Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-04-10 / 14. szám

110 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 10. 1872 telét, hogy senkit sem kell hite ellenére boldoggá tenni akarni : fátyolt vetünk a culinárium azon „vegymühelyeire" hol a darwinismus átfajzási elmélete a gyakorlatba átvive — Dyárson és casserolban üli legszebb diadalait. Vaddisznó (valódi) körülbelül 150 darab került a lefolyt télen át Pestre, melynek fele közvetlenül az illető vadászurak konyháira küldetett, fele kereskedés utján a közönség kezére jutott. Nehéz példányok, — unghi, marmarosi — nem kedveltek, ellenben kisebb, kivált erdélyi darabok igen keresettek. Szokásba jött minálunk, hogy a disznócsordákból kiválogattatnak fekete, nagy agyarú darabok, melyek agyoncpákányozva a piaczra küldetnek, s itt, miután külsejük elég „vad", szó nélkül fogadtatnak el. — A vaddisznótenyésztés különben lassan végire jár, miután erdeink pusztításával elpusztul a kan koczástól. Felsőmagyarország, nem különben a nagy-károlyi uradalmak számos feketevadja, kevés kivétellel Bécsbe küldetik. Később, ha majd a sinek behálózzák Szerb- és Oláhországot, lesz elég „vad-vaddisznó", mert ajánlják onnan fünek-fának ; de nincs vasút, nincs vásár. Siketfajd, egy egy példányban téved Pestre s csak curiosumként mutogattatik, — enni Dem akarják, s jól teszik, — inert csak igaza van ama bizonyos recipének, mely mondja, hogy ha elkészíttetett gonddal s költséggel, jobb kidobni az ablakon, mint bevenni ; mert ugy raeglakja a gyomrot, hogy csak gyomrostól lehet tőle megszabadulni. Nyirfajd Cseh- és Lengyelországból küldetett vagy 50 darab. Finomabb restaurausok megveszik, a közönségnek nem kell. Túzok igen nagy számban hozatott Fehérből, Tol nából s az Alföldről. Daczára, hogy a túzok igen finom és Ízletes vad, még sem oly kelendő, mint azt megérdemelné. Oka ennek a nemméltatásnak, hogy a madár egyes családoknak „igen nagy pecsenye , restauransoknak meg, nem elegendőleg „fcladagolható". Nem vághat három annyi pénzt belőle, mint a mennyiben került. — Hibátlan tollazattal biró túzokok a külföld részéről igen keresettek — kitömésre ; de miután a túzok — ugy látszik — ágyunagyságú caliberrel puskáztatik agyon, ritkán találni oly példányt, mely nem hasonlítana ama franczia sebesültekhez, a minőket alkalmunk volt látni a német képes lapok rettenetesen hazafias csataképein. Fáczán Buda Pesten minden éven át minimum 5000 darab fogyasztatik el. Magyarország igen nagy fáczán állománynyal bir, és a magyar fáczán nem roszabb világhírű cseh pajtásánál. Csehországból a kivitel oly nagy — az egész világ csak csehfáczánt kivánván, — hogy a megrendeléseket a maga tenyészetéből nem tudván fedezni, Magyarországból huzza fáezánkivitelének felét. Pest egyedül a lefolyt télen 2000 darabnál többet küldött Prágába. Ha most számba veszszük hogy felső megyéink pompás fáczáDjai — Tóth-Megyer, Pöstyén, Pozsony és Soprony környéke minimum 5000 darabot szállított Bécsbe, — szintén kivitetnek, s hozzá teszszük a budapesti fogyasztást és kivitelt, továbbá reméljük, hogy számos úri konyháink és megyevárosaink is barátjai ezen drága pecsenyének : úgy minden túlzás nélkül az évi vadászeredményt fáczánok ban a szent korona területén bátran 20,000 darabra becsülhetjük. (Keleti : Hazánk és népe czimü statistikája hibásan becsüli 10,000 darabra). Miután legújabb időben nagyon keresik a fáczántojást tenyésztésre , alaposan hihetjük, hogy fáezánállományainb, okszerű kezelés és ápolás mellett, maholnap versenyezhetnek számban és minőségben a hirhedt cseh fáczánosokkal. Nyúl minálunk a legközönségesebb vad lévén, a civis asztalán a télen át legalább kétszer megjelen, s igy természetes, hogy fogyasztása nem csekély számokat mutat. A nyúlvadászatok országos eredményét nem igen nehéz meghatározni, — ha a