Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-01-30 / 3. szám

VADÁSZ- ÉS' VERSENY-LAT. 23 Szóba jött egy szavvas-falka Lepsényben, rókafalka Pesten, egy fraktio fenntartani akarta e mostani nyulfalkát ; e három thema felett tüzesen, de eredmény nélkül folytak a discussiók ; később szóba jött egy vándorló róka-pack, melly deczember 10-ig Lepsényben, ezentúl pedig Pesten működhessék ; mindezen ideák elejtettek, mig később aláírási iv köröztetett : fenntartani a mostani falkát, s ha az aláírások kedvezően ütnének ki, szerezni egy pack róka-kopót, melly felváltva hetenként négyszer vadászna ; s ez mutatkozott legczélirányosabb és legpopularisabb tervnek. Polgáréiban történt ez indítvány, hol is rögtön szép számmal gyűltek az alá Írások, az eredményt az alakuló ülés fogja kimutatni. (Marad a nyulfalka.) Sajnos is volna, hogy ha e minden tekintetben kedvező fekvésű lepsényi vidéken megszűnne a falka ; ugy sem dicsekedhetünk, hogy a közmondásos lóra termett magyar példabeszédet bizonyítanánk, mert vajmi gyér számmal vesz részt ifjuságunk e szép és lovagias mulatságban. Kund Jenő. A magyarországi kopófalkák egy ujabbal szaporodnak, ifj. gr. Festetich Tasziló berzenczei rókafalkájával, mellyet a nassaui fejedelemtől vett meg. Lő-vadászat. Gödöllői udvari vadászatok. Gödöllő 1871. jan. 27, A januárhavi gödöllői udvari-vadászatok nevezetesbjei közé a 14-, 18-, és 25-kén tartott hajtóvadászatok sorozhatok. — Január 14-kén a sz.-királyi, 18-kán a baghi-, 25-kén pedig a kerepesi vadászkerületekben őzvadra, rókákra és nyulakra vadásztak hajtókkal. — Jelenvoltak e vadászatokon : О F e 1sége a király, József fő h g, Coburg hg. Bellegarde gr., Lobkowitz hg, Auersperg g г., U e X к ü 11 g г., Krieghammer őrnagy, br. Löhneisen százados és Be nie zky Ferencz ur. Elejtetett összesen: 2 őzbak, 1 vadmacska, 6 róka és 43 nyul ; melyből О felségére 1 őzbak, 1, vadmacska és 3 róka jut, a többi a fenntemlitett uraságok által lövetett. Az О Felsége által január 14-kén a sz.-királyi erdőben lőtt vadmacska egy igen szép, fekete sávolyos (getiegert) és ritka nagyságú példány, melynek hossza 42 hüvelyk, vastagsága fejénél 5 í/

2 hüvelyk, a lövés után megmérve 16'/2 fontot nyomott. E vadmacska legfelsőbb meghagyás folytán Bécsbe küldetett, hogy ott kitömve О Felsége dolgozó szobájának díszét képezze. A nagyobbára behavazott erdőségek, s az ebből származó folytonos hó-hullás, igen incommódálta rókáinkat, ugy hogy szállást váltva a szabadba vagy a nádasokba menekültek, s ez az oka, hogy idei róka-vadászataink nem oly eredménydúsak mint közönségesen. Ha kedvez az idő fcbruariushan, talán majd lesz még folytatása e rókavadászatoknak a gödöllői és mácsai erdőkben, miről majd annak idejében tudósítást küldünk. К a 11 i n a K. k. főerdész. Amérki vadászatok vad-disznókra. Szent-Mihály, jan. 15. 