Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-11-10 / 42. szám

252 VADÁSZ- ÉS VERSNY-LAP. NOVEMBER 10. 1871. Návay Kornél ur v. k. . . Hágrá. Purgly Emil ur v. sz. . . Pille. Simay Ede ur h. k. . . . Fiezkó. Návay Kálmán ur f. k. . . Dandi. Ugyanannak f. sz. . . Lorette. Purgly Lajos ur h. k. . . Sólyom. A nevezett agarak sorshúzás utján összevettetvén, következő eredményt mutatnak fel : I. Lorette Dandi II. Hágrá Solyom III. Ficzkó j> Dandi j> Sólyo > О Pille i> о melly mint látható nem nagy. — Fiezkó és Pille nyuljokat egy meglehetős hosszú futam után positióba hajtották vágás nélkül, s igy mindketten leejtettek ; végre Dandi és Solyom a dijra futván, nyuljokat egyenes sík földön vágás nélkül eleresztvén, a dij ki nem adatott. Végre sajnálattal kell megjegyeznem, hogy Harkányi József ur a nevezésekről elkésvén, agarainak utólagos nevezése szabályaink értelmében jogosan meg nem engedtetett ; rögtönöztetett tehát két leesett, s az elkésett agarak között egy tétverseny, mellyben Harkányi József ur gyönyörű fekete szukája lett győztes, s ezen futamából itélve, csaknem biztosan merem állítani neki a győzelmet, ha annak idejében megérkezik a nevezésekre, — igy azonban a gyönyörű íróasztal-készlet az egylet birtokába visszaesett. Azon biztos reményben, liogy a M.-Kovácsházán tartandó öreg agár-verseny lefolyásái-ól érdekesebb s eredménydúsabb jelentést küldhetek becses lapja számára, maradtam t. szerkesztő urnák stb. N. A lepsényi nyul-falka találkozik : Szombaton,, Hétfőn Kedden „ Szerdán „ Pénteken nov Szombaton „ 11. : Lepsényi ebólaknál. 13. : Csabdai pusztán. 14. : Polgárdi kastélynál. 15. : Lepsényi ebólaknál. 17. : Ladányi kastélynál. 18. : Lepsényi ebólaknál. Déli 12 órakor. „A good run." A pardubitzi szarvas-falka octob. 14-kén tartá egyik legszebb vadászatát, s mint a „Sportblatt"nak irják, régen nem volt olly hosszú „run", mint e hajtás alatt, melly Pardubitztól Csaszlauig terjedt, mi egyenes vonalban hat német mértföldet tesz!!! Olly távolság, melly a falka-vadászatairól hires Angliában is csak igen ritkán fordul elő ; tény az, bogy a hajtásról visszalovaglóknak 5 óráig erős lépést kellett tartani, mig haza értek. Lovas férfiak előtt szükségtelen a paripák és ebek e kitartását magasztalni, hogy a lovasokéról ne is szóljunk. A vadászatot a falka-nagy : gr. Stockau vezette, Islander nevü ismeretes steeplechasserén , körülte Kinsky hg és herczegnő, gr. Sternberg és Hohenlohe Róza herczegnő, ez utóbbi Lady Heron nevü paripáján ; továbbá Fürstenberg, Liechtenstein Rudolf, Rohan Lajos és Béni herczegek ; gr. Stockau Otto és Wrbna, Schawel ur és neje, valamint sokan a császár-dragonyosok tisztikarából. Miután a szarvas kieresztetett — melly mellesleg megjegyezve a sebességéről már több izből ismeretes Hubertus szarvas volt — s 15 pereznyi előleg után az ebek nyomára vezettetve lebocsáttattak a pórázról, sebes iramban megindult a kereső falka s utánna az egész mezőny, tüskén bokron keresztül Koltitz felé, hol az ebek pár perezre elvesztették ugyan a szimatot, de csakhamar ráakadva, vig csaholás közt tovább vitték a mezőnyt, fel egy meredek hegynek, s miután itt egy mély uton átkeltek, a túloldalon még meredekebb lejtön lefelé, egy vizenyős rétségen s néhány derék vizes árkon át a kolticzi erdőségbe. Idáig csak jóformán együtt lovagolt a mezőny, de az erdőből kiérve — mellyen át egyenlő sebességgel hajtott a falka — alig itt-ott lehetett egy veres kabátot látni ! A kopók fél angol mértföldnyi távolban egyedül ; — de még se ; ott van a Master és mellette Rózsa herczegnő derék Heron nevü paripáján, s versenyt száguldnak szarvas és falka után. Egyik falu a másik után tűnik fel és le, a kiséret maradoz, mig végre egy második erdőség áthaladta után, a környék legmagasb hegyéről leereszkedöben — honnan a csaszlaui síkságot és hasonnevű várost, valamint több falu és kastély