Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-11-10 / 42. szám

N OVEMBER 20. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 249 holdnyi területü vagy bekerített földbirtokokra szorítja. E czélszerüségi és nemzetgazdászati szempontból igen indokolható és jogi tekintetekből sem gáncsolható intézkedés képezte az ellenzék támadásainak punctum saliensét. H al á s z Boldizsár külön javaslattal állott elő,*) de az ellenzék e javaslatot sem tartá kielégitönek, és csatlakozott Szomjas azon indítványához, hogy e tárgy alaposabb megvitatás végett bizottsághoz utasittassék. A vitában a ház Nimródjai, a vadászat szakemberei részt vettek, de soknak fegyvere — ha különben jeles czéllövők is, csütörtököt mondott, minek elég fényes példája Simonyi Ernő és Madarász József beszéde. U r m é n y i Miksa központi előadó rövid beszéde után, melyben a központi bizottság javaslatát ajánlja, szót emel. Halász Boldizsár : Felolvassa azon indokolás egy részét, melyet ő saját törvényjavaslatához függesztett. Szónok szerint a kormány javaslata és a központi bizottság szö/egezése az absolut korban kelt pátensekre emlékeztetnek, hazai törvé nyeiuk, az 1848-ki törvények szellemével ellenkeznek. Ezen törvényjavaslat első szakaszában kimondott azon elvet, hogy a vadászati jog természetes következménye, tartozéka a birtoknak , mindjárt a 2-ik § ban megczáfolja, mondván „jedoch" csak akkor, ha 100 holddal bir. Ez épen olya mint Horvátországban azon törvény, mely azt mondja, hogy mindenki szerezhet birtokot, ha nem protestáns (Derültség.) * * * Ezután szónok törvényjavaslata indokolását felolvassa és kéri a házat, hogy ezt és ne a központi bizottság szövegét fogadja el. Wirkner Lajos : A vadászati törvény alkotásának szükségét *) Ismertettük már lapunk tavaiévi folyamában. Szerk. kavadászatnak majdnem határtalan tér van nyitva, mi Terebes grand-seigneuri jellegét nem kevéssé emeli a valódi vadász szemében. Ide búzza vissza magát a miniszterelnök, ha hivatalának terhei egy pillanatra nyugodni hagyják. Nyugodni ! ? Sok ember dolognak is sokalná az olly nyugalmat, millyet ő visz — gazdaságának áttekintése, vadászat és az utánna küldött országos dolgok elintézésével : úgyhogy a grófról el lehet mondani, miszerint pihenése csak oliyan, miről száz más rangjabeli azt mondaná, hogy no most sokat dolgoztam. Tulajdonképeni pihenését családja körében találja, mellynek egyedül itt élhet háboritlanul ; nejétől és gyermekeitől környezve lehet itt látni, gyalog , kocsin , de különösen lóháton, az uradalmat járva kelve. E társaságban találjuk öt délben a reggelinél, 6 órakor ebédnél és este a barátságos kandalló tüzénél. Kimoudbatlanul szerető gyermekeinek fecsegése még munkájában sem háborgatja öt, kik határtalanul örülnek is az ittlétnek, hol környezetében lehetnek, miután a fővárosban úgy is vajmi ritkán láthatják öt. A ki a Terebesi életet s a gróf ottani családias örömeit ismeri, bizonyosan inkább irigyelné öt ott — mint magas budavári palotájában.*) (W. Salonbl.) Baden-Badeni emlékek. 1871. (Folytatás és vége.) Ki nem tapasztalta a bor különféle hatását a kedélyekre ? Mig a hallgató — beszédessé, a szelid —

