Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-01-17 / 2. szám

13 évtized óta vadállományunk jelentékenyen kisebbedett. Ezen kevesbedésre a földmivelés előhaladásának kétségtelenül lényeges hatása van : legfőbb oka mégis a legtöbb vadas-terület szakértelem nélküli kezelésében áll. Az ujabbkori törvényhozás megengedi a vadászatot mindenkinek, ki az érte járó bért megfizetni képes, ha szenvedélyes puskás létére épen nem is bir kellő szakértelemmel. Hogy napjainkban kevés a szakértő vadász s liogy erdészeink mindenek inkább csak nem vadtenyésztők, nem az egyéniségekben, hanem az időviszonyokban fekszik és abban, hogy igen sok erdész még saját kerületében sem béreibet vadászatot, s mert tényleg sok vidéken a mai erdőmivelés érdekeivel az erős nagyvadállomány ősze nem fér. Az idő-viszonyok változtával napjainkban a legtöbb vadászat olyanok kezében van, kik annak szakértelmes kezeléséhez vajmi keveset értenek. Főleg ezek kedveért teliát nem lesz talán felesleges ha olly vadászok, kik gyermekkoruktól a nemesebb vadászatot űzik. tapasztalataikat közzéteszik. Ki vadas-területét valódi szakértelemmel akarja kezelni, főgondját a vadas óltalmára kell forditnia; a ez 1. az orvadászok, tőrvetők szemmel tartása, 2. a ragadozók irtása és 3. a vad ápolásában áll. 1, Az orvadászokszemmel tartása. A vadorzás előbbi időkben, midőn főleg a nagyvadászat inkább virágzott s magát jobban is kifizette (?), sokkal gyakoribb volt mint napjainkban, s a tapasztalás azt mutatja, hogy a vad fogytával az orvadászok száma ,;is kevesbedik; mert üzletök nem nyújt többé nagy nyereséget. A vadorzás azonban ettől eltekintve is , még mindig eléggé divatozik. Tekintve tehát, bogy a vadorzás már magában bizonyos merészséget árul el, s a mellett, hogy a komolyabb foglalkozástól visszatart, közönségesen nem alkalmas a vadorzó megélhetésének biztosítására, s ezért gyakran vezet lopás-, rablás- s gyilkosságra is, az illető hatóságoknak kötelessége a vadorzást minden telhető erővel megakadályozni. Csak derék, erélyes, elhatározott védszemélyzet alkalmazása, melynek száma a terület nagysága s a vadorzások gyakoriságától függ, képes ezen visszaélést meggátolni. Mihez az erdészszemélyzet, rendőriség stb. közreműködése járul. Vadászok és rendőrség pontos felügyelete a vadeladás-, és vadkereskedésre az által, bogy azok, kik sem saját vadászattal nem birnak, sem nem bérlök : az árult vad jogos szerzését levélileg igazolni tartozzanak, e tekintetben igen czélszerü lenne. Véleményünk szerint az orgazda ép oly vagy még nagyobb szigorral büntetendő, mint a tolvaj. Végre a feladott orvadászok szigorúbb megbüntetése is sokban elősegítené a vadorzás megszüntetését. Ezen durvább vadorzásokon kivül azonban igen gyakoriak az ugy nevezett kisebb vadlopások is. Értjük ezalatt a hurok felállítást, kis nyulak, őzek elfogását, s a szárnyasok fészkei kiszedését stb. S épen az ily tolvajok rajtakapása igen nehéz ; mert ha az erdőben vagy künn éretnék is, egész rakás mentség áll rendelkezésökre. Azon idő, midőn a vad a műveletlen nép előtt res nulliusnak tekintetett mely azon jogelv szerint: res nullius cedit occupant^ azé ki azt elfoglalja, rég elumlt ; a nép is tudja, hogy akár vadat, akár idegen fát sajátít el, idegen tulajdont sért s tolvajságot követ el. S mégis szabadelvű napjainkban minden visszaélés, mely csak a vad ellen intéztetett, büntetlen marad, hacsak nem a tolvaj fegyverrel kezében éretett el. Szorgos felügyelet a tilos idők- és a szaporulat idejére, a falvakhoz közel eső kertek, sövények és bokrosok gyakori megtekintése télen és az illy helyeken felállitatni szokott tőrök, hurkok elrontása, hátán nem is egészen szüntetné meg ezen apróbb tolvajlásokat, de mindenesetre megritkítaná. 2. A ragadozók i r t á s a. A vadászatkedvelők nagy része, sőt sokan azok között is, kik a vadászattal, mint szakmával foglalkoznak, ezt egészen figyelmen kivül hagyják, közönségesen azért : mert véleményük szerint a drága lőport élvezhetlen husu vadra használni nem akarják. A nálunk bonos négylábú ragadozók között, melyek vadászainkra károsak, a róka első helyen emlitendő. Ezen kártékony állat pusztításáról, mely az igazi vadászok számának fogytával mind inkább elszaporodik, már annyi volt közölve, bogy minden ismétlés felesleges lenne, s azért itt csupán kézrekeritése módjainak rövid megérintésére szorítkozunk. a. A fogás különféle módjai