panorámáját lehetett élvezni — az eddigi sebes iram is meglassult ; de a lenn következő jobb talajon a vadászat ujjúit hévvel indult meg ismét, s a ki eddig kitartotta (nem igen sokan voltak), annak legszebb reménysége volt már, hogy az ohajtott „hallali" nem sokára bekövetkezik. Azonban ujabb csalódás ; mert a szarvas a legközelebbi falun — minden akadály nélkül átszáguldván, egyeuest.Wrdi-nek tartott, s ott egy paraszt udvarára menekült — hol váratlan véget élt. A falu ugyanis cseh falu volt, s a németek ellen felbőszült gazda (maga a biró) az udvarára menekült szarvast azonnal lelőtte; söt a falkával odaérkező ostorászt is majd hasonló sors érte, mit csak a megérkezett segítség hátráltatott. Illy váratlan véget ért e szép vadászat, mellyröl a kevés számra olvadt társaság — inint már emiitettük — csak öt órai lovaglás után, este 7 órakor ért Pardubitzra. A potsdami falka 1200-ik hajtása, mellyröl már röviden emlékeztünk, kedden october 17-én tartatott meg a 70 éves Károly kir. hg (Frigyes Károly hg atyja) vezénylete és több mint 200 vereskabátos lovag kísérete mellett. A „találkozó" a potsdami „csillag" fasornál pontban két órakor volt, honnan a „herczeg falkanagy" és Arnim „falkamester" valamint Salomon falkár alatt megindult a 30 pár kopóból és 200 lovasból álló mezőny a vaddisznók rekesze felé. Itt a rácsozat felnyittatván, ki kergettetett a kondor fiatal kani, s miután a két oldalt álló lovasok és kopók sora közt nem a legépületesb fejcsóválás közt elkoezogott volna, 10 pereznyi szabad futás után nyomára vezették a kopókat, s a pórázról leeresztve, a kürtösök hangoztatása mellett megindult nagy csaholással a falka és utánna a 200 lovas. A futam, általános sajnálkozásra — nem soká tartott, mert az „égő" szimat által feltüzelt kopók egy harmadmértfóldnyi futam utáu már „szemre hajtottak" s csakhamar megállították a kanit egy sűrűben, hol a minden oldalról betóduló lovasok által körülfogatott. Gróf Götzen volt a legelső, s lováról leugorva, „kiemelé" a kanit egyik hátsó lábánál fogva, mig a fövadászur fényes dákossával megadá neki a „döfést", s parancsot adott, hogy a vadászrész kivétele után, az ebeknek is adassék meg az ö részök, mi a szokott ezeremonia szerint meg is történt. A falka 7 8 4-ik hallalija volt ez megalakulta óta. Az idő gyönyörű volt, s a visszaforduló társaság a kürtösök dallama mellett lovagolt vissza a vadásziakhoz. Az ősz herczeg még teljes erőben van, s ép olly bátran és tétovázás nélkül hajt neki a legnagyobb akadálynak, mint kísérete közül akárki, s csak még a múltkor is csodálkozást gerjesztett, midőn bukófélben levő paripáját rögtön s erős marokkal emelé át az árkon. Hazaérés után nagy lakoma volt, mellyben a szokásos felköszöntések után a „legfőbb vadász úrra" s Károly hgre, ki már 40 év óta lovagol e falka után, gr. Kutusoff (az orosz ezár hadsegéde) a porosz hadsereget köszönté fel, mig Károly herczeg az orosz hadsereg „barátságára hálás megemlékezéssel" (igy 1) ürité ki poharát, mi harsány „hipp, hipp, hurré"-val fogadtatott. Később az e vadászatról a „Sporn" szerkesztője által humorosan feltett jegyzőkönyv olvastatott fel. A „Sporn", mellynek hasábjairól vesszük át ez érdekes közleményt, végre magára a falkára és „működésére" térvén át, azon véleményben van, hogy az szerfölött nagy ; s a liarmincz pár kopó helyett elég volna 20 is ; igy nem nyúlna el annyira s nem járna olly nagyon széllyel. A vadászat most igen zavarosan halad ; az erdőben is olly sebesen megy, hogy semki sem ér reá szemmel tartani. A falkamester s az ostorászok igen türelmetlenek ; a kürtösök nagyon sokat „tutolnak" s mások is sokat kurjongatnak ; egy szóval az egész vadászat lármás, s nincs meg benne az a „grand seigneur" styl, mi egy jó lovasvadászat fő díszét képezi. Mióta e sorokat leirtuk, azóta megtörtént az évenként szokásos „Hubertus napi vadászat is a Grünewaldban", miről jövő számunkban. Ugyanakkor talán a „Grossenhainer" falka egy szép vadászatát „dám-vadra" is hozzuk. Poroszorszországban most tudtunkra 6 kopófalka működik, u. m. a királyi és a grossenhaini (vaddisznóra és felváltva szarvasra) ; a neubrandenburgi