v lienczegővé, a vig kedélyű blasirt életunalomba merül, addig kedves asztal-szomszédnöm is, ki különben ugyan birta a franezia könnyű társalgás modorát, mennél inkább szörpölte a jegeczes pezsgőt szalmaszálon, annál melancholicusabb hangulatba *) Vagy ma-holnap Bécsben. Szerk. fejtegeti. Magyarországban mindennemű hus napról-napra drágább lesz, az állat-tenyésztés pedig az ország némely részén sülyedésben van ; itt kötelessége a törvényhozásnak utatmódot nyitni, hogy ezen fenyegető veszélynek elejét vegye. Ez pedig az állattenyésztés emelése mellett leginkább egy oly vadászati törvény hozatala által történhetik, melynek oltalma aiatt a vad szaporodhatik. A központi bizottság által előterjesztett törvényjavaslat megfelel a nemzetgazdászati szempontnak is, mert akkor a kisebb földbirtokos tulajdonjogának a bérösszeg megfizetése által elvileg tökéletesen elég van téve, azonkivül ő neki, de söt annak is, a kinek semmi földbirtoka nincs, alkalom van nyújtva egy nagyobb területü vadászati jognak haszonbérbe vétele által nemcsak vadászati szenvedélyének eleget tenni, de uj kereseti forrást is nyitni magának. Elfogadja a központi bizottság javaslatát. (Helyeslés jobbról.) Simonyi Lajos b. : Azt kivánja, hogy minden földbirtokosnak adassék meg a vadászati jog, tekintet nélkül földbirtoka nagyságára. Miért legyen az 1000 hold birtokosának több joga, mint annak, ki csak 40—50 holdat bir. Miért biztosítsuk a vadnak szaporodását egy-két egyénnek, vagy talán azon bérlöknek javára, kiknek még földbirtokuk sincs A központi javaslat több pontja ellen kikel, roszalja, hogy a fegyverekre adó vettetik ki, mert ez által a szegény osztály megakadályoztatik a fegyver tartásában. Halász Boldizsár javaslatát sem fogadhatja el, mert ebben a vadászat-tilalom nincs fenntartva. Vay Béla b. A vadászati törvényben két födolgot kiván szem előtt tartani, nevezetesen, hogy legyen meghatározva a minimum, a melly vadászati terület legyen és 50, 60, vagy 100 hold, a többi adassék bérbe. Nem lát a javaslatban semmi joginegszoritá3t, mert lehetetlenség volna 100 holdnyi területen alul vadászni. Ha megengedjük, liogy minden apró 40 — 50 holdat biró birtokos mindenütt vadászhasson, akkor nem csak a maga területén fog vadászni, hanem szomszédjának is kárt tesz és igy a vad-állomány később egészen ki fog pusztulni. A központi biz. javaslatát elfogadja. (Helyeslés jobbról.) Szom jas József : A központi bizottság törvényjavaslatában a tulajdonjog megszorítását látja, és több indokot hoz fel о javaslat ellen, melyek miatt azt részletes tárgya ás aiapjául nem fogadhatja el; azonban kivánja, bogy azon rendezetlen állapotnak, melyben vadászati ügyünk létezik, minél előbb eleje vétessék, és ezen ügy az igazság és méltányosság elvei szerint a telek tartozékának szempontjából, de a tulajdonos szabad rendelkezési jogának fenlartása mellett rendeztessék, és minthogy erre ezen törvényjavaslatot nem tarthatja alkalmasnak, már azért sem, mert annak iránya eltér azon elvektől, melyek szerint ezen kérdést megoldani óhajtja, oly népes tanácskozmányt pedig, minő a ház összesége, nem tart alkalmasnak arra, hogy egy uj egyöntetű logikai rend és következetességgel összeállított müvet, milyennek egy törvényjavaslatnak lennie kell, szerkeszszen, ezért egy határozati javaslatot nyújt be, melyet több eHtársa is aláirt, és melynek értelmében a vadászat ügyének bővebb tanulmányozása végett és az ezen határozati javaslatban lefektetett elvek szerint a ház kebeléből 12 vagy 15 tagu bizottság választatnék. (Elénk helyeslés baltelöl.) Simonyi Ernő : E törvényjavaslat méltó társa és szüleménye azon szellemnek, melyet a virilis szavazatok teremtettek, ez által ki akarják mondani azt, hogy egy ember tulajdona más természetű legyen, mint a másé. Ezen reactionaUus szellem vonul végig az egész törvényjavaslaton. Azon kivül e törvényjavaslat még tárgyalás alá sem vehető, mert nem ezen, hanem a mult országgyűlésen adatott be. esett, annál fájdalmasabb húrokat kezdett pengetni. — Eh mit ! Baden-Badenben, bor és lány, zene és játék közt csak nem leszünk mélázók, „éljen a jó bor és szép leány", éljen a társaság, éljen a „rouge", veszszon a „noir".