Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-12-20 / 46. szám

300 VADÁSZ- ÉS VERSNT-LAP. DECZEMBER 20. 1871. értékük helyesb mérlegelése végett egymás mellé állítottuk : hány ivadékuk futott és hány lett belő­lük győztes. Mert talán nem mindegy : hogy egyik másik apalónak bány ivadéka vál be győztesnek, s hány fizeti hiába a pálya-költséget. Igaz ugyan hogy itt egyik tényezőül az anvakanczát is számba kell venni, s erre később vissza is térünk, de még is kü­lönös, hogy éppen leghiresbnek tartott apalovunknál, mellyhez hihetőleg magas fedezési ára mellett a leg­jobb kanczákat küldik, s mellyért irigyel a külföld, mutatkozik aránylag a legnagyobb differentia e rész ben. Eltekintve itt a külföldi Blair Atholtól, melly­nek idei 3 évese (a kladrubi) absolute legjobb ha­son kortársai között, csak az egymásután következő Compromise, Cotswold, The Reiver, Bois Rüssel és Ostreger ivadékok arányát kell összehasonlitnuk a Buccaneerekkel, miszerint kérdjük, hogy mi oka e nagy különbségnek ? — Ez első pillanatban Bucca­neer hátrányára látszó aránytalanság szorosabb ösz­szehasonlitás után elenyészik ugyan, mert hogy csak futólag igazoljuk állításunkat, a bárom legelső apaló három legjobb ivadékának nyereményét összehason­lítva : Buccaneer után, Blair Athol, Compromies. Cadet 11887 Зе'.р.ш. 13717 Comus 11288 Triumph 10222 Lanschütz 6655 Verbena 5016 Andorka 7090 Braemar 3838 Vanity 2876 29200 frt. 24810 frt. 19180 kitűnik, hogy Buccaneer legjobb ivadékai (ná­lunk) átlag ugy viszonylauak a más két ménéhez képest, mint 10 a 8- és 6-hoz, s miből egyedül a kladrubi Blair Athol mén képezne kivételt, — an­nál inkább, mert a mennyire kiválólag fölötte áll ez Buccaneer 3 éveseinek, ép olly valószinü, hogy An­gliában levő jobb testvérei hasonlóan túlszárnyalják őt. De nem czélunk Blair Athol felsőbbségét muto­gatni, ez — fájdalom az apa nem nálunk levén — meddő dolog ; itt csak Buccancer látszólagosan ked­vezőtlenül álló reputatióját akarjuk helyreállitni, mi­dőn kimutatjuk, hogy bár utánna következő hazai telivér apalovaiuk aránylag több győztest mutatnak fel, de nem egyet se, melly absolute többet érne, vagy hasonló arányban (3-sával) azon magasságon állna nyereményeiben, mint Buccaneer fiai, összeha­sonlíthatjuk e végből sorba Cotswold, The Reiver, Bois Rüssel stb. ivadékait, s visszaemlékezhetünk a gyepen tett próbáikra, s a Buccaneer jó ivadékot mindig a legelsők közt találjuk. A hol azonban nem találjuk azt — s ez volna összehasonlitgatá­sunk czélja, azt ne a ménben, hanem mint már emlí­tettük, az anyakancza megválasztásában, s hol ez sem hibás, ott talán a tartás és idomitásban keres­sük az ivadékok aránytalanságát ; hanem ez olly terrenum, mellyen telivér tulajdonosaink kiki maga legjobban megfelelhet magának — ha öt közelebb­ről érdekli. Kimúlt. Bottka Bélánál, Nábrádon. ANALYSE sp. k. 1863 ap. Sprig of Shillelag any. Announcement. (M. M. I. 96.) Fed. volt The Rising Star által. Birtok változás. SATURNUS p. mént, ap. Doncaster any. Ana­lyse, szül. 1871. Bottka Bélától megvette Jármy Elek ur. I g a z i t á s. Lapunk mult számában, az 1871-dik évi lóver­senyek eredményei közt hibásan van a Chignon ap. Little Harry fv ló beírva Hammersberg Jenő ur tulajdonának; mert az Patay Gyula ur tulaj­donában volt futáskor és van most is, és nem egy­szer, hanem kétszer futott az ö neve alatt. Egy csomó ló küldetett át tőlünk Angliába ido­mítás végett a mult hetekben ; részint mert a lágy tél s tökéletesb gyakorlópályák mellett ott a ver­senylovak sokkal előbb készülhetnek el tavaszi kö­telezettségükre, részint mert az ottani idomárok ér­tenek hozzá, mint kell minden lovat testalkatához képest a legalkalmasb vágtatás-modorra