Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-04-10 / 14. szám

ÁPRILIS 10. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 109 Majd az egész télen és tavaszon át fogva tartottunk pár rókát, s köztük fehéret is, megfigyelés végett, a hajógépezet kamrájában, hol az utóbbiak a kőszén szomszédságában persze megfeketedtek, s kettejük tüdövészben ki is mult, mint ezt a bonczolásból láttuk. Egy másik szép szürke rókára a megfojtás sententiáját kelle kimondanunk, mert javithatlan pártütő volt; egy másikat magunk hagytuk futni, az utolsó pedig maga vette magának e szabadságot s megszökött, háladatosságból, mert ketreczóvel kitettük a jégre , bogy ne unatkozzék annyira. Ez a desertio, — mely egy jégdarabnak olvadása és eldőlése által, mellyen a ketrecz állt, idéztetett elő, s mit a fedélzetről szemléltünk — igen mulatságos volt. Esés közben leválván a ketrecz feneke, rókánk — mely egy szőrös csontvázzá soványodott le — szabaddá lett, s a szabadság első édes érzetében, elkezdett nyújtózkodni , jobbra-balra pár ugrást tenni s forogni, mintha próbát tenne, hogy csakugyan nem akadályozzák e börtönénekfalai, azután egyet hempergett kedvére a hóban, felugrott, kifeszité vitorláját s minden további búcsú és compass nélkül elvágtatott a toronynélküli távolságba. Az európai róka kerüli az ember társaságát, talán mert gyanítja hogy az még nagyobb róka ; a grönlandi ellenben még úgy látszik nem bir a mindent megmérgező kétkedés ezen mérvével, mert gyanútlan és kedélyesen tolakodik közelébe, s úgy tekinti azt, mint a kinek közelében kaphat néha egy-egy jó falatot. О az első, ki a vadászt, ba valamit elejteni elég szerencsés volt, üdvözleni s a prédát vele megosztani siet, addig kullogván éjjel a szánkó körül, mig egy iramczombot sikerül neki távozásra birni ; ő az, ki a vadászt gyalog vagy szánkán tett kirándulásaira tiszteletteljes távolban követi s alvását felhasználja, hogy a magával vitt élés zsákokat felhasítva átkutassa és a neki legjobban izlő falatokat elsajátitsa. Egy befagyott hajó oly örömet kelt benne mint egy éléstár, melly körül mindig található valami hulladék, vagy valami más, a mit elczipelni lehet. Annyira is beleéli magát e pákoszkodásba, hogy utoljára csak bajjal szabadulhatni tőle. Ha kilépünk a sátorból, hogy már órahoszszat tartó rágicsálásától, vagy többek társaságában tartott perlekedő csabolásától és a kötelek rongálásától elijeszszük : nem hogy meghunnyászkodva elsompolyagna. hanem még ő neki áll feljebb a háborgatásért, s hegyzett fülekkel tekint reád ; ugat, ba lösz s csak vonakodva és kedvetlenül távozik. Voltak más esetek, hol e rókák, alkalmasint először pillantván meg embereket, kíváncsian ügettek felénk, lövéseinkre meg se ijedtek, hanem egy.-zelet szalonabörkéért mértföldekre szaladtak utánunk, mig egy golyó megszabaditá őket a továbbfáradozástól. Bundájukat fáradságos dolog lehúzni a nagy hidegben; hanem annál jobb aztán — nyakrava'ónak. A grönlandi iramszarvas egészen különböző a laplanditól vagy spitzbergaitó! ; agancsa nem fekmentes és lapátos mint az utóbbié, hanem felálló, nyakát és fejét is magasan hordja, termete kecses és minden mozdulatában az európai szarvasra emlékeztet. Kane és Hayes találkoztak vele nyugati Grönland legészakibb részében is. Kirándu'ásainkban mi is tapasztaltuk, hogy az iramszarvas mentől belebb haladtunk, annál több volt; sőt a