Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-02-20 / 5. szám

38 VADÁSZ- ÉS' VERSENY-LAT. 38 tők ; ezek fenntartása is költséges levén, s még is nagy károsításoknak vannak kitéve, mivel minden szomszédos birtokos jogosultnak hiszi magát a területére átrepülő fáczánt tulajdoná­nak tekintve lelőni, minek aztán az a szomorú következménye : hogy a legbuzgóbb ügybarát sem kap kedvet a tenyésztés és idegen fajok honositásának ügyét felkarolni, arra áldozni ; hisz ugy is alig érné örömét törekvésének, vagy pedig annyi bosszúság kíséretében, hogy attól előre is visszariad. A lőfegyverek tökéletesbülése az által hat károsan a vadállományra, hogy a hátultöltőkkel rosz lövő is sokkal több lövést tehet, folyton zaklatja a fészkelő vadat, s ekként szaporodá­sában gátolja, hanem e bajon segitve lesz a vadásztörvény által, melly a különböző vadak­ra a vadászidényt úgyis megszabja. Nézetem szerint tehát jó vadásztörvények minél előbbi életbeléptetése és a természetrajzi (főleg hazai) ismeretek minél tágabb körbeni terjesztése, idevágó alapos munkák kiadásának lehetővé tétele által olly faktorok lennének megnyerve, mellyeknek segélyével már néhány év alatt tetemesen emelkednék vadállomá­nyunk. Az én ohajtásam szerént azonban ezzel még nem volna minden megtéve a mi ma már szükséges, hanem erről majd a jövő czikkben­L. „Audiatur et altera pars" Ámult évi 32-ik számban megjelent: Lancaster-e vagy Lefaucheux-féle czikkre vonatkozólag. Valamely igazság mellett sikra szállni, bár mennyire biztosítva volna is számára már a dia­dal, szerintem soha sem felesleges, mert min­den ujabb bajnokában teljes megszilárdulására csak is egy ujabb támaszt nyer. Mint szenvedélyes, s mint ollyan lövadász ; ki minden a vadászat körébe vágó ujitást és találmányt, alapos vizsgálat tárgyává szoktam tenni : nem tarthatám vissza magamat, hogy a fentebbi kérdésre vonatkozó észleleteimet, s ezekre alapított véleményemet (és pedig a Lancaster systema előnyére) ne közöljem e la­pokban. Mindenek előtt pedig ki kell nyilat­koztatnom, miszerint minden ujabb találmány­nak az előbbiek feletti felsőbbségét és előnyös­ségét csak is akkor ismérem el, ha az tökéle­tesebb szerkezet és kezelhetőség mellett azon czél elérését is tökéletesebben eszközli, melyre rendeltetve van. A mi már most ezen pontból kiindulva a vadászfegyvereket illeti, azt hi­szem, hogy legtökéletesebb köztük az leend, mely a lehető legélesebben és hibátlanabbal hord, s melynek kezelése a lehető leggyorsabb és akadálytalan. De nézzük ezen igényeket egyenként. A mi a lőfegyver éles hordását il­leti, az — a csövek anyagának, nem külön­ben kidolgozásuk és mérarányaik szükséges kellékein kivül — melyekre nézve az ujabb fegyverek ugy is kielégítők — egyedül a lő­por erejének tökéletes kifejlődhetésétől felté­teleztetik ; s két, egyébként egymással teljesen megegyező fegyver közül, az leend tökélete­sebb, melynél a lőpor fellobbanás legtökélete­sebben képes véghez menni, — s ennek kö­vetkeztében az, a legnagyobb erőt képes ki­fejteni ; hangsúlyozom a képes szót, mert érte­tődik, hogy főkép a fegyver szerkezetétől függ : váljon kifejtheti-e a lőpor minden