pesti és debreczeni télutó vásárokon árúba bocsátott nyulbundák számát alapul felhasználjuk. Ezen vásárokon eladatott 34,000 darab nyúlbőr, — a kivitel nyulakban szinte annyira becsülhető, — Pest szállított Prágába 9000, Bécsbe 4000 darabot, Felsö-magyarország kivétel nélkül Bécsbe küldi nyulait e's igy kereken 70,000 darab nyúl az évi eredmény. A pesti nyúlvásár nagyszerű, s e sereg nagyját Kunság és az alföld állítja ki. Tengerinyul csak néha található a piaezon s méltán nem kedvelt. Hozzák Alsó-Ausztriából február hóban. Császármadár igen ritka madár lett. Erdélyből s Trencsénmegyéböl került mindössze vagy 200 darab mihozzánk, bol mindenkor drága pénzért elkelt. Hófajdot, Stiriából küldtek vagy 100 darabot, Pes ten Dem kelendő, ismeretlen vad. Fogoly igen sok bozatik hozzánk, hol igen kedvelt, s fogyasztása nagyobb a bevitelnél. Csehországból szinte kerül a pesti piaczra fogoly igen nagy számbaD. A pesti fogyasztás télen át circa 10,000 darab. Fürj, mint nyári vad, forgalomba nehezen hozható s télen ugy se lévén, csak megemlítjük, hogy ha friss állapotban kapható, — a mi ritkaság — igen kedvelt és keresett vad. Vadlúd , vadrueza , szárcsa s minden másnemű viziszárnyasokban a maga idején van elég, s az országból — ha az idő engedi— külföldre is küldetik. A vadlúd Pesten Dem, ellenben a vadrueza igen kedvelt vad. Végre megemlitjük, hogy a télen át Dalmát és Dél-Olaszországból erdei szalonka hozatott a pesti piaczra, de miután minőségük nyomorult, roppant áruk daczára — a mi sokszor egyedül kitűnő rajtuk — nem keltek el. Befejezésül meg kell említenünk, hogy a honi vadaskereskedelem, s kivált a vad kivitele, közlekedési intézeteink gyarló és minden kritika alatti bánás-modora alatt roppantul szenved , s maholnap tönkretétetik. Lopás megrongálás, *) késleltetés, roppant vitelbérek oly faktorok, melyek alatt a magyar kereskedő, foglalkozzék az gabona-, vagy nyúlszállitásal, a külföld s kivált a bécsi piacz nagy gyönyörűségére, elszegényül, s kedvét veszti pénzét oly vállalatokba fektetni, melyekből tulajdon véres adóforintj/íval subventionált vasut-intézetek egyedül búzzák, jobban mondva lopják, a hasznot Jobb administratió és nagyobb ellenőrzés elkelne a vasutigazgatóságok részéről. M e г с u r. Ujabb adat az őz üzekedési idejéhez. Lapunk f. évi 10. számában közöltük a szolyvai fővadász-mester azon okadatolását, hogy az őz valódi üzekedési ideje deczemberben volna, miután állítása szerint a September és deczember közt elejtett őztcheneknél soha az ébrenynek semmi nyomára sem akadt, ellenben igenis a január után lőtteknél. Erre mi hoztunk fel Buchmayer után egy másik okadatolást, melly szerint a valódi üzekedés ideje ellenkezőleg augusztusba esnék. Most egy ujabb adatot közölhetünk, melly hazai vadászunk állítását igazolná. Az esetet következőleg beszéli el br. Romberg-Brunn a „Sporn" legújabb számában: „Martius 18-kán (1872-ben) jószágigazgatóm Ulienberg és főerdészem Jültz a gerdaui kastélyomhoz tartozó altenwegi erdőbe szánkáztak ki, egy rakás döntött fa megtekintésére. Menetközben egy vén őztehenet láttak két üszővel haladni, mellyek egyike, és pedig a gyengébb, nem sokára lenyugo dott, mig a tehén a másik üszővel tovább haladt. Az urak leszálbak és az üszőt, anélkül hogy az legkevésbbé is ellentállott volna, miután alkalmasint igen nyavalyás volt, felvették a szánkára és a kinderhoffi majorba tértek be vele, hol a fiatal őz csakhamar kimúlt. Miután erdőmben már néhányszor találtak elhullt vadat, melly májbetegségben mult ki, ezt is felbontották, s ugy találták, hogy ez is májbajban szenvedett, de egyúttal azt is látták, hogy e fiatal őz, melly még csak most lett üszőnek nevezhető, két igen kicsin, és még ki nem fejlődött őzike embryóját hordta. Ezek pedig csak a novemberi, illetőleg deczemberi üzekedésből származhattak, miután a nyári üzekedés idején ez üsző alig 8 vagy legfclebb 12 hetes lehetett, és igy üzeke*) E részben emlékeztethetünk az előbbi czikkünkben már ismertetett „vasúti hivatalos macskákra" stb. désre még meg sem érett. Hogy pedig ez üsző nem idősb, és az utolsó májusi ellésböl való : a felöl semmi kétség, miután az altenwegi erdőkerülő e vén őztehenet és üszőjét jól ismeri." Ez tehát a szolyvai fövadász állítása mellett szólna. Tisztázzuk a dolgot ! ••

