Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-12-20 / 46. szám

DECZEMBER 20. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 301 lonka-vadászatomon bikanyállal, köddel, harmattal, sárral és hinárral. Az én vadászatom tehát nem szólt királyi vadra, mint a Róth uré, azonban mégis engedje hinnem, hogy változatosabb s épen ezért élvezetesebb is volt annálinkább , mert több faj vadra akadtam, mint a millyenre készültem, mi, bár a Tisza völgyén nem nagy ritkaság, soha se nélkülözi az újdonság és meglepetés varázsát, azaz a vadászélet fényoldalainak legszebbikét. Mint e lapokban ismételve érintve volt, a Tisza völgye ez idén bővelkedett vizi vadban s még a Tisza szabályozás eredményezte rét-kiszáritás óta tőlünk csaknem örökre elidegenült s eltűntnek hitt kárakatona (Cormoran) a hal legfalánkabb pusztítója, tehát a halász legnagyobb ellensége se volt ritka, — csupán a gödényt (pelikán) nélkülöztük, s a lud se igen fészkelt vidékünkön, de annál több van most, midőn ezer meg ezer falkában pusztítja az amugyis elárasztott alföldi róna őszi vetéseit. Kacsa azonban, szélkiáltó, sárszalonka, vizityuk, bibitz, lile stb. volt, és lesz. Lesz azért, mert az a tömérdek viz, melly 1869 ősze óta alföldünket látogatja, mindamellett, hogy Augustus óta a töltések átvágásain s a zsilipeken át a Tiszába deriváltatott, alig fele részben folyhatott le, s a novemberi tartós esőzések folytán ismét annyira szaporodott, hogy ha teljesen aszályos lenne is a jövő év, a tömérdek tavat és mocsárt még se szárithatná ki. Sőt mentől több bevetett föld lesz a vizes térségen, annál több lesz a kacsa, mert ez többet köt a vetés közt, mint a „káka tövén," s igy, kivált ha a vadászati törvény erélyesen fenntartatik, a jövö évben még több kacsára lehet kilátásunk, mint a mennyi ez idén volt. Vizi vadra tehát s különösen kacsára September és Octoberben több érdekes vadászataink voltak a deszki, sövényházi, gyálai , h.-m.-vásárhelyi és a tápéi rétekben, hol magam s négy vadásztársam által 300-nál több különféle kacsa, egyébb vizi vadat nem is számítva, ejtetett el Az elül nevezett rétekbeni mulatságainkat, melylyek leginkább lesvadászatokból álltak, mellőzve, csupán a két napig tartott tápéi rétbeliről fogok e .helyt megemlékezni, mert ez volt rám nézve a legérdekesebb, s ez idén alkalmasint az utolsó vizi vadászat. A tápéi rét Szeged város tulajdona, s nagyobb 4000 holdnyi része Tiszántúlra, a Maros és Tisza egybefolyása által képezett szegletbe s a tápéi ember hite szerint a világ közepébe esik. Ezen rétség kelet felől a makói, észak felől az algyevi határokkal érintkezik, s ezektől nagyobbrészt a Porgány és Bogdány nevü erek által van elválasztva, déli határát a Maros, nyugati szegélyét a Tisza képezi. A Porgány és Bogdány ere nem egyébb, mint a térimé folyómeder-szerü mélyedése, melly vizjárta és esős években legelébb szokott megtelni vízzel, s melylyekbe a rétség sekélyebb laposainak vizei apadáskor beömlenek, innen pedig a Tiszába eresztetnek. October 15-ke körül H. J. öreg vadásztársam a tápéi rétfoldek haszonbérbe adásakor észrevette, hogy ezen rét Malajdok nevü gyékényes tavából roppant folt kacsa kerekedett föl s néhány perczig tartó kóválygás után oda ismét visszaereszkedett. Ebből rögtön azt következtette, hogy rétségiink legnagyobb részének kacsái oda húznak s ott tanyáznak. Szenvedélyes vizi vadász levén, első gondja volt megtudni , mi módon lehet a Mnlajdokba jutni : lábalva-e avagy csónakon, vannak-e benne szigetek, mellyeken szárazon állhatni lest, vagy pedig csónakkal lehet-e lakóit lesni, avagy csónakon cserkészve vadászni ? Erre nézve a tápéi, úgynevezett „vizi-ember," —• s a tápéiak többnyire azok — adhat kellő felvilágosítást , mert mihelyt a rétben viz van s ennek folytán abban nád vagy gyékény terem, azt magának Tápé lakossága azonnal