Ferencz-József császár öböl mellett egy jégue közelében, melynek partjain szép legelő volt, egész csapat iramszarvasfalka nyomaira akadtunk. A moschus ökör (helyesebben juhökör) valamivel kisebb mint az európai, és közeli rokona a nyugati Grönlandban és Amerika sarkövi félszigetén találhatónak. Kinézése ijesztő, pedig különben jámbor ; szőrméje fekete, bosszú és durva sörényben csüng le, hanem hátán finom mint a selyemgyapju. Három ily moschusökör gyapját,—melyekot a Kulin szigeteken lőttünk — le is koppasztottam, különféle czélokra, valamint pontosan le is rajzoltam a legderekabbikat. Feltűnőié»- apró szemeik vannak. Mint már elnevezése is mutatja, ez állat erős pézsmaillatja által tűnik föl, mi annál erősb, mentől idősb az állat, s mi húsában is érezhető. Ebhez azonban hamar hozzászokik az ember, hamarább mint az itteni egyéb emlősök halzsirszagáboz. Húsa különben а mi ökreinkéhez 1 asonlit. Az első pézsmaökröt augustus havában a Shannon szigeten láttuk és ejtettük el. Miután ez állatot még nem ismertük, a legkülönfélébb gyanitgatásokat tettük kiléte felöl, igen hasonlitván az a „gnu"-hoz, a mint tőlünk vagy 600 lépésnyire szaladgált Mind az iramszarvas, mind a pézsmaökör a füevők osztályába tartozik, s igy talán helyén lesz itt Grönland növényzetéről pár szóval n egemlékezni. Szegényes biz az, s alig tudja a vidék sziklás talajának szürke kopár szinét kissé tarkítani ; mert a mi kevés mob, moszat, fü és kuszó-növéuy itt-ott apró foltokban szemlélhető is, az zöld helyett kékes-szürkés szinü. Virágot egyedül talán a kecskefüz hajt, az is idétlen sárga szinü fürt. A mit erdőnek lehetne nevezni, az nem egyéb, mint néhány hüvelyk magasságú s gyufaszál vastagságú nyir- vagy galagonyabozótból vagy itt-ott gyökérként a földön elágazó törpe fűzből áll. A hónapokig tartó sarkköri nap befolyásának tulaj donitható azonban, hogy e növények bármilly magasságban a tenger szine felett tenyésznek, nem úgy mint Európában, hol minden 1000 lábnyi magasságban változtatja jellegét a növényzet. — A sikság majd minden növényfaját, nevezetesen a mákvirágot, 2—3000 láb magas hegységen is feltaláltuk, sőt 7000 láb magasságú sziklacsúcson is leltük, az ismeretes fekete és sárga kö-moba társaságában, melly utóbbiak pedig még a havasokon is mint a növényzet legutolsó képviselői szerepelnek. A sziget belsejének kövecsesb s a nap sugarai által ennélfogva jobban átmelegített talaján, hol bajdanában pár eszkimó-tanya volt, s ennek következtében szeméttrágyák lehettek : van ittott egy folt kissé zöldebbnek tetsző növényzet Rétek azonban, mint a mieink, sehol sem találhatók. Fontosabb azonban minden más fünemnél Grönlandban — azaz általában a sarköv körül — a levelesfü előjövetele, melly legbizto3abb fü a skorbut ellen; hasonlít a lóheréhez, levelei szivalakuak, vastagok és világoszöld szinüek; virága fehér, magtokja hüvelyes. (Foly

t. kö