ismeretesek; rendszeres vadászat mellett ezeket is gyakorolni kell ; mert ezzel a rókák száma sokkal inkább fogy, mint lövés által. Hogy az illető vadásznak a fogás nemeiben gyakorlottnak kell lenni, magától értetik. b) Egész éven át, liacsak az időjárás megengedi, a les reggel este megtartandó, mert ezzel a ragadozók minden neme nagyon fogyasztható. c) Alkalmas helyekeu lő-gunyhók állitandók és csalétkek rakandók, melyek főleg téli holdvilágos éjeken szorgalmasan látogatandók. d) Azon részeket, bol a rókák szivesen tanyáznak, tanácsos, különösen ősztől tavaszig, néhány bajtóval gyakorta áthajtani. e) Oszszel és télen, különösen februárban zord vagy nedves idővel, a rókatanyákat jó borz-ebekkel megkerestetni szintén tanácsos, mert ilyenkor egy nőstény mellett több kan is található. f') Nem kell elmulasztani a rókakölykeket kiásni; ez a legjobb mód ragadozók ritkítására. g) Csalétek mellett főleg télen, midőn nincs elég eledelök, lövéssel is könnyen pusztíthatok; feltéve, hogy az illető ebben elég jártas. Sok erdész és mezei gazda a rókát mint egérpusztitót ótalma alá veszi. Ezen jó tulajdona azonban túl van becsülve; mert oly években, midőn sok az egér, a rókák ezeket ki nem pusztítják; ha pedig kevés az egér, mint közönségesen, ugy ezek nem tesznek nagy kártEzen urakat nehéz a róka ártalmas voltáról meggyőzni ; látogatnák meg csak a rókák tanyáit kivált mikor kölykei vannak, s néznék meg ott a ragadozás kétségtelen nyomait : meglehet másként vélekednének. A vadmacska sik vidéken szerencsére igen ritka jelenség, s főleg fris hóval könnyen feltalálható. A házi macska azonban annál gyakrabban helyettesíti amazt. Ha csak, mint némely vidéken, a lakosok arra nem szoríttatnak, hogy macskáik füleit levágják, miáltal ezek a távolabbi elkóboiíástól visszatartatnak ; mert igy a növényekről a harmatcseppek füleikbe hullanak s ez nekik kellemetlen : nem marad más hátra, mint ezen, a vadászatra igen káros állatokat, a falvak körül kutyákkal felkeresni s agyonlőni vagy legalább apró göbecscseli megsebzés- és kergetéssel a kóborlástól elijeszteni. Pusztításukra igen czélszerü a falusi kertekhezközei eső földekgyakori megtekintése is, különösen pedig nem kell a fáradságot sajnálni, ha még távolabbi helyeken is találunk kóbor macskákat, mert ez biztos jele, hogy ezek már a ragadozáshoz egészen hozzá szoktak, s csak ritkán vagy épen soha sem térnek vissza a házakba. A fanyestet is lőni kell egész éven át, főleg télen, vagy ki kell vágni, vagy fogni, különönösen ott hol fáczánok, siket- és nyirfajdok, ugy császármadarak vannak ; mert ezekre, főleg költéskor felettén ártalmasak. A görény szinte nagy kárt tesz a szárnyas vad tojásaiban. Tehát ez is, mint a menyét szorgosan pusztítandó. Hogy a kutyatartásra minden rendesen kezelt vadasterületen szorosan ügyelni kell, főleg a vad szaporulata idején, alig kell emliteni. Az uratlan kóbor kutyát le keli lőni, ha gazdája jelen van feljelentendő. S most átmegyünk a ragadozó madarakra. Ezeket egyenkint elsorolni hosszas és felesleges isienne, mert a nálunk is honos fajok eléggé ismertek ; csupán tehát pusztításuk legbiztosabb módjainak ismertetésére szorítkozunk. Lőgunyhó állítása s ennek gyakor meglátogatása mellett következőket kell megjegyezni; aj. Tavaszszal főigyekezetet a fészkek felkeresésére kell fordítani, melyeket ha megtaláltunk, költéskor lelőjük а kotló nőstényt s ezzel az egész költés elpusztul. Átalában minden ragadozónál főleg a [nőstények pusztítására kell törekedni. b) Második időszak, mely a ragadozók irtására legalkalmasabb, főleg a „coraces"-eknél az, midőn a fiatalok röpködni kezdenek; ilyenkor ezek töbnyire a fészekhez közeli fákon tanyáznak s lopva könnyen megközelíthetők. c) A ragadozók pusztításának harmadik ideje a tél, kivált ba nagy hideg mellett nagy hó is van. Ilyenkor éhségök a falvak közelébe hozza őket, s ha marhavért öntünk a bóra, nagy mohósággal esnek neki, s ekkor könnyen s nagyobb mennyiségben irthatok. A fogás különféle módjai eléggé ismertek, s mert véleményünk szerint nem eléggé czélravezetők : el is hagyjuk. (Folyt, köv.) Vadászat a szepesi Kárpátokban. Tátra-Füred, 1871. decz. 4. Tiszt, szerkesztőség ! Tett ígéretemhez képest im ezennel tudósitom idei vadászataink eredményéről — értve tavaszi, nyári és őszi vadászatainkat, inert télen nálunk ünnep, mig az Alföldön most kezdődik a farsang. N y i r- és siketfajd, bár meglehetősen