lefoglalja, s ennélfogva a tavat vagy mocsarat ép olly jól ismeri, mint Havas S. ur sárréti pákásza. Illyennel értekezett tehát öregem, s a parere csupán a csónak-vadászat lehetősége mellett szólít. Barátom második gondja volt, engem mindezekről értesíteni, nemcsak azért, mert rendesen egygyütt szoktunk vadászni, de azért is, mert a Malajdok legalább 600 holdnyi területet borit, ezt tehát egy vadász ki nem bolházbatja, sőt oda legalább két hátultöltő kell, hogy a kacsát egymásnak zavarhassák. A kecsegtető észleletek hallatára magamnak se kellett sok biztatás, a miért a legközelebbi kedvező napot tűzvén ki, october 20-án délután már útban voltunk a rét felé, hol N. M. barátunk porgánymelle'ki haszonbéres tanyáján , melly a malajdokhoz félórányira esik, vadászszállásunkat felütendök voltunk. És elindultunk a nélkül, hogy csónakosokat eleve fölfogadtunk, vagy bizonyosak lctíiiDk volna abban, hogy illyenkor a rétben találandunk. Alig értünk a Tiszán át a rétbe, mintha póhhálólepte kamrába vetődtünk volna, annyira telt volt szállongó bikanyállal. „Araigné an soir — espoir", gondolám, s ha nem is lesz szerencsénk a vadásztéren, legalább szép holnapi napunk ígérkezik, s a városi ember, ha egyszer a szabadban van, ezt is tudja méltányolni. És első reményem mindjárt helyesült is, mert alig haladtunk a tiszai védtöltés patkáján néhány száz lépést, a két szembe jövö férfiúban, két tápéi vizi emberre ismertünk, kik első felhívásunkra vonakodtak ugyan szolgálatukat „felajánlani" — mint a diplomatia ékes nyelve Fedező-mének. Gróf Festetics Ágoston dávodi ménesében jövö évi Február l-jétől vidéki kanezák fedeztetésre elfogadtatnak következő mén lovak által. 1. Advocate ap. Virgilius any. Pyrha. 2. Belmont ap. Claret any. The Wren. 3. Bois Roussel félvér mén, any. Siglavy kancza. Előleges bejelentéseket elfogad Rézler Làazlô urad. ispán Dávodon u. p. Nagy Bajom. Nádasd-Ladányon (gr. Nádasdy ménesében, utolsó posta : V.-Palota, 1 mfd a sz.-fehérvári vasúti állomástól) fedez február 1-jétöl 10 darab vidéki kanczát: Count Zdenko, ap. Buccaneer, any. Caster к. 100 frt о. é. és 5 forint istállópénzért. — Zab, széna piaczi áron, jó istállóról, szalmáról gondoskodva van. Eladók. 1. Reporter 3é., a. Cotswold a. Announcement. 2. Leila 2é., a. Ostreger a. Announcement. 3. Lady Mordaunt 7é., a. Dan. O'Rourke (félv.). 4. In and In 3é., a. Pictor (félv.) 5. Ultimus 4é., a. Remus a. Amazon. 6. Wheatear 2é., a. Carnival a. Cornflower. 7. Walloby Jack 7é., a. Pictor (félv.) jó vadászló. Többet levélben vagy szóval : Hesp Róberttől Csík váron, u. p. Székesfehérvár. Eladó (Pesten) az ismeretes steeplechasser DRRILLINDRRINDRRIN 9 éves h., tökéletesen ép és egészséges, jól lovagolt hölgy paripa és nagy terhet biró vadászló. Ára 800 frt o. é. Értekezhetni William Richards lóidomitónál (lakik b. Wesselényi Béla urnái) Zsibó u. p. Zilah. âiâlWiiî Szegedi levelet, п. November 30-án 1871. Róth József urnák , midőn a kapuvári erdőben agancsárait cserkészte, pókok és pókhálókkal volt baja, nekem october 21. és 22-iki kacsa- és sárszakat nem vették, sem észre nem vettek bennünket, lianem a grouse-ok súghattak nekik repülésük közben valami ránk vonatkozó kellemetlen dolgot, és ök tanácsosnak tartották mindenesetre biztos távolba menekülni. Innen füleiket hegyezve és tág orrlyukakkal meredeztek át ránk, azután tova iramodtak, majd ismét megálltak s végre egy szikla mögött eltűntek — auf's Nimmerwiedersehen. A berezeg nem akart a nagy távolságra bizonytalan lövést koczkáztatni, mert ha talál is a lövés, a meglőtt állat vagy elvész, vagy az üldözés igen elvont volna czélunktól, azonkívül a lövés a még közel lehető szarvasokat is elriasztotta volna. Három elég nyomós ok! Gratulálni persze nem volt miért, lm csak a herczeg elövigyázatáért nem ; ez ugyanis ma nem jelent meg a térdig