Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-01-17 / 2. szám

JANUÁR IT. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 15 lapotban az ember körül, ép olly ovatos és félénk ellenében szabad állapotában ; nagyon kerüli az emberlakta vidéket, s e részben még kényesebb mint a rötvad. Па egy falka iram legelni megy, ugy az mindig szél ellenében történik; elöl járnak a tehenek, utánuk az iinők, borjuk és záradékul maradnak a bikák, tehát ép olly rendet tartanak, mint a rötvad. Mihelyt az elöljáró tehén valami gyanús neszt fog, vagy a szél által ember vagy ragadozó állat közeledtét szimatolja — azonnal jelzi ezt egy pár böffentéssel ; erre a többi hozzászalad, s a közelgő veszélyről meggyőződést iparkodik szerezni. IIa azután az ellent meglátták, vagy elfutnak, a szerint a mint egy ember az vagy több nagy ragadozó állat ; lia azonban csak egyes dúvad : medve, farkas vagy a Viülfrass háborgatná őket, ugy többnyire közös támadást intéznek ellene s lenyargalják, agyonrugdossák, mi többnyire sikerül is, ha csak a vadállat idejekorán keieket nem old. Tudják már ezt a dúvadak s rendesen csak egyes iramokat — mellyek a falkától eltávoztak — mernek megtámadni. A mi már a szabad iramra való vadászatot illeti, ezt az észak lakói az évszak szerint különféle módon szokták gyakorolni. Az üzekedési idény alatt egy szelid iramtehenet szoktak a vidéken hol szabad iramszarvasok tanyáznak — körülvezetni, s azután valamelly fához, bokorhoz vagy sziklához kötni, mellynek közelében a vadász lesbe állhat — hogy a nőstény nyomán közelgő bikák meg ne láthassák. Illy módon egy ügyes vadász napjában több iramot lőhet, csakhogy elövigyázatból szükséges, miszerint minden lelőtt vad után kissé távolabb, más helyen kösse ki csalogatóját, nehogy az újonnan érkező bikák a már elejtett által tiport és talán vérével festett hóra jussanak, melly esetben idő előtt gyanút fognának. — A lőfegyverreli elejtésen kivül még befogás által is vadászszák az iramot, mi ollyképen történik, hogy a benszülöttek az erdőkben néha órahosszig terjedő szálfa-döntéseket eszközölnek, mintegy élő sövény falát képezvén általuk, mellyen csekély távolságokra egymástól nyilásokat hagynak. E nyílások közt mély vermeket ásnak, ezeket pedig ágboggal fedik el, mellyre nyáron mohát, télen havat hánynak, hogy a közeledő iram a csalást észre ne vegye 'beleszakadása előtt, ha illy átjáratot vagy véletlenül vagy hajtás közben áthatolni akar. Télen, midőn az iramszarvas lejö az erdőkbe, jó puskások cserkészni is szokták őket, s illyenkor hókereplyéket használnak, mellyek használatában a finn és szibériai vadászok igen ügyesek s egy nap alatt roppant térséget bebarangolnak. Keszthely, decz. '23. 1871. Gróf Featetits Tasziló ö nagyméltósága keszthelyi uradalmában néhány év óta tartatni szokott uradalmi h aj tó vadászatra a vadászatkedvelő vidékbeliek e hó 20. és 2l-re ez idén is meghivattak. E vadászatoknak főczélja, hogy a szenvedélyes keszthelyi és vidékbeli vadászoknak mulatság szereztessék. Szerencsém volt néhány illy vadászatban részt venni, s mindannyiszor egy pár hétig csak az urodalmi vadászat kedélyes mulatságáról lehetett hallani. A mult éviekről azonban hallgatva, megkísérlem az ideinek eseményeit hiven leirni. 20-án reggeli 8 órakor minden meghívottnak lakása elé az uradalmi fogatok oda állván, a helyszínére kocsiztunk, hol Szántói helybeli erdőmester és Vállusi fövadász urak bennünket a hajtókkal készen vártak ; egy rakás tüz mellett táplálgatva szép reményeket, vártuk a hátra maradottakat ; a vadászok egyike-másika papramorgójával kínálgatott bennünket, dicsérvén azt mint a föld kerekségén a legjobbat. — Mielőtt elindultunk, erdömester ur határozatilag kimondá, hogy özet 20 frt büntetés terhe alatt lőni tilos ; az erdömester urnák eme helyes határozata nem annyira az őzbaknak kímélése czéljából, mint azon okból állíttatott fel szabályként, mert a bakok