v.) A pesti vaüasDiacz a lefolyt vaöiüény alatt, п. Vadforgalmunk „üzletszokásainak" vázlata után szemügyre veszszük a pest-budai piaczra került vadnemek forrásait és mennyiségeit. A pest-budai vadaspiaczra a lefolyt vadidény alatt került : Szarvas, (Cervus Elaphus) a localis fogyasztásnál nagyobb mennyiségben, minek folytán a fölösleg Bécsbe, Prágába szállíttatott. Ezen nemes vad nagyobbrészt fővárosunk környékéből hozatik a piaczra s pedig gr. Esterházy tatai, gr. Sándor biai, gr. Lamberg moóri, továbbá a zirezi s más a Bakonyt szegélyző uradalmakból. — A gödöllői királyi szarvasvadász rtok eredménye közvetlenül — csekély kivétellel — Morvaországba kerül. Magyarországnak Budapesttől északnak fekvő megyéiből a szarvas kivétel nélkül Bécsbe küldetik. Hogy a déli részekből hová kerül az, a fölött nincsen tudomásunk, de Pestre onnan csak egyes példányokban hozatik. Igen sajnos, hogy az illető uradalmi hivatalok nem közlik sűrűbben a vadászat statistikájáboz szükséges adatokat e sz iklapban, mely alkalommal köny• nyen megjegyezhető volna, „hová szállíttatott a vad". Ezen közlésből a honi vadfogyasztás viszonyát az esetleges vadászeredményhez, és az ebből kitűnő kiviteli mennyiséget lehetne meghatározni, különben tapasztalásból tudjuk, hogy deroute vadállományaink daczára az évi lelövés szarvasokban felényivel nagyobb a fogyasztási szükségletnél, vagy mint a mennyi a — tulajdonos tudomására jut ! Dámvad (Cervus dama) kevesebb került ez idén Pestre mint a mult években, miután Nagyvárad, Arad és Kolozsvár, — honnan máskor igen nagy menvnyiségben küldettek, — megemlítést alig érdemlő szállítmányokkal szerepeltek. — Tolna, Zala, Somogy szintén fölhagyott dámvadszállitással, miután ezen megyékben az állomány az utolsó években sistematiee kiirtatott. A szarvasoknál megnevezett uradalmak, — Gödöllőt kivéve, — összesen vagy 50 darabot hoztak forgalomba. Az erdélyi vasút kiépítése óta Bécs fogyasztja testvérhazánk — külömben korcs és elfajzott dámvad állományát. Oz (cervus capreolus) már rég nem kerül hazánkból annyi, a mennyit helybeli, még hozzá nem igen nagy fogyasztásunk megkivánna. Maholnap az őz oly ritka lesz nálunk mint a zerge. Egyedül Békésmegye szállított ez idéu nagyobb számban özeket Pestre, — vagy 150 darabot, — de ugy látezik ott is kiirtják végkép, külömben nem lőnék el a 4—5 hónapos zérókat oly kíméletlenül, mint az az idén tettleg megtörtént. Legtöbb őzet szállít Pestbuda részére — évente 400 — 500 darabot — Bécs és Gráez ; persze igen drágán. A nagyvárosi publikum különben megeszik minden, bár mi néven nevezhető bust, lia exoticus külsővel és határozottan ízzel bir. Pestbudán őz helyett, de „őz" név alatt mindenütt szarvast, s sok helyen birkahúst „preparálva" találunk. A gyomor, kivált a „tisztelt publicum" gyomra igen hiszékeny. Zerge (Antilope rupicapra) helyben nem igen kedvelt vad, s a mi a piaczra kerül, kivétel nélkül Styriából küldetik. Ez idén mindössze alig 20 darabot látott Pestbuda. Tudvalevő dolog, hogy fővárosunkban egy télen át több mennyiségű hús fogyasztatik el „vaddisznó" czég alatt, mint a mennyi feketevad éli világát a két haza területén. Nem is kell egy élelmes szakácsnak igen sok tudománynyal birnia, hogy a kőbányai vadonezokat, a szükséges fűszerek segítségével, bármikor „vaddá" főzze. A Stammgast úgy is a „hivők" azon jámbor osztályához szokott tartozni, kik »„nyomtatott" étlap hibázhatlanságában nem kétkednek. Megkívánja a „ Wildschweint mit und oline" s megkapja, a többi az ő dolga, ha netán a „sus fidelis" álmában „valódi alakjában" üli meg — gyomrát. Ha indiscrétek akarnánk lenni, bemutathatnánk pár „restauranst" hol s hogyan lesz : birka = őz, diszuó = vad , galamb —fogoly , bibicz=erdeiszalonka, poulard =:fáczány, etc. ; de nem érzünk magunkban hajlamot a raindenároni népboldogitásr.i, s teljesen elismervén a modern democratia azon té-