szoktatni. Ennek belátása okozza, hogy az idén gr. Esterházy Miklós Tatáról és nordkircheni méneséből (Hanno­verben) hat lovat küld át Lincolnshirebe, u. m. : Theseust, Mlle Girault, Döllingert, egy 2 éves mén­csikót (a. Sprig of Shillelagh a. Alivo), egy másik 2 évest (a. Fitz-Roland a. Janet) és egy 1 éves Buccaneert a hires Canace kanczától származót. Captain Blue is küldött már kettőt, az egyik Red Rover (a. Buccaneer a. Sophia Lawrence), a másik egy fekete méncsikó Oulstcd és Mrs Strattontól ; gr. Rénard is egynehányat (Primas, Bauernfänger), me­lyek mind a jövö idényre készülnek. Sornette kimúlt. E világh irü franczia kancza, melly tavai a párisi nagy dijjat és Angliában a don­casteri cup-et nyerte, s melly a híres Gladiateur óta Francziaország legkitűnőbb versenylova volt, s gaz­dájának csupán v. rsenydijjakban több mint félmillió frankot nyert — nem régiben, Angliából hazatérve, borzasztó véget ért. Tulajdonosa, Lafitte bankár Pá­risban — haza küldte a ménesbe, hogy kissé kipi­henje magát. Nov. 20-ikán délután 4 óra felé lo­vásza a kordába ment hozzá, hogy éjjelre istállójába vezesse, midőn a kancza megijedvén a szomszédos kordákban nyargalózó lovaktól, magát kiszakította, s vad száguldásban a korlátnak vágtatott, azt át­ugrandó, ép olly helyen, hol egy kiálló karóban egész véknyát felhasította ! Szegény kancza, kilóggó belekkel még pár száz lépésnyire vágtatott s aztán összerogyott, hogy soha többé fel se keljen. Harry Bassett, e derék amerikai versenyló is nagy veszélyben forgott nem régiben a vasutoa. Va­lamellyik állomásnál, hol a pálya lejtős volt — ki­kapcsolódott az a kocsi mellyben a lovász, e ló és még egy társa voltak, s lassankint visszafelé kezdett gördülni a koeei, mindig sebesebben, igy ment ez több mértföldig, ugy hogy végre minden pillanatban szétrombolásától lehetett tartani, annál inkább, mert egy vonat szemközt jött; szerencsére az elszaladt kocsi véletlenül egy mellékvágányra tért ki, s las­sankint a lejtő megszűnvén, megállt. Harry Bassett csak egy fogát vesztette a rázkodásban, de ló-társa tetemesen megsérült. A jövö liverpooli akadályversenyre (martius 20.) egy austráliai ló , Dutchmann, is útban van An­gliába ; s ha a hosszú tengeri utat jól kiállja, s elég ideje marad az előgyakorlatokra, érdekes versenyre nyújt kilátást a Grand National-ban, mert Dutch­mannt Australiában a legjobb steepleehasser-nek tartják. B ENSON TAMAS , azelőtt hosszabb ideig idomár Káposztásmegyeren , szeretne újra hasonló minő­ségben alkalmazást nyerni, inkább hajlamból régi foglalatosságához , mint kényszerűségből. Lakása : Uj-Pest, Lörincz-utcza 63. W HITE GEORGE helyet keres mint idomár v. ménesmester, hosszabb ideig szolgált Tatán gr. Esterházy Miklósnál, s utóbbi időben b. Wesselényi Bélánál. — Lakása : Kolozsvár, buza-uteza. NyiOt-tiir. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. CARNIVAL, angol telivér mén az 187 2-diki idényben Pesten a magy. egyleti lovardában fog fedezni, hol a beje­lentések is felvétetnek. Egy telivér kaneza 105 frt. Egy félvér kancza 62 frt. Az igazgatóság. Ï á Ш ® 2 Л Tiz nap a walesi berezeg vadászatain. Eredeti közlemény Zichy Mihálytól. (Folytatás.) Sebem nemsokára begyógyult. Ezután mindaddig / nem hagytam békében a herczeget, mig cserkészetre nem indultunk. Hajnalhasadáskor keltünk útra, a hegyek közé érve, kocsinkat ponyk-kal cseréltük föl, mellyek a hótájig vittek bennünket. Egész kisére­tünk három emberből állott, az egyik vadász veze­tőül szolgált és a távcsőt vitte, egy másik a herczeg lőfegyvereit hozta, a harmadik pedig egy ebet veze­tett. Útközben fölváltva eső- és hófergeteg zudult ránk, majd a kisütött nap vagy egy föl-föltámadó hideg szél szárítgatta meg ismét