Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-11-10 / 42. szám

NOVEMBER 10. 1871. tudná; bár némely része — köztük az én „szomszéd uram" is, különben jó vadász, — csak üres puskával jött, hihetőleg úgy gondolkozván, hogy a szükséges muuitiót útközben majd beszerzendi ! — Igy történt, hogy többen S. úr vadásztársunk por-szaruját vették igénybe. Az első lövés meglehetősen sikerült ; a második „ csitt "-et mondott ; a harmadik alig fél távolságra vitte a golyót, kevés levén a szusz ; a többi? többnyire nem sült ! Soha vadásztársaság csufabbul nem jár — ha inegjelen a maczkó. — Eleinte nem tudtuk, mire vegyük. Mindazonáltal a sok tréfa és kötekedés között mégis feltűnt, hogy mindazok, kik S. ur porát használták, fegyverüket még csak kisütni sem birják, pedig ugyancsak fogyasztották a gyutacsot; mire valaki felszóllal, hogy L. ur aligha nem rosz porral tractálta meg társainkat, mire L. ur egész indignatióval felkiált : „az én porom jó ! hanem az igaz — tevé hozzá fejcsóválva — hogy magam se bírom fegyveremet kisütni." Ide hát avval a portartóval, hadd vizsgáljam meg ! mond egyikünk ; s tartalma egy részét tenyerén megvizsgálván, a tűzbe dobta, hol még csak nem is sistergett, lévén az egészen tiszta, szép fekete — porzó! — Lett erre persze nevetés egyrészről, boszankodás más részről ; hát ha úgymond a medve az én frakkomat!... a puskám meg porzó ! stb. stb. E közben gyanúsnak tünt fel L. ur öcsének szokatlan hallgatagsága, hanem vallatva erősen tagadott. — De mi a franczia haditörvényszék leleményessége a „petroleurök" ellen az illy félekép megjárt vadásztársaság vallató talentumához képest ! kiexequálja ez az ember legnagyobb titkát is, lia ez mindjárt abból is állana — hogy, mint L. öcsese — fiatal vadásztársuuk tett, bátyja porát szajkókra elpocsékolván, ezen könnyen napvilágra jöhetendett deficitet azon geuialis „hitelmüvelettel" fedezte, hogy a por-tartót ugyanazon bátyától kölcsön vett fekete porzóval töltötte meg. E közben puha lett a leves, kemény pedig a hús, és hozzáfogtunk csendesen a kanalozáslioz , de annál nagyobb buzgalommal a poharozáshoz, melly kissé soká is tartott. Hasztalan volt némollyikünk felszóllalása : aludjunk, jó lesz majd a nemsokára bekövetkezendő esö alkalmával, a külső nedvességet a kulacsok tartamával neutralizálni ! — Hasztalan ! a reggelig tartó esö a kulacsokat üresen találta. S miután ez a muuitio is kifogyott — t -rmé szetes, hogy a medve vadászatnak is vége lett, s reggel álmosan, bőrig átázva, hallgatag , minden tréfa mcllöztével, akár „Napoleon vert serege"-kint hazafelé czammogtunk. Detto. Körültekintés vadas-piaezunkon. Vad-árukban olly silány idei septemberünk után ránk viradt végre a minden naptárban vadászidőként jelképezett oktober, és ez idén is megtartotta a mit igér, — mert volt a mit alig mertünk remélni, — fogolyt kivéve, — több vad, mint a mennyi kelletett. A szüret és kukoriczatörés kezdetén már nagy mennyiségekben hozattak Pest-Budára : nyulak, viziszárnyasok ; — és a pesti aldunasor hosszában, a szénatéren, a kétnyulutczában, minden huscsemegeés vadhus-kereskedés kirakatában, minden csirkeszekér oldalán és kofauralt kövezeten — tisztán, véresen, spe'kelve, nyuzóttan vagy nyuzatlau állapotban, lógtak, feküdtek s bevertek halomban, az e nyomorúság völgyéből egy kétes jövőbe átpuskázott tapsi füleseink, — és százra menő parthiek, kiknek a nap késő heve uj parány életeket növesztett fölösleges bundájuk alá — úsztattak a Duna zavaros habjaiban, kedves tápként a halaknak, — ha ugyan létezik a Duna medrében még egy oly nagy szájú hal, mell)' egy kétszer legyilkolt nyul hullájá val meg mer birkózni. A ki mindezt látta, és minden utczaszögletcn egy nyulat házaló parasztba ütödötl, meg nem foghatta, hogy e vadsokasággal szemben találkoznak oly egyének, kik vadhiány fölött panaszkodnak, és még most is jósolni merik, hogy az idei vadászidény eredménye átlag ismét kisebb lesz a tavalinál, ugy mint amaz kisebb volt a múltév előttinél. Pedig ugy lesz, s a tél derekán majd megsiratja a fővárosi vadhuspiacz, respective a consumáló publicum szoknyás Laptulajdonosok a : szerkesztők. