Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-05-15 / 19. szám

151 bi területeken az egész magyar birodalom legszebb zergeállományai vannak. Mormota. Arctomys marmota — van-e , nincs-e Marmarosban vagy Erdélyben ? erről egy tudósítás sem érkezett, s igy e kérdést nyitva kell tartani. A mormota a magas Tátrából nem veszett ki, ellenkezőleg erős tilalom alatt állván, utóbbi időben tetemesen felszaporodott. Az alacsony Tátrában mindig volt s van mormota, nemcsak a Gyömbér s Prassiva havasain, de utóbbi időben a gömöri részen is, a pohorellai hollán szépen tenyészik, hova Beauregard L. polonkai erdőmester telepitette. Havasi nyúl — Lepus variabilis — aRetyezáton, Hófajcl — Tetrao lagopus — a Királyhegyen Gömörben j mint nagy ritkaság találtatott volna. Egyebütt az országban sehol sem tudnak felölük, s igy e két vad, ha még nem veszett ki hazánk területéről, úgy minden esetre kiveszendő félben van. Középfajd—Tetrao medius — hazánkban nincsen. Vidramenyét — Foetorius lutreola — rendkívül ritka állat ugyan, de hazánkban több helyütt találtatott. Előfordul a Felső-Garam vize, a Maros, a Jód vize mentén és Sugatag közelében Mai-marosban. Szirti fogoly — Perdis saxatilis — a katonai végvidék hegységeiben nincs, sem egyebütt az országban s csak a Jád völgyi sziklás oldalakban mondatik lenni, ha ugyan nem téveszti össze a tisztelt tudósító a -vörös fogollyal—

perdis rubra — mellyröl hazai tudósunk L—r. azt irja, hogy Maros-Székben, Erdő-Szent-Györgyön tartózkodik. Maradtam vadászüdvvel s igaz tisztelettel Csetneki B.*) Szarvas tragoedia vagy az éjféli vérfürdő Gánth községe, a bol a czimben jelzett tragoedia lefolyt, egy erdő tövében fekszik. A szigorú tél és az ennek folytán keletkezett táplálék-hiány által kényszerítve, a vad rendesen a faluk közelébe vonul s igy történt, hogy Gántli házai- és csűreihez is ellátogatott néhány szarvas, azon reményben, hogy ott valami harapnivalóra tehet szert. A furfangos parasztok, kiknek különben sincs sürgősebb dolguk, mint a vad után ólálkodni, csakhamar megszagolták ezt, és egy éjjel lesbe is álltak (v.ilószinüleg nem először történt) egy csűr mellé. Az éj gyönyörű szép és csendes volt, a hold elég világosságot terjesztett. Mintegy éjfél felé lehetett az idő, midőn a két. lesben álló paraszt egy, a hegyoldalról leereszkedő fővadat pillantott meg, melly a csűr felé vezető váltót látszék felvonni és nem sokára egy pompás szarvast ismertek fel benne. Svábjainkat ez lázas izgatottságba ejté, s alig várhatták, hogy annak rendje és módja szerint elbánjanak vele. Azonban a vad természetében fekszik, hogy mielőtt valamely ismeretlen helyre merészkednék, néhány fordulattal meggyőződik arról : tiszta-e a levegő. Szarvasunk, — iHetőleg a sváboké — sem akarta e szabályt kivétellel megrontani Thuiskó ivadékainak nagy boszuságára. De még nagyobb baj tolt ennél, hogy ezalatt tudja isten honnét, egy pár kuvasz került a szarvas háta mögé, s érezvén a ritka pecsenye szagát, tele torokkal kezdék üdvözölni. A szarvas azonnal sietett féltett bőrét biztonságba helyezni. Miután pedig már sokkal közelebb járt a csűrhöz, semhogy egy flankenbevegunggal menekülhetett volna, nem maradt más ut, mint a hegy tövével körülbelül egy magasságban levő csűr tető. Szarvasunk némi lelki tusakodás után csakugyan rászánta magát ; hipp-hopp, ott termett a csűr tetején, mintha csak zsenge korától fogva szoktatta volna valami királyi circus-igazgató az illyen saltomortalékra'. De volt az atbmospbaerában e nap valami vészteljes a mi szarvashősünkre nézve, — vagy a csillagokban már meg volt irva veszte — de lehet, bogy a monumentális mü (cséplő-pajta) mély furfangu betetőzője (Matzl-sváb) gondolt ki gálád cselt ellene : elég az hozzá, hogy üldözöttünk ltá'só lábai keresztülszakadtak a tetőzet gyenge alkotmányán, és . . . ecsetem gyenge a katastrofa további részleteit lefesteni : mint tört elő