már elhányván szarvukat s a kevésbbé tapasztalt vadászok által fel nem ismertetvén, a suta is könnyen áldozatul eshetik. Nagy örömömre meg is tartatott mindenki által a szabály, csak két könnyen sülő fegyver robbant el egy félénk őzborjura, melly szerencsésen megmenekült ; midőn az illetők kérdőre vonattak, hogy a megszabott büntetésben elmarasztassanak, azon védelmüknek, hogy a borjú igen szépen jővén, azt czélba vették és könnyen sülő fegyverük akaratuk ellen sült el, mivel — mindketten tiszteletreméltó öreg urak voltak, — hitel adatván, felmentettek. Az első hajtás a Rezi várromhoz közel eső Pap gyalogúinál kezdetett, valamint itt, ugy a másik utána következő két hajtásban egy pár nyúlon kivül semmi más nem esvén. Az őzek mintha csak tudták volna a felettük hozott kimélö határozatot — fittyet hányni látszottak a vadászoknak, a rókák is, mert golyóval tétettek reájuk a lövések, szerencsésen menekültek. A negyedik hajtásban már türelmetlenkedni kezdettek vadászaink, mint 'Moizes népe, midőn a vezetéssel megbízott fövadász ur — ugyancsak mint Moizes a zugolódókuak pálczájával forrást nyitott, — vadjait elővarázsolta ; ugyanis alig hallottuk meg a hajtók sípolását, máris a balszárnyon négy egymást követett lövés gyanittatá, hogy a rengeteg nemesbjei rontottak elő, — később a jobbszárnyon ropogott a fegyver, mig egy pár a középen is hallható volt. A hajtás bevégeztetvén, kivánesian lestük a jobb szárny felöl húzódó vadászokat, kiktől 7 diirab szarvas szerenesés meneküléséről, a balszárnyon azonban egy ritka szép vadkan elestéről értesültünk. Valóban gyönyörű példánya volt ez az egy pár év óta vidékünkön elszaporodott ritka vadnak, habár már kövérségéből kivetkezett. Két mázsa tiz fontot nyomott. De kié a szerencse, a dicsőség ? Ketten állottak örömittasan az elterült vadkan mellett, mindenik látszott a társasággal elhitetni akarni, hogy az ö fegyvere golyója ejté a halálos sebet, az egyik a vidék vetterje P. M. ur, a másik P. L. erdészsegéd ur. Mivel már 4 óra volt, a helyszine megtekintése nélkül pedig a két versenyző között a társaság a zöld ágat egyiknek sem adhatván, a vizsgálatot másnapra halasztottuk és siettünk fel a kocsikra a czélhoz : az utolsó hajtáshoz.*) Riedl erdőmester úrhoz, annak gyenesdiasi ízletes szölőépületéhez kocsizott az átfázott, fáradt fekete sereg, hol a vadászebéd kitűnő izletessége megemlítésén kivül a t. olvasót fárasztani nem óhajtanán:, a felköszöntéseket azonban és a vaddisznó lelövése körüli versengést érdekesnek találom megemliteni. A felköszöntések elseje nmgu gróf Festetits Tasziló urat éltette, a kitörő éljenezés és pohárkoczczantások végeztével a tapintatos, mindenki által szeretett háziúr, az erdömester, az urodalmi kormányzó , tisztség, végre egyes vadászok egészségeért, az egész vadász-társaság egészségéért pedig urod. számtartó ur emelt poharat. Elcsendesülvén a társaság, egy veterán vadász felhívta a társaságot, hogy, mivel egy vadkan lelövése nem mindennapi dolog, szükségesnek találja egy juryt összeállitani, melly előleges vizsgálat teljesítése után határozza el, kit illet a vadkan leteritésének dicsősége ? mi köztetszéssel fogadtatván, határozatba ment, hogy a hely szine másnap megtekintessék, és a vadkan megperzselése után a választottak által határozat mondassék. Előre is történtek nyilatkozatok egyik-másik mellett, a helyszine megtekintése nélkül azonban mindenki belátta, hogy határozni nem lehet. — Pethö Lajos ur azt állította, hogy a golyót, mely a lapoczka legjobb pontján találtatott, 200 lépéssel legalább előbb fekvő állásán lőtte a vadkanba, és hogy az 100 lépéssel előbb, mint Vet*) Utolsó hajtás a csutorából. ter ur lőtt, erősen vérzett. Vetter ur pedig G. L. szemtanúval egyhangúlag azt, hogy második lövésével a vadkan egyszerre dült össze. A következő napi vadászat épen ott kezdődvén, hol a mai végződött, a szemle teljesítését a vadászat megkezdése előtti időre határozta a jury. Még egy pár óráig tartott a szívélyes mulatság és lassan haza kocsizván, a másnapi vadászatra magunknak erőt szerzendők nyugalomra mentünk. 