erejét s megy-e abból valami veszendőbe vagy nem. De hogy meghatározhassuk : mikor fejlődhetik ki egy bizonyos lőpor mennyiségből a lehető legnagyobb erő, szükséges előbb megvizsgál­nunk, hogy a lőpor ellobbanásánál az erő tu­lajdonkép miből és mikép fejlődik. A lőpor alkatrészeit — mint tudva van — szén, salé­trom és kén képezik, melyek egy bizonyos hő­foknál, mely a kupacs elgynladása által létesül, következőleg vegybontatnak : A szén a salé­trom két rész élenyével szénsavvá, a kén a salétromtól elvont hamanynyal (kálium) pedig kénhamanynyá egyesül, s a salétromból — a hamany és az éleny elvonása következtében fenmaradt légeny ekép felszabadul, mint azt ; az ide mellékelt Stöchiometriai ábra világosan mutatja. Szén = C_——— CO, Salétrom KO.NO5—N Kén = S -Г KS A szénsav és a légeny olly két gáz, melynek térfogata ezen vegyfolyam alatt több ezerszer nagyobbal, s ezen kiterjedés képezi azon erőt, melly a lövedéket a csőből kilöki. A lőpor fel­lobbanásának ezen előadott vegyfolyamából te­hát világosan látható, hogy a lőpor akkor fog legnagyobb erőt kifejthetni, midőn annak al­katrészeiből a fent megnevezett gázok is telje­sen kifejlődhetnek. Mondatott továbbá, hogy ezen fellobbanási vegyfolyam egy bizonyos hő­fok alatt mehet csak véghez ; természetes tehát, hogy az emiitett tökéletes gáz-kifejlődhetésre nagy béfolyással bir ezen hőfok miképeni léte­sítése. Ha minden egyes lőporszemmel egy és ugyanazon pillanatban közöltetnék ezen hő­fok : ez lenne a lőpor legtökéletesebb elgyula­dása, miután azonban ez nem létesithető, annak lehető megközelitése után kell a lőfegyverek­nél törekedni. De nézzük már most, hogy minő szerke­zetű fegyvereknél éretik el leginkább a lőpor legtökéletesebb fellobbanása. A régi ku­pacsos lőfegyverek e tekintetben mindenesetre leghiányosabbak, mivel azoknál a lőporral kí­vülről közöltetik a hőfok ; a Lefaucheux-fegy­vereknél a kupacs a lőpor között gyulád el ugyan, de jobban csak annak oldalán, még a Lancaster-fegyvereknél a lőportartalom köze­pébe üti be a kupacs a tüzet, minek következ­tében igen természetesen a hőfok gyorsabban és arányosabban közöltetik annak egyes pará­nyaival, s igy az elgyuladás tökéletesebb levén, a gáz fejlődés is tökéletesebb és teljesebb leend ; hogy ha pedig már most még hozzá ad­juk a Lancaster-rendszer azon előnyét is, hogy a már kifejlődött gázokból, ha nem is mond­ható hogy semmi sem, de legalább sokkal ke­vesebb megy tudva lévő okoknál fogva veszen­dőbe, mint a Lefaucheux-fegyvereknél, ugy te­hát biztosan állithatni, hogy a Lancaster-fegy­vernél a lőpor nagyobb erőt képes kifejteni. Ezen elméleti igazságot azonban jelenleg már mathematikai pontossággal és a számok posi­tivitásával is be lehet bizonyitani. Ugy hiszem hogy mindenki elismerendi azt, hogy azon fegy­ver jobb, melly élesebben hord, feltéve, hogy a göbecs szétosztására nézve nincs köztük bizo­nyos okoknál fogva különbség. A fegyvereknél pedig a hordás élességét, vagy is a lövedékek sebességét, az ujabban feltalált kísérleti eszkö­zök segítségével, számokkal jelzett fokok sze­rint lehet meghatározni ; a hordás élessége pe­dig, mütani kifejezéssel élve nem