Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-01-17 / 2. szám

14 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁIÍ 17. 1872. van, nem lövetett, azaz : hogy ez utóbbiból 3 hibázva lön. Őz- bakot vendégeink 15-öt, ünöt pedig kettőt lőttek, ez utóbbiakért azonnal le is fizették a szokásos 10 forint bánatot sétányunk pénztárának javára. October 15-kén egyik vendégemmel és kerülőimmel zergék re vadászván, 4 bakot ejtettünk, és egy sebesített gidóra akadtunk, mellyet alkalmasint a jövetelünkre odábbállt orvvadászok hagytak hátra. E vadászat alatt öl darab zerge volt láttávolunkban. Egy más alkalommal még 2 darab zergebak lövetett az öreg L u x J. altwalddorfi tanitó s a lomnitzi csúcsra vándorlók ismeretes régi vezetője által. Tudtomra hegyeink közt e 7 darab zergénél több az idén nem is lövetett. Hogy e nemes vad illő kímélet és mérsékelt vadászat mellett gyorsan felszaporodik ismét, arról az általunk látott szép számú zergecsapat örvendetes tanúságot tesz ; szintúgy gr. A n d r á s s y M a n ó és gr. H a d i к ő méltóságaik, kik augusztus vége felé Tátra-Füredről a felkai völgybe kirándulván, az úgynevezett „virág-kertben" 23 zergét láttak lőtávolban. Ha a nagy hó az idén olly korán nem jö, ugy egy kis medvevadászatról is Írhatnék, mert a nyáron át egy igen jól megtermett „talpas" 5 darab tehenünket vágta le a hegyek közt, s elhatároztuk, hogy tóli szállásáról — a nagy Kolbach sziklafalai közül — kizavarjuk meg nem érdemlett nyugalmából; hanem hát, mielőtt hideg jött volna, megjött a hó s vele a hófúvások, mellyek csalóka ösvényén a kárpáti meredekek közé medve után nem tanácsos járni. Fogadja stb. В. E. Erdők, nül és vadászatok Európai-Oroszországban.^) IV. Cervus Tarandus. Egy másik vadászható állat, melly szintén csak az örökhavu észak síkságain él és különösen Észak-Oroszországban még nagy számmal, részint teljesen vad állapotban, részint szeliditve található — az iram-szarvas, Cervus Tarandus, Rennthier, orosz nyelven : Severnü Olen, mi szószerint magyarítva „északi szarvast" jelent. — Az iram-szarvas tulaj donképeni hazája az európai, ázsiai és amerikai sarkvidék körüli területek. E vonaltól dói felé csak télen jö le ez állat mintegy a GO-ik szélességi fokig. Ez érdekes és hasznos állat, ugy látszik, már természeténél fogva határozottan hideg éghajlatot kiván, különben megmaradna azon nagy erdőségekben nyáron át is, mellyek a 60. és 70-ik szélességi fok között feküsznek, de nem marad. Télen át is csak azért jö le ezen erdőségekig, mert a borzasztó északi viharok ellen menedéket talál bennük s tápját is könnyebben megszerzi, mi télen át az ismeretes mohából (Lychus rangiferus) áll, mellyet az iramnak a hó alól kell kikaparni ; s miután lenn az erdőkben soha se fedi annyi hó a talajt, mint a fa-tenyészet határain felül, persze könnyebben is akad reá. Messzebb dél felé azért nem megy, mert a hideget csak ugy *) Kezdete mult évi 43. és 44. sz. kedveli mint a jégi medve vagy a sark-övi róka, s ha e tulajdonságára gondolunk, majdnem kételkednünk kellene, hogy a rómaiak idejében, mint Julius Cäsar mondja, Németországban, sőt Phöbus Gaston szerint még a tizennegyedik században a Pyrenei hegyekben is tartózkodott volna.") Ha azonban Julius Cäsar és Phöbus G. adatai alaposak, min alig lebet kétkedni, miután mind a franczia, mind a németországi tőzegekben iramszarvas-agancsokat, sőt Észak-Németországban teljes csontvázaikat is találnak : ugy az időben vagy az éghajlatnak kellett sokkal zordonabbnak lenni, vagy az e vidékeken élt iramszarvasoknak más fajhoz kelle tartozniok. Mi azt hiszszük, hogy az előbbi nézet a helyesebb, miután a rómaiak hagyományai szerint Németországnak az időben sokkal zordonabb éghajlata volt mint a jelenlegi. S ha még pár évezreddel visszamegyünk, ugy az éghajlatnak még zordonabbnak s egészen a mai lapplandiboz hasonlónak kellett lennie ; mi foldtanilag is megmagyarázható ; mert a jégkorszak, mellynek történeti korszakunkat közvetlen megelőznie s részben még ebbe is beleesnie kellett, bizonyosan nem rögtön érte végét, hanem átmenetének, mint minden földalakulási korszaknak és átváltozásnak, csak lassanként kelle történnie. Már most azon állatok, mellyek ezen átmeneti korszakban éltek, vagy szintén hozzá szoktak az éghajlat változásához, vagy kihaltak. Ugy tetszik, ez a sorsuk lett a Francziaés Németországban élt iramszarvasoknak is; csakhogy az is lehető, miszerint nem természetesen vesztek ki, hanem az emberek által pusztíttattak ki, épen ugy mint az óriási szarvas és a bölény (Bos primigenius), szarvasmarhánk ősapja Többször megkisérlették már, hogy az iramszarvast Németországban ismét meghonosítsák, de nem sikerült, mert a behozott példányok soha sem éltek sokáig. Ezelőtt vagy tiz évvel a Svájczban is megkísértették acclima tisatiójukat ; hogy azonban sikerült-e, nem tudom. Ha az iramszarvast figyelemmel vizsgáljuk, ugy meggyőzödhetünk, hogy az külseje és alkatára nézve a természet által liideg égalj számára van teremtve. Különösen feltűnik ez csülkeinek alkatán, mellyek hasított körmei sokkal terjedelmesebbek, mint a nemes szarvasé, dámvadé vagy a többi szarvasfajoké, s ugy alkotvák, mint ollyan állatnak szükséges, melly az évnek nagy részén át mély hóban szokott járni. Ez alkalommal szabad legyen megjegyezni, hogy a Darwin-féle leszármazási elmélet az állatra nézve nem talál. Mert ha Darwin szerint elfogadnék, hogy a szarvasok válfajai mindannyian egy ős szarvasfajtól származtak : ugy a nőstény iramszarvasnak több más sajátságán kivül agancsának nem szabadna lennie. Ennélfogva Európa egyik kitiinö zoologjával együtt mi is azon nézetben vagyunk : „hogy az állatvilágban ép ugy, mint a világrendszerben, meghatározott rend uralko**) Vájjon hajdan hazánk területén is létezett-e az iramszarvas ? .. E kérdésre az arehacologia lenne hivatva felelni. A Szabolesmegyo területén ásott kőkorszakbeli agancsok, mellyeket lapunk mult évi folyamában megemlítettünk, N. ur állítása szerint nem iramszarvaséi, s nemzeti muzeumunkban soin j találhatók illyesek. dik, s hogy némi csekély kitérések mellett a természet áthághatlan korlátokat húzott a különféle állatfajok közé, s bogy mindenik állatfaj önálló teremtés munkája. Az éghajlat és táplálék befolyással lehet némileg külsejének idomulására, de egyetlen csontizommal se alakítja másként, mint az évezredekkel ezelőtt létezett. Az iramszarvas Oroszország északi részében mind vad állapotban, mind szeliditve is található. A háziasított iram rendesen kisebb alkatú, mint a szabadon élő. Az utóbbi közönségesen ЗУ