1871. Legyen szabad rövid sorokban a Nagy-Károly közelében fekvő mérki vadaskertben tartott ezévi vadászatok eredményét, mellyek, a vaddisznóállományt tekintve, talán páratlanok az országban, e lapok olvasói számára leirnom. Január elején a már karácsonykor beállott havazások ismétlődvén, mi a vaddisznó-vadászatok főfeltétele, ezek kezdete a szives házi gazda által jan. 4-re határoztatott, és sürgöny utján а meghívottakkal tudatott, mellyek megérkeztére, mint várva várt örömhírre, a meghívottak mindegyike lázas izgatottsággal várakozott, azon okból, mert a sokszor két, söt több napot késő, gyakran egészen eltévedő és veszendőbe menő sürgönyök járása aggodalomban tartottak mindnyájunkat, hogy netán e szép vadászatokra elkésve érkezhetnénk meg. De ezen aggályokon ugy, mint az utazás esélyein : szántörés, gyalogolás, s a Szathmármegye becsületére váló nagykároly-vállaji úgynevezett gyönyörűséges országút nyaktörő pontjain áthatolva, szerencsésen végre a tett helyén voltunk ; csak Károlyi Tibor sógorom mulasztá el a három első hajtást, sürgönykésés folytán. Es a vadászat kezdetét vette ; a 600 holdas mérki vadaskert, 230-tól egész 250 dhnyi vaddisznó-állományával, melly „fasorok" által van átszelve, és ezeken a puskások számára kassal körülfont, számozott állásokkal ellátva, gyönyörű téli reggelen, a hatalmas erdő fáinak zúzmarájával, a csikorgó és villogó hóban, a fekvőhelyeikből felriasztott vaddisznók a csere és galyak közötti csörtetésével, — bárkire imposans benyomást tehetett, annyival inkább reám, ki ezelőtt soha vaddisznóra nem vadászott, sem illyes állatot még nem lőtt volt. Az első napokban kisebb kondákban járván a vaddisznó, bátrabban közeledik a puskásokhoz és a fasorokhoz, sokszor egyenként vagy párosával jön lövésre, mig az utolsó két napon (már nagyon megzavartatván,) inkább bevárják a hajtókat, és 100— 120 darab együtt, olly tömötten rohannak keresztül a „fasoron", hogy gyakran (sebezni nem akarván koczát bárki is, vagy a kan tisztán nem lévén kivehető) lövés nem is történik reájok ; vagy ha történik, rendesen sebzés fordul elő. De ugyancsak szóllott a puska, ugy hogy már az első nap 16 darab, és köztük több hatalmas agyaras, mellyek közül megmázsálás után a legnehezebb 139 fontosnak tünt ki, ejtetett, mellyek nehezen vonszoltathattak ki a hajtók által. A másodnap fénypontja azon bámulatos lövészi ügyesség volt, mellynek jelét adá Károlyi Irma sógorném, ki szánon kijővén Nagykárolyból, a vadászaton résztveendő, vadászati csinos öltönyben, egycsövű golyós puskával ellátva, többeknél a hitetlen Tamás mosolyát ébresztette fel. — Azonban ezek csakhamar megszégyenittettek, mert rövid idő múlva egy igen szép és nagy süldőt lőtt önkezűleg, melly a tűzben rogyott össze, közülünk többek szemeláttára. — Ez mesteri lövés volt ! És volt tehát öröm, szerencsekivánat ; a kitűnő vadásznő a szokásos vadászfelavatást ez első vaddisznója lövetéséért nem kerülhetvén el, valamint a nap egyéb fáradalmait sem. Söt másnap reá ismét két darabot ejtvén el sajátkezüleg, valódi tanúságát adá követésreméltó ügyességének, 3 darabot lővén összesen, „omne trinum perfectum" bizonyságául. A 4 napnak összes eredménye 65 darab volt, köztük kevés kocza, ezeknek csak szürke szinüei voltak a lövetésre felszabadítva, a feketék kiváltsággal birván, ámbár 3 darab ejtetett ; részint a mint tömötten, csoportosulva rohantak és ugy sebeztettek meg, részint a mint tévedésből ejtettek el; ezeknek természetesen gazdájuk nem akadt volt. — Az utolsó nap különben is, a megsebbzettek elejtetésére levén fentartva. Valami rémes kalanddal nem szolgálhatok, bár volt olyan vaddisznó elég, mely sebzés folytán megdühödve és agyarait csattogtatva, a