Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-01-30 / 3. szám

FEBRUÁR 20. 1871. a vad végleges kiirtása rövid idő alatt. Ezért Francziaország, noha a vadtenyésztésre igen kedvező éghajlattal és terrainnel bir, nem dicsekedhetik sok vaddal, mint például Csehország ; de azt hiszem, lehetne ollymódon megszorítani, hogy meghatározott helyek végkép tilossá tétetnének egy-egy időre, például 2—3 évre. Azért ajánlatom csak ezen szempontból veendő, mert egyedül ezt tartom Magyarországban kivihetőnek, és pedig a legkevesebb költséggel járónak, és a nép fogalmához mértnek. Bezárom észrevételeimet azon óhajtással: bárminemű törvény hozatnék már egyszer, hadd legyen rend a vadászatban is. S z a 1 a y Imre. Adatok ritka vadjainkról.

4') Tisztelt szerkesztőség! Csetneky ur a „Vadász- és Verseny-lap" ez évi 1-ső számában „Országos vadászati statistikánk" ügyében czimii meleg tudományszeretetet, és sok szakismeretetet eláruló jeles czikke végén több ritka vadfajnak hazánkbani előjövetele iránt intéz kérdést, felszólítva az érdekletteket, hogy tett kérdéseire adnának feleletet, közzétéve ez irányban tett tapasztalataikat. Teljesen osztom Csetneky ur azon nézetét, hogy a legcsekélyebb adat is érdekkel bir, mivel hézagot pótol, s hazánk faunájának ismerését mozdítja elő, s ép azért egy pár kérdésére sietek felelni. A havasi nyul (Lepus variabilis) mint nagy ritkaság találtatott a Retyezáton, ha nem tévedek Buda Elek ur által. A hó fajd (Tetrao lagopus) a felső-magyarországi Kárpátokban lövetett párszor. A közép fajdnak (Tetrao medius) hazánkbani előjövetelét kétségbe vonom. E szép erdei tyúk Oroszország, Svéd és Norvégia erdeit lakja, és szerintem nem a siket- es nyirfajd korcsa, hanem jó faj. A vidra-menyét (Foetorius lutreola) nagy ritkaságként előjön a Maros mentén is. Ezelőtt 24 évvel talált egyet Hunyadmegyében Stetter ur. Talán itt helyén lesz ezen nagyon ritka s érdekes vad rövid leírását adva, figyelmeztetni vadászainkat. A vidra-menvét (Mörz) hossza 19 hüvelyk. miből 5 hüvelyk farkára esik. Teste nyúlánk, lábai rövidek. Sokat hasonlit a vidrához, csakhogy feje hosszukább. Lábai a görényére emlékeztetnek, de ujjai rövid uszhártyával összekötöttek. Fülei nagyon rövidek, színezete felül fényes sötétbarna, alul szürkésbarna. Felső ajaka részben, az alsó egészen fehér. Torkán egy kisded halványsárga folt van. Ez élénk, kecses mozdulatú, ügyes kis állat mindenütt ritka. Mocsárokon, tavak és folyamok partjain lakik s vizi állatokkal táplálkozik, melyeket nagy ügyességgel fog el, kitűnő uszó levén. Óhajtandó volna, hogy ha vadászaink valamellyike oly szerencsés lesz s egy vidramenyétet elejt, hogy azt nemzeti muzeumunknak küldje be. En ugy hiszem Titel környékén és a Balaton vidékén is előjön e szép állat s ottani sportmaneknek ajánlom megfigyelését. A szirti fogoly (Perdix saxatilis), nem lakja hazánk déli részének sziklás vidékeit, de a szomszédos Ausztriából már többször vetődtek át. Különben e gyönyörű madár nálunk nagyon könnyen lenne honosítható, s számára alkalmasabb tenyészhelyet alig is lehetne kívánni, mint hazánk déli sziklás végvidéke és Ausztriával határos részei. Legyen szabad itt még néhány följegyzést tennem. A zerge Erdélyben nemcsak a tulajdonképeni Retyezáton jön elő, hanem a klopotivai szirtes bérczeken és a fogaras-vidéki havasokon igen szép számmal. *) Rovatot nyitunk illy ezim alatt, s reményijük, hogy a tiszt, értekező jó példáját többen követni fogják. Szerk. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A saskeselyű (szakállas orvaly. Gynaetos barbatus.) Eme, majdnem kiveszendöbe levő felséges ragadozó madár szintén előjön Erdélyben. E sorok irója két példányt kapott; az egyiket Hunyadmegyében lőtték, a másikat Gyergyóban a Zsedán pataka mentén, ez utóbbi kétségtelenül a moldovai gyönyörű Csalhó nevii szirtes bérczről vetődött oda. Magyarországon már évtized óta nem lőttek egyet is. Vájjon nem jön-e elő a magas Tátrán vagy a déli végvidék szirtes bérczein ? E sorok irója nagy hálával venné, ha egy esetleg elejtendő példányt számára e lapok szerkesztőségéhez küldenének, még pedig lefejtetlenül. hogy ezen anathomiailag is rendkivüli érdekes madaron tanulmányokat tehessen. Más ritkább sasfajokat is hálásan venne, köszönettel megtérítve a netaláni költségeket. A hiuzról tudvalevőleg azt állitják, hogy az őserdőket s magasabb hegyvidéket soha nem hagyja el. 1858-ban a vajai csenderesben, Maros-Vásárhelytől másfél órányira, tehát dombos vidéken lőttek egyet, melyet b. Henter József kitömetett az erdélyi muzeum számára. 18(32 telén a székely havasokon négy ejtetett el. L—r. Még néhány adat a kakas-nélküli Lancaster-zajhoz. R. Kétségkívül nagy horderejű diadala volna az emberi szellemnek, ha olly fegyvereket lehetne gyártani, mellyek göbecssel töltve, minden lőtá

voira 100 lépésig egyenlő szórással hordanának ; ez olly siker volna, minővel még ma az annyira kitűnő angol fegyvergyártás sem dicsekedhetik ; de eddigelé az e tárgynak szentelt fáradozások csak részleges sikerrel dicsekedhetnek. Most pedig azon állitás merül föl, hogy a Lancaster-fegyverekkel (pláne kakas-nélküliekkel) oda vitték (?), miszerint velők göbecscsel 100 lépésre biztosan lehessen lőni. Ezen állitásnál önkénytelenül azon kérdés jut az ember eszébe : „Lehetséges-e ez minden távolságra : 50, 60, 70, 100 lépésre, a nélkül, hogy a töltények is gyökeres változáson ne menjenek keresztül ? S ez az épen, a mivel (a kakasnélküli laneasterek háromhasábos magasztalása előtt is !) sok elme foglalkodott ; és minthogy nagyon valószinü, hogy e körülményről a fegyvergyártással közelebbről nem foglalkozó vadászatkedvelő tudomást nem vett, az alábbiakban terjedelmes kísérletek alapján megkísértjük kimutatni, mennyi alapja van az egész hűhónak. Nem igen lesz vadász, ki fegyverét minden távolságra, még száz lépésen tul is, nem próbálta ; de még nagyobb bizonyossággal mondható, hogy ezek közül alig találkozott valaki, kinek fegyvere minden távo ságra egyenlő szórással hordott volna, lett legyen az a legjobb fegyver; és ha mindjárt 60 lépésre csalhatatlan is, (ha szabad e kifejezéssel élni) de 70 — 75 lépésnyi távra szórása már tetemesen ritkább lesz. Jelentékeny előnyt biztosítanak e tekintetben a percussiós fegyvereknél azelőtt használatban volt göbecs-töltények, inellyeknél az egész göbees-töltet pápir-hüvelybe volt bekötve, s ennek alsó végéhez nemez-fojtás volt ragasztva, melylyel együtt -az egész göbecs-töltény a lőporra veretett, mi által a fegyver szórása sokkal sürübb volt, minthogy a lőportöltés explodálása után az egész töltény kilöketett és a papir-hüvely csak mintegy 15 lépés távolságra repedt szét, a göbees-szemeket ez által jobban összetartván ; ez okból 60 lépésnyi távolságra igen szép lövéseket lehetett tenni. De ezen göbecstöltény felette gondos készítést igénylett, mert ha a papirhüvely nagyon vastag papírból való volt, vagy átmérője egy kevéssel nagyobb a kelleténél, ugy ugy hogy a cső falaihoz jobban hozzá simult : azon esetben nem is repedt szét, hanem 6 С — 70 lépésnyire tömörön, mint a golyó, ment tova, és a czélzott tárgyat egészben találta — vagy még gyakrabban elhibázta. Hasonló göbecst9ltényeket kísérlettek lefaucheuxés lancaster-fegyvereknél is alkalmazni, a mi csak_21 ugyan sürübb szórást eredményezett, de csak mintegy 7 0 lépésnyi lőtá vig, azontúl igen változó volt az. Ezen alapszik a kakas nélküli lancaster-fegyvereknek is jelenben égig magasztalt