Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-05-15 / 19. szám

150 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁJUS 22. 1872. ELADÓK. Szt.-Andrási pusztán, a duna-földvári gőzhajó-állomástól fél órányira két jól betanított hátas ló Vihar, 15 m. 3 h. vörösszürke kancza, 6 éves. Furcsa, 15 m. 1 h. szepe szürke kancza, 7 éves. Bővebb értesitést ad a pusztán a tulajdonos vagy megbízottja, Szentiványi Miklós. Mily nagy a vadmennyiség melly évenkint hazánkban értékesíttetik, — összehasonlítva a szomszéd országokéval, — és ritka vadjaink helyrajzi kiterjedése. (Vége.) A fentebbiekben a hazai vadászat több millió forintnyi értékét s igy annak fontosságát a nemzet háztartásában próbáltam bizonyítani. A következő sorokban szeretném megmutatni, hogy ezen két millió forint, ha bátran á szemébe nézünk, milly csekélység az ország területére elosztva s milly szomorú arányban áll az, az örökös tartományok, nevezetesen Cseh-,Morvaország és Alsó Austria vadállományaihoz hasonlítva. Mutatványul bátor leszek az utóbbi tartományokból néhány nagyobb vadászterületnek részint a Vadász s Versenylapban részint a Jagdzeitungban annak idejében közzétett lőjegyzékét reproducálni ; mellőzvén ezen országokbeli egyes kisebb mezőségi területeket, az úgynevezett vadas kamrákat s mellőzvén az olly példákat is, hol, mint az az utóbbi hetekben történt, egy alig 2000 holdas községi revier vadászata 945 ft évi haszonbérért árvereltetett el. 1. A felséges uralkodóház családi s aviticai jószágain, nevezetesen Sassin, Göding, Pavlovics, Orth, Mannersdorf, Ráczkeve s Holits- (ez utóbbi kettő magyar földön) : 1866. évben 43,046 1867. „ 31,043 1868. „ 26,647 1860. „ 38,885 1870. „ 30,799 darab hasznos vad lövetett. 2. A es. kir. fövadászmesteri hivatal területein, Bécs szomszédságában : 1866. évben 44,251 1867. „ 22,976 1868. „ 24,545 1869. „ 29,667 1870 „ 22,845 darab hasznos vad ejtetett. 3. Herczeg Schwarzenberg uradalmaiban : Wittingau, Frauenberg, Krummau, Winterberg, Langendorf, Protivin, Libejie, Cbeinov, Domanschütz és Murau, Austriában, Morvában s nagyobbára Csehországban, az utolsó uradalom Stiriában ; Lövetett : 1866. évben 35,262 1867. „ 33,027 1869. „ 41,529 1870. „ 35,316 darab használható vad. 4. Gróf Mitrovszky uradalmaiban : Rozinka, Pernetein, Sokolnitz és Haján — Morvaországban : 1866. évben 19,050 1867. „ 16,038 1868. „ 20,023 1869. „ 20,956 1870. „ 13,17 9 darab hasznos vad lövetett. 5. Báró Rothschild schillersdorfi jószágán Aus sriában 1866. évben 13,345 1868. „ 10,375 1869. „ 12,568 darab hasznos vad lövetett : 6. Herczeg Starhemberg austriai vadaskerületeiben 1866. évben 11,693 1867. „ 8,214 2868. „ 8,399 darab hasznos vad ejtetett. 7. BáróSina, cseh, morva s austriai vadasterületein 23266 db. 8. Gróf Breunner, Grafencgg és Aspern morvaországi uradalmaiban 14561 db. hasznos vad lövetett. stb. stb. Ezen roppant nagy számokból következtethetjük, hogy az illető vadászterületek nagy kiterjedéssel bírhatnak ugyan, de egyszersmind azt is, hogy a vadászat ott milly gondozás alatt áll, s ha a gondolkozó vadász e löjegyzékeket részletezve tekinti át, lehetetlen, hogy fel ne tűnjék a hasznos s káros vadfajok száma közti különbség is. Ezen szorgosan tilalmazott s megőrzött uradalmakban például 1 rókára 3—400 fogoly s 4—800 nyúl esik, mig hazánkban átlagosan 1 rókára csak 8—10 fogoly s 12 —13 nyúl jön, némelly s nem éppen hegyi területeken