Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-04-03 / 13. szám

ÁPRILIS 10. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 101 a medvére, de nem találta, mindjárt rá azonban golyóm hátgerinczen érte öt, mire nagyot szökkent és orditott; csakhamar megtöltöttem azalatt Wenzl-féle fegyveremet, s második lövésem leterítette öt a hóra, s még pár lövés egészen kivégezte. Miután lerajzoltam, bundáját lehuztuk, sértetlenül hagyott fejét pedig levágtuk. Húsa, mellyböl azon nyersen mindjárt ettünk, jól izlett, bár általában véve nem olly jó, mint a barna medvéé, mert durvaszálu, SZÍVÓS és A kövérség szerint többé-kevésbbé fagygyas izü. Mint már Barents, úgy mi is meggyőződtünk róla, hogy a jegesmedve mája az egészségre ártalmas, és élvezete ollyanféle tüneteket mutat mint a mérgezés ; de mi nem tapasztaltunk illyest. Annyit azonban tudunk, hogy a Davisuttól nyugatra lakó eskimók nem engedik kutyáiknak , miszerint a jegesmedve busából egyenekDaczára, hogy szánon utazásunk alatt éjjel több izben megleptek bennünket a medvék sátrainkban, még se állítottunk ki rendesen őrt, leginkább azért, mert valóságos alvásról úgy se lehetett szó, s igy teljes zörej nélkül úgy se közeledbetett hozzánk a fenevad. A sátor egyik oldalát szánkónk által fedeztük, a másik felére pedig két puskát tartottunk készen ; egy revolverünk is volt. Illyenformán még csak attól tarthattunk, bogy a medve lábunkba vagy fejünkbe haraphat a sátor vászna alatt. Illyféle veszedelem ellen azonban óvott bennünket a medve kétkedő természete, melly előtt a sátor valami teljesen ismeretlen s kíváncsiságát gyanakodással elfojtó dolog. Ivane társai, k'ket egyszer a sátor nyilasán át fejét bedugó medve morgása ébresztett fel álmukból, akként segitettek magukon, liogy egy gyorsan meggyújtott gyufacsomagot tartoltak orra alá — melly gorombaságot a medve azonban nagylelkűen boszulatlanul hagyott és eltávo•zott. A Haystak félszigettől nem messze, a mint reggel szakácsunk a sátorból kilép, bogy a szánkóról kávét hozzon be, egy medve által támadtatott meg, melly azonban életével lakolt. Nem sokára azután, midőn az Ördög-fok mellett sátorozánk s ép hasonlithatlan levesünket költöttük el, halljuk, hogy odakünn valami állat lépeget. Nem igen ügyeltünk rá azonban előbb, mint mikor egészen sátorunk közelében a hóba beszakadt, a mikor aztán kitüut, hogy egy nagy medve. Illy körülmények közt persze lehetőleg húzódoztunk a sátorfaltól, mig Ellinger, ki szélről feküdt, felugrott, kimeut s mindjárt rá kiáltását „Ein Isbor!" (északnémetesen : Eisbär helyett) és lövéseit hallottuk, mik a medvét leterítették. Az eg°szből az a hasznunk lett, hogy fagyjával mint tüzelőanyaggal külön adag vizet olvaszthattunk magunknak a hóból. Első találkozásunk a jegesmedvékkel aug. 4-én, Grönlandban kiszállásunk előtt, az uszójég közt történt. Egy kevés időre ugyanis egy nagy uszój ég-mezőn kötvén ki, vagy 300 lépés távolságra két jegesmedvét pillantottunk megHogy közelebb csaljuk őket, fóka-szalonnát kezdtünk pörkölni, mi figyelmüket fel is költötte, mert fekete orrukat magasan a levegőbe tartották, mindamellett azonban a bajóhoz közelebb jönni nem mertek. En azonban Copeland és Senstake társaimmal csolnakba ülve, s a jégmező magas falai által eltakarva, oda hajóztunk a medvékhez legközelebb eső oldalhoz ; de miután az ujonképzödött jégszélek csak egy embert birtak el, csak magam szálltam ki itt, mig társaim jobb helyet kerestek, s lassan közeledtem vagy 80 lépésnyire a rám folyvást bámuló medvékhez. Illy távolságról tettem első lövésemet — társaim sürgetésére — és hibáztam, mire a bundások felugráltak s a jégtorlatok közt eltűntek. Hiába cserkésztünk aztán utánuk Copelanddal együtt, meg se láthattuk őket, bár a hajóról folyvást közelünkben jelezték őket. Különben az illy cserkészetek nem tanácsosak, mert ez óriási állat egy pár lövést — ha csak fültövön nem találtatik — fel se vesz ; úgy hogy láttam medvéket, mellyek lövésünk alatt mint valami várfalak meg se inogtak, s melyekbe formálisan rést kellett löni, habár a golyó látható bevágódása után hevesen rángatóztak s vérük, mint a forrás bugyogott ki. Még egy eset álljon itt, hogy mennyire kiszámithatlan ez állatok magatartása, hogy néha minden mozgó lényt megtámadnak, máskor meg mindenki elől futnak. — Harmadik szánutazásunk közben ( < 869 őszén), melly alkalommal a Tirol-fjordra akadtunk, egyszerre magas jégtorlatok által körített mezőségre jutottunk. Hogy a továbbutazás iránya felett magunk t tájékozhassuk, több csoportra oszolva, az egyes torlaszokat kezdtük megmászni. Egyszerre nem messze tőlünk Copeland elkezd kiabálni: „egy medve! egy medve!" s a mint sietve hozzá érkezünk , egy jégbarrikád ! háta mögött találjuk őt, erősen felhevülve, mit ! egy jegesmedvével épen vivott párbaja magyaI rázbatóvá tett. Elbeszélte azután, hogy a medI ve mintegy 50 lépés távolról lepte meg őt, és I sürü jégzátonyok közül kimászva, galoppban I közeledett feléje a sikos jégen s öt lépésnyire I sinkálva megfaralt előtte, azonnal hátsó lábaira állt, s feléje ugorva mindkét elötalpával hozzá vágott s őt feldöntötte. Copelandnak nem volt ideje fegyverét megtölteni, de a mint most az állat ruháját szakgatni kezdé, puskacsövével egy nagyot ütött orrára, pedig ez a medvének is kényes része. Ez. és lármás közeledésünk is talán, azon váratlan és comicus eredményt szülte, bogy a medve megugrott, s mi már csak mintegy 100 lépésnyi távolban pillanthattuk meg, a mint szokásos esetlen galopp-ugrásokkal s többször viszszatekintgetve odábbkotródott. De nem mindig üt ki illy szerencsésen a medvékkeli találkozás, s gyakran ők vadásznak az emberre. Társaink egyike csak nagy nehezen menekült meg a széttépetéstől. — 1870. martius 6-án este történt, s mi szerencsére hallgatagon üldögéltünk a kajütben, midőn hirtelen egy gyengén ballható segélykiáltás zavart fel kívülről. Gyorsan rohantunk fel valamennyien a lépcsőkön a fedélzetre, mi közben Borgen kiabálása : „Segitség ! egy medve vonszol engem !" rémitően intett bennünket a sietségre. Teljes sötétség volt s mi nem láttunk semmit, de azért tovább rohantunk arra felé, honnan a kiáltozás hallatszott, felfegyverkezve rudakkal, puskákkal s ugrálva jégbuczkákon és hófuvatagokon át, hogy társunkat kiszabadítsuk a fenevad torkából. A lármalövések, melyeket a levegőbe sütögettünk, ép olly kevéssé használtak, mint közeledésünk. A vadállat eddig göröngyös jégtorlaszokon át hurczolta áldozatát, s már a sima jég pereméhez ért, melly délfelé nagy távolra húzódott. Minden attól függött, hogy előbb érjük el öt, mint ő a sima jeget, mert ezen olly gyorsan haladhatott volna terhével együtt, mint egy paripa. Szerencsére be is értük őt. S már most ránk fordult a medve, de általános rohamunk s lövöldözésünk elől megfutott, miközben prédáját is elereszté. Felemelvén rémítő baláltól megszabadult társunkat a jégről, bevittük őt a kajütbe. S itt, midőn világosságot hoztak, a leghidegebb vérünek is borsódzott a háto azon sértések láttára, miket a medve Börgenen elkövetett : fejbőrét több helyen lenyúzta, orrán, szemein és czombjain több helyen megharapta és hasogatta, úgy hogy haja és ruhái csorogtak a vértől. Borgen folyvást tapogatta a fején és czombjain ejtett sebeket, s nemsokára önkívületbe esett. Ágyat vetettünk számára kis kajütünkben, hol most 8 ember szrongott alig 2 négyszög öl területen. Mint később megtudtuk, Borgen éppen viszszatérőben volt a szárazról, — bol a parton mintegy 200 lépésnyire egy szekrényben felállított légmérőt minden órában jegyeznie kellett — midőn a hajótól még csak 20 lépésnyire egy a jégtorlaszok mögül előugró medve által megragadtatott. Puska volt ugyan nála, de elég vigyázatlanul a sárkányok nem voltak felhúzva, s hóna alatt vivé azt, s most meglepetésében kézilámpájával akará a medvét elelijeszteni. Ez azonban nem ijedt meg e manővertől, sBörgent feltaszítván, rátiprott, majd fejébe s czoinbjába harapván, elhurczolni kezdé. Szerencsére jó vastag bundasipka volt fején melly miatt a medve nem falhatta be azt, s mint Borgen később beszélte el, fogai a fejcsontról csikorogva sikamlottak le. Midőn az állat a hajó felől lármát hallott, megragadá Börgent, ki hiába vagdalkozott a szörnyeteg felé vastag bőrkeztyüivel, (mint egyetlen fegyverrel, mi kezeügyébe esett), a medve megragadta őt majd karjánál, majd lábánál fogva, miközben a csizmáját is lerántotta, s esetlen ügetéssel vonszolta őt tovább, jégtorlaszokon és hófúvásokon át. A véres csapát másnap egész kényelemmel követhettük. Néha egy pár másodperezig letette áldozatát a medve, de újra fölragadta, a mint az üldözök közeledtek. Borgen ez alkalommal egy zsebbeli cbronometert is elvesztett, de az éj folytán lámpákkal kiinduló csapat megtalálta azt a jégen. A hidegben kerekei befagytak, de a kézben felmelegedve ismét járni kezdett. (Folyt, kör.) En nyúl emlékiratai. Sem éjjelem, sem nappalom, Agártól, puskástól nem nvughatom. (Folytatás.) Testvérem szerencsétlen esete, mint a gyakorlati élet mezején észlelt első tapasztalat, különben nem igen nagy benyomást tett reám, valamint anyámnak a szülői érzelmek és az illem körül tanúsított könyuyelmü magaviselete sem igen búsitott, miután nemzetségünknél a convenienczia — mint ezt később nagy gyönyörrel saját tapasztalataim után észleltem — a két nem közti legbensőbb viszonyok élvezetét csak igen rövid időre korlátozza. Egyébként pedig a fen-