21-én reggeli 8 órakor a hely szinén megjelenvén, a jury mindenekelőtt hivatását betöltendő, a vadkan csapását felkereste és következőket tapasztalta : Pethő Lajos urod. erdészsegéd, az úgynevezett tusakos erdőrész keleti szélén, a Zsidre vezető úttól mintegy 300 lépésre egy kis magaslaton állott, midőn balról a vadkan könnyű ügetéssel közeledett elébe 41 lépésnyire; midőn egész keresztbe ért, egyik csőben lévő egyes golyóval jobb lapoczkájára irányozva lőtt, a másik csőben levő öreg göbecsesel féloldalt másodszor is reá tüzelt. A helyszínén teljesített vizsgálatból kitűnt, hogy Pethő Lajos az első lövést a golyóval egyenesen keresztbe, a másodikat a göbecscsel rézsut tette ; az első lövés pontjától 75 lépésnyire találtuk az első vérnyomot, mi a vadkan minden ugrásával fokozódott; — mintegy 90—100 lépéssel előbb vérzett, mint Polácsek Máté ur megláthatta és- lőtt. A hó lehetségessé tette a lövések miként történtét kitudhatni és igy megtaláltuk Vetter ur mindkét lövését a hóban, sajnos azonban, hogy az mindenik a vadkan alá legalább 1 Уг lábbal alább esett és nem találhatott. Midőn kérdeztük, hogy először vagy másodszor lőtt-e golyóval, azt inondá, hogy nem tudja, csak mikor mindkét lövését feltaláltuk, mellynek másodika épen a vadkan öszszeesésekor durrant el, győződtünk meg arról, hogy mindkét lövése szatyma volt. Pethő ur első lövése, mint már említve volt, egyenes keresztbe történt, Vetter uré pedig mindenik rézsut, úgyannyira, hogy azok czélpontját összehúzva háromszöget képezne. A lövés mindegyike a vadkantól 1 'Д lábnyira esett, és annyira feltűnő volt ezen lövések hibás volta, hogy én, valamint Riedl erdömester ur is mielőtt a inegperzselés után a vadkant láttuk volua, határozottan állítottuk, hogy Vetter urnák ott része nincsen és Pethö Lajos uré a zöld ág ; de azon körülmény miatt, hogy fegyvere robbanásakor esett össze a vadkan, Vetter ur még most is felakasztatja magát, ha nem ő lőtte a vadkant ; persze mi is, határozottan állítottuk, hogy nem találta, s igy lett nagy versengés. Azonban a többi észleleteket hagyjuk a megperzselés utánra és térjünk át czélunkhoz, a vadászathoz. Második nap a legszebb részek hajtattak, és az első hajtásban 11 darab szarvas a hajtók között visszatörvén, elmenekült, a többi hajtásokban is 3 róka és 1G nyúlnál egyebet nem ejtettünk; volt azonban egyik hajtásban ismét egy vaddisznó, melly bennünket kikerült s ugyanezen hajtásban két szép agancsos is ; de köztudomásu dolog, hogy minden illyen vadászatoknál napi renden lenni szokott lárma, beszélgetés, az éber vigyázó vadaknak az áttörési helyre nézve utmutatásul szolgál, s igy ezek is lőtávolainkból kiestek. Hátra volt még a vadkan megpörzsölése utáni megtekintés. 22-én reggeli 8 órakor ravatalon feküdött az áldozat. A jury a szép feketét körültekintvén, feltalálta benne az egyenes kereszt jobb lapoczka-lövést, melly golyó a bal lapoczkacsontba fúródott ; a Pethö Lajos ur által öreg göbecscsel tett lövésnek) ugy Vetter ur két szatyma lövésének azonban semmi nyomát nem találta, és igy a veterán vadászoknak első napon már kimondott véleménye valósulván, következő indokokból Pethő Lajos urnák Ítélte oda a zöld ágot : 1-ször, mert a vadkanban egy egyenes keresztgolyólövésnél egyéb lövés nem találtatott ; 2-szor, mert a vadkan 90 — 100 lépéssel Polácsek Máté ur előtt már vérzett ; 3-szor, mert, ha Polácsek urnák hátultöltő fegyver töltényében véletlenül (mi fel sem tehető) golyó is lett volna, rézsut lövése levén , az egyenes lövéssel össze nem egyezhetett. 4-szer, mert a vadkan megpörzsölése előtti napon, habár kétségtelenné vált, hogy Polácsek vetter csak szatymalövésőkkel fogadta a vadkant, golyómintát adott át a jurynak, melly régi öntött s fekete