Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-01-30 / 3. szám

JANUÁR 20 1871. tényekkel 100 lépésre biztosan lőhet, s azért az isten szerelmére: „hagyjak békében а szomszéd megyebelieket ! !" Шш%т1т § vidlásziti képek. A fővadnak azon szokása, hogy a fákat hántja, természetesen igen káros az erdészetre nézve, miután az illy hántott fa kiszárad, s régen gondolkodnak már róla, hogyan lehetne azt megakadályozni, illetőleg a fákat megóvni. Utóbbi időben sokféle vélemény és tanács merült fel erre nézve, mellyek körülbelül a következők : Az erdei fák héjját a szarvas mintegy élet- vagy egészségfentartási ösztönből hántja, s hántotta is azt mindig, mióta csak emlékeznek ez állatokra, s alkalmasint már az első erdész is vakarta e miatt a fejét. Külföldi szaklapok állítása szerint e szokást nem csak a mi szarvasunk, hanem a jávor-, a canadai és a serényes-szarvas*) is gyakorolja, s pedig nem pajkosság, vagy bosszúból, mint némellyek gondolják, hanem egy a tudomány által is elismert természeti ösztön kényszeríti, hogy néha csersavas tápanyagot keressen. Az erdőgazdászat és a faárak emelkedésével természetesen ez a rosz szokás is igen boszantliatta az embereket, s miután az emberek rendesen nem igen szeretnek tovább gondolkozni, mint a mennyire látnak — veszett hirét költötték a szarvasnak, hogy t. i. az erdő pusztítói kózt ő a legrosszabb, s hogy még veszedelmesebb, mint azon borzasztó rovarhad, melly egész erdőket pusztít el, s melly, akármenynyit firkálnak és conspirálnak ellene az erdészek — ma is teljes virágzásban van. Az erdészek tehát nagy ellenségei a fővadnak e miatt, s ha rajtuk állana, csakhamar kipusztulnának erdeink e legnagyobb diszei. Szerencsére vannak még a fővadnak is számos jóakaró pártfogói, s ezek és a tudomány kutatásainak sikerülend majd a szarvasok rombolása ellen is valamit kitalálni, — a nélkül, hogy lőpor- és golyóhoz kellene folyamodni, mint némelly erdészek óhajtnák, kik nagyon sok tintát fogyasztanak, mitől pedig — mint gr. Serényi, e derék erdész és mezőgazda valahol megjegyzé — nem igen szoktak a fák nőni. Az e részben közzétett észlelések és kutatások közül legfigyelemreméltóbbnak tetszenek előttünk a a bisztriezai erdésznek, Schleier urnák észrevételei, ki nemcsak határozott tanácsot ad : miként kelljen a fővadat a hántásról leszoktatni, hanem saját kísérleteinek eredményét is közzéteszi. Schleier a többi közt ezeket mondja : „A mi vadaskertünk, (Bisztriez, Morvában, b. Loudon tulajdona), melly 1859-ben alakíttatott, mintegy 600 hold gyönyörű, s pedig a sikon tiszta fenyőerdőből áll, mig az északi és északnyugati hegylejtőkön vegyesen fenyő- és tölgyállabak díszlenek, mellyek közt itt-ott kőris- és iharfák is tarkállanak, s pedig mindenféle korosztályból. Az egész erdőt több apró, de a legnagyobb szárazságban sem kiapadó patakocska futja át különböző irányban, ugy hogy mindenütt elégséges viz található, s alkalmas dágványokban (Suhlen) sincs hiány. Öt jókora darab rétség (mintegy 30 holdjával,) mellyek az év nagyobb részében szárazok, s mellyek minden harmadik évben jó hamutrágyát kapnak, valamint minden évben vagy 3 — 4 holdnyi friss vágás — elég legelőt adnak a vadnak. A téli hónapokban vadgesztenyét vagy makkot kap a vad a szokásos szénán kivül, vagy ha az előbb emiitett táp hiányoznék, mogyorónagyságuvá zúzott olajpogácsát — de csak erős télben, miután nedves időben szétmállik s a vad nem veszi fel. *) Cervus Aristotelis. Pesti állatkertünkben egy pompás példánya van ez állatnak, egy lOágas himszarvas, mellyhez a inult üzekedési idény alkalmával egy közönséges szarvassuta záratván, az öreg Zach állítása szerint ezt megborította, s mostanában ugy látszik, mintha a suta csakugyan „nehézkes" volna. Kíváncsiak vagyunk az eredményre, annál inkább, mert marmarosi nőstény medvénk, — ezzel ellenkezőleg — a nagy syriai medvét nem fogadta el. Szerk. „E vadaskert jelenlegi