érő, hanem jó meleg egész nadrágban, ámbár ez elővigyázat is inkább a nedvesség és az éles köveken lehető horzsolás ellen, mint a hideg ellen volt alkalmazva. Milly helyesen itélt és cselekedett a herczeg a bizonytalan lövés iránt, azt a következmény megmutatta. Ugyanis, a mint még együtt állva tanakodnánk a lefolyt eseményről, egy egész karaván szarvas vonult a hegyen föl, ugy hogy az állatok vörös silhouettjei, mintha ki lennének vágva, olly élesen rajzolódtak az égen. Azonban ez egyszer felkoppant az állunk, mert a szarvasok eloldalogtak, s midőn óvatosan felkúszva a hegy csúcsára értünk, már a vaduak nyoma sem volt látható. Ekkor megint s nein is épen távolról hangzott egy szarvas bőgése. A vezető körülnézvén, csakugyan ráakadt egy szakadásban a szarvasra. A herczeg tüstént nyomában volt ; én kissé hátramaradtam s álláspontomból csak az agancsvégeket és a hcrczeg mozdulatait láttam ; de annál hallhatóbban hangzott a szarvas bőgése, épen az üzekedési szak kezdetén voltunk. Most a berezeg térdre ereszkedett, a fegyvert fölemelte s a lövés eldördült. Szarvasunk egy nagy salto-mortalét csinált és egy közeli szikla mögött eltűnt. A herczeg fektámaszból lőtte és erősen állította, hogy a lövés a vad fölött ment el ; a mi kis távolságban könnyen megesik ; a szarvas a bozót által félig el volt fedve, ugy hogy csak a háta volt jól kivehető ; ehhez járult, hogy a herczeg a czimert (Blatt) vette czélba, a helyett, hogy a fejve vagy nyakra czélzott volna, s különben is várnia kellett volna mig az állat felemelkedik. De akár alacsony, akár magas volt a lövés : a szarvas oda volt és pedig oly gyorsan oldott kereket, hogy egy második lövésre sem került idö. Nemsokára a távcső is hirül adta, hogy a szarvas egészségi állapota semmi kívánni valót sem hagy hátra. Az egész história persze igen fatális volt, de máinem lehetett megváltoztatni. Tehát nem volt más, mint tovább cserkészni és pedig jóval tovább, mert a szomszédos kerületekben nem igen volt mit lőni. Már délutánra hajlott az idö és mi még mindig ,bedrouille' voltunk. Ekkor a vezető egy, mint állitá, igen jeles kerületet hozott javaslatba, s azonnal arra forditá a rudat. Utuuk egy hóval fedett hegy mellett vezetett el ; ez igen gonosz szomszéd volt, s felöle olly heves és jéghideg szél fujt, hogy, ha hegymászó botjaink nincsenek, a szó betűszerinti értelmében elfujt volna. Ez volt még csak a förtelmes ut, még a skót felföldön nem tettem illyet eddig soha ! Nemsokára az éhség is kezdett jelentkezni, s a legközelebbi nyugállomáson mindenki hozzálátott provisiójához. En elkészülve levén a hosszas gyaloglásra, nem akartam igen megterhelni magamat és két kis csomag sandwicb-t tettem el. A herczeg is reggelijét kérte. Az ám, prosit Mahlzeit ! a vadász mindent a pony-knél felejtett. Egy kis palaezk whyskiböl állt egész táp-készlete. A feledékeny vadásznak jutott néhány, nem épen udvarias rendreutasitás után, hűségesen osztozkodtunk a sandwich-ekcn s azután ismét „föl a hegynek, le a völgybe" órák hosszán át. Egy izben láttunk valamit egy völgyben vörösleni, de közelebb érve meggyőződtünk, hogy csupa szarvastehén volt, egyetlen egy bika sem volt köztük. En már szivesen a nyakam közé vettem volna lábamat ; öt óva is eljött és mi még nem csináltunk semmit! Mára igen messze elöhatoltunk, s most hazafelé indultunk. Kedélyünk a fagyponton alul volt. Igy ballagtunk mélyen hallgatva lefelé, midőn vezetőnk egyszerre a völgybe lemutatott, hol valóban néhány szarvas legelészett. A távcső csakhamar felvilágosított bennünket a csapat szándékáról : a szarvasok legelészve fölfelé jöttek a hegyen s épen előnkbe. A nap is bucsusugárait vetvén a tájra, rózsaszin fényben világitá meg a jelenetet. Csatatervünkkel is csakhamar meglettünk. A herczeg kissé oldalvást tartva magát, elől gurult le, a vezető a tartalékpus. *