rejtekéből a két ádáz ellenség, soha nem hibázó fegyvereik vészteljes tüzmagva mint recsegett a szomszéd hársfájának ágai közt, és mint törtek elő mind sürübb csoportokban Diána szentelt állatai ez uj Acteonra ! De oh, mi ez ? hála neked óh ég ! a boldogtalannak még egyszer mosolyog a csábos szerencse, sikerül tagjait a vészes háztető zsuppkévéi közül kiszabadítani. Egy mély sóhaj emeli nemes mellét, ismét megnyilt előtte a menekülés utja. De hova, merre? Ezt látszanak kifejezni esdő pillantásai, mellyeket majd az őt körülvevő sokaságra, majd föl az égi hatalmakhoz küld. De mintha egy eszme villanna át kábult agyán, felemeli agancsos fejét és a szomszédos háztetőre s azon a füstokádó kémény mögött keres menekülést, ezzel tudtára adván az alant zajgó plebsnek, hogy ezen, a Laresek és Penateseknek szentelt helyet biztosnak hiszi orv kezektöli megillettetéstöl. Ezalatt a helység házai mind nagyobb-nagyobb tömegeket köptek ki belsejükből, a falu kicsinyjenagyja üvöltve és sipitva gyűlt az áldozat utolsó menhelye körül, s azt az őskor által tiszteletreméltóvá vált fegyvereikből golyóval, göbecscsel és vágott ólommal elárasztotta, mig a fegyvertelen sokaság kőzáporral köszöntötte a már alig lihegő szarvast. De mily borzadályt rejt még e vészes éjszaka titokteljes méhében ? Az összegyűlt sokaság vad hullámzásba jő s sorai közt oly vészláima szólal meg, mint midőn eleven embert nyárson sütnek. Egy nagy reményű gányó orra bukott töltött és felvont fegyverével, a lövés egy másik haza oszlopának pruszlikja ujjain keresztül vette útját, a nélkül hogy a drága bőrt csak meg is horzsolná, és nem elégelvén meg a tett pusztítást, egy gyermekfejjel telerakott ablak szélétől pár ujjnyira belefurakodott a tető kévéibe, hol még egy darabig süstörgö t de a hó és fagy átjárta szalmában csakhamar minden további kár nélkül elaludt. De nézzünk ismét az oly kellemetlen situatióban hagyott hősünk után. Körülötte folyvást tart a hajrá és ujjongnak a bugrisok az elmaradhatlan diadal mámorában. És hősünk ? ne kérdjétek, minő küzdelmek rázkódtaták meg velőjét! de egy sóhaj, egy lehelet sem árulá el azt. Mit ér a gyáva panasz ? kesergett-e Prometheus, midőn a jóltevő szikra elorzásáért a sziklához lánczolva, a kesely minden nap kivágta máját ? nem, megnyugvással hagyta teljesedni végzetét magán. Igen, de ő le volt lánczolva ; hősünknek tagjait pedig nem érinté gyáva bilincs. Mért ne kísérelné meg tehát még egyszer az őt üldöző fúriák elől menekülni? Egy óriási szökés sel lent termett a gyáva söpredék közt. a nélkül hogy a bitor faj közül egyet is az Orcusba küldött volna. Mint a polyva a szél előtt, ugy széledtek el e látványra ellenségei. De ez utolsó merénylet is csak sietteté bukását ; a nagy zuhanásban lábai, melyek annyiszor vitték őt szélsebességgel erdőn, mezőn, megbénultak, a feszült inak elszakadoztak alig maradt annyi ereje, hogy a közel disznó-ól mögé (gyászos satyrája a sorsnak) vonuljon, a bol a legmagasabb szárú csizmával biró svábok durongaikkal !.. .tollam vonakodik leírni a megrendítő valót, s ugy hiszem találkozni fogok olvasóm óhajával, midőn azt, mi azután történt sürü fátyollal ledem el. Mi az erő ifjúság, szépség, gyorsaság ? egy fuvalom, mely elszáll, egy hang mely elhal !*) H. R. NB. Utólag értesültem, hogy az elejtett szarvast 12 o. é. frtért vette meg egy falubeli qualificált vadkereskedő, a honnét az Fehérvárra került. vözlésének sem akarván kitenni: kocsimra felvevém. B....ra megérkezvén s a fivérek által ősszinte szívességgel fogadtatván : azon mentegetődzésemre, hogy szobájukba agarastul jövök be, az idösbik még örömét fejezte ki : mert — úgymond — cz éppen alkalmilag jön, miután nem rég a környékbeli leghiresb fajból kaptunk egy 10 —14 hónapos zsemlyeszin szukát, s jelenleg csak ez egy agarunk lévén, a te öregeddel kipróbálhatnók, mert szeretnők azt a közelgő agár-verseny re futtatni. Délután, ha