vadállománya mintegy 45 db szarvas, 80 — 90 dámvad és 50 — 55 sertésvadból áll ; a fővad Setteldorfból és Napajedlből hozatott át, s daczára az imént emiitett jó legelőnek, mindjárt az első évben hántani kezdett ; hanem csakis a körisfákat, miután ezek puha, nedves héjját legjobban szereti. Mikor aztán, ezelőtt vagy három évvel a kőrisfák — daczára hogy meszes agyaggal voltak betapasztva — jóformán mind elfogytak, vadjaink a luez- és erdeifenyö hántásához kezdtek, a páczika vastagságnyitói egész â hüvelykesekig, s pedig olly aggasztólag, hogy nem* tudtuk, mit csináljunk velők. Ekkor uraságom (b. Loudon) jelenlétében egyszer b. Bretton, (a vadászat nagy barátja) azt javasoló nekem : kevernék a sónyalat közé csersavas anyagot. E jó tanácsot uraságom inegegyeztével azonnal követvén, hozattam 1 mázsa gubacsot (Galläpfel) és pedig a Gallus istria nevezet alatt ismertet, Bécsből 35 forintért ; azt finom porrá zúzattam, s az 1866 — 67-re forduló télen a sónyalatba illyen keveréket adtam, ugy hogy a 2 láb hoszszu, 1 láb széles és ugyanolly mélységű deszkaládikákba 5 font gallus istria és 4 font só jött rétegenként agyaggal keverve. Illy ládikákat osztottam szét az egész vadaskertben, különösen ott, hol a vad tanyázni szokott, s már pár nap múlva örömmel vettem észre, hogy a keverék meglehetősen izlik az én szarvasaim- és dámvadjaimnak. Vigyáztam is aztán, hogy а mint egy-egy ládika kiürült, azonnal ismét friss tölteléket kapjon, és ha hó esett, minden reggel szorgosan lesepertettem. Arra is ügyeltem, hogy ha véletlen sok vasrészecseket tartalmazó agyag jött a nyalatóba, s a csersavvali érintkezés által fekete szint kezdett váltani az egész keverék, azonnal felfrissittessék, nehogy a vad undorodjék tőle. Az illy nyalatékot — hogy a nedvesség ne igen érje, — legjobb tömör lombozatú fák alá állítani. — Mióta vadjaim e nyalat-keveréket élvezik, abba hagyták a luez- és erdei fenyő hántását, s örömmel mondhatom, hogy azóta csak a kőrisfákat fenyegeti még veszély, ezeket azonban bedeszkáztattam. Hogy e keverék által a luez- és erdei fenyő hántását jövőre is megakadályoztam-e, azt a jövő fogja megmutatni ; annyi bizonyos, hogy azóta igen ritkán fordul elő. — Kívánatos volna, hogy e keverék legyen az az anyag, mellyet a vad annyira keres ; mert én a vad azon szokását, hogy a fákat hántja, természeti ösztönének tartom, s igy nemcsak folytatni fogom e keverék használatát, hanem ezzel kapcsolatban a közeli vadaskertekben alkalmas fanemeket — köztük az ákáczot is — tenyészteni javaslottam. Az eredményt majd annak idejében elmondom. J. Z. Agarászat, kopaszai, A lepsényi lovas-vadászatok 1870-ben. (Folytatás és vége.) Nov. 14. Csabda. Gyönyörű idő, jó szimat és igen szép vadászat, reánk nézve valódi ünnep ; kedves s mindenikünk által szeretett és tisztelt „oldmasterünk" több évi szünetelés után ma ült először lovon, s vezetése alatt követtük falkánkat. Idő, szimat, minden kedvezni látszott ; szép futam, de különösen igen szép vadászat után, kopóink vig csaholósa mellett hosszú „hack him"-el végeztük e hajtást, s ujongva éltettük gr. Battyányi László és b. Wlenckheim Béla, társaságunk két Nestorát, midőn a halalinál egymást ölelve emlékeztek meg az elmúlt régi jó napokról. Nov. 15. Polgárdi. Igen szép vadászat a sessioföldekcn át Csérinek. Sok jó ugrás, 40 pereznyi futam hallalival. Nov. 16. Lepsény. Dijagarászat, nyertes ifj. gr. Batthyányi László agara, Helyes. Nov. 1 7. Lepsény. Enyingi polgárföldeken ugrott nyulunk Ecsinek tartott, s egyet kanyarodva, a kőkuti határon hosszat átment a m.-sz.-györgyi kukoriczába ; itt a falkát levertük. Hosszú és sebes irammal követtük falkánkat, s ez alkalommal egyik barátunk s vendégünk kellőleg meggyőződhetett falkánk SZÍVÓS sebessége felől. Nov. 13. Ladány. Rókát indultunk keresni a faluhoz közelfekvő nádrejtbe, de útközben nyul ugrott, s erős szimatján falkánk olly sebesen indult utáuna, hogy csakis gr. B. E. erélyének köszönhetjük a leostorozás sikerét. A cowerhez érve, onnét ismét nyul ugrott, ezt követve, sebes iramban a ládányi erdőnek tartottunk, s mellette elhaladva, a polgárdi határra vitt nyulunk ; itt egyet fordult, s az Antonia majort jobbra hagyva, a sz.