r preussische, neundorfl és ludwigslust parchimi pedig rókák és nyulakra. Mindezek rendesen 4-szer vadásznak hetenkint s már jó előre közlik találkozójukat a Sporn hasábjain, többnyire azon megjegyzéssel, — mint old Englandban is, — hogy „vendégek szivesen láttatnak!" Csak igy történhet, hogy a környékből 35 — 40 úr lovagol a falka után, s csak igy terjedhet e nemes vadászat iránti kedvtelés s általa a jó vérló tenyésztés szélesebb körben is. Megjegyezzük még hogy e vadásztársulatok számára a királyi vadaskertekből hol egy szarvas, hol pár vadkan szolgáltatik ki, pro majorem regis glóriám, és mintegy viszonzásul, hogy a sor- és honvédsereg tisztei is mindenütt szives fogadtatásra találnak. = Mulatságosak még a Francziaországban s otthon álló lovasezredek tisztikarai által itt-ott gyakorlott „Schnitzeljagdok" is, mint azt már egyszer ismertettük, s minőt a múltkor Metz falai alatt is tartottak , melly olly mesterien lovagoltatott a „róka" által, hogy megbocsájtnak olvasóink, ha alkalmilag visszatérünk reá. táska. Mikor a raskóiak medvére mentek , aztán puskapor helyett — „Streusandot" vittek. Történt pedig a mult nyáron, a hires Raskó völgyének Bisztró és Tillér határaiban (Gömörben), hogy a medve több darab marhát levágott, minek természetes következése ősi szokás szerint megyei haj tó vadászat lett, vagy legalább akart lenni. Compareált is ezen vadászatra a kitűzött nap és időben vagy húsz lövész az egymás mellett fekvő Bisztró-Tilléren, mint mellyek határában a vadászat megtartandó volt, és melly községeknek kötelessége leendett hatvan hajtót kiállítani. — Odaérve, persze a két községben se birót, se valamire való férfit, annál kevésbé kirendelt hajtót találtunk, s csak nagy bajjal sikerült kettőt, — kiknek otthon létét biróné asszonyom elárulta — szép szóval, pénz és pálinka ígérete mellett — toborzanunk ; ezekkel aztán — az elmaradhatlan eleséget hátukon czipelve — déltájban az első hajtás helyére érkeztünk. Gyönyörű vidék ! A lövészek állásául a bérez élén létező Tillér-Murányi határvonal szolgált, hol az erdő között nagyobb hegyi rétek elszórva lévén, a vadak — legalább nappali járásául — csak is az azok között levő sürü erdő szolgál ; itt helyesen elállva, csekély számú lövész is, hosszú vonalat foglal. — Előttünk a Filléri széles, helyenkint meredek és sziklás lejtők , részint sürü surjányossal, málna és afonyával benőve, részint kissebb hegyi rétekkel és szántóföldekkel felváltva, mellyek zab termése éppen éredö félben volt. — Végre hátunk mögött a Murányi sziklás rengeteg, a medvék rendes tanyája. — Mind ez igen valósziniivé tette, hogy : ha a „koma" felzavartatik, a legegyencsebben, s igy a lövészsoron át fogja útját Murány felé venni. Tervünk igen szép, de üres volt, a mennyiben a maczkó nem ide — de oda haza, Murány kövei közt volt. Az estig tett három hajtás összes eredménye egy rosz róka lett ! — Mit volt tennünk, mint a vadászatot talán másnap folytatni, s miután az e közben meghatározott éjjeli tanyára érkeztünk, s gyomrunk is megkívánta a magáét, hozzá fogtunk a tiizgerjesztéshez és a sütés főzés előkészületeihez, mellynek további folyamát azon félelmünkben, hogy „sok szakács elsózza az étket" egy pár tapasztaltabb vadásztársunkra biztuk, — magunk meg, nehogy gyomrunk zúgolódása kulacsok elleni forradalommá fejlődjék, elhatároztuk megpróbálni, mellyikiink hogyan lőtte volna meg a medvét — ha t. t. jött volna ; s egy kis ezéllövészetbe kezdtünk. Mert híjában, ha Raskó vidékén húsz vadász összejön, közülök egy sincs, a ki a medvét fültövön és hátsó talpán egy lövéssel és egyes golyóval meglőni nem