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. élelemszerzőinek pénztárczája még azokat a nyulakat is, mellyek oktoberben a Dunán lefelé úsztak. Hogyis ne, — mikor a szőlők és kukoriczaföldefcből, hová menekült az aratás elől a vad, oktober elején kiriasztatott a nyulsereg, és várt reájuk egy hátultöltőkkel felfegyverkezett vérszomjas paraszt vadász-ármádia ; — az iszonyatos nyulhalálnak aztán csakis az utolsó esős oktobornapok vetettek véget, és a tarlóföldeken, mezőkön és erdőkben már a nyáron is kevés volt a vad, és igy csak a megmenekült csekély maradék lesz föntartva — ha a hosszú telet átéli — a jövő tenyészet számára. Nagyobb, rendes nyulvadászatokból, mikről különben október végéig itt semmi tudomásunk sem volt, Pestnek semmi sem jutott volt; s az eddig a helybeli piaezra hozott nyulak és más kisebb vad, csak az alföld szabad-vadászaitól eredt, s névleg nyolez tizedrésze azon nyulaknak, mellyek oktober havában Pestre hozattak, és mellyek száma minimum 4000 darabra ment: Karczag, Kunhegyes, KisUj-Szállás, Kun-Madaras, Püspökladány, Kecskemét, Szeged, Békésmegye voltak, és csak a maradék kéttizede jött a budai oldalról és Yácz környékéből. Viziszárnyas volt szintén elég, kivált vadlúd, melyek már szeptember közepén jelentkeztek, — sok apró csörgő-kácsa, és a mi ritkaságkép megemlítendő : hozattak az alföldről több izben valóságos tengeri galambok; hogyan tévedtek mihozzánk ? vagy rendes látogatói a tiszavidéknek ? Túzok szinte volt található. A fürj végleg eltűnt, s csak itt-ott volt látható egykét árva maradék. Szalonka, képviselve e sok váiiánsu hosszuesörü madár mindennemű alakjai által, volt több , mint más években, kivált erdei szalonkával oktober közepén az egész város el volt özönlve, — és minden zug-restaurans étlapján figuráit a „Halbe Waldsclmepf, a mi pedig már rég nem történt volt. Legtöbb szalonkát szállított a Tiszavidék, Horvátország, s kivált a gráczi vadhús kereskedők, kik azokat Dalmátország és Trieszt vidékéből kapták. Ez alkalommal megemlitendő, bogy hire járt Pesten, miszerint gróf Károlyi György kecskcmétutezai kertjében i s jelentkezett volna egypár erdei szalonka. Igaz-e ? nem-e, nem tudom, de hogy sokan komolyan állítják, mások meg ép oly komolyan hiszik, az döntbetetlen tény. Különben mért ne legyen Pest közepén olly igéző nyugpontja a természetnek, hogy oda szalonka ne menjen. Igaz ugyan, liogy Wöhrmann ur, pest-lipótvárosi országos követ, már évek előtt, a vadásztörvény országgyűlés elébe történt terjesztése alkalmával, midőn sürgetnék, hogy ö is szóljon már valamit e tárgyhoz —- ugy nyilatkozott, miszei-int neki a vadásztörvényhez semmi köze, mert az ö választókerületében semmiféle vad nincsen, de azután egypár csintalan honatya faggatására csak bevallotta, miszerint bizonyos „Schnepf-faj" mégis van, s erősen „húz" a Lipótvárosban, de csak — esténként ! Ergo ? . . . Szőr-, sár-, gojzer-, homok-, s más fajú szalonka csak csekély számban hozatott,- kibitz pedig, az erdeiszalonka előőrse, szinte alig volt található. Vadgalamb s mindenféle más komisz vadmadár, volt, de nem kelt el. — Stájer és Csehországból hozattak vagy tiz darab hó- és siketfajdot. Különben kár ezeket idehozatni, mert nem kelendők. Fogoly most is olly ritka volt mint szeptember havában, és ára megdupláztatott. A birodalom felső részeiből, vagy Lengyelországból, hol más években böviben voltak, szinte alig kaphatók, ott sincsenek. A mult tél lefolyt anuélkül hogy fenyvesmadarat láttunk volna, s az idei tél fogoly és fenyves nélkül múlik el, — és ha ez igy folytatódik, idővel csak elhiszi majd a világ : hogy fogy, hogy rapid módon fogy a vad. Fáczány, innen-onnan rendes vadászatok folytán, kielégítő mennyiségekben, és kitűnő kövér qualitásbau hozatott Pestre. Névleg eddig a Csepelszigetje, Szeged és Pozsony vidéke, továbbá a békésmegyei Wenkheim-féle fáczányosok szállítottak legtöbbet. A meleg nedves oktoberi időjárás, és a már az untatásig elpanaszolt, szak- és észellenes, hanyag kezelése az elejtett vadnak a vadásztéren, nem különben nyomorult vasut-szállitási viszonyaink, e tekinFelelós szerk. : Keve Jószef. 