találó-képessége 100 lépésnyi távolságra. Még csak arról kellett gondoskodni, liogy ollynemü töltény-hüvely-anyagot találjanak, melly egyenletesebb és szilárdabb legyen a papírnál, hogy később repedjen meg, s igy még 100 lépésnyire is eléggé sürü szóratot nyújtson; minthogy a papirhüvely egyszer nagyon gyorsan, máskor, ha szorosra volt göngyölitve meg épen nem repedvén inog, — a kívánt eredményt csak részben érte el. E czélra tehát vékony hártya-papirt használtak, s ebből olly göbecs-hüvelyt készitettek, melylyel 100, sőt 120 lépésre biztosan és megfelelő sűrű szórással lehetett lőni. Minthogy már most e nagy (?) titkot ismerjük és kipróbáltuk: mindazoknak, kik „megyéjükből a szomszédba akarnak átlőni", a legnagyobb titoktartás Ígérete mellett el akarjuk mondani : hogyan juthatnak azok is, kik még kakasnélküli lancasterekre nem tettek szert, s a külömböző lefaucheuxés lancaster-fegyverek tulajdonosai, de sőt az özünvizelőtti percussiós Nimródok is — azon kellemes helyzetbe : hogy a szegény tapsifülest 100 lépésnyiről megcsiklandozhassák. Ha például valakinek 12 öblös fegyvere van, vegyen egy kerek, hengerszerüen faragott fadarabot, mellynek átmérője egy 14 öbl. fojtásnak megfeleljen ; azután vágjon egy körülbelül 2 hüvelyk hosszú hártya-papir- (Pergament) szeletet, mely szélességében a mondott kerekfát ugy övedzze körül, hogy még mintegy 1/t hüvelyk fennmaradjon ; ezen, az egyszeri körülgöngyölgetés után fennmaradt darabot egyik felén kevés gummival kenjük be, s a fára tekert hüvelyt ragaszszuk le vele. A hüvely alsó végébe tegyünk egy 14 öbl. nemez- (vagy papira) fojtást, s a hártya-papir-hüvelyt e fölött összehajtván- egy kevés spanyolviaszszal leragasztjuk. Ezzel elkészült a hüvely, fenekén ott van a 14-es öbl. fojtás, melly a lőpornak leszorítására, a göbecsnek pedig taszitására szolgál. Ha ez megtörtént, ugy a hüvelyt göbecscsel töltjük meg (de ebhez mindig anynyit veszünk, mennyi 60 szemer lőpormennyiségnek megfelel), s ezt kezünk közt összetekert kócz-fojtással leszorítjuk (a hüvely készítésére használt páczika segélyével) ; azután erős czérna- vagy fonálból hurkot készítvén, ezzel a hüvelyt a kóczfojtás felett szorosan megkötjük. Majd lőport öntünk a tölténybe és a göbecscsel megtöltött hártya-papirt akként nyomjuk reá, hogy nemez-fojtásos vége jöjjön a lőporra. Megjegyzendő még, hogy a göbecset a hártya papir-büvelybe nem szabad nagyon összeszoritani, nehogy a göbees-hüvely vastag legyen, s könnyebben mehessen a tölténybe ; legczélszerübb erre nézve, ha a göbees-liüvelyt lassan (körülbelül mint egy dugót valamelly palaczkba) csavarjuk be és végül még a páczikával kissé lenyomjuk. A töltény begöngyölitése (mint a közönséges töltésnél szokás), ennél elmarad. Egy illyeténképen elkészített tölténynyel (és pedig kakasos lancasterrel is) 120 lépésre meglepő szép lövéseket tehetünk, és egy 12 hüvelyk átmérőjű területen 6, 7, 8 szem 6-os göbecset észlelhetünk. Hanem már most azt kérdjük, mi haszna mind ennek ? Kisebb távolságra illy töltény nem igen használható, mert még 70 lépésről is megtörténik néha, hogy mint egy golyó vág be a tárgyakba, és nem reped szét ; 50 lépésre pedig rendesen ez az eredmény ! Mit csináljon ezzel az apróvadra vadászó ? Mi czélja legyen a lövésnek ily nagy távolságra ? — lia csak a lökerő felét eredményezzük vele ? Ugyanis göbecscsel és 120 lépésnyire csak 60 iv itatóspapirt lövünk keresztül, mig 60 lépésről könnyen hatol az 100 — 110 iven át is. Minél nagyobb a lőtávol, annál gyengébb lesz a lökerő is. A mondottakról pedig bárki meggyőzödhetik, a ki nem restelli a fáradtságot, a töltényeket a fentebb előadott módon elkészíteni. Azt azonban senki ne képzelje, hogy a rendes módon készített tol-