egyéb, mint a lövedék elsöleges gyorsasága (Anfangs-Ge­schwindigkeit des Geschosses). Ezen elsőleges gyorsaság golyós fegyvereknél egy igen észsze­rüleg összeállított galvanikus készület által határoztatik meg. Ugyanis a fegyver kakasát érintő, s a cső szája előtt elvonuló sodrony ak­kép van egy galvanikus teleppel összekötte­tésbe állitva, hogy azon pillanatban, midőn a kakas a lőpor elgyuladását eszközli, egyúttal a galvanikus folyamnak egy óra-szerkezetteli összeköttetését is eszközli, melly természetesen mindaddig tart, mig a csőből kirepülő golyó az azelőtt elhaladó sodronyt szétszakítván, en­nek következtében az óra szerkezetteli gal" vanikus összeköttetést is ismét megszünteti • az emiitett óraszerkezet mutatója pedig a gal­vanikus folyam reá gyakorlott hatásának tar­tamát számokkal jelzi. Minél gyorsabban repül ki tehát a gólyó a csőből, természetesen a gal­vanikus folyam hatása is annál rövidebb ; s ellenkezőleg, minél lassabban : a folyam műkö­dése is annál hosszabb tartamú leend, s e sze­rint a legnagyobb pontossággal lehet meghatá­rozni bármelly fegyvernél a lövedék elsőleges gyorsaságát, melly egyenlő a lősebességgel, vagy is lövés élességével. A mi pedig igaznak bizonyul a golyó-lövésnél, annak igaznak kell lenni a gübecs-lövésnél is, mert a működő ha­tányok azonosak. A fentebbi mód szerinti kísérletek pedig, mellyek Paget et Comp : angol fegyver-gyár­nok bécsi műhelyeiben napirenden vannak, világosan bizonyítják, hogy a lövedékek első" leges gyorsasága a Lancaster-rendszerhez tar­tozó fegyvereknél sokkal nagyobb, mint a Le­faucheuxknél. Hogy a Lancaster-fegy verek éle­sebben hordanak, mint a Lefaucheuxk, arról minden lövadász, de különösen a golyó-lövő ta­pasztalatikig is meggyőzödhetik. Kisértse csak meg bárki 200 lépésnyi lőtávolról hasonló öblű Lefaucheux és Lancaster golyós fegyverből tenni néhány lövést, s tapasztalni fogja, hogy mig a Lefaucheux-nél a golyó a durranás után csak jóval később ér a czélhoz, addig a Lan­easter-fegyvernél a durranás és a golyó becsa­pása majdnem egy. Mutatja ez is tehát, hogy a Lancaster-fegyver a Lefaucheux-nél éleseb­ben hord. Mondám pedig már, hogy a mi áll a golyó lövésnél, az a göbecs lövésnél is áll, csak­hogy természetesen a göbecs-lövésnél a különb­ség nem olly nagy, és nem is olly annyira ész­revehető. Ugy hiszem az előadottak által már most világosan be van bizonyítva, a Lancaster­rendszerhez tartozó fegyvereknek a hordás élességére nézve a Lefaucheux-k feletti elsőbb­sége ; nézzük tehát most : a kezelést és a szer­kezetet illetőleg — mellyiket illeti meg az. (Vége következik.) Adatok ritka vadjainkról. Vadhattyu. Több lábnyi hólepte sik terein­ken ballagva, az itt-ott nyilt jegii Duna ágainak ka­nyargásai között szigeterdeinkben, elmélázva néze­gettem a nagyszerű jégtovlaszok zajlásait, elgondol­ván, milly szomorú jövőt hozand majdan rohanó árjuk a most még boldog megelégedésben élő sok családra : midőn a kecsesség eszméjének gyönyörű élőpéldányai, négy vadhattyu, csaknem jó puskalö­vésnyire, méltóságteljesen ringatódzék a Duna hab jain előttem. Első meglepetésemben vállhoz fogtam

Next

/
Thumbnails
Contents