—weMégis a szalonka-idényhez. Tarnóczán, 1872-ik év tavaszán. Elkéstem ugyan, de mégis adott igéretemet be akarván váltani, az idei tarnóczai szalonkaidényről, mig a tiszt lt vadászközönség figyelme más ujabb tárgyra nem terjeszkedik, sietek néhány adattal szolgálni. Marczius 12-kén tartottuk meg az első vadászatot, és a legnagyobb szorgalommal és erélylyel folytatva, 24-kén az utolsót ; szalonka volt ugyan elég, de más évekhez hasonlitva nem oly szép számmal, mint az ottani kitűnő helyeken megszoktuk, — és mi legfeltűnőbb volt előttünk : szalonkáink, noha nedvesség talán több volt mint más években szokott lenni, a nekik legkedvesebb helyeket kerülve, leginkább a magas erdőkben vagy az ezek által körülvett kisebb kiterjedésű lapályos cserjésekben voltak találhatók ; ennek folytán nemcsak a vadászatok rendezése és megtartása volt nehezítve, de az elért végeredmény is aránylag csökkent ; mert tudván, hogy más években mily helyeken találtunk legtöbbet, az idén is, kivált az idény kezdetén, több napot azon erdőrészekben töltöttünk, kivált a somogyi szalonkavadászok elött oly ismert és általok oly nagy szorgalommal látogatott Darányi „nyírben", és pedig vajmi csekély eredménynyel. Mégis bevégezvén a vadászatot, következő eredményt értünk el : Gróf Széchényi Jenő 10 nap alatt 2 6 szalonka Gróf Széchényi Pál 12 „ „32 „ A háziúr gr. Széchényi F. 14 „ я 32 A vadászati személyzet 16 „ „ 46 „ Összesen 136 szalonka. Az eddig beküldött és a „Vad. és Vers. lap"-ban megjelent tarnóczai löjegyzékben bizonyosan minden figyelmes olvasónak feltűnt, hogy az apró vadak és kártevők közt az arány minden feltehető igyekezet daczára oly kedvezőtlen, miszerint bizonyosan mindenki helyeselni fogja a birtokos azon elhatározását : hogy felhagyva a rókák és vadmacskák egész éven át és minden kigondolható módon gyakorolt pusztításával , és a uyulak és foglyok tiz év utáni tapasztalás által lehetetlennek bizonyult szaporításával : ezentúl a rókát és vadmacskát csak is a téli vadászatok alkalmával löveti. Mert bizton remélhető, hogy a Tarnóczai nagy kiterjedésű vadászterületen már néhány év múlva szép eredményű rókavadászatok fognak tartatni, melyek előreláthatólag nemcsak szép eredményük, hanem a változatosság és ritkaságuk miatt is, úgy a háziúrnak mint vendégeinek páratlan élvezetet , nekem pedig alkalmat fognak nyújtani, jövőre is néhány rövid tudósitással szolgálhatni. Sz. P. Horvátországban, különösen Stancics környékén, m;nt Draskovich Ottokár úr — ki épp olly passionatus iró mint vadász — irja a J. Zeitungnak, február végével érkeztek meg az erdei szalonkák előőrsei, s martius 5-ke óta mindenütt találhatók voltak. Mégis panaszkodik, hogy az idén a legjobb pagonyokbau is csak felét látták és lőtték a más években szokásos mennyiségnek, úgy liogy a hol azelőtt 25 — 30 darab tartózkodott, most alig 12—15 példányra akadtak. Az is feltűnt neki, hogy a szalonkák legnagyobb része, bár szép meleg esték voltak, némán húzott. Legerősb vadászata volt martius 10-kén, hol hajtók elött 16 hoszuesörü szállt fel, melyből ö maga 7-et, környezete pedig kettőt ejtett ; martius 19-kén volt utolsó vadászaton s 4 darabot lőtt. Az idény összes eredménye 60 szalonka, miből Dr. uv 35 darabot ejtett. Irja még, hogy nagy viz és hideg idő jár arra, s hogy az első vaezokbeli nyulacskák alig ha cl nem vesznek.