ruhánkat. A skót időjárás ugyan csak megviseli az embert, azonban lehet, hogy megszokás folytán edzi is. Soká téve­lyegtünk a hegyháton a nélkül, hogy valamit lát­tunk volna egynehány felröppenő nyirfajd és grouse kivételével. Ez utóbbiak a fajdok és fehér vizityuk keverékfaját képezik. Hangjuk is egészen hasonló az utóbbiakéhoz, a melly a zajos felröppenéssel együtt, nagy csapás a cserkésző vadászra nézve. A meddig szem elláthatott, a táj kopár volt, csak itt-ott volt a talaj kóróval benőve és kisebb-nagvobb gránit-tömbökkel elhintve, mellyek között a hellyel­közzel elöcsörgedezö és a völgy felé tartó vízfolyá­sok által a talaj annyira fel volt áztatva és megpor­hanyitva, hogy a kissé figyelmetlenebb vadász nya­kig is elsülyedhetett benne. E sima, fátlan téren azt hit­tem hogy egy egeret is felismerhetek, hát még a szar­vast ; de e merész feltevésnél nem vettem számba azon körülményt, hogy nagy térségen a tárgyak mérvei megkisebbednek , úgyszólván eltűnnek, s hogy a szem a távolságokra nézve csalódik. A kalauz keze intésére végre megállapodtunk. Erre ez utóbbi kibontván a távcsövet, hanyat feküdt és a távcső végét lába hegyére támasztva, körülte­kintett. — Ott — mondá a kék hegyek közé mu­tatva — szarvasok vannak, még pedig négy szép bika ! — Ennél több se kellett kíváncsiságunk fel­keltésére. A távcső kézről kézre járt, s csakugyan ott legelészett négy darab szarvas egy távol hegy­nek csaknem legcsucsán. Most haditanács tartatott. A feltartott nedves uj és gyapot-zubbonyainkból ki­tépett néhány csomó szőr tudatván a szél irányát, kitűnt, hogy nagy kerülőt kell tennünk, ha az álla­tokat észrevétlenül megközelíteni akarjuk. Az irányra nézve tisztába jővén, felváltva — a hol lehetséges volt — majd futva, majd guggolva és lépésben, na­gyobb és elkerülhetlen sik területen pedig sorban, de az állatokhoz ferde irányban, hogy a négy ember egynek lássék — vonultunk föl a hegynek. Igy ér­keztünk egy már előre kitűzött sziklás helyre, a hon­nan a megközelités, vagy esetleg a meglövés is lehet­séges volt. Itt egyelőre megállapodtunk ; a vezető t előre ment, hogy meggyőződjék, váljon a szarvasok ott vannak-e még a hol előbb láttuk, mert — köz­bevetőleg mondva — a menet egy álló óráig tartott. S elővigyázatunk nem volt alaptalan, mert a szar­vasok néhány száz lépésnyire odább indultak ; ez baj volt ugyan, de nem másíthatta meg tervünket. E közben a hó is kezdett esni, a mi azonban meg­könnyité a közelebb lopódzást. A szél üvöltésén oly­kor-olykor áthallatszott a szarvasok bőgése és mor­gása s pedig olly világosan, mintha közvetlenül mel­lettünk lettek volna. Mi még mindig előre mentünk, de most már guggolva, mig végre a terep egészen sik lett. Ekkor az ebet vezető vadász és én hátra­maradtunk és egész kényelemmel és lelki nyugalom­mal kisérhettük szemmel az előnyomulást. „Patsch, patsch" hangzott egyszerre — a herczeg kimond­hatlan része felén túl belesüppedett a mocsárba. Te­tőzte a kellemetlen helyzetet, hogy mozdulatlanul kellett az önkénytelen fürdőben maradni. Ehhez já­rult még, hogy minden együtt legyen, az ég áldása : hóból és esőből álló „mélange" alakjában. De a her­czeg — mint később elbeszélé — mindig előre nyo­mult, a mig észrevétlenül tehette. Most egy kétkedő fejbiczczentéssel láttam fegyveréhez nyúlni és lassan felemelkedni — szivem hangosan dobogott és a vér halántékaimon sebesebben lüktetett — ekkor a her­czeg előtt egy egész sor örd .... grouse repült fel pokoli lármával és egyenesen a szarvasoknak tar­tott, melly utóbbiak igy meglepetvén, a világ min­den tája felé elillantak. Átkozott szép látvány volt, az állatokat mellet­tünk elvágtatni látni ; bizonyos, hogy sem szimatun-

Next

/
Thumbnails
Contents