hajtókat megkergette ; vagy pedig, mint e sorok Írójával is történt, hogy a „fasoron" egy nagy vadkant a tűzben ejtvén, ez felkelve bevánszorgott а fák közé, hol én őt a kegyelemlövés miatt követve, felém tört, úgy hogy több lépést visszafelé tenni kénytelenittetvén, csak 4 lövésem után adta ki végleheletét. — Hasonló eset történt Victor sógorommal is, ki egy más nagy agyarasra lővén, ez összeesett, de ismét felugrott és közte és szomszédja az erdőmester között, egyszer az egyik, egyszer a más ik felé indulva, és őket röfögve keresve, ez utóbbi kénytelen volt, kilőtt puskáját aközben nem tölt hetvén meg elég gyorsan, egy fa mögé vonulni, mig a házi ur, egy lövés által, a további kergetetéssel felhagyni kénytelenitette. A vadászok száma összesen 11 volt : Podmaniczky Géza, Orczy Elek, Latinovics Laczi, Károlyi Tibor és Victor a házi ur, 3 erdész és e sorok irója. Ritka és szép mulatság volt ez, ily nagy vadra, oly pompásan és rendszeresen vitt vadászatban résztvehetni. — Sajnos hogy ezen időközben fris hó nem esett, s a pusztateremi erdőben szabadbani vaddisznó vadászat nem tartathatott meg. Ott mulatásunk alatt naponta a vadászatok után a Mérkhez egy félórányira levő pusztateremi vadászlakba mentünk az éjet töltendő : melynek egy magaslaton, erdőkkel körülvett fekvése oly regényes, és különösen 6-kán éjjel az akkori holdfogyatkozás által elsötétített hold oly nagyszerű világításban tün- ' teté fel előttünk az eget és a vadászlakot, hogy mindnyájukat bámulatra ragadott ; az olyas világitás lehetőségét, képekben előtüntetését bárki is a képzeletmüvének tekintené. Naponta jó ebéd várta itt az éhes társaság megérkeztét ; ebéd után a lobogó kandalló tüz előtt vadászélmények elbeszélései, holmi Kulifay és báró Candelaber-féle adomák és a tarok-asztal között, igen kellemesen multak el az estvék, és mindannyian megelégedetten oszlottunk szét a 4 nap eredményével, a vaddisznók szaporultát s ily vadászatoklismétlését kivánva, és a házi gazdát éltetve ! Desewffy Aurél. L ő-j e g y z é k. 1870. é. november hóban gr. Breunner zseliz

1 uradalmában tartott hajtó- és kör-vadászatokon résztvettek : id. gr. Breuner Ágost, ifj. gr. Breuner Ágost, gr. Hunyady Kálmán, h. Ungrechtsberg és Inkey (?) ur. Elejtetett : — db szarvas, — dli dámvad, — db vaddisznó 1 db őz, 3 db róka, 532 db nyul, 327 db fáezán, 52 db fogoly, — db fürj, 5 szalonka. A vadászatok részint erdei haj tó-vadászatok, rt" szint mezei pásztás vadászatok voltak. (Olvashatlan aláírás.) A f. hó 9. és 10-én ő kir. fensége hg Coburg balogvári uradalmában tartott hajtóvadászaton résztvettek : ö fensége József főhg, s ö fenségeik az ifjú Coburg Fülöp és Ágoston herczegek és gr. Vay L. Elejtetett : 10 db vaddisznó, 5 „ róka és 22 „ nyul. Megjegyzendő, hogy más lövészek jelen nem létében az összes vad ö fenségeik által lövetett. Kelt Meleghegyen, 1871. jan. 24-én. В r u s e k, erdőbiró. Y ©gye. s;. Szolyvárói írják a többi közt: Újév óta 2 — 3 napon át sertevadakra és ragadozókra vadásztunk. Elejtetett egy vadkan, továbbá 10 róka és egy erős hiúz, egy kölyök pedig meglövetett ; de miután már este felé volt az idő, és a következő éjjel nagy hó esett, másnap nem nyomozhattuk ki. Egy harmadik fiatal hiúz hibáztatott ugyanezen hajtásban. Mint be-