meg majd annyi a róka mint a nyúl. Kivételt képeznek azonban itt is mint mindenben a Pozsony, Nyitra s néhány más megyebeli gyönyörű tilalmasok, hol az arány róka s nyul közt szintén kedvezőbb. Még feltűnőbb lesz előttünk az emiitett külföldi birtokok vadbösége, ha azt veszszük figyelembe, hogy ezen roppant összegekben csak is azon hasznosítható vadfajok foglaltatnak, miknek pénzértékét ami országos löjegyzékünkben felszamitottam, hogy tehát a szintén sok ezerre menő orvmadarak, az evetkék, a kóbor kutyák s macskák, a varjuk s szarkák teljesen mellőzve vannak. Vegyünk most olly vadászterületet, mellynek nagysága ismeretes s hasonlítsuk össze itt a vadmennyiséget a mienkkel s egyúttal a területtel. 9. Károly Ferdinand föherczeg ö fensége, seeloviezi uradalmában Morvaországban 10 év alatt következő vad lövetett : 179 darab őzbak, 70,450 я mezei nyúl, 14,266 n fáczán, 49,965 я fogoly, 3,673 n fürj; 254 я szalonka, 49 я vadkacsa, 458 я kisebb szárnyas 2 я róka, 16 я borz, 15 я nyest, 224 » görény, 4,349 я menyét, összesen 143,899 darab hasznosítható vad (az orvmadarakkal, kutya, macskákkal, varjú és szarkákkal egyyütt összesen 163,039 darab). Ézen birtok áll : 3425 hold erdőségből, 8023 hold mzőségböl, tehát összesen 11448 cat. holdból s néhány szomszédos községnek bérbe tartott határából. 10. A wagrami vadásztársulat, Wagram, Gerasdorf és Neusid községi határok vadászatát bérli s elejtett 1868 évben csak foglyot és nyulat 4680 dbot, 1869 évben plane 5176 dbot. 11. Bécsújhely város területe kerekszám 4000 hold s 1869 évben lövetett 3399 db. hasznos vad. Ezen tekintélyes vadmennyiség értékéből egy holdra 24 — 30 krajezár jött, a bécsújhelyinél 43 kr. esik egy holdra, mig nálunk а fentebb felszámított vad értékéből alig 5

1/

4 krajezár, s ha olvasom a Jagdzeitung-nak országos lőjegyzékünkre irt észrevételeit, melyekben odavetőleg azt mondja, hogy Austriában néhány száz holdnyi birtokon több vadat lehet felmutatni, mint Magyarországban egy herczegség nagyságú földrészen : ugy pirulva kell bevallanom, hogy igaza van a sógornak. Mért nem lehetne hazánkban is a vadászatot jövedelmezővé tenni s hasonló eredményeket mutatni ! azt nem látom át ! — Hogy hazánk éghajlatja s földjének minősége a vadtenyésztésre nem alkalmatlanabb, mint Austria, Morva-, Csehország, azt nem fogja senki tagadni s vannak kivételképpen — fájdalom, hogy csak kivételek — itt is szép vadasterületek, mint a holitsi, a Pálfl'y, Eszterházy, Zichy, Forgách, Wenckheim, Breunner stb. főúri családok tilalmasai, mellyeknck löjegyzékein örömmel mulat a vadász szeme ; — de hogy az ország legnagyobb része vadszegény, s még ama legjelesebb vadászterületek sem állják ki a versenyt a külföldiekkel, annak okát nem az éghajlatban s nem a föld minőségében, de részint a birtokviszonyokban, mellyek nagyobbára még rendezetlenek, részint, abban kell keresnünk, hogy népünk nem tudja s nem hiszi, miszerint a, vadászat gazdaságilag kezelve szép jövedelmet adni s a birtok becsét tetemesen emelni is képes. Jelenleg, ha a szenvedélyes vadász illyenröl beszél, csak hitetlen fejcsóválást nyer hallgatói részéről — ha ugyan meghallgatják ! — s ha a községeknek például hozzuk fel a külföldi legapróbb falusi határokat, mellyekbenl — 2000 holdnyi területért a vadászat évi haszonbére 300—800 forintra rúg, — egyszerűen kinevetik az embert. Földbirtokunkról soha sem mondhatjuk teljes igazsággal, hogy