— De ki bir sorsa/ ellen küzdeni ! Ki maga is lelki fájdalmakat túlélt, készebb mások gyötrelmeit meghallgatni. Szomszédnöm alig szólt, csak külsején vettem észre, hogy valami belső nyugtalanság marczangolja kedélyét. — Még nem volt a dinéenek vége, midőn egyszerre helyéről felugrik, s izgatva azt mondja : „allons Monsieur, allons !" Vállára vetettem fekete bársonyos mantille-jét, s kimentünk a szabad légre. A gyönyörű hűvös, holdvilágos éj, ennyi bor és zaj után, reám kellemesen hatott ; szegény kis társnőm areza sápadt volt, teste borzadt és csak halkan azt monda : „Excusez monsieur, que je vous ai dérangé." Tova mentünk Baden sötét fasorán, a hold messzire veté a fák árnyékát. Bizony lassan haladtunk, és megvallom, olly állapotban voltam, midőn a legegyenesebb irány is tekervényes labyrinthnak látszik. Szerencsénkre egy üres bérkocsi arra hajtá fáradt gebéit. Megállj, mondám, és bele ültünk. Egy darabig mindketten hallgattunk. „Uram, mondá egyszerre, ön kegyelmes irántam, ne vegye rosz néven, hogy clhuTczoltam a vig társaságtól, kedves barátjaitól, de fájdalmas emlékeim épen a zaj és vigság közt olly erőt vettek rajtam, hogy azokat leküzdeni nem birtam." „De mi bánthatja önt annyira és épen itt e zajos helyen, mellyet az istenek (vagy daemonok ; a szerk.) csak vigságnak és örömnek szántak." — „Ha érdekli hallgasson meg, elmondom : — Egy férfit szerettem Párisban, szerelmem egész hevével, tűrtem szeszélyeit, tűrtem azt is, hogy mig viszonya velem tartott, egy más nő tőle gyermeket szült. — О elhagyott és mást vett nőül, elhagyta e gyermekét is.— Egy vigaszom, egy örömöm van, s ez e gyermek, — egy más nőé, de az ö gyermeke ; Németországban neveltetem, távol Paristól, hogy ne tanulja apja bűneit és legyen belőle becsületes, munkás férfi. A lealáztatás, a szégyen örökké kisér, egy vágyam van most : pénz, pénz, pénz. Ide jöttem, hadd legyek gazdag, nagyon gazdag, hogy megboszulhassam magam." — „Szerencsétlen, mondám, idejöttél, hogy gazdag légy!" — „O igen, mondá, érzem, hogy az leszek, kell bogy az legyek." Szegény keservesen zokogott, a kocsis csak néha pillantott vissza, mintha azt mondaná : „Furcsa egy szerelmes pár !" De mit mondjak én, ki egy vélt szerelmi kaland helyett illy szomorú helyzet tanujává lettem. Szegény nő talán más körülmények közt a legszelidebb aszszony, a legjobb anya lehetett volna ; most Badenbe jött kincseket keresni ! Már éjfél volt, midőn e regényes kocsizásból visz! szatértünk ; akár temetésről térhettünk volna haza. A Café előtt még javában folyt a vigság, és messziről Strausz zenéjének végvonaglásai hallatszottak. Milly eontrastok ez életben ! — Társnőmet gyalog kisértem haza Baden elhagyott utczáin. — Gyanú támadt bennem a történtek felett, hát ha e nő szomorú története még sem egészen való, s mint gyakran történik , csak részvétet, érdekeltséget akart bennem költeni ? és nem állhattam meg e gyanúnak szavakban is kifejezést adni : erre társnőm hirtelen megállt, indignatiójáhan szinte kétszerte nagyobb lett, s határozott hangon azt mondá : „Tudja meg, uram, hogy nines e világon olly lény, vagy kincs, vagy vagyon, minek kedveért mást mondanék, mint mit érzek vagy gondolok. — Előttem minden únott és közönyös, én már az életet még tettetésre sem méltatom. Es most Isten önnel !" Már lakása előtt voltunk, a concierge becsapta orrom előtt a kaput és magam álltam a csendes utczában, még időt sem engedett mentségre. — Hazatértem — másnap elutazva ; nem láttam többé öt, de magamban gyakran felidézem e szegény lény emlékét. KEVE.