő vizeken és mocsárrétségen, melly felé, hü kutyámtól követve, iparkodom. — Sűrű foszlányokban emelkedik föl a köd mezőről és vizekről, mig a gyepen és bokrokon millió vízcsepp mint csillogó gyémánt tündököl, s fűszeres illattal árasztja el a reggeli friss levegőt, mellyet hosszas léhlzésekben, gyönyörrel szívok be, s tüdőm emelkedik, mintha a városok rosz levegője soha se rontotta volna azt. A dűlő végén egy inezei pacsirta lebeg fel a kék égboltozat felé , s szívhez szóló vidám dala mint üvegcsengetyü kiliugelése édesen hangzik le a magasból, majd a kitörő jókedv trillázó röppentyűit hangoztatja, hogy az ember önkénytelenül megáll s a kis dalnokot fürkészi szemeivel, melly mint egy parányi pontocska lebeg a kéklő firmamentumon, A közeli erdőből a harkály egyenközü kopogása hallik ki, s a fáról, melly felé lépteim vezetnek, a sármány csattogtatja felém dalát, mintha „vadászüdvvel" köszöntene. Az ágakról és bokrokról"száz meg száz I finom hang gyügyögése és esiripelése ballatszik, beszélve egymásnak szerelemről, örömről és bánatról, a párosodás mézes heteiről, hü családi életről és élelmezési gondokról — e drága világban, a távol vidékről, hol téli szálláson voltak, a kék Nilus vizéről és napsütötte országokról.... Oh, ti kedves kis csevegői a tavasznak, maradjatok nálunk sokáig ! Lomhán röpköd emitt még egypár éji lepke, melyeket a kelő nap sugarai űznek az erdő felé; itt-ott egy-egy szorgalmas méhecske röpköd döngicsélve egyik virág kelyhéről a másikra, s csodálkozva nézi azt a fényes dongólegyet, melly az egyik falevelen álmosan vesztegel még, nagy dőre szemeivel bá múlva a semmibe, mellyeken nem lehet felismerni, hogy lát-e velők ?. . . . s előlábait úgy látszik egészen gondtalanul köszörülve egymáshoz. Egy pár tengelieze a legközelebbi fáról azonban észrevette a lustálkodót, s alig megyek pár lépést, már hosszú röptökben lebegnek feléje a csinos madárkák s egy pillanat alatt elkapva reggelijöket, vidám csevegés közt mindjárt röptiben megosztozkodnak rajta. Amott a zabföld fölött pedig, mellynek kalászai már halványulni kezdenek, csendes lebegéssel kering a magasban egy ölyvmadár s éles szemeivel prédalesőleg vizsgálja a fű minden mozgását ott alant. Egyszerre mint a villám csap le a vérszomjas madár ; egy egeret pillantott meg éles szeme, s mielőtt ez szegény lyukba bújhatott volna, már az éles karmok megragadták s szélgyorsasággal röpül vele az orvmadár távoli fészke felé. Még távolabb, amott a mocsár szélén, egy csapat daru sétálgat nagy méltósággal, néha meg megállva, s bosszú kanalukkal erősen keresgélve az iszapos vizben fenékig ; jaj a szegény békának, melyet balsorsa közelükbe hozott. Most annyira közeledtüuk hozzájuk, hogy önfentavtási ösztönből kénytelenek villásreggclijöket abbahagyni ; mire boszusau krákogva és hosszú kiáltásukat hallatva, ugrálnak e pálczalábú gourmandok egy darabig a réten, mig szárnyaikkal annyi levegőt fogtak, hogy rajta a légbe emelkedhessenek, s hosszú láuczot képezve, folytonos protestatio közt a háborgató ellen, tovább vitorláznak csendesebb tájak felé, hogy vadászatukat folytassák. Ezalatt elértünk a mocsárokig. Hector, melly idáig nyomukban járt és nyugodtan viselte magát, most, mintegy emlékeztetésül, kezünkre fekteti nedves szaglóját s lassú nyöszörgése mintegy kérdeni látszik, vájjon nem hagynék e még abba természetcsodálásunkat. Hector egyáltalában igen okos és nemes állat ; ereiben kék vér foly, s szülő hazája a büszke Albion ; bol ősei mindig tisztán tárták vérüket. О maga is soha se néz másként egy házőrző ebre, juhászkutyára vagy mas illy kutyacnnaillere, mint a legleuézöbb módon ; s nem is emlékszik a környékbeli kutyák közül egy sem, hogy tőle valaha egy jó szót, egv farkcsöválást vagy legalább egy megugatást kapott volna, annyira tud büszke véréu uralkodni. Mereven és érzéketlenül, farkát egyeneten kimeresztve s szép fejét а csillagok felé emelve — állt ő mindig fajrokonai között, kivált lia a tár-