Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-02-28 / 6. szám

46 „Audiatur et altera pars" A mvlt évi 32-ik számban megjelent: Lancaster-e vagy Lefaucheur-féle czikkre vonatkozólag. (Folytatás és vége.) A 32-ik számban megjelent czikk érdemes irója azt hozza fel a Lancaster-fegyverek hátrányára, hogy több rendbeli alkatrészekkel birván, szerkezetükre nézve a Lefaucheuxknél complikáltabbak, s igy a Lefaucheuxk közhasználatra előnyösebbek. Erre nézve csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy igaz ugyan, miszerint a Lancaster fegyverek több alkatrészszel birnak, s hogy ezen alkatrészek még talán nem teljesen tökéletesek, de szerintem ezen részbeni tökéletlenségek nem olyanok, hogy általuk a nyújtott egyébb előnyök paralyzáltatnának. De nézzük e tárgyat tüzetesebben. A hátultöltő fegyverek kezelésénél két momentumot lehet megkülönböztetni : a töltény betolását és a töltény-hüvely kihúzását. A mi a töltény bétolását illeti, arra nézve ugy hiszem általánosan el van ismerve a Lancaster fegyver szerkezetének előnye, mert a Lefaucheux fegyvereknél gyakran megtörténik, hogy egy történetesen nagyon szorosan járó töltény a kupacs szeg nem kellő állásával tolatván be -— midőn e hiba észrevétetik, a töltény már ugy megszorult, hogy csak nagy bajjal lehet ismét kihúzni ; megesett ez magamnak is számtalanszor, de különösen gyakran nagy boszuságomra golyós Lefaucheux fegyveremnél a reggeli szarvaslesek alkalmával, midőn setétben kellett a töltényt betolni. Tehát e tekintetben már szinte elönynyel bir a Lancaster fegyver. Nézzük tehát most a kezelés második momentumát, a töltényhüvely kihúzását. Erre nézve azt tartom, hogy azon szerkezet tökéletesebb, melynél a töltény eltávolítására legritkábban szükségeltetik valamely segédeszköz alkalmazása. Már pedig a tapasztalás biztosságával merem állítani, bogy a Lancaster fegyvernél az illy esetek ritkábban adják elő magukat mint a Lefaucheuxnél. Hogy ha a Lancaster fegyvernél a csövekhez alkalmazott tölténybuzó feladatának néha nem felel meg, annak oka leginkább a töltények hiányosságában keresendő. A régiebb Lancastertölténynek érczkarimája — melynél fogva azok kitolatnak, rendesen nagyon keskeny szokott lenni, s igy az egy kissé tágabban járó töltényeknél szokszor előfordulhat, hogy éppen ez oknál fogva a lőpor által túlságosan szétnyomatnak, a tölténytoló pedig, nem foghatván meg eléggé keskeny karimájukat, a kitolást nem eszközölheti; de az ujabb, szélesebb karimával ellátott töltényeknél ez csak felette ritkán — hogy ha pedig a nagyon tágan járó töltények elövigyázatból félretétetnek — majdnem elő sem fordul. S hogy havalaki minden eshetőseg ellen biztosítani akarja magát, bizony nem fog néki nagy alkalmatlanságot okozni, ha az e czélra nagyon előnyös pipaszárként összetolható s igy alig 8 hüvelyk hosszúságú felette vékony tolóvesszőt, az egyébként szokásos tölténytoló helyett a táskájában hordja. A mi tehát a töltény eltávolítását illeti, ugy hiszem a Lancaster fegyvernek a Lefaucheux felett — ha már megengedném is — hogy éppen valami különös nagy előnye nem volna is 1- de minden esetre némi előnye van, mert csak ugyan ritkábban kell a töltény eltávolítására annál segédeszközt használni, mint a Lefaucheuxnél. A mi végre magát a fegyver szerkezetét illeti, arra nézve azt hiszem, a két systema között a legnevezetesebb eltérést csakis a Lancaster fegyver — tölténytoló szerkezete s annak a kupacs elgyujtását eszközlő spirál rugókon járó peczke képezik ; amaz, mint máimondám, feladatát kevés kivétellel kellőleg teljesiti, mig emennél megengedem, hogy — hibás szerkezet mellett — beállhat néha azon eset, a mi a nevezett czikben is, mint a Lancaster fegyver hátránya emlittetik fel : miszerint a peczek a kupacs üregbe magát beékelvén, a vadászaton sok idő vesztést okoz. De engedje meg a nevezett czikk érdemes irója kijelentenem, hogy, ha ezen eset valamely Lancasterfegyve rnél — egyáltalán — vagy gyakran — előfordulhat, az egyedül a fegyver illető szerkezetébeni hiányosságnak tulaj donitható, mert az illy eset csak is olly Lancaster-fegyvereknél adhatja magát elő, melyeknél a peczek túlságos hosszú, ennek felülete nem tojásdad, útiránya pedig nem eléggé rézsútos, holott a helyes szerkezetű Lancaster-fegyvereknél a peczeknek csak is olly hosszunak kell lennie, a mint az a kupacs elsütésére szükségeltetik, azonkívül pedig szükséges hogy felülete tojásdad, széle éltelen, ütiránya pedig kellőleg rézsútos legyen. Az illy peczeknél fentebb emiitett eset egy-könnyen nem fordulhat elő — legalább én még nem tapasztaltam — mert illy peczek nem vághat a kupacsiiregbe ollyan mélyen, hogy benszorulhatna, s ha ez mégis valahogy megtörténnék, azon körülmény következtében — hogy a csövek lehajtásával a peczekre saját rézsútos mozgási irányával hasonló irányban gyakoroltatik reá némi nyomás : az ismét helyére vissza tolatik. Nem merném ezt állítani, ha tapasztalatból ném tudnék magam olly esetet, a midőn egy illy szerkezetű Lancaster fegyvernél egy vadászat alkalmával a peczek spirálrugója eltörött, s mindennek daczára a fegyverrel tovább lehetett lőni, miután éppen a fentebbi oknál fogva a peczek mindig vissza tolódott. Az emiitett czikkben felemiitett azon angol Lancaster-fegyverek pedig, melyeknél a kakas búzza vissza a peczket — éppen nem ajánlhatók, mert ezeknél csakugyan megtörténik, kivált esős időben, hogy a peczek teljesen megreped, vagyis inkáb elakad ; mig a fentebb leirt peczek-szerkezet teljesen megfelel feladatának. Összefoglalva pedig már most mindazokat, mellyek részint a Lancaster, részint pedig a Lefaucheux-fegyverekröl mondattak : ugy hiszem jó lélekkel lehet állítani, hogy a Lancaster minden esetre tökéletesebb lőfegyver a Lefaucheuxnél, s ha pedig még felemlitem, hogy a Lancaster-fegyvernél a töltények biztosabban sülnek el, mint a Lefaucheux-knél, mivel ezeknél a kupacsszeg gyakran tökéletlenül van a kupacsba illesztve, de néha a kupacs maga egészen hiányzik is — s lia még hozzáadom, hogy a Laneaster-töltények az angolok szerint csakugyan hordhatóbbak, s hogy másodszori megtöltésre alkalmatosabbak, s ha ellenben végre a Lefaucheux-töltények még azon hátrányát is felemlíteném, hogy a kupacsszeg gyakran nem szorulván meg kellőleg, ki is esik, — ugy mindezek összevetése után teljesen feljogositva érzem magamat a Lancaster-fegyvert, mint a Lefaucheuxnél minden tekintetben tökéletesebbet, a közhasználatra a legmelegebben ajánlani. Pozsony, január 27. 1871. Róth József. Adatok ritka vadjainkról s egy indítvány Liptóból. A „Vadász- és Versenylap"-nak némelly kérdésére sietek válaszolni. A zerge az alacsony Tátrában (zólyomi havasokban) nem honos; kipusztulásának idejét meghatározni nem lehet, mert arra a legöregebb vadászok sem emlékeznek. A mormota, Arctomys mormota (tótul hvizdák) a zólyomi havasokban nemcsak „állítólag", de valósággal található ; lőtték, s ott élve is fogták a szentiváni völgy Dyumbér nevü havasán, melly Liptót Zólyomtól választja el. Azon felhivásnak, mellyet a krakói tudós társaság a galbeziai és azokkal szomszéd magyar hatóságokhoz a mormoták és zergék végkiirtása czéljából intézett, igen kevés sikere lett. Ezen végkiirtás megakadályozásának csak egy módját tudom, t. i. mondja ki király ő Felsége: hogy z e rgére akar Liptóban vadászni. — E legmagasabb akarat pajzsa alatt békében fog tenyészni a tátrai zerge ; mert a bol a magyar király vadászni akar, ott elnémulnak a magánosok fegyverei. Nincs is akadály, bogy e legmagasabb elhatározást maga a tett is ne kövesse. Gr. Forgách Károlytól, ki Csorbán zergékre sikerrel vadászott*), tudom, hogy szebb zergeállományt a liptóinál nem ismer ; és ha ez áll, mit én ezen auctoritásnak olly szívesen hiszek, akkor nincs ok nem reményleni, bogy ő Felsége a Tátrában ne keresse azon szórakozást, mit eddig Styria havasaiban talált. A legszebb zergeállományok a kincstári hradeki és a szentiváni varseczi határokban találhatók. Az első kötelességének, a második e mellett még ,a legnagyobb szerencséjének is fogja tartani, elkövetni mindazt, mit a Felség kényelme parancsol. Igaz, hogy eddig a közlekedési eszközök hiánya sok vidéki vadászt tőlünk elrettentett, de már ez őszszel a kassaoderbergi vaspályának Varzseezen, a Tátra tövében lesz egy állomása, honnét a felmenetel vajmi könnyű. Az is igaz, hogy eddig a vadásztanva egy rozzant gunyhóból áll, de a Felségnek csak egy szavába kerül, és akár családom a varzseezi, akár pedig a hradeki erdészeti hivatal a vihodnai határban mindent el fog követni a lehető kényelem előteremtésére. Ha Lónyay Mácsán épített vadászvárat, állítson fel Kerká*) De mikor ? (A mult nyáron vagy régebben ?) Ennek tudása itt a fődolog, valamint a mormotáknál is. Datum nélküli adatok nem hoznak közelebb ezélunkhoz. Mert azt tudják a „Vad. és Verseny-lap" olvasói Zerdahelyi Ineze ur remek leirásából (lapunk G5-ik évi folyamában) hogy 1858-ban Z. I., gr. P. K. és Bacskády Jenő urak, kik Szentiváni J. urnái tartották hadiszállásukat, csakugyan vadásztak a Krivánon zergékre, láttak is '2 — 3 (20 — 25 darabból álló) falkát, lőttek is 3 — 4 darabot, de azóta tudtunkra hiányzik minden tudósitás. Szerk.