olly szíves leszesz, menjünk ki. Én a dologba szivesen bele egyeztem. Az ifjabb fivér erősité, hogy jó kis kutya a Dáma ; a lovászfiuval már többször künn volt, s gyakorlatlansága daczára is igen jól viselte magát, a nyulat hatalmasan megdolgozta s el is fogja, ha jobban tud kapni, meg ha a szőllőkertek ott nincsenek a közelben ; de azóta már mégis vagy kettőt nagy vitézül elfogott. Ebéd után végre jelenték, hogy a kocsis befogott. A mezöhegyesi két sárga türelmetlenkedései következtében idegessé vált közönség biztatásai mellett siettünk a kocsira magunkat s agarainkat elhelyezni. Öreg hamvas szukám csakhamar elszállásolta magát a bundában, azonban Dáma semmikép nem volt reá vehető, hogy uri módra kocsizzék, ő inkább megmaradt a lovászfiú — kit házigazdáim nyulkeresés végett lóra ültettek — és Vigyázz, egy zsemlyeszin félbuldog társaságában, melynek beval. lott mestersége a patkáuyfogdosás ugyan, de vadászati szenvedélyének kielégitése végett tiltott mó. dokhoz nyúlni néha nem átal ; s most megsejdítvén, hogy itt valami készülőben van, nehogy megakadályoztassák, már jó előre kiszökött az utczára. A sárgák türelmetlenkedései által felkeltett idegességet ez még növelte házigazdáimban. — Hát te ügyetlen — szidja a lovászfiút az idösbbik *) Köszönet mind hazai vadászaink, mind állatrajzi irodalmunk nevében e nagybecsű gyűjtő-értekezésért minő még nem jelent meg vadászirodalmunkban. Szerk. A csalódás keserű. nem mondtam neked már százszor, hogy (Kis história, egy kedvencz agárról.) Mult év novemberének egyik hideg, szeles napján, B. . .-án lakó Z. . .G és Gy. . fivérek és barátaim látogatására valék kocsizandó, midőn fél uton véletlenül visszapillantva vevém észre csak, hogy Csipke nevü öreg agaram (melly becsületes múltjánál fogva szobámban helyet nyert s hozzám igen vonzódott) kocsimat követi. Megsajnálva az öreget, de az útban eső juhászkutyák goromba üdfivér azt a kutyát be kell csukni, különben eljön velünk, s elrontja az agarászatot ; fogjátok meg mindjárt. De Vigyáz a reáuszitott cselédség üldözése elöl mindannyiszor bámulandó tacticával kimenekült, mígnem hasztalan üldözésében a cselédség kifáradt. Mit volt más tenni, mint végre a sorssal megalkudni : s „hagyjátok no; majd kifárad" — biztatással útnak eredtünk. Félórai kocsizás után kiérve a szőllőkertek melletti gyepre, agaramat lebocsátván, a lovászfiú keresni indult az agarakkal, Vigyáz mindenütt velük. A keresésnek jó ideig nem lett, eredménye. Egyszerre csak „baj rá hó ! felugrik az első nyul s hátraszegzett fülekkel rohan el előttünk, a három kutya által követve, mig Dáma és Csipke váltakozó cselemtései és fordításai által futásának irányát megváltoztatni nem kényszerül, és tőlünk el a szőllökerteknek veszi irányát, mind messzebb-messzebb távozván. A Cicerone szerepét az idősb, szemei jóságára sokat tartó S. . . veszi át, magyarázgatva : No most a Dáma vágott, megint a Dáma ; most a Csipke. Egyszerre a három kutya közre kapni látszott nyulát, de a nyul kiválik, Csipke felbukik, s a két zsemlyeszin kutya derék futással a nyul után ered. „Hajrá Dáma hajrá ! ' orditják a fivérek, s egyik a kutyák közül ki is válik határozottan, s a nyulat felveszi. „Nem mondtam! a Dáma ugy-e szépen ment?. . articulalják örömükben a fivérek, s a lovát vezető fiúhoz — ki a nyulat alig tudta maga után vonszolni — már meszirő! kiabálják — dicsőségüket (illetőleg az agarukét) hallani is óhajtván : — melyik fogta meg ? Kérem alássan, mondja bamba képpel a fiu — a Vigyázz fogta meg. „Eredj a pokolba!. ... A Dáma fogta meg, te szamáv" ! — kiáltják hüledezve chorusban a fivérek. „De kérem, csakugyan a Vigyázz fogta meg" erősité ijedt hangon a fiu, éu mindig közelükben lovagoltam." .... V. J. Y © F Y © 8. Mezőhegyesről — о felsége múltkori látogatása alkalmából egy hosszabb tudósitást kaptunk, melyből egyelőre csak annyit, hogy Ö felsége az egész körU.