2 láb magas és 5

3/, láb hosszú; mig a szelídített ritkán 3 láb magas és 4

3Л láb hosszú. Termete hosszasan nyújtott, nyaka, mellyet az iram — ellenkezőleg a többi szarvasfajjal — lehoi'gasztva visel, rövid és tömör> begyét hosszú szakáll fedi, melly szügyéig ér ; szaglója szőrös. Szőrméje igen tömött, hosszú és szívós, színére nézve nyáron sötétbarna, télen azonban majd egészen fehér. Futói rövidek s a végén levő szarunemü körmök igen szélesek mint a szarvasmarhánál. Mind a hím, mind a nőstény igen szép agancsot hord, melly sajátszerű s egyrészről a kihalt ősszarvasra, másfelöl a dámvadra emlékeztet. A két főtülök gömbölyű, végeik felé azonban lapátidomuak ; alant, mindjárt a koszorú fölött, két hosszú szemág nő ki, melly szintén tenyérnyi szélessé lapul. A főtíilkök közepén egy vagy két ág, lapátforma végükön pedig több ág szögeli ki. Mind a két ivar eldobja agancsait minden évben, de különböző évszakban ^ a hím mindjárt az üzekedés után novemberben, a nőstény azonban csak május végén, midőn már megellett. Az uj agancs a nősténynél igen gyorsan növekszik s augusztusban már teljesen Kiágaz

? szeptemberben pedig tisztára hámlik. E hónap második felébe esik az üzekedési idény, mi october végéig tart. A bikák közt ez időben ép olly heves küzdelmek szoktak lenni, mint a rőtvadnál ; a legerösb nem tűr vetélytárst a falkánál, s az ünőknek nem szabad elkalandozni. A kivert fiatal bikák aztán más módon igyekeznek magukat kárpótolni ; felkeresik a szeliditett nyájakat, hol csak kevés és csekély bika szokott tartózkodni. Az illy szeliditett nyájak tulajdonosi szívesen látják őket, s ez időben az egész nyájat rendesen olly vidék közelébe tereltetik, hol vad iramszarvasok tanyáznak, miután az illy keresztezésből rendesen erősebb ivadék származik. A megüzekedett tehén kilencz hónap múlva egy, néha két borjut szokott elleni, mellyeket anyjuk szeretettel ápol és védelmez; szinük ekkor rőtbarna, hátukon fekete szalag fut végig. Első évben a bornyu — ép ugy mint a nemes-, dámI v

agy jávor-szarvasnál — csapos lesz ; második j évében villás és több ágas s évről évre mindig több ág-bogot kap; öt éves korában teljesen kinőtte magát. Az iramszarvas életkorát általánosan 15 évre szokták becsülni. Az iram szereti a társaséletet s mindig: eg/ész О О falkákban vándorol — néha száz számra — az északi sarkvidék felé eső legelökre, söt néha nagy területet úsznak meg a tengeren útközben. Az örökös hó vidékén az iramszarvas az egyedüli emlős állat a patások közül, s átalában más fajta szárazi emlős állat is igeu kevés létezik e vidéken. A milly kezes az iramszarvas szeliditett ál-