jövedelmezőségének s igy értékének maximumát már elérte volna. A tudomány haladása, az ipar fejlődése uj meg uj jövedelemforrásokat nyithat s birtokunk becsét folyvást emelheti, mint példát reá az utóbbi 10—20 év alatt eleget láthattunk ! Még nem olly régen multak azon idők, midőn egy jószág értékének meghatározására csak azt kutatták, mennyi a szántóföldje, rétje legelője s milly hasznot várhatunk a gabnatermelésböl és marhatenyésztésböl ? s ha erdő is volt hozzá — a fának nem lévén semmi becse — millyen szokott lenni a gubacs- és makktermés? A világ azonban halad, a civilisatió terjed, az ipar uj országokat hódit, a vasút jön ; — s most nem csak a földmivelés s marhatenyésztés ad nagyobb jövedelmet, hanem az erdőkből is olly kincseket nyerünk, millyenröl azelőtt 10 — 20 évvel álmodozni sem mertünk ; s el volna ezekkel érve a birtok legmagasb becse ? korántsem. Találhatunk kőszenet, mit eddig is ismertünk, de figyelembe sem vettünk ; találhatunk olly kő- és földnemeket, miket a mindig tovább fejlődő ipar s a közlekedés tökéletesbitése felhasználhat s értékre juttathat; s jószágunk becse tízszeresen emelkedik. S még ezzel som értük el a netovábbat ! Ott van a mesterséges haltenyésztés, melly már néhány száz öl hosszú csermelyekből mázsa számra szolgáltatja a legnemesebb halakat, mint példa reá Stiria, Krajna s a külföld ; — ott a vadászat, melly jövedelmünket százakkal és ezrekkel nagyobbíthatja. Ne zárjuk el szemeinket a külföld követésre méltó példái s útmutatásai elöl, s lia látjuk, hogy a legkisebb határú községek is több száz forintnyi évi haszonbért nyernek a vadászat után, s ha el nem tagadhatjuk, bogy a vadászatból több ezer család nyeri fentartásának s jóllétének feltételeit ; — úgy kövessük e példákat, méltányoljuk a vadászat jelentőségét s igyekezzünk magunk s édes hazánk javára birtokunkat hasonló jövedelmezőségre emelni. Adja Sz. Hubert segedelmét hozzá. Mik legyenek tehát teendőink ? ezt fejtegetni túlterjedt e levelem feladatán. Itt csak is azt próbáltam megmutatni, hogy a vadászat más is lehet, nem csupán sport. Tavalyi levelem végén bátor voltam kérdést intézni a „Vadász és Versenylap" tisztelt olvasóihoz : 1. Van-e zerge a Zólyom és Liptó közt vonuló havasokon, az úgynevezett alacsony Tátrában ? 2. Van-e mormota az erdélyi és marmarosi havasokon ? s nem pusztittatott-e az ki a magas Tátrából. 3. Van-e valahol hazánk területén havasi nyúl, hófajd, középfajd vagy vidramenyét ? 4. Található-e szirtifogoly a katonai végvidék sziklás hegységeiben vagy egyebütt a hazában ? Az ország különböző részeiből a tisztelt szerkesztőséghez beküldött s a „Vadász és Versenylap" tavalyi folyamában közzétett igen becses válaszokból — miket ismételve s most is nagy élvezettel olvasom — megállapítható, hogy : Zerge, — Capella rupicapra — a zólyomi havasokon nincs, emberemlékezet óta nem volt, s nem is hihető, hogy valaha lett volna, mivel e havasok juh s kecske által a tetőkig lelegeltethetők, a zergének tehát a szükséges csendes magányt nem is nyújthatják. Van azonban a magas Tátrában és pedig annak mind liptói, mind szepességi, ugy szintén galicziai részein is szép számmal, s néhány év óta kellő oltalom mellett szépen szaporodik is. E nemes kampós vad található azoukiviil, bár kisebb mennyiségben, a vodnai havasokon is Marmarosban, nagyobb mennyiségben a retyozáti, klopotivai és leginkább a fogarasi havasokon, melly utób-