-mihályi határnak tartott ; itt egy sarkot csinált, s a Livia melletti földeken elhaladva, egészen Keszi falu alá vitt bennünket ; szándéka lehetett a Sárrétnek visszatérni, régi helyére : ereje azonban egyszerre elhagyta, s Keszi mellett volt hallalink. Ez volt az idény legszebb s legerősebb napja. 1 óra 3 perczet „check" nélkül lovagoltunk, s csakis a hallali előtt volt egy kis check, ez is ügetve, innét 4 pereznyi futammal hallali. 11 akadály. Falkárunk , sőt ismert hires sportmaniink, gr. Sz. Iván, mindketten álliták, hogy ez volt а legerősebb vadászat, mellyet valaha nyui után lovagoltak. Nov. 19. Lepsény. Szép vadásznap. Világosnál а Balaton mellett 2 hallali. Nov. 21. Csabda. Rókát vettünk fel a fövényi nádasból s egyenes vonalba bevitt az akácz-erdöbe ; ebben sokáig hajtott a falka minduntalan uj meg uj nyulat ; az idő elhaladt, ezalatt esteledni kezdett s haza tértünk eredmény nélkül. Nov. 22. Polgárdi kastély. Két izben vettünk fel nyulat, s a szakadó eső daczára mindkétszer gyönyörűen dolgozott falkánk, de meglehetős hosszú galoppok után kénytelenek voltunk a vadászattal felhagyni. Mindkét nyul kukoricza-földekbe menekült. Nov. 23. Világos major körül szép, könnyű vadászat, hallalival. Második nyulunk egyenesen a Balatonnak tartott, s a megmószhatlan meredek parton le egy nádasba menekült. Festői látvány volt, a mint e magaslatról lenézve, lábainknál terült el szép magyar tengerünk, nyilt vidékével s vadregényes hegyeivel ; a szélcsendben óriási tükörhöz hasonlított ; a tulparti hegyormok megaranyozva a lemenő napsugarak által, a legszebb fényben tűntek elém, mig óriás silhuettjeik sötét foltokkal boriták el a kék Balatonnak sima tükrét. Jobbra tőlünk a vizmosásoktól megszaggatott kenesei partok. Elmélyedtem e gyönyörű látvány felett, midőn tétlenségemből egyszerre ismerős, kedves hangok ébresztőnek ; falkánk vig csaholása hallatszott az alant fekvő nádasból. Letekinték, derék falkárunkat pillantám meg, а mint а nádasszélen egy halmon állott, s mint Mózes próféta Sión hegyéről, éghez emelt karokkal áldani látszék kis népét. — Nemsokára átalános „taly hoo" rivalgásban törtünk ki ; 3 róka hagyá el а nádast, s szerte futottak a közel partokban fekvő lyukakba. E helyet mint gazdag couvert megjegyezve, vigan tértünk tanyánkra. Nov. 25. Ladány. Ismét rókát kerestünk a Sárrétmelletti nádasban, de nem találtunk. Nyulat mentünk tehát keresni, s nemsokára hallatszott a „shee hoo ! " egyenesen az erdőbe, s hevélyes lovaglást nyújtott innét a keszi szőllökbe ; szép futamunk, hallali nélkül végződött. Nov. 26. Enying felé indultunk, falkánk gyönyörűen dolgozva, harmadfél óra alatt két hallalival örvendeztetett bennünket. Nov. 28. Csabda. Szép futamok, két hallalival. Nov. 29. Polgárdi. A kastélytól megindulva Cserinek és vissza, hosszú futamok, egy hallali. Nov. 30. Lepsény. Enying felé vadászva akadályok nélkül 2 hallali. Deez. 1. Polgárdi felé megkisértettük vadászni, de a dühöngő északi szél meghiusitott minden sportot. Éjjel felfagyott, s a tél erős beállta búcsút mondatott velünk kedves tanyánknak. Azon reménynyel, hogy ismét engedni fog, oszlottunk szét, s hogy mint tavaly, talán ínég lesz néhány hajrá ! de az erős idő mindent máskép rendezett. Összes eredménye ezen kezdetben rosznak, később olly briliánsnak bizonyult saisonnak 16 nvul-hallali és 1 róka-kill ; ide nem számítva a versenyek előtti öt hallalit. Miután a hároméves aláírás megszűnt, Hubertuskor szóba jött, hogyan és miképp alakulhatna újra a társaság, azonban ekkor ínég semmi eredményre sem juthattunk, miután nagyon szétágazók voltak a vélemények.