253 te'.beu most is mint más években, az illető vevőknek sok kárt okozott s jövőben a szállított vad disereditirozása által az eladóknak is még okozni fog. Megjárta kiváltképen egy pesti elsőrangú restaurausunk, ki is oktober vége felé, egy grófi vadászatból kapott circa háromszáz darab fáczányt, mellyböl „csak" 200 darab zölden, elbüzülve érkezett Pestre, és vagy 25 darab a vaspályán, állitólag a hivatalosan egerésző pályamacskák által szétmarezangolva volt köztük. Oka e kárnak a vadászszemélyzet megbocsájthatlan hanyagsága, és a vasúti macskák? kiirthatlan vágya : minden szállítmánynál, legyen az bár micsoda, az elhirhedett két perezentes „természetesfogyatkozás" theoriáját in praxi demonstrálni. Valószínűleg „elpárolg" a fáczány hátsó része, mint a spiritus, s csak a feje fogyaszthatlan ! Szarvas, oktober elején érkezett néhány darab Kis-Czelbűl, Bajnáról, s a hó végén Tatáról. Őz ismét alig volt látható ; a szükséglet Bécs és Grátzból fedeztetett. Zerge volt néhány. Dámvad, Nagyvárad cs Pczsonból. M e г с u r. Vegyes. Gr. Waldstein János ö méltósága, máltai lovag, os. és kir. titk. tanácsos, a magyarországi képzőművészeti akadémia elnöke stb. stb. a napokban jegyezte el Kálnoky Adél grófnő csillagkereszteshölgyet. A Károlyiak európai hirü nagy vadkan vadászatai a mérki és puszta-teremi erdőségekben még e hó vége felé, az első fagyok és első friss hóval megkezdődnek , hogy successive január elején a lelövésre szánt mintegy 100 darab vaddisznóval készen legyenek. Pest restauratióiban lessz elég „Schwarzwild." Az országos lótenyésztési ötös bizottmány fedező telivér méneire nézve 1872-ik évre következőleg intézkedett : Carnival, melly eddig gr. Esterházy Antal cseklyészi ménesében fedezett, Pestre fog visszahozatni, hacsak a gróf azt 3000 frtért továbbra is meg nein tartja ; Cotswold melly most Pesten volt, 1300 évi haszonbérért Erdélybe gr. Bethlen Sándor jószágára vitetik. Zetland ezentúl is megmarad br. Wesselényi Bélánál 1000 frtért. Gladiátor mén, melly eddig gr. Teleky Domonkosnál volt, Pestre fog hozatni, hol további rendeltetését bevárja. Br. Ambrózy Lajos indítványára Cavaliero egy telivér hágó mén megvételével bizatott meg, és e czélból Angliába el is utazott. A báró ur, kinek felügyelete alatt fog e vétel eszközöltetni, mént jelölte ki vételre, azonban ebhez szigorúan nem ragaszkodik, ha más előnyös telivér található, és erre a bizottmány 2500—3000 font sterlinget utalványozott. Örömmel fogja mindenki egy uj telivér mén jövetelét üdvözölni, ki meggondolja, mennyi nemes és jó tenyész anyag hozatott be az utolsó éveken át hazánkba ; a sok kitűnő anyakancza valóban első rendű telivér méneket is igényel. Illy mén hozatala annyival inkább kivánatos, minthogy — mint halljuk — Írásbeli ajánlatok ezen uj mén bérbevétele iránt már most is tétettek. Az előszállási ménesben, szombaton f. hó likén, a ménes mester — Finkmann Justus —- elhalálozása alkalmából, ennek 15 darabra menő szép félvér lovai árvereztetnek el ; köztük pár kitűnő 2 és 3 éves mén csikó. — Az elhalálozott közel 40 évig kezelte a ménest, melly szépen gyarapodott alatta ; az utóbbi időben a ménest ért véletlen csapásokat annyira szivére vette, hogy ez dönté betegágyba, mellyböl nem is kelt fel többé. HelyislgvíUtoztatás. DULCZ ANTAL, szíj- és nyereg-gyártó uri-utcza 7. szám alatti üzlete folyó 1871. évi november 1-töl kezdve a pesti hazai els'ó takarékpénztár egyetem-uteza 2-ik számú palotájába ment